Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-14 / 20. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, May 14, 1959 J^MÍeJc a swikisztóköx f , , HWWHUHHHHHWHW1 Az ebben a rovatban kifejtett neze- $ Olvasóink | tek nem szükségszerűen azonosak $ hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával | a közügyekhez Ü Amit meg fogunk fenni Az országos konferenciáról és egyéb másról Tisztelt Szerkesztőség! Mint ujamerikás, már régebben olvasója vagyok újságjuknak, amit szeretettel várok minden héten. Látom, hogy világosan és őszintén foglalkoznak az emberiség problémáival. Minden csütörtökön várom, hogy a lapot a kezembe vehes- sem. Vannak szintén újonnan jött barátaim és ismerőseim, akik tőlem a lapot megkapják, de nem minden esetben van erre lehetőség, s ahol én veszem, ők oda nem jutnak el. Ezért szeretnék tudni, hogy hol található a lap. Bizonyára több helyen árusítják és igy azt javaslom, hogy adjanak információt egy rovatban, hogy az újság hol található, amiből az illetékesek fogják tudni, hol szerezzék be. így azután az olvasótábor növekedni fog, ami nem közömbös sem a lapnak, sem az olvasóknak. Tudtunkkal a lap megrendelése bizonyos veszély- lyel jár a mi részünkre, de az utcán árusított példányokat megvehetjük nyugodtan, s igy olvasói lehetünk ennek az újságnak. Sokat olvastam a naptár jó kritikájáról, szerettem volna azt is elolvasni, de ehhez nem volt módom, mert nem láttam az ujságárusitónál. Gondolom, hogy nehéz eflnek a keresztülvitele, de a fenti formában erről is tudatni lehetett volna az olvasókat. Tisztelettel: Egy táborukhoz tartozó olvasó Nem akarnak kimaradni a lap fennfartásábóí Tisztelt Szerkesztőség! Üdvözlöm Önöket, habár’ kissé elkésve, a világ öntudatos munkásainak ünnepe, május elseje alkalmából és kívánom, hogy minden fennakadás nélkül folytathassák a harcot az elnyomott népek felszabadulásáért, az öldöklő fegyverek betiltásáért és a békéért. Ez csakis úgy fog sikerülni, ha mi, öntudatos munkások, hozzásegítünk anyagilag és erkölcsileg, mert Önök hiába adják meg az irányt, ha mi azt nem követjük. Ezt tekintetbe véve, lapunkat fenn kell tartanunk még akkor is, ha az nehezünkre esik. Mellékelek húsz dollárt lapunk fenntartására Szabóék ötvenéves házassági évfordulójára és kívánom szívből, hogy még sokáig éljenek olyan szép házasságban, mint azt eddig tették. Holthy A. Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon restelem, hogy még nem segíthettem ebben a kampányban, de annak is meg vannak az okai; ugyanis másfél éve nem dolgozom. Iga-z, kapok egy kis nyugdijat, de ebből kissé nehéz a megélhetést fedezni. Köszönetét érdemelnek azok a munkástársak, akik kiharcolták ezt is a részünkre. Mellékelek egy kis segítséget lapomnak, mely- lyel meg vagyok elégedve és nem szeretnék megválni tőle, amig élek. A kalendárium is kitűnő, jó olvasmányok vannak benne. Ami az előfizetési kampányt illeti, nem ígérhetek sokat, mert nem igen vannak magyar ismerőseim. Columbusi olvasó A postahivatal határozza meg, hogy mit olvasson a polgár! Tisztelt Szerkesztőség! A newyorki postától kaptunk már vagy öt levelet is, hogy akarjuk-e az ott lévő újságokat, s egyebeket. Mi egvet sem küldtünk vissza, mert adófizető polgárai vagyunk ennek az országnak és ha valami jön a címünkre, úgy elvárjuk, hogy azt ideküldjék nekünk. A novemberi Magyar Hírek c. újságot áprilisban kaptuk meg. Csodálatos nagy demokráciában élünk! Roeblingi olvasók Tisztelt Szerkesztőség! Egybefoglalva és tárgyilagosan szeretném megírni mondanivalómat a közelgő lapkonferenciával és más közügyekkel kapcsolatban. Elsősorban csatlakozni kívánok EHN munkástárs leveléhez és koszönetemet fejezem ki Bódog Andrásnak a “Charlie Dgyokutáj hagyatéka” cikkéért. Nem találok szavakat, hogy érzéseimet kifejezzem a cikk iránt. Sok ily “hagyaték” van a ma még élő öreg-amerikás magyaroknál, s a kedves hozzátartozók alig várják, hogy kisöpörjék azokat a házból, nehogy valaki is megtudja az eredetüket. Ami pedig a lap támogatását és előfizetések szerzését illet’’, nem hiszem, hogy a mi kerületünk valami nagyon dicsekedhet ezen a téren. Igaz, hogy a kvótánkat betöltöttük száz százalékosan, sőt azon felül is, de ezek a számok nem jelentenek sokat. Sokan vannak kerületünkben, akik megtehetnék, hogy anyagilag támogassák a lapot, de mindig találnak kifogást, hogy azt elkerüljék. Szinte restellem, amikor olvasom a lapban, hogy Chicago és Los Angeles milyen gyönyörű munkát végez, amelyért minden dicséretet megérdemelnek, s melyet minden kerület példaként vehetne. A lapkonferenciára azt ajánlanám, hogy a Nők Világa ügyeinek tárgyalására több időt kellene szentelni. Eddig mindig az utolsó napirendi pont volt a Nők Világa ügye, amikor a delegátusok már kimerültek és alig várták, hogy a konferenciának vége legyen és elmehessenek baráti látogatásokra, vagy hazafelé indulhassanak. Ez pedig a Nők Világa ügyének rovására ment. A lap április 30-iki számában Ják Sándor azt írja Budapestről, hogy sok látogató megy az óhazába és az Egyesült Államokból is több csoport fog odaérkezni. Ezt a jelentést én kétségbe vonom, mert a vizumügyek csigalassúsággal való kezelése sok öreg amerikás magyar munkásnak lehetetlenné teszi, hogy vágyát, kívánságát teljesíthesse. Annak a öreg munkásnak, aki elég szerencsés volt ahhoz, hogy megélhesse azt az időt,hogy jogos lett három heti fizetett szabadságra, időközben vagy lejár az ideje, vagy elmegy a kedve az utazástól, amikor azt látja, hogy több hónapi várakozás után még mindig nem kapta meg a vízumot és nem tudja ügyeit rendezni. Ez csak a várt eredmények rovására mehet! A Levelek a Szerkesztőhöz rovatban örömmel látom, hogy még Nagymarosról is jött levél. Gábor Károly honfitárstól. Milyen boldog és jóleső érzés az, hogy a Magyar Szó ma már mindenhová eljut és olvassák az egész világon. Az úgynevezett régi jó időkben kiküldtek Budapestről egy nyári szezon-munkára Nagymarosra és ott dolgoztam. Egy alkalommal átrándul- tam a Duna másik oldalán lévő Visegrádi vár megtekintésére, ahol megismerkedtem egy kisasszonnyal. Kellemes társalgásunkba egyszerre csak beleütött a mennykő! A kedves kislány azt mondta többek között, hogy mi nem szeretünk átmenni Nagymarosra, mert az tele van pesti zsidókkal. Itt Visegrádon csak a keresztények nyaralnak. Jó, hogy a Duna elválaszt tőlük! Ilyen volt a helyzet akkoriban Nagymaroson, amikor a levelet.iró Gábor Károly még igen fiatal legényke lehetett. Üdvözlöm őt a Magyar Szón keresztül. Szánd Ferenc Szerk. megjegyezése: Tudomásunk szerint a csoportosan utazók 3 hét alatt megkapják a magyar vízumot. Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelek öt dollárt lapom fenntartására. Sajnálom, hogy többet nem kiildhetek, mert már 8 éve nem dolgozom, de a lapot szeretem és nem akarom, hogy megszűnjön. Newarki olvasó “Szent vagy sarlatán” Tisztelt Szerkesztőség ! Ezen a címen cikksorozat jelenik meg a Magyar Szóban, amelyik azzal foglalkozik, hogy PROFESSZOR DOKTOR SZÉKELY szent-e vagy sarlatán ? Kár, hogy a Magyar Szó ilyen nem fontos kérdésre pazarolja hasábjait és EHN is, — amennyire én ismerem — sokkal fontosabb és aktuálisabb