Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-05-07 / 19. szám
Thursday, May 7, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 KERESZTUT ELŐTT AZ ORVOSSZÖVETSÉG A civilizáció fejlődésével járó változások, a reakciós, öntelt AMA (American Medical Association) egészségbiztosítási tervekkel szembeni haj- lithatatlannak vélt álláspontjára is a szükségszerű engedékenység kényszerével hatottak. Legalább is ezt látszik bizonyítani Selig Greenberg, orvosi problémákkal foglalkozó írónak a “Progressive” folyóirat májusi számában megjelent cikke, amely a következő helyzetet tárja fel. Az AMA House of Delegates, a szervezet terv- nzottsága, júniusban tartja évi gyűlését, amikor löntenie kell azon jelentés felett, amit a Commission on Medical Care Plan több mint hat hó- iappal ezelőtt nyújtott be. A Commission az AMA által kezdettől fogva erélyesen ellenzett csoportos egészségbiztosítási intézményeket tatamii mányozta és a jelentés magja lényegében a következőket tartalmazza: 1. A csoportos biztosítások ellen az AMA és a hozzá tartozó egyesületek által felhozott érvelések nagyjából alaptalanok. 2. Elismeri, hogy az orvosi ellátás ilyen formája tovább fog terjedni, különösen a szervezett munkásság egyre növekvő követelményeként, ikik mindent átfogó orvosi szolgálatot akarnak. 3. Felhívja az orvosi kart, hogy ne harcoljon tovább az egészségügyi ellátás csoportbiztositás intézményei ellen. A keserű pirula Az Orvosszövetség enyhülő álláspontjára jel- 'emző, ahogyan ezt a jelentést kezeli. Ezelőtt jlvan jelentést, amely valódi, de az AMA hiva- alos álláspontjával ellenkező helyzeteket tárt fel, a központ Chicagóban egyszerűen eltemetett. Ezt a jelentést azonban nyilvánosságra hozták és az év elején az AMA “Journal” 96 oldalas mellékleteként közölték. Ez azt jelentheti, hogy a nemrégen megváltoztatott uj vezetőség stratégiai visszavonulást kezdeményezett és a jelentés ismertetésével kívánja eddigi álláspontjának követőit meggyőzni arról, hogy uj irányvonalra van szükség. Nem biztos, hogy ez sikerrel jár majd, mivel a tagok annyira magukévá tették az eddigi propagandát, hogy többségük az orvosi szolgálatot csak önérdekü anyagi eszköznek teinti. Az újítások elkeseredett ellensége, az \MA például ellene volt annak, hogy a kormány segélyt nyújtson az álamoknak anyagi- és csecsemő egészség gondozásra. Nem olyan régen a csoport-biztosítást azzal vádolta, hogy a kommunizmus útmutatója. Ezt a jelentést az ország minden részében létező, 3,500,000 egyénre kiterjedő 107 csoportbiz- tositásnak három és fél évig tartó tanulmányozása alapján készitették. A Health Insurance Plan of Greater New York, a kaliforniai Kaiser- Permanente Medical Care Plan és a bányászszakszervezet egészségügyi ellátása volt a tanulmányozott csoportok között. Mindegyik szolgá- .at még kezdetben az orvosi egyesületek erős ellenzésével találkozott és a bányász-szervezet még most is harcban áll a szervezett orvosokkal. Az utóbbi úgynevezett “zárt körben” működik, mely csak bizonyos orvosok és meghatározott kórházak szolgálatait veszi igénybe. A jelentés •’ámutat arra, hogy ezek a “zártkörű” szolgála- :ok a legkitűnőbb orvosokat alkalmazzák, “bő- rebb és átfogóbb szolgálatot” nyújtanak tagjaiknak, sokkal olcsóbban, mint más biztositó szervek. “Az alacsony keresetű munkások egészségellátása lényegesen javult, mivel legtöbbjük olyan körülmények között él, ahol orvosi szolgálat mindig súlyos probléma volt.” Vagyis a jelentés megdöntötte az AMA azon igéjét, hogy-csak az orvos szabad megválasz- sa biztosit minőségi egészségellátást. “Vannak, iket földrajzi, társadalmi, gazdasági és más ok akadályoznak meg orvosok szabad megváltásában”, mondja a jelentés. Nagyon óvato- m utal arra, hogy az orvosi kar jól tenné, ha oifoglalná méltó helyét a fejlődő csoportos egészségügyi szolgálatokban s utat mutatna a további kísérletezés kiszélesítésére, vállalná á felelősséget a lelkiismeretes orvosi szolgálat minőségi fejlesztésére és erkölcsi kötelességévé tenné, hogy csak a szolgálat arányában fogadjon el fizetést. Ezzel kapcsolatban megemlíti a jelentés, hogy \es biztosítási intézmények által nyújtott szólít gyakran drágább a kelletténél, mivel a szer- és sokszor “a kórházi beutalás feltételéhez kö- iz orvosi szolgálat kifizetését.” ; úttörő szakszervezetek k megrögzött AMA álláspont megdöntésében ry szerepe van a szakszervezeteknek, amelyeket nem elégített ki a meglevő egészségbiztosítás és az elavult orvosi szolgálat módszerei. Az első összeütközés a bányász szakszervezettel történt, a szabad orvosválasztás kérdése körül. A bányászok Jóléti és Nyugdíjalapja 1949-ben kezdett orvosi szolgálatot adni a szakszervezet tagjainak. Hamar rájött arra, hogy a bányászvidéken nincs elég orvos, és akik voltak, nem adtak megfelelő szolgálatot. A létező kórházak piszkosak és hiányos felszerelésüek voltak, a díjazás elképesztően magas volt és sok szükségtelen operálást végeztek a betegeken. Dr. Warren F. Draper, a Jólét és Nyugdíjalap erélyeskezü vezetője megalapozta a bányászok saját 10 kórházból álló láncolatát és ragaszkodott ahhoz, hogy kiválassza az abban működő orvosokat és ahhoz is, hogy — sürgős eseteket kivéve — a beteg csak specialista ajánlatára legyen kórházba utalható. Ez az Orvosszövetség helyi szervei részéről éles tiltakozást váltott ki, mert saját “kiváltságos” érdekkörük megszent- ségtelenitését látták benne. Az AMA House of Delegates akkor e helyi szervek nyomására, “irányvonalat” fektetett le az orvosok és az egészségbiztosító intézmények közti viszony megállapítására. Továbbra is maguknak tulajdonították az előjogot a beteg kezelési módszerének, kórházba utalásának, ottartóz- kodási idejének, stb. megállapítására. “Minden működési engedéllyel rendelkező orvos alkalmasnak tekintendő, hogy azon a téren működjön, melyre ő sajátmagát illetékesnek tartja”, fektette le a szabályt az AMA. Dr. Draper nem engedett. “Nincs olyan orvos,, aki szivében elhiszi azt, hogy minden orvos alkalmas bármilyen betegnek bármilyen szolgálatot adni.” Az AMA fenyegetődzött, hogy felvilágosítási kampányt fog indítani “megmenteni a betegnek amerikai jogát az orvosa és kórháza szabad megválasztásához”. A kampányt nem indították meg, legalábbis nem ezirányban, de üldözni kezdték azon emberséges orvostagjaikat, akik jobb belátásukra hallgatva, kooperáltak a bányász egészségügyi szolgálattal. Coloradoban két per van a bíróság előtt, két orvos részéről, akiket a helyi orvosegyesület kizárt soraiból, mert a bányászMár majdnem öt éve annak, hogy Harrison E. Salisbury, a N. Y. Times moszkvai tudósítója elhagyta a Szovjetuniót. (Kiutasították.) Most újra Moszkvában van és első tudósításában nem győzi magasztalni a változást és “nagyfokú meglepetésének” kifejezést adni az ott látottakon. Május 1-je előtti nap volt, az orosz husvét is közelgett és Moszkva ragyogó fényben úszott. Leírja a házak és középületek feldíszítését, az élő virágok és bokrok tömegének elültetését az utcákon és tereken, az ünnepi izgalomban sürgőforgó tömeget, amely magával sodorta a sokezer idegen látogatót, akik a május elsejei ünnepségre özönlöttek a városba. “De egy megfigyelő számára, aki majdnem öt éve nem volt Moszkvában, az utcák élénksége, az üzletekben található élelmiszerek bőséges volta, a fényes, uj közszükségleti cikkek sokfélesége, a megnövekedett automobil forgalom és a lakás- probléma megoldásában elért eredmények, nagyfokú meglepetést szolgáltattak”, áradozik Salisbury. Aki régebben, a II. világháború befejezése óta nem járt Moszkvában, az nem ismer rá a városra. Elvész a kiterjedt, uj lakóház építmények között. Az uj lakóterületek közül a legnagyobb a Moszkvai Egyetem közelében felépített Cheremushki kerület, amelyben 200,000 egyén talált elhelyezést. Ehhez hasonló felépítmények lassan az egész város arculatát megváltoztatják. Az építkezésnél nagy súlyt fektetnek “a kellemes s könnyebb életmódra”, mondja Salisbury. Az üzletekben halmokban áll a friss ananász (pineapple), zsákokban a narancs és teljes ebédeket lehet készen becsomagolva kapni, amelyekben ünnepi kellékek: bor, kolbász, sütemény, kenyér és vaj is található. Húsvéti tortákat kapni olcsó áron, de ha a háziasszony maga akar sütni, vehet tojást olcsón amennyit akar. Szibériai körúton Ezt megelőzően a N. Y. Times egy öt cikkből álló sorozatot közölt Max Frankel tudósítójától, aki repülőn és vonaton körutat végzett Szibériában. Meglátogatta a nagyvárosokat, uj ipari telepeket és uj mezőgazdasági szövetkezeteket, ahol az ország minden részéből odasereglő ifjak dolkórházban dolgoztak. Az AMA központja tartózkodik fenyítést ajánlani a szabályait megszegő orvosok részére. Már egyszer a Sherman tröszt- ellenes törvény megsértése miatt elitélték és ha szabályait ilyen módon érvényesítené más államokban, törvénybe ütköző cselekedetet követne el. Több mint 16 millió szakszervezeti tagnak van jelenleg egészségügyi biztosítása, amit a kollektiv munkaszerződés nyújt számukra. De egyre nő az elégedetlenségük azzal az ellátással szemben, amit ennek keretében kapnak és a szakszervezetek lépéseket tesznek, hogy változtassanak és javítsanak rajta. Az autómunkások és az acélmunkások vezetői kijelentették, hogy kilépnek a Blue Cross- és Blue Shields-ből és megalakítják saját, minden egészségügyi ellátást magában foglaló intézményüket. Az uj helyet ad a réginek A fenti és hasonló megnyilvánulásoknak tulajdonítható az, hogy az AMA ósdi, az uj követelményeknek nem megfelelő felépítményében változások történtek. Uj vezetők kerültek az élre, akik belátják az “idült ellenzékiesség” tarthatatlanságát. A központi ügyvezető, a “journal” szerkesztője, a gazdasági tanulmányi iroda igazgatója, uj emberek. De ez csak egy lépés előre. A “New England Journal of Medicine” arról ir, hogy “az orvosi kar ne vállalja a visszatartó gát szerepét. A nemzet gazdasági, társadalmi és politikai fejlődésében, az orvosi hivatás járjon elől építő tervekkel, hogy hivatását teljesíthesse az uj rendszerben, bármi is legyen az.” Mr. Greenberg kifejezi ama véleményét, hogy bármi történik is az Orvosszövetségben, a fejlődés útját nem tudja megállítani. Nem állhat ellen a teljes egészségügyi szolgálatot követelő hangoknak. Be kell, hogy lássa, hogy a közönség most elégtelen és tuldrága szolgálatot kap. Az iró nem látja kizártnak azt a lehetőséget, hogy a kormány vegye át a közegészség ellenőrzését, de ehhez szükségesnek tartja, hogy az orvosi kar győződjön meg előbb arról, hogy hivatása elsősorban az amerikai nép egészségi szükségleteinek ellátása és hogy csak ezen szempont betartásával fogja tudni az orvostudomány hatalmas lehetőségeit megvalósítani a közösség javára. goznak és a nép jóléte fejlesztésének szolgálatába állítják az eddig szűz termőföldet és a nyersanyagokban és drágakövekben gazdag tartalékot. Amit Frankel Szibériában látott, arról a csodálat, nagyrabecsülés és meglepetés hangján ir. Mint aki most saját szemeivel győződik meg arról, hogy az orosz nép haladását lekicsinylő és becsmérlő nyugati hírverés nem igaz. Az Irskutsk, Chita, Yakutsk, Klabarovsk “nagyvárosok” ipari, kulturális, tudományos és művelődési fejlődéséről, valamint a meglátogatott kollektiv mezőgazdaságok előrehaladásáról szóló írásaiban átütő erővel hatnak a szovjet emberről szóló észrevételei. Itt valóban az emberiség történetében eddig nem ismert uj — nem is fejlődő, hanem már kifejlett—emberi jellemet mutatja be Mr. Frankel. Az ember, aki mindenekelőtt a közösség érdekeit teszi előtérbe; az üzemét, vagy kollektíváét, amelyben dolgozik, Szibériáét, a Szovjetunióét, a szocialista társadalomét és az emberiségét. Ha kell’vállalja a megfeszített munkairamot, hogy a szocialista jólét és vele a világbéke mielőbb megvalósuljon. Frankel különböző embereket szólaltat meg, akikkel személyesen, minden gátlás nélkül beszélgetett. Meglepődött az emberek tájékozottságán, olvasottságán, udvariasságán, közlékenysé- gén. Mindegyik tisztában van a hét éves tervvel, de különösen a reája vonatkozó részleteivel. Mindenkit áthat az a célkitűzés, hogy a tervet idejében, vagy még idő előtt teljesítse és büszke arra, hogy az ő munkája milyen fontos szerepet játszik a nagy eredményben. A legmodernebb gépek és felszerelések állnak a munkások rendelkezésére, hogy az egykor jégmezőknek, áthatolhatatlan erdőségeknek s puszta sivatagoknak ismert Szibériát átváltoztassák modern gyáriparral, virágzó mezőgazdasággal, müveit és jólétben élő lakossággal rendelkező országrésszé. A sár- és hótenger közepette a szibériai munkások meg vannak győződve arról, hogy néhány év múlva a Szovjetunió a világ első termelő országa lesz és az emberi igyekezet minden terén útmutatója lesz a törekvő emberiségnek. thrn mm ■■■ ■■■ M-w-re ■ ■ ■'■■■■■ ■ ■ »-TTf ■■■■■■■■■■■■■ i ■■■■■ ■ w-w-wm m-m m-m m~m mm vm » w m m-m u m mm - w-w-m m ■■■ ■■■ - SALISBURY “NAGYFOKÚ MEGLEPETÉSE”
