Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-14 / 20. szám

4 AMERIKAI MAGYAR SZc Thursday, May 14, 1959 *r r t ^ ^ ^ ▼■"»'"«r ^ -y v «r-»r ▼ «p1 *r ■»■ -r-*r ^>—t v^r­Munkásmozgalom A -*- A -*■ -*»AAAAA«ft»AAAd>A.Ai<<fciA<<bAAAAA<kA4>AAA<É»AAA-A--*--*--A-A--*- -*■-*- ^ a -*- a. AZ AUTÓMUNKÁSOK TORNYOSULÓ PROBLÉMÁI A most tartott vezetőségi választás a 600-as lobál-ban rámutat arra, hogy a szakszervezeti vezetőség csak a szövetségi kormány beavatkozásával látja lehetőnek a munkanélküliség megoldását A detroiti Ford-munkások, akik a 600-as lokál­ban tömörülnek, május 6- és 7-én vezetőséget választottak a következő két évre. A ‘Ford Facts’ — Local 600 hivatalos lapja — április 25-iki, 16 nagy oldalra kiterjedő lapszámát teljes egészé­ben a választás kérdésének s a tisztségekre pályá­zó jelöltek szolgálatába állította. Mint Stellato, a lokál elnöke megjegyezte, ez a lapszám a szak- szervezeti demokrácia gyakorlásának legmaga­sabb kifejezője. Cári Stellato, a 600-as lokál elnöke, a “Ford Facts” első oldalán bevezeti a választási kam­pányt részletes cikkében, a többi 15 oldalon a jelölték fényképükkel ellátott cikkeit közük. Stellato cikkében a lokál eddigi, a munkások érdekében kifejtett munkáját, bérharcait, politi­kai és törvényhozási törekvéseit vázolta. Jelezte, hogy az eddigi munkáselbocsátások helyett, most megkezdődött a munkások visszahívása. A Dear­born Engine Plant 300 munkást és májusban újabb 100 munkást fog visszahívni. A STAR unitnak hasonló tervéi vannak. A Michigan Economic Recordban megjelent a Michigan State University tanulmánya, amely kimutatta, hogy az elmúlt évben, mialatt az üz­leti tevékenység emelkedőben volt, a munkanél­küliség is állandóan emelkedett az államban. 52,500 emberrel csökkent az állam munkatábora és ezen idő alatt a munkanélküliek száma 36 ezer­rel szaporodott, mig 1959 januárjában elérte a 352,000-et. “Az üzleti tevékenység emelkedése folytán a kongresszus tagjai nem fektettek súlyt a munka- nélküliség enyhítését célzó törvényhozásra. A szükségterületek megsegitése helyett várakozási álláspontra helyezkedtek, hogy a depresszió majd magától fog elmúlni. Az iskolasegély és házépíté­si program törvényjavaslatait is elintézetlenül hagyják a bizottságoknál és a kongresszus nyári szünetre hazamegy”, Írja Stellato. “Az amerikai nép és gazdasága különleges tör­ténelmi periódus előtt áll. Az ország gazdasága emelkedő irányzatot mutat és a munkanélküliség egyre nő. Az igazság egyszerű — automáció és a technikai fejlődés lehetővé teszi, hogy az ameri­kai ipar kevesebb alkalmazottal többet termel­jen. Amint ez a tény naponta mindjobban kiéle­ződik, éppúgy a 30 órás munkahét 40 órás fize­téssel szüksége szintén kiéleződik. “1959-ben emelkedett a kereskedelem, az egyé­ni kereset, épületanyag és acéltermelés, mig a munkanélküliek száma még mindig az 5 millió körül forog. A nagy iparóriások mesébeillő pro­fitot mutatnak fel ez év első három hónapjában; Ford Motor Co. több pénzt csinált ez év első ne­gyedében, mint az 1958-as esztendőben összesen”. Stellato a problémák megoldását csak a szövet­ségi kormányon keresztül látja lehetségesnek, mert azok az egész országra kiterjednek. Kong­resszusi intézkedést tart szükségesnek: iskolaépitésre; » útépítésre; a társadalombiztosítás és nyugdíj korhatárá­nak leszállítására; a társadalombiztosítás kiterjesztésére; a munkanélküli biztosításnak szövetségi alapra való helyezésére; a munkahét lerövidítésére a Fair Labor Stand­ard Act módosításával; szövetségi törvényt az $1.25 minimális órabérre és több mun­kásra való érvényesítésére, országos köz­egészségügyi, kórházi és orvosi ellátást léte­sítő törvény hozatalára.” Az UAW problémái A United Auío Workers Unionnak súlyos prob­lémákat okoz az utóbbi évben — a gazdasági vál­ság következtében — beállott tagvesztesége. Még két évvel ezelőtt 1,500,000 taggal rendelkezett, az ország legnagyobb szakszervezete volt, anya­gilag olyan jól állott, hogy Reuther elnök fizeté­sét 8,000 dollárról 22,000 dollárra emelte és 2 millió dollárral járult hozzá a Detroit folyó part­ján épülő 3.5 millió dolláros központja befej ezé­*v séhez. Akkor még magabiztosan jelezte, hogy rövidebb munkahetet és az eddig elért legmaga­sabb munkabért fogja kiharcolni az autómogulok­tól. Azóta a fizető taglétszáma 25 százalékká? esett e evvel együtt a unió bevétele is, úgyhogy 2.4 mii lió dollár deficitje van. 175 alkalmazottat elbocsá­tott, az alkalmazottak 20 százalékát és másirányu kiadásait is csökkentette. Tavaly három évre szó­ló munkaszerződést kötött kevés eredménnyel a munkások részére és a jelen pillanatban a rövi­debb jnunkahét csak távoli lehetőségként tiinik fel. Tavaly a General Motors és Chrysler ellen foly­tatott sztrájk, a sztrájksegély és munkanélküli segély kifizetések, 22 millió dollárt emésztettek fel. Ennek pótlására ideiglenesen $l.-al emelte a havi tagsági dijat, “Solidarity” heti közlönyét leszűkítette havi közlönnyé, leszűkítette, az üdü­lési, előadói és női osztály aktivitásait, washing­toni irodájának munkáját felére vágta. A munkanélküliség különleges felatatokat rótt a szakszervezetre. Errevonatkozó statisztikai adatokkal látta el az országban levő lokáljait ren­desen megjelenő kiadványában. Munkanélküli tag­jai gyakran fordultak tanácsért és segítségért a James B. Carey, az AFL-CIO-hoz tartozó In­ternational Union of Electrical, Radio and Ma­chine Workers elnöke, megjelent a General Elec­tric Company nemrégen Cleveländon megtartott részvényesek gyűlésén. A részvénytársaság tel­jes jogú tagjaként jelent meg és szólalt fel, mert a szakszervezete 25 GE-részvény boldog tulaj­donosa. Carey 25 szavazatával szemben a megjelent 1,800 részvényes és a távollevők megbízottai — a társulat igazgatói — 71 millió szavazattal ren­delkeztek. A megjelentek érdeklődés nélkül hall­gatták Carey felszólalását, aki 5 perces beszéd­ben arról akarta meggyőzni a társulatnak az emelvényen tündöklő legfelsőbb vezetőségét, hogy a munkásaikkal szembeni bánásmódjuk egyene­sen a “kommunista vezetés alatt álló” UE-szak- szervezet karjaiba kergeti az alkalmazottakat. (A United Electrical, Radio & Machine Work­ers-t 1949-ben a fenti vád alapján zárták ki a CIO-bcl és azóta fiiggeüen szakszervezetként működik.) Carey ismét felszólalt és bejelentette, hogy az UE azelőtti nap nyerte meg az NLIÍIÍ választást a GE Elmira, N. Y.-i üzemében az IUE-val szem­ben. Figyelmeztette a társulatot arra a “létező veszélyre”, hogy a UE visszanyeri a többi üze­mekben is a 10 évvel ezelőtt elvesztett munká­sokat képviselő jogát. Carey 10 évvel ezelőtt is a társulat segítségé­vel tudott csak behatolni a UE tagságába és egy részét leszakítani. Azóta is azon álláspontra he­lyezkedett, hogy a UE nem más, mint “a kommu­nista párt szakszervezeti köntösben”. A munkások máskép látják Elmira, N. Y.-ban a GE üzem munkásainak egyre romló munkaviszonyaik fölötti panaszai nem találtak meghallgatásra és az IUE megbí­zottai nem tettek lépéseket azok elintézésére. A munkások kérésére az NLRB szavazást rendelt el az üzemben, melynek eredményeként szavazat- többség — UE 208, IUE 182 — alapján a UE nyerte meg az üzem munkásainak képviseletét. 