kérdéseket dolgozhat fel a rovatban, amelyek inkább a munkások életébe vágók. Előttem tisztán állott már húsz évvel ezelőtt is, hogy Székely az egyéni boldogulásának útjait keresi és semmi mást és mintegy húsz év után EHN cikksorozatban ezt be is bizonyítja. Húsz esztendő elég hosszú idő volt Székelynek bebizonyítani, hogy ha valamennyi dolgozó egészsége a szivén fekszik, egészségügyi és helyes táplálkozási tanácsokat adhatott volna le a haladó lapokban. Erre azonban hiába vártunk. Egy hosszabb beszélgetés folyamán e levél Írója felhívta Székely figyelmét erre, amit ő nagyon is helyeselt és Ígéretet is tett ilyen irányban, de ez csak Ígéret maradt. Ha más haszna nincs is EHN sorozatos cikkeinek, annyi van mégis, hogy felhívta a figyelmünket, hogy a Magyar Szóban egészségügyi rovatot kellene nyitni, helyes táplálkozási tanácsokat adni, elismert szakértők nyomán. Ez nagyban elősegítené a lap terjesztését is; a magyarság meglátná, hogy a Magyar Szó még olvasóinak egészségügyi érdekeit is képviseli. E sorok írójának nincs semmi kifogása a dié- tázás ellen, amig az nincs egy kaptafára szabva, — ahogyan azt Székely húsz évvel ezelőtt alkalmazta, — ha a diétázás az egyén sajátos egészségi állapotához van hozzászabva. Magam is több, mint 50 éve alkoholt nem élvezek, nem dohányzom, amire jóval 50 év előtt a budapesti szak- és pártszervezetek által rendezett egészségügyi és diétával foglalkozó előadások tanítottak meg. Nem a 20 év előtt Székely által alkalmazott diétát értem, hanem olyat, amit hozzáértő orvosok többszöri vizsgálat után reám szabtak. Akik dolgoznak, azoknak biztosítva van a csoport-biztosítás következtében díjtalan orvosi, sebészeti és kórházi kezelés, bizonyos időre, akik pedig Social Security nyugdíjon vannak, törekedjenek szervezetileg elég erős nyomást gyakorolni a törvényhozó testületekre, hogy az előttük levő javaslat, ami díjtalan orvosi és kórházi kezelést tesz lehetővé számukra, mielőbb törvénybe lépjen. A Magyar Szónak kell egy ilyen kampányt vezetni az összes magyarok között és ez is segítené a lap terjesztését a magyarok mindig szélesebb rétegeiben. Ami annak a megállapítását illeti, hogy Székely szent-e vagy sarlatán: EGYJK SEM. Székely üzletember volt a kezdetben és üzletember ma is. ENNYI ÉS SEMMI MÁS. Akinek van — amint EHN irja — hat vagy hét és fél dollárja egy napra, az megkapja, amit Székely árul, akinek pedig nincs, az mehet a sóhivatalba. Üzlet az üzlet. Az én felfogásom szerint csak olyan cikkek valók a Magyar Szó hasábjaira, amelyek a dolgozókat osztálytudatra ébresztik és megmagyarázzák tennivalóikat a munkásosztály érdekeibe vágó aktivitásokra. Sokkal jobb lett volna ezt a Székely-ügyet aludni hagyni, amiképpen csendesen aludt húsz esztendeig. Az ilyen Székely-féle próbálkozás a kevés pénzii dolgozók számára igen kevés jelentőséggel bir. N. Doran Nem tudja a jobb, mit csinál a balkéz WASHINGTON. — Douglas szenátor (D. 111.) a szenátusban mondott beszédében felemlítette, hogy a haderő élelmezési osztálya hirdetés utján 500,000 font vajat vásárolt a vaj jelenlegi magas kereskedelmi árán. Azonban ugyanakkor a Department of Agriculture panaszkodik, hogy nem tudja mit csináljon a már eddig összevásárolt 17 millió font vajjal? “Ez igazán mutatja”, — mondotta Douglas, — “hogy kormányunknál oly nagy a fejetlenség, hogy a balkéz nem tudja, mit csinál a jobb?” (Érdekes, hogy a hirecske cime a jobbkezet vádolja a tudatlansággal. Mármost melyik az igaz: A jobbkéz nem tudja, hogy mit csinál a bal, vagy a balkéz nem tudja, hogy mit csinál a jobb? — Szerk.)
