Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-14 / 20. szám

Thursday, May 14, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ John Strachey, az angol munkáspárti kormány volt minisztere és a Munkáspárt egyik gazdaság- politikai szakértője szerint a bérből élők élet­színvonala “az előrehaladott kapitalista társa­dalmakban” többé már nem csökkenő, hanem ál­landóan emelkedő tendenciát mutat. Szerinte az iparilag legfejlettebb nyugati tőkés országokban a tőkés akkumuláció Marx által feltárt törvénye érvényét veszítette, ott már nem lehet többé a Marx által feltárt gazdasági és szociális polari­zációról, arról beszélni, hogy az egyik oldalon növekvő nyomor, a másik oldalon pedig határta­lan gazdagság halmozódik fel. Strachey és a többi revizionisták azt is állítják, hogy Nyugaton meg­szűnőben van a jövedelmek egyenlőtlen elosztása, az osztályokat elválasztó korlátok többé-kevésbé már leomlottak, következésképp a marxizmus elnyomorodási elmélete ezekre az országokra töb­bé már nem vonatkozik. Mindennek igazolására Strachey a tőkés sta­tisztikák számadatainak tömkelegét vonultatja fel Contemporary Capitalism cimü könyvében, amely korunk revizionistáinak bibliájaként forog közkézen a “szabad világ”-ban, s egyben elvi alap­ját szolgáltatja a szociáldemokrata pártok prog­ramjának és napi politikai jelszavainak. Felülvizsgáltuk azokat a számításokat és bizo­nyítékokat, amelyeket Stracheyék az amerikai és az angol munkásság életszínvonalának emelkedé­sére vonatkozólag felsorakoztatnak. Számítása­inkban jórészt ugyanazon hivatalos és félhivata­los forrásokra támaszkodtunk, amelyek a Labor Party gazdasági szakértője és parlamenti képvi­selője számára rendelkezésre állottak. Lényegében igaza van Stracheynek abban, hogy az életszínvonal egyik vagy másik ország­ban végbemenő változásait nem lehet egy muta­tóval mérni. A munkásosztály helyzetéről, élet­színvonala alakulásáról még leginkább a reáljö­vedelem, a mindenkor megvásárolható fogyasz­tási cikkek, szolgáltatások alapján alkothatunk megközelítően hű képet. Ha tehát összehasonlí­tásokat akarunk végezni az amerikai vagy az an­gol munkásság (dolgozók) életszínvonalának ala­kulásáról, úgy mindenekelőtt azt kell vizsgálnunk, hogy az angol és amerikai munkások (dolgozók) több vagy kevesebb életszükségleti cikket vásá­rolhatnak-e, hogy mennyi és milyen szolgáltatást (például milyen lakásokat, egészségügyi intéz­ményeket stb.) vehettek igénybe, valamilyen megelőző időponthoz viszonyítva. Hogyan alakul az életszínvonal Megvizsgáltuk a hivatalos statisztikák alapján a beruházások, amortizáció s személyi fogyasztás százalékos részesedését a “bruttó nemzeti termék­ben” az 1938—1957-ig terjedő időszakban az Egyesült Államokra és Angliára vonatkozólag. Ez a vizsgálat azt mutatta, hogy a beruházások és az amortizáció, tehát a bruttó nemzeti termék­nek a burzsoázia céljait szolgáló része az Egye­sült Államokban 1938-hoz viszonyítva 1957-ben 16 százalékról 25.4 százalékra, Angliában pedig 9.8 százalékról 18 százalékra emelkedett. Ugyenebben az időszakban a személyi fogyasz­tásnak a “bruttó nemzeti termékhez” viszonyí­tott hányada az Egyesült Államokban 74 száza­lékról 67 százalékra, Angliában pedig 70.5 száza­lékról 61 százalékra esett vissza. Ez utóbbi ada­tokban azonban benne foglaltatik a nagytőkések és a tőkés vállalatok igazgatóinak, vezeiő tiszt­viselőinek az egyéni fogyasztása is. A tőkés sta­tisztikák ezáltal elmossák a burzsoázia különféle rétegeinek a társadalmi össztermékhez való “hoz­zájárulását” és a nemzeti jövedelem egyes osztá­lyok közötti megoszlását, elkendőzve ezzel a jö7 vedelmek valóságos forrását, az értéktöbbletet, a bérmunkások kizsákmányolásának tényét. A sze­mélyi fogyasztásra vonatkozó fenti számokból ennek ellenére is megfelelő következtetéseket vonhatunk le a munkásosztály és a dolgozó töme­gek életszínvonalának alakulásáról. Abból a feltételből indulunk ugyanis ki, hogy a munkásosztály fogyasztása lényegében azonos jövedelmével mert a munkásosztály — és ennek életszínvonalához közelálló dolgozó rétegek — mindenkori bérüket, jövedelmeiket általában fel is élik, mig a nagytőkések és a magasabb jöve­delmű burzsoá rétegek a luxusfogyasztás ellenére is jövedelmüknek csak kisebb részét használják fel egyéni fogyasztás céljaira, annak nagyobb része pedig közvetlenül vagy közvetett utakon a felhalmozás céljait szolgálja. Erre következtethetünk az egész lakosság,. az> egy lakosra és az egy foglalkoztatottra eső'-sze­mélyi fogyasztás dinamikájának mutatószámai­ból is! Amig a bruttó nemzeti termék felhalmo­zás céljait szolgáló részének mutatója két évtized eltelte után (1938 = 100) az Egyesült Államok­ban 1957-ben 232-re, Angliában pedig 164-re, az egész lakosság személyi fogyasztására fordított része az Egyesült Államokban 208-ra, Angliában pedig 130-ra emelkedett, az egy foglalkoztatottra eső személyi fogyasztásé az Egyesült Államok­ban csupán 140-re, Angliában pedig aránytalanul 112-re növekedett. A felhalmozási alap tehát mindkét országban gyorsabban növekedett, mint a lakosság fogyasztási alapja és különösen mint az egy foglalkoztatottra jutó személyi fogyasz­tás. A munkásosztály mindenkori életszínvonala alakulásának további fontos — ha néni is egye­düli — mutatója a reálbérek alakulása. Erre vo­natkozó számításaink szerint a munkásosztály egésze számára ténylegesen kifizetett reálbérek mutatója, az egyenes, a bér-adók levonása után 1929-től 1957-ig — tehát a két háború között és a második világháború után elért termelési színvonal csúcspontjai között eltelt 20 esztendő­ben — az Egyesült Államokban 143-ra emelke­dett, Angliában pedig változatlanul az 1929-es évben elért szintjén maradt. (A reálbérek tény­leges emelkedése a valóságban persze ennél is alacsonyabb volt, számitásainkat ugyanis a hiva­talos létfenntartási index alapján végeztük el, amelyekben közismerten egyes közszükségleti cikkek árai, különösképpen pedig a lakbérek a valóságosnál alacsonyabban szerepelnek.) A statisztika elmossa a tényt A burzsoá apologétikusok, Stracheyékkel az élen szeretnék elhitetni azt is, hogy Nyugaton a re­lativ elnyomorodás sem érvényesül többé; a marxizmus erre vonatkozó tanításai is felmond­ták a szolgálatot. És ezt még statisztikai adatok­kal, “bizonyítékokkal” is igyekeznek alátámasz­tani. De hogyan? Úgy, hogy a bérmunkásokkal közös rovatba sorolják a magán- és az állami al­kalmazottak, valamint a "hadsereg állományában levők kereseteit, (ezen belül a nagy jövedelmű igazgatóknak és egyéb vezető állásban levő ma­gán- és állami tisztviselőknek, valamint magas- rangú tiszteknek a kereseteit is). Az osztályszempontokat ily módon elmosó sta­tisztikai csoportosítással tényleg kimutatható, hogy a munkások és kisfizetésű alkalmazottak, valamint a nagy javadalmazásu vezető rétegek együttes jövedelmének részesedése a nemzeti jö­vedelemből az Egyesült Államokban az 1938. évi 66 százalékról 1956-ban 72 százalékra, Angliában pedig 61 százalékról ugyancsak 72 százalékra emelkedett. Ha azonban kiszűrjük a béreknek a nemzeti jövedelemből való százalékos részarányát, úgy a munkásosztály béraránya a nemzeti jövedelem­ben az Egyesült Államokban az 1938-as évi 39 százalékról 1950-ben 35 százalékra, Angliában pe­dig 37 százalékról 1956-ban 36 százalékra esett vissza. Kimutatások régi trükkje A burzsoá közgazdászok és revizionisták hasonló módszerek alkalmazásával mutatják ki pl. azt is, hogy a “tőkés osztály” részesedése a nemzeti jö­vedelemből a háború előttihez viszonyítva visz- szaesett. Ennek igazolására megint csak egy ka­lap alá veszik a nagytőkéseket, a városi kistulaj­donosokat, kiskereskedőket, kisiparosokat, kis- ügvnököket, kisfarmsreket, akik önállóságukat ideig-óráig meg tudják őrizni gyakran állami szubvenció segítségével hosszabbítják meg pusz­tulásra ítélt egzisztenciájuk időtartamát. Ezzel a módszerrel azután kimutatják, hogy 1938-hoz vi­szonyítva 1958-ra az “összes profitok” Százalékos részesedése a nemzeti jövedelemből az Egyesült Államokban 34 százalékról 28 százalékra^. Angliá­ban 39 százalékról 28 százalékra esett vissza.‘Mit" mutat azonban a kép, ha a tőkés osztály össz­jövedelméből kiszűrjük a kisebb tőkés rétegek jövedelmét? A részvénytársaságok — tehát a legnagyobb tőkés vállalatok — hasznainak része­sedése a nemzeti jövedelemben az Egyesült Álla­mokban az 1938. évi 8.5 százalékról 1956-ban 11.7 százalékra, Angliában pedig '11.8 százalékról 17.6 százalékra emelkedett. Ugyanebben az időben azonban a legalacsonyabb jövedelmű burzsoá ré­tegek, a fentebb említett kisemberek jövedelmei­nek százalékos részesedése az Egyesült Államok­ban 10 százalékról nyolc százalékra, Angliában 11.8 százalékról 9.9 százalékra csökkent. ■■••• t. Az angol és az amerikai munkásosztály hely­zetének elemzésével kapcsolatos adataink az 1957 —58-as amerikai túltermelési válság kitörését megelőző időpontra vonatkoznak. A helyzet azóta rosszabbodott. Ez különösen a munkanélküliség növekedésében mutatkozik meg mind az Egye­sült Államokban, mind Angliában, mind pedig a többi fejlett tőkés országokban. Jóllehet, az ame­rikai válság túlhaladt a mélyponton, a termelés ehhez viszonyítva jelentékenyen emelkedett, a munkanélküliség felszívódása azonban ezzel nem áll arányban. A termelés ugyanolyan, sőt maga­sabb szintjének biztosítására kevesebb emberre van szükség, mint régebben. Az Egyesült Álla­mok gyáriparában például 1959 január végén 1957 decemberéhez viszonyítva a termelés 7 szá­zalékkal volt magasabb. Ugyanakkor mintegy 600,000 emberrel, a gyáriparban dolgozók 5 szá­zalékával kevesebb munkást foglalkoztattak, mini 1957 decemberében. Az automatizálás, a raciona­lizálás egyik következménye a tőkés társadalom­ban az úgynevezett technikai munkanélküliség állandósulása. A technikai munkanélküliség kalapácsütéseit először és legérzékenyebben a fiatal munkások érzik. Az Amerikai Statisztikai Hivatal legutóbbi közlése szerint a munkanélkülieknek a foglalkoz­tatottakhoz viszonyított aránya a 30 éven felüli korcsoportban 6 százalék körül mozgott, a fiata­labb korosztályokban azonban ennél lényegesen magasabb volt. így például a munkanélküliek arányszáma a 18 és 20 éves munkások között 14 százalékra rúgott. Akadályozzák a munkanélküli biztosítás kifizetését Michigan államban 30,000 munkanélküli már több mint négy hete nem kapja meghosszabbí­tott munkanélküli biztosításának heti kifizetését, az állami törvényhozók között fennálló viszály következtében. A meghosszabbítást az alsóház megszavazta, de a szenátus republikánus többsége nem haj­landó elfogadni addig, mig a Felsőbíróság egy határozatát meg nem döntik. Ez a határozat munkanélküli biztosításhoz való jogot állapított meg olyan Ford munkások részére, akik más ál­lamban létező sztrájk miatt váltak munkanélkü­livé. 37 más állam már magáévá tette ezt a dön­tést. A republikánusok az alsóházban is többség­ben vannak, de elegen csatlakoztak közülük a de­mokratákhoz, hogy megszavazzák a meghosszab­bítást. A szenátus republikánusai azonban csak a fenti megkötéssel hajlandók elfogadni a meg­hosszabbítást jogerőre emelő törvényt. Szfrájforók esallakoztak a sztráJkoSékhoz Cedar Falls, Iowa-ban, a helyi hírlap betűsze­dőit meglepetés érte, amikor a piketvonalukkal párhuzamosan egy másik piketvonal vonult fel, amely a 11 hónapos sztrájkjuk alatt alkalmazott sztrájktörőkből állott. Ezek megelégelték a mun­káltatók bánásmódját és csatlakoztak a sztrájko- lókhoz. Az uj sztrájkolok csatlakozni akarnak a szak- szervezethez, bár ez által elveszíthetik állásukat; amelyek a sztrájk rendezése után elsősorban a már régen alkalmazott betűszedőket illeti. Közben a szakszervezet nekik is fizet sztrájk­segélyt és más olyan járulékot, amit a régi tagok kapnak. aBBaaBBBBBBBBBBBBaaBBaBBBsaBaBBaaBBBaaaa NÉZZE HEQ A CÍMKÉJÉT! Nagyon kérjük, hogy nézze meg a lap boríték­ján a neve felett található dátumot és ha ez 1959 5-nél (májys) korábbi, úgy az azt jelenti, hogy előfizetésével hátralékban van. Kérjük, hogy « alábbi szelvény felhasználásával küldje be hátra­lékát, vagy előfizetését. —_______________________£L 31 AGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street . New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! "J f­Megértettem felhívásukat és mellékeiéi?, la­pom előfizetésére (hátralékára) $...... -t Név; ..........................................v,. fi • 3« Cim: ........................................, •v » !• _ _ . A MUNKÁSOSZTÁLY HELYZETE

Next

/
Thumbnails
Contents