10 év után a munkások visszaharcolták magukat az anyaszervezetükbe, ahol a szakszervezeti de­mokrácia az irányadó elv. Tavaly szeptember óta, amikor az UE legutób­bi konvencióját tartotta, 7 államban létező 15 szakszervezethez, mint pl. az egyik lokálban, amelynek 262 tagja kapott kilakoltatási rendele­tet. Ilyenkor a szakszervezet képviselője a házi­úrtól próbált halasztást kérni, ha ez nem sikerült, akkor uj lakást keresett tagjai számára. Politikai és szervezési feladatok A tagveszteség és a munkanélküliség nagyobb- politikai aktivitásra ösztökélheti a szakszerveze­tet és tagságát a jövőben, hogy a megválasztott képviselőket és a kormányt a munkások problé­máinak megoldására kényszerítse. Országos vá­lasztásoknál nagyobb súlyt fog fektetni a jelöltek programjára. Ilyenirányú álláspont és aktivitás előtérbe fogja hozni a munkásosztály önálló vá­lasztási programját, remélhetőleg egy munkás­párt kikristályositásával. A UAW szervezési aktivitásait elsősorban a kötelékébe tartozó üzemek irodai alkalmazottai­ra szándékszik kiterjeszteni; a fehérgalléros munkásokra. A munkáltatók felismerve a helyze­tet már jelzik, hogy irodai alkalmazottaik sorsát jobban szivükre veszik, hogy ne lássák szükségét a szakszervezethez való csatlakozásnak. Ha a mun káltatók ezt tényleg megteszik, annál inkább ki­domborul a szakszervezet hatása a munkások sorsának javítására. A közelgő acélsztrájk kimenetele az autómun­kások jövőjére is kihatással lesz. Az acélbárók szívesebben Ígérnék meg a hosszú vakációt né­hány évi folytatólagos munka után, mint a rövi­debb munkahetet és jóléti juttatásokat. De ez csak a munkáltatók előnyét fogja szolgálni. A rövidebb munkahét egyik legfontosabb eszköze a munkanélküliség megoldásának. A munkanélküli­ség állandósítása hatalmas fegyver lenne a mun­káltatók kezében, amivel állandóan fenyegethet­nék a még dolgozó munkások és szakszervezeteik helyzetét. üzemben sikerült a munkásoknak visszakerülni a UE szakszervezetbe. Hogyan védi a munkások érdekeit? Tauton, Mass.-ben lenyűgöző példaként dom­borodott ki a UE vezetőség odaadása, képessége és demokratikus munkamódszere, amikor a mun­kások érdekeinek megvédéséről van szó. A 204 es lokál nemcsak a tagjait, hanem a helyi közösség minden rétegét bevonta abba a harcba, mellyel a General Electric ottani plasztik üzemében dol­gozó 450 munkás 18 év óta kivívott előnyeit és állását megvédte. Egy szép napon a General Electric egy gond­dal megrendezett közösségi gyűlésen bejelentette, hogy kivonul Tauton-ból. Az elképedt közönséget aztán megnyugtatta, hogy talált vevőt a plasztik üzem részére, de az üzlet csak úgy köthető meg, ha az uj tulajdonos, a Haveg Industries — mely­nek igazgatósága csodálatosképpen csupa volt GE vezetőkből állott — megfelelő egyezségre tud jutni a szakszervezettel. Haveg nem kért kevesebbet, mint 10 százalé­kos bérlevágást a következő három évre. Nyoma­tékül levelet mutatott fel az IUE-től, amely ké­szen állott átvenni a munkások képviseletét, mi­után azt állította, hogy a UE nem képviseli a 450 munkás többségét. A UE először az üzembe ment a munkásokhoz. Amikor azok megtudták, hogy miről van szó, a 450 munkás aláírta a UE tagsági kártyáját. Ez­zel megerősödve mentek vissza a megbízottak tárgyalni. Közben megtudták, hogy a 10 százalék bérle­vágás követelés megfelel annak az összegnek, amit a GE köteles a munkásainak végkielégítés­ként kifizetni, amikor feladja az üzemét — 120 ezer dollár. A UE ezt azonnal újságokon, rádión, televízión keresztül nyilvánosságra hozta, hogy a GE munkások bérén szerzett haszonnal akar meg­válni Tautontól. Az üzem munkásai tömeggyülé- sen egyhangúan a bérlevágás elfogadása ellen szavaztak. Ettől kezdve a Haveg vezetőség máskép be­szélt az unió megbízottakkal. A munkaszerződést megkötötték a 10 százalékos bérlevágás nélkül és ünnepnapok, vakáció és a munkaviszonyok más pontjaira nézve nagyobb engedményeket kaptak a munkások. A “NÉPI-KAPITALISTA” MUNKÁSVEZÉR ÉS EGY DEMOKRATIKUS SZAKSZERVEZET GYŐZELMEI

Next

/
Thumbnails
Contents