Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-30 / 18. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, April 30, 1059 viláqs’zemle. A JUGOSZLÁV VALÓSÁG “A béke és a szocializmus kérdései” cimü lap márciusi számából közöljük, rövidítve, az alanti cikket. A jugoszláv gazdaságpolitika alapja az a revizionista elmélet, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában elhal a szocialista állam, elsősorban pedig az állam gazdasági-szervező funkciója és úgy vélik, hogy a termelés központi állami és tervszerű irányítását ‘‘a termelő önigazgatásával” kell helyettesíteni. 1950—1952-ben gyakorlatilag bevezették azt a rendszert, hogy a gyárak, a bányák, stb. az ottani munkáskollektivák csoporttulajdonába kerültek, s ezzel csaknem teljesen megszűnt az ipari termelés és a kereskedelem állami irányítása. A vállalatok közti kapcsolatok egészségtelen alapokon nyugszanak. A kölcsönös konkurrencia a termelési és kereskedelmi titok kultiválásához vezet, amely pedig a kapitalista vállalatokra jellemző. A spekuláció és a konkurrencia megnyilvánulásait a JKSZ vezetői maguk is kénytelenek elismerni. A JKSZ kongresszusán Tito megállapította, hogy “egyes kereskedelmi vállalatok gyakran szívesebben vásárolnak kis mennyiséget valamilyen árucikkből és felemelik az árát, ahelyett, hogy többet vásárolnának és csökkentenék az árakat. Ez a módszer egyáltalában nem a szocialista rendszerre, hanem a kapitalista rendszerre jellemző. .. Még ma is lépten-nyo- mon találkozhatunk a nem szocialista konkur- renciával és az áraknak a fogyasztókra nézve káros mesterséges felhajtásával.” De talán ez a vezetési rendszer biztosítja a szocialista termelés egyik fő feladatának — a munkatermékenység gyors és szakadatlan növelésének — jobb megoldását? Jugoszlávia ipari termelése a háború előtti szinthez képest lényegesen emelkedett. Az ipafi termelés indexe 1957-ben 1939-hez képest 311 százalék volt. A munka termékenysége azonban igen íassan emelkedik a jugoszláv iparban. Az ipari termelés elsősorban uj üzemek építése és á foglalkoztatott munkások számának növekedése révén emelkedik. 1947 és 1956 között a munkatermelékenység emelkedésének évi átlagos mértéke mindössze 0,7 százalék volt. Munkanélküliség Bár a népgazdaságban dolgozó személyek száma növekszik, az utóbbi időben fokozódik a munkanélküliség. A munkanélküliek évi átlagos száma január—szeptember 1953 1954 1955 1956 1957 1958 81,610 76,215 67,233 99,338 115,904 127,920 Jugoszláviában megfigyelhető egy másik jelenség is, amely ugyancsak összeegyezhetetlen az igazi szocialista gazdasággal: az egyes vállalatok között egyenlőtlenül oszlanak meg az anyagi eszközök, és ez a megoszlás nincs összhangban azzal, hogy milyen hasznot hajtanak a különböző vállalatok a társadalomnak. Vállalatok veszteségessé válnak, minthogy saját erejükből nem képesek leküzdeni termelési nehézségeiket. Azokat a vállalatokat, amelyek nem képesek eleget tenni pénzügyi kötelezettségeiknek az állammal, a hitelezőkkel és a munkásokkal szemben, felszámolják. Az ilyen vállalatok felszerelését kiárusítják, az igy befolyt pénzösszeget pedig az adósságok megfizetésére fordítják. A mezőgazdaság helyzete A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában az egyik legfőbb feladat a mezőgazdaság szocialista átalakítása. A falusi szocialista termelési viszonyok megteremtése nélkül nem lehetséges szocializmus. Hogyan oldják meg ezt a történelmi jelentőségű feladatot Jugoszláviában? Jugoszláviában nyomban a munkásosztály hatalomra jutása után elkezdődött a mezőgazdasági termelőszövetkezetek megalakulása. 1952-től kezdve azonban a termelőszövetkezetek száma szakadatlanul csökken. 1956-ban az egész szocialista szektor (az állami gazdaságok és a szövetkezetek valamennyi típusa) a mezőgazdasági földterületnek mindössze 7,7 százalékát művelték meg. Ez az eredménye a mezőgazdaság területén folytatott revizionista gyakorlatnak. És mindez olyan országban, ahol a lakosság többsége paraszt. Jugoszláviában a kollektivizálás formájában történő szövetkezésnek magát az eszméjét is elvetették. A Szövetségi Népi Szkupscsina 1957 és multuv áprilisi ülésén Sz. Komar, a Mezőgazda sági Osztály Szövetségi Végrehajtó Tanácsának titkára kijelentette: “Nálunk senki ne számítson kollektivizálásra, sem most sem a jövőben. Nálunk már teljesen megszűnt az az irányzat, hogy a mezőgazdasági termelést a kollektivizálás formájában “oldjuk meg”. A jugoszláv vezetők oly módon a lenini szövetkezeti mozgalom egész gyakorlatát és eredményeit semmibe véve, ténylegesen lemondtak a falu szocialista átalaki- tásáról. Közben pedig a mezőgazdasági termelés a jugoszláv gazdasági élet egyik legsúlyosabb problémája. A mezőgazdaság nem képes saját erejéből fedezni a városok élelmiszerszükségletét és az ipar nyersanyagszükségletét. A jugoszláv mezőgazdaság magánszektorának számadatai. A PARASZTGAZDASAGOK SZÁMA Gazdaságok 2 hekt. 2—5 5—8 2 hekt. sz. együtt aluli hektáros hektáros felüli földbirtokkal rendelkező gazdaságok 1952 1,962,589 595,231 768,655 318,238 280,465 1957 2,331,840 697,220 932,736 384,754 317,130 Az idézett táblázatból kitűnik, hogy minden említett kategóriában megnőtt a magánparaszti gazdaságok száma. Lényegesen emelkedett a törpebirtokosok száma (101,989-cel). Ez azt jelenti, hogy Jugoszláviában tovább folyik a kis- birtokok és a középbirtokok szétaprózódása, miközben a nagygazdaságok stabilizálódnak. A módos parasztok és a kulákok száma 5 év alatt 36.665 gazdasággal emelkedett. A mezőgazdaságban tehát abszolút túlsúlyban van a magántulajdonosi termelés. Ezt elősegíti az, hogy fokozódott a kereket a mezőgazdasági termékek iránt, amelyekben hiány van. A parasztok, főként a kulák elemek, alaposan kihasználják a piaci konjunktúrát. Emiatt a mezőgazdasági termékek ára állandóan emelkedik. Ha 1952-t 100-nak vesszük, akkor 1958 novemberében a mezőgazdasági termékek ára átlagosan 85 százalékkal volt magasabb, mint 1952- ben. Kinek használ ez a spontán áremelkedés? A munkásosztálynak és a városok egész dolgozó lakosságának igen sokba kerül. A kulákok viszont meggazdagodnak. Amint látjuk, a jugoszláv valóságban szemmel láthatóan megnyilvánul a mezőgazdaság kapitalista elemeinek növekedési tendenciája. A szocialista termelési viszonyok a dolgozók életszínvonalának szakadatlan emelkedését biztosítják. Ezt bizonyítják a szocialista országok történelmi tapasztalatai. Jugoszláviában viszont az utóbbi években igen nagy ingadozások voltak tapasztalhatók a dolgozók, különösen a munkás- osztály helyzetében. A kiskereskedelmi árak emelkedése következtében állandóan növekednek a létfentartási költségek. Ha 1952-t, 100-nak vesszük, akkor a havi lét- fenntartási költségek 1958 áprilisában 63,7 százalékkal voltak magasabbak, mint 1952-ben. A nominálbérek emelkedése elmarad a létfenntartási költségek emelkedése mögött, s ez a reálbér csökkentéséhez vezet. A jugoszláv szakszervezetek központi Bizottságának teljes ülése 1956 decemberében megállapította: “Az utóbbi évek folyamán az életszínvonal egy helyben topogása és részleges sülyedése volt megfigyelhető...” 1957-ben, részlegesen emelkedett a reálbér, de 1958 első felében ismét,... Kedvezőtlenül kezdett alakulni a munkások és az alkalmazottak reáljövedelme, a létfenntartási költségek emelkedése miatt, ami már 1957 utolsó hónapjában megkezdődött.” A jugoszláv statisztika szerint a munkáscsaládoknál csökkenőben van néhány fő élelmiszer (hús, liszt, zsir, tej, burgonya fogyasztása. Kedvezőtlenül hat a városi lakosság anyagi helyzetére a szakadatlan infláció. A dinár vásárlóereje állandóan csökken. Ugyanaz az áru- mennyiség, amelyért a jugoszláv fogyasztó 1954- ben 1000 dinárt fizetett, 1957-ben 1222 dinárba került. Jugoszlávia eladósodik Az egész világ szocialista országainak gazdasági élete a belső erőforrások kihasználására és a szocialista világrendszeren belüli gazdasági együttműködésre támaszkodva fejlődik. Ebben az együttműködésben a proletár internacionalizmus elvei testesülnek meg. Jugoszlávia azonban más utat választott. Lemondott a szocialista országokkal való együttműködésről és napról napra jobban függ a kapitalista világtól. A jugoszláv ipar, kereskedelem és mezőgazdaság fejlődése egyre nagyobb mértékben függ azoktól a hitelektől, amelyeket a burzsoá államok főként az Egyesült Államok nyújtanak Jugoszláviának. Jugoszlávia adósságai a külföldi államokkal szemben évről évre növekednek. A UPI hírügynökség 1959. január 8-i washingtoni jelentése szerint az Egyesült Államok által Jugoszláviának nyújtott katonai és gazdasági segély teljes összege az utóbbi 8 évben mintegy 1600 millió dollárra rúgott. Ebből az összegből valamivel több mint 900 millió dollár gazdasági segély volt. Az Egyesült Államok által Jugoszláviának nyújtott katonai segélyt mintegy 700 millió dollárra becsülik. Jugoszlávia adósságainak 77 százaléka a kapitalista országokra jut. Felmerül a kérdés: mi az oka annak, hogy az Egyesült Államok kormánya, amely csökönyösen akadályozza a normális kereskedelmi kapcsolatok kiépítését a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, nemcsak kereskedelmet folytat Jugoszláviával, hanem készséggel nyújt neki hiteleket és úgynevezett “ingyen segélyt” is? Nