Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-30 / 18. szám
Thursday, April 30, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZ6 5. Dulles távozása Nem a volt külügyminiszternek, hanem a vele távozó rendszernek szól a halotti beszéd Irta: GERÉB JÓZSEF Midőn pár hónappal ezelőtt az újságok hirülad- ták, hogy az Egyesült Államok külügyminisztere újból visszatért a kórházba, mert a rák-betegség jelei megint mutatkoztak nála, a szenátusban felállt az ellenzéket alkotó többségi párt vezére, Lyndon Johnson és ezt az indítványt tette: “Határozafilag mondja ki a szenátus, hogy tagjai felállva imádkozzanak szeretett külügyminiszterünk, John Foster Dulles minél előbbi felgyógyulásáért.” A szenátorok természetesen egyhangúlag hozzájárultak a javaslathoz, felálltak s egy percen át némán imádkoztak Dullesért. Ezzel aztán olyan imaversenyt indítottak meg. amire eddig még aligha volt példa. Dulles vallásos ember, — a maga módja szerint. Ezért a vallásos emberek, — papjaik biztatására, — a templomokban mindenfelé nagy publicitás közepette imádkoztak érte. Nemcsak a protestánsok, akiknek a csoportjához tartozik, hanem a katolikus papok, zsidó rabbinusok, buddhista brahminok s mindenféle más vallások papjai siettek kivenni részüket az imaversenyből. Sőt mitöbb, még maga a római pápa is megüzente, hogy ő is latba veti a tekintélyét és imádkozik a beteg külügyminiszterért. Isten akarata Nem akarunk mi gúnyolódni, avagy “szentség- törést” elkövetni, midőn a történteket figyelve kimondjuk, hogy az imádkozás nem járt eredménnyel, amit a hívők is beismernek és most azt mondják, hogy “AZ ISTEN AKARATA” (Will of God) teljesül. Kérdezhetnénk ugyan, hogy akik hisznek a mindent-tudó, mindent előre meghatározó ISTENI AKARATBAN, miként képzelik, hogy az ilyen természetfeletti akaratot imával meg lehet változtatni? A kezdetleges népek táncokkal, bűvös szavakkal, fenyegetésekkel vagy önsanyargatással igyekeztek a szellemek vagy isteneket rávenni AKARATUK megváltoztatására, nem gondolva arra, hogy ha az sikerült volna nekik, akkor ők hatalmasabbak lettek volna a szellemeknél, mert azokat engedelmességre tudják kényszeríteni. Mindez csak azt mutatja, hogy az emberek agyában született a természetfeletti szellemek és istenek gondolata és azokat egész természetesen emberi tulajdonságokkal ruházták fel. A nagy imaversenyben a természetfeletti erőkben NEM HIVŐ emberek npm vettek részt. De ezek sem kívánják, hogy a távozó külügyminiszter a gyilkos rákbetegség kínzó fájdalmain menjen át. Sőt ellenkezőleg, most, hogy már lemondott, jobbulást és nyugodt, hosszú életet kívánnak neki. De azt nem tagadják, hogy Dulles lemondása a háborútól rettegő népmilliókból nagy mégköny- nyebbülést váltott ki. A nagy publicitással végzett imaverseny okozta azt, hogy Dulles most hallhatja és olvashatja a saját halotti beszédét. Mert valóban halotti beszéd az, amivel a távozását most a világsajtó kiséri, amiből a nagyhangú dicséretek dacára is élesen kicsendül: ÉPPEN IDEJE VOLT!! Félelmetes rendszer Reméljük, hogy Dulles távozásával VÉGÉTÉRT AZ A FÉLELMETES RENDSZER, AMELY ÉVEKEN ÁT A SZÖRNYŰ HÁBORÚ MEREDEKÉN TARTOTTA AZ EMBERISÉGET. Dulles nemcsak vallásilag, hanem politikailag is kiérdemelte a BIGOTT jelzőt. Konokul ragaszkodott ahhoz a multszázadbeli felfogáshoz, hogy az amerikai életmód, az amerikai tőkés termelő rendszer az isten alkotása, amelyet csak az istentelen, gonosz szocialisták meg kommunisták akarnak megváltoztatni. Hihetetlen bigottsággal tagadta a társadalmi rendszerek fejlődését, változását. A népköztársaságokban elért változásokat csak múló kisérleteknek vélte, amiket tehát- KÖRÜL AKART BÁSTYÁZNI, HOGY VISSZASZORÍTSA, MAJD FELGÖNGYÖLJE AZOKAT. HARRY BRIDGES AZ “UNAMERICAN” ELŐTT Az Amerikaellenes Tevékenységeket Kivizsgáló Bizottság négy óra hosszat tartotta a tanuszék- ben Harry Bridges szakszervezeti vezetőt, 60,000 nyugati rakparti munkás elnökét. Részletesen kikérdezték a nemrégen megtett héthetes európai útjáról, politikai nézeteiről és összeköttetéseiről. Bridges kétszer használta az alkotmány ötödik függelékét (Fifth Amendment), mint mondotta “először életemben” amikor megkérdezték, hogy tagja a kommunista pártnak, vagy a szakszervezet többi vezetői tagok-e. “Ugyanezekre a kérdésekre már tucatszor eskü alatt válaszoltam bírósági tárgyalásokon”, mondotta Bridges. Húsz esztendeig folytattak bírósági eljárásokat ellene és öt ilyen kísérletet vert vissza, amelyben deportálni akarták, és kommunizmussal vádolták. Mindjárt a kihallgatás elején azt kérdezte tőle Richard Arens, a bizottság ügyvédje, hogy használta-e valamikor a Harry Dorgan nevet. Elvált felesége ugyanis azt vallotta egy Washington állami bizottság előtt, hogy erre a névre vette ki párttagsági kártyáját. Bridges erre azt felelte, hogy volt felesége nem tudta vádját bebizonyítani és a bíróság sem fogadta el igaznak. De Walter képviselő, az Unamerican feje, megismételte a kérdést, hogy “igaz volt-e?” Bridges—most másodszor — az ötödik függelékkel felelt. Miért nem felelt az útlevél iránti kérdőívben arra a kérdésre, hogy kommunista-e ? — kérdezte Arens. Bridges azt felelte, hogy ő úgy tudta, hogy a főbirósági határozat értelmében arra a kérdésre nem kell felelni. Részint elvből hagyta válaszolatlanul a kérdést, részint azért, mert “nem akartam alkalmat adni újabb 20 évi pereskedésre.” 20 év alatt azt tapasztalta, hogy a tanuk ‘hazugok’ rendőrségi besúgók és bérencek.” A munkásszolidaritás “veszélye” Európai kőrútjával kapcsolatban nem kevesebbet, mint nemzetközi összeesküvést szeretett volna Mr. Walter rábizonyítani Bridgesre. Rámutatott arra, hogy utazása alatt sok kommunista vezetővel találkozott. Megkérdezte, hogy volt-e neki erről tudomása. Bridges azt felelte, hogy ő nem vett magának fáradságot arra, hogy ezután érdeklődjön. Gordon H. Scherer képviselő, a bizottság másik tagja vádolta Bridgest, hogy azért beszélt kommunista vezetőkkel, “hogy a közeljövőben hajószállitási bojkottot tudjanak megszervezni világszerte”. Bridges ezt hazugságnak nevezte, habár nem tagadta, hogy a nemzetközi szállító munkásoknak hatalmukban áll ezt megtenni. Amikor az ő szakszervezetének sztrájktörő hajó- rakományokkal volt baja, felkérte más országok rakparti munkás'ait, hogy ne kezeljék a szállítmányt. Toltak esetek, amikor más országok Harry Bridges szakszervezeteinek hasonló kérelmét ő is teljesítette. Ez a kölcsönös egyezmény veszélyt jelent az Egyesült Államok részére, mondotta a bizottság egy tagja. Szemére vetették Bridgesnek egy televíziós leadáson tett kijelentését, melyszerint ha Chiang Kai-shek megkísérelné Kínát megtámadni, ő mindent megtenne, hogy amerikai fegyverszállitmá- nyok ne kerüljenek Taiwanba, ha kell, akkor a rakparti munkások sztrájkjával. Bridges kijelentette, hogy ez a lépés a tagságtól függ és hogy az ő szemében Chiang egy senkiházi (bum). Csehszlovákia volt az első ország, amelyben nem talált munkanélkülieket. Kényszermunkát sem talált, pedig kereste, ellenben azt látta, hogy a gyárakban a munkatempó “igen kényelmes”, ami jó hatást váltott ki belőle. Moszkvában az Egyesült Államok követségénél érdeklődött a kényszermunka táborok iránt, mondotta a bizottságnak Bridges és ott azt mond ták, hogy a Szovjetunióban változások voltak és most csak “börtön táborok” vannak. A követségnél nem tudtak a hollétükről neki felvilágosítást adni, végre egy rákkonzerv munkatábort említettek meg, de azt nem nézhette meg, mert az Vladivosztokban volt, 5,000 mérföldre Moszkvától. Arra, hogy az Egyesült Nemzetek 1953-ban végzett kutatása azt jelentette, hogy a Szovjetunió nagyban alkalmazza a kényszermunkát, Bridges azzal felelt, hogy “több bizalmam volna egy szakszervezeti jelentés adataiban.” Bigottságában úgy tartotta, hogy neki csaknem isteni küldetése van a kommunizmus felszámolására. Azért meginditotta a nagy fegyverkezést, közben azt hangoztatva, hogy a kommunisták “nemzetközi összeesküvést” szőttek az Egyesült Államok elpusztítására. Ennek az alaptalan vádnak az elhárítására amerikai katonai támpontokkal rakta tele a népközársaságok periméterét ás közben úgy ő, mint a militarista vezetők, állandóan fenyegették az ellenségnek kipe- cézett szocialista államokat. A háború meredekén John Foster Dulles az erőszak embere volt; arra vitte vallásos és politikai bigottsága. És miután a politikában járatlan elnök teljesen rábízta a külpolitika irányítását, a szovjet vezetőkkel való tanácskozást makacsul ellenezte. Amikor a világ közvéleményének nyomása ki is kény szeritett ilyen tanácskozást, Dulles már előre úgy intézkedett, hogy annak ne legyen sikere. így történt aztán, hogy Dulles vezetése mellett a világ egyik krízisből a másikba esett. Ezt nevezte ő a “háború meredekén játszásnak” amit büszkén említett, mitsem törődve a népmilliók rettegésével. A Dullesról adott kép azonban még igy sem egészen teljes. Meg kellene még említeni azt a szoros összeköttetést, ami őt a háborús profitolókhoz fűzte, de ez már olyan ismeretes, hogy aligha kell róla szólni. Dulles tehát eltávozott. Reméljük, hogy vele távozott az az éra, amelyben minden külföldi ellentétet atom-, meg hidrogénbombákkal véltek ki- egyenlithetőnek. Ha a pártatlan történetiró megírja ennek a korszaknak a történetét, bizonyára lejegyzi, hogy John Foster Dulles közszereplése több mint egy évtizeddel megakadályozta a második világháború befejezését. A “nepotizmus” ellen WASHINGTON. — John F. Baldwin (D. Gál.) congressman törvényjavaslatot nyújtott be az alsóházba, amely, ha törvényerőre emelkedik, a kongresszus minden tagjától megköveteli, hogy bejelentse azonnal, ha a feleségét, gyermekét, testvérét, vagy bármely más tagját a családjának mint irodaalkalmazottat a fizető listára teszi, valamint azt is, ha a lakását, vagy annak bármely részét “kibérli” irodai használatra. Baldwin javaslata a már túlságosan elharapódzott “nepotizmusnak” akar gátat szabni. ■ ANGLIÁBAN olyan magasra emelkedett' á náthában megbetegedett hivatásos ápolónők Száma, hogy a kórházak a brit Vöröskereszttől"önkéntes ápolónőket kértek a hivatásosök gyógyítására.
