Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-07 / 19. szám
Thursday, May 7, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ £ zHLáxjszemle KANADA NÖVEKVŐ KERESKEDELME KÍNÁVAL Mialatt az Egyesült Államok elzár minden lehetőséget Kínával kereskedelmi kapcsolatokat létesíteni, nyugtalanul szemléli a szomszédos Kanada tevékenykedését e téren. Igaz, hogy Kanadának a Népi Kínával folytatott kereskedelme csak néhány millió dollárra rúg évente — 1958- ban csak fél százaléka volt az Egyesült Államokkal folytatott kereskedelemnek — de a lehetőségek végtelenségét áhítattal latolgatják külkereskedelemmel foglalkozó cégek. Kina 1956-ban $2.4 millió bevásárlást eszközölt Kanadában. 1957-ben leesett 1.4 millióra, de 1958-ban már 8. millió értékben — ebből búzát 7 millió dollár értékben — vásárolt. Kanada behozatala viszont 1956-ban 5.7 millió értékű volt és az 1957—58-as válságban évente valamivel több mint 5 millió dollárért vásárolt árut. Vancouverben az East West Export Import Co. a China National Import and Export Corp., a W. Bund, cantoni céggel tart fenn összeköttetést. Gyapot, selyem készárut, baromfi tollat, teát tenniszcipőt kapott már és leszállította az első gumiáru rendelést. “Egymillió dollár értékű technikai gépezetet fogunk leszállítani ez évben, ha minden jól megy”, mondja a cég ügyvezetője. A Hudson Bay Co. hurkolt gyapjuszőnyeget vásárolt Kínától, melynek nagy kelendősége volt úgy, hogy rendelését kétszer megismételte. A Pacific Grain Corp., Ltd. búzát szállított tavaly Kinába, amit az idén remél megismételni. A lakosság aránytalansága (Kanadának 17 millió lakosa van) megnehezíti a kiegyensúlyozott kereskedelmet, mivel a két ország árufelvevő képessége nagyban eltér egymástól. A világ népeinek 25 százaléka Kínában van. Hatalmas egy piac! A koreai háború előtt Kina behozatalának 75 százalékát nyugati országokból szerezte be, ez a mennyiség azóta 25 százalékra csökkent. Ennek egyes országok kizárási politikája az oka. Ebben az Egyesült Államok jár elől. Akaratát kényszeritette a kanadai külpolitikára is, ami az üzleti világban némi elkeseredést okoz, mert úgy érzik, hogy Kínával folytatott kereskedelmük már most is nagyobb arányú volna, ha hatalmas szomszédjuk nem avatkozott volna belügyeikbe. Az első ilyen beavatkozás 1957 tavaszán történt, amikor a Ford Motor Go. nem engedélyezte kanadai vállalatának 1,000 autó leszállítását Kinába. Most azt mondják Kanadában', hogy “Kina nem vásárolhatott tőlünk autót, amikor szüksége volt rá, most már maga gyártja őket.” Amikor Diefenbaker, Kanada miniszterelnöke múlt nyáron Eisenhowernél járt, Ígéretet kapott tőle, hogy amerikai cégek kanadai vállalataiknak bizonyos engedményeket fognak adni arra, hogy Kínával kereskedhessenek. A kanadai cégek erős nyomás alatt vannak Washingtonból. Érzik és nem szeretik, de alávetik magukat. Legutóbb kiélezte a helyzetet Kanada legnagyobb aluminium cégével történt eset. Az óriási Aluminium Co. of Canada, Ltd., amely évi 700,000 tonnás termelőképességének alig 65 százalékára működik, visszautasított egy kínai rendelést 2,000 tonna alumíniumra, 1 millió dollár értékben. Azzal magyarázta, hogy “nem akarta veszélyeztetni fontos ügyfeleivel fennálló viszonyát.” A cég rendeléseinek 40 százalékát amerikai gyárosoktól kapja. Dömping-el vádolják Kina a világ első sertés-sörte szállítója. A sörte üreges és ezekből készül a legjobb festőecset. S bár az Egyesült Államok nem kereskedik Kínával, kinai sörtéből készült ecsetek utat találtak ide. Legutóbb a kanadai vámhivatal háromszorosára emelte egy kinai sörteszállitmány bejelentett értékét és ezzel hatalmas vámemelést eszközölt. Dömpingnek bélyegezte a kinai sörte exportot. A kinai export cég tiltakozott az ilyen megbélyegzés ellen, bizonyítva, hogy a felszámított ár megegyezik a londoni nyilt piaci árakkal és ehhez még 50—70 százalékot felszámítottak az ecsetek elkészítési ára gyanánt. “Nem tettünk semmilyen kísérletet a világpiac megbolygatására”, jelentette ki a cég képviselője. Amíg a kanadai vámhivatal fenntartja a döm- ping-vádat, a kanadai cégek nem hajlandók kinai sörtét vagy ecsetet rendelni és a 180 százalékkal emelt árat fizetni érte “a kanadai fogyasztók terhére”. A felzúdulást növelte egy másik eljárás, amikor a vámhivatal 2 millió yard kinai Hatalmas erejű sztrájkhullám és tiltakozó tömegmozgalom rázta meg az idei év első 3 hónapjában Japán gazdasági és politikai életét. A nagy erejű népi megmozdulás a szakszervezetek és más haladó szervezetek kezdeményezésére kezdődött a japán munkásosztály nagy “tavaszi offenzivája” elnevezéssel. A tavaszi offenziva a bérek emeléséért, a japán—amerikai szerződés érvénytelenítéséért, a Kínával való diplomáciai kapcsolat ujrafelvételéért, vagyis a nyomor és a háború ellen folyik. A munkásosztály gazdasági követelése a havi 8,000 jen összegű létminimum kiharcolásáért és a nagyarányú munkanélküliség megszüntetéséért lángolt fel. Ezért tüntetett február 25-én Japánban négymillió ember, s ezért folytatott sztrájkot hárommillió munkás március 10-én. A japán munkásosztály hadjárata a munkanélküliség ellen és a létminimum biztosításáért napjainkban is fokozódó aktivitással tart, egyre szorosabban fonódik össze a Kisi-kormány nemzetellenes, háborúval fenyegető politikája elleni mozgalommal. A Kisi-kormány politikája elleni harc, amely egyre inkább nagy nemzeti akcióegységgé válik, elsősorban azt célozza, hogy megakadályozzák a japán—amerikai “biztonsági egyezmény” úgynevezett kétoldali kölcsönös biztonsági szerződéssé alakítását. Arról az 1952-ben aláirt egyezményről Van'szó, amely Japánt kiszolgáltatta az Egyesült Államok távol-keleti céljainak. A kétoldali szerződéssel kapcsolatos japán—amerikai tárgyalások már tavaly szeptemberben elkezdődtek. A Kisi-kormány akkor azzal a hamis propagandával akarta belenyugvásra bírni a japán népet, hogy a jelenleg érvényben levő szerződést csak azért vizsgálják felül, mert törölni akarják annak Japánra sérelmes pontjait. A titkos tárgyalások ellenére azonban hamarosan kiderült, hogy Kisi és az őt támogató japán monopolista és militarista körök még gátlástalanabbá az amerikai katonai tervek szolgálatába akarják állítani Japánt. Az Egyesült Államok a japán reakcióval összefogva állandósítani akarja Japán amerikai megszállását, jogot szeretne nyerni ahhoz, hogy a jelenleg 70 ezer katonával rendelkező amerikai támaszpontokat atomtámaszpontokká szervezze át... Az uj szerződés felügyeleti jogot biztosítana az amerikaiaknak a japán hadsereg felett és a jelenlegi alkotmány tiltó előírását “megreformálva” lehetővé tenné a japán haderő felhasználását a távolkeleti népek függetlenségi harcának elfojtására. Országos felháborodást váltott ki a Kisi- kormány képviselőjének a közelmúltban tett az a kijelentése, hogy a módosítandó “biztonsági” szerződésben meg akarják hagyni a jelenleg érvényben levő szerződésnek azt a pontját, amely lehetővé teszi az Egyesült Államoknak, hogy fegyveres erőit egy esetleges japán polgárháború elfojtására is felhasználja. A “biztonsági” egyezmény módosításáról folyó japán—amerikai tárgyalások, amelyek a néptömegek tiltakozása miatt több hónapig szüneteltek, a napokban ismét megkezdődtek. A tömegek azonban ma még világosabban látják, mint korábban, hogy a Japán nemzeti érdekeit eláruló Wall Street-et kiszolgáló Kisi-kormány a biztonsági szerződés módosításával Japánt az Egyesült Államok atomstratégiai hálózatába igyekszik belekapcsolni. A hatalmas mozgalommá dagadó ellenállás részvevői felismerték, hogy az úgynevezett “biztonsági” szerződés a japán népnek teljes létbizonytalanságot teremtene, s biztonságot pedig csak a japán monopolista és militarista klikknek, valamint az amerikai megszállóknak nyújtana. Kisi pártja, az uralmon levő Liberális Demokgyapotkelmét átértékelt hasonló alapon, ami aa utóbbi két hétben érkezett Kanadába. Kanada évi 350 millió bushel szemesterményének 75 százalékát exportálja. 1958-ban 6 százalékkal csökkent a gabona kivitele, mig az USA kivitele 8 százalékkal növekedett. Ez annak a következménye volt, hogy az amerikai kormány hajlandó volt külföldi pénznemet elfogadni fizetésként. A kanadai gabonakereskedők legújabban titokba burkoltan intézik kinai szállítmányaikat. Ezzel akarják elkerülni az összeütközést az Egyesült Államokkal, amely nemcsak mint fontos üzletfél tartja Kanadát kezében, hanem azzal is, hogy nagy amerikai cégek leányvállalataikon keresztül kontrollálják Kanada gazdasági életét. rata Párt és a kormány ezek után ádáz hadakozásba kezdett nemcsak a kommunisták, hanem a szocialisták ellen is, mert a közös nyilatkozat nyomán az egységfront kibontakozásának meggyorsulásával egyre reménytelenebbnek látja a “biztonsági” szerződés tervük szerinti módosításának lehetőségét. A kormánynak a haladó erők ellen intézett támadása nem a Kisi által várt hatást eredményezte. Ellenkezőleg. A nemzeti függetlenségért, a dolgozók jólétéért és a békepolitikáért kialakuló egységfronthoz egyre nagyobb számban csatlakoznak a szakszervezetek, a politikai és a társadalmi szervezetek. Japán 46 megyéje közül 50-ben már működik egységfrontbizottság. Tükröződik ebben a japán nép, valamint a haladó politikai és társadalmi szervek felelőssége, amelyet Japán jövőjéért, a távolkeleti béke megtartásáért éreznek. E rendkívül fontos harc kimenetele még teljesen nyilt. Az amerikai katonai vezetők nyomására a reakció legvadabb japán képviselői újra fel akarják eleveníteni a tavaly már kudarcot vallott kísérletüket a rendőrség hatáskörének kibővítésére. Az ősszel tömegtiltakozások hatására visszavont rendőrtörvény-ter- vezet szerint a rendőrségnek joga lenne letartóztatni mindenkit, akivel kapcsolatban csak a gyanú árnyéka is felvetődik, hogy részt vesz vagy támogatja a haladó erők követeléseit. A rendőrség jogot kapna mindenfajta gyűlés betiltására, a tüntetések és a sztrájkok fegyveres letörésére, vagyis a demokratikus mozgalom szétzúzására, a nagyobb bért, jobb, békés életet követelő dolgozó tömegek terrorizálására. A japán munkásosztály sok milliós tömegeinek részvételével sikeresen folyó “tavaszi hadjárat” a háború és a munkanélküliség ellen, a szenvedélyes tömegtüntetések a japán—amerikai “biztonsági” szerződés semlegességéért, azt mutatják: a japán nép elszántan küzd, hogy vereséget mérjen a japán militarizmusra és a Távol-Kelet békéjét fenyegtő háborús kardcsörtetőkre. Kovács István Minfafaivak Irakban Kasszem iraki miniszterelnök az iraki parasztszövetség első országos kongresszusának ülésén beszédet mondott. Elismerően nyilatkozott a parasztság tevékenységéről. A miniszterelnök kormánya nevében bejelentette, hogy a közép-iraki Latikiában épülő faluhoz hasonló mintafalvak ezreit építik majd Irakban. Közölte még, hogy az iraki kormány tanulmányozza a földmüvesszövetkezetek kérdését, és a kongresszus határozatainak figyelembevételével olyan megoldást hoz majd, amely mindenkit kielégít, és jólétet biztosit a parasztoknak. Szovjet kiáilifás New Yorkban Junius 30-án hathetes szovjet kiállítást nyitnak meg a newyorki Coliseum épületében. “A látogatók 50 centért egy szovjet körutazást végezhetnek”, mondja Vladimir Alkhimov, szovjet kereskedelmi megbízott, “amelyen mindent megtekinthetnek, amit a szovjet tudomány, technika és kultúra az utóbbi években alkotott”. A nyár folyamán az Egyesült Államok hksionió kiállítást rendez Moszkvában. Ez július 25-én fog megnyílni. A kulturális bemutatót a Pyatnitsky Kórus 200 tagja, azonkívül a 15 szovjet köztársaság művészetének különböző képviselői, többnyire táncosok mutatják be a Carnegie Hallban és a Metropolitan Operaházban. GAZDASÁGI ÉS PÜUTIKAI HARC JAPÁNBAN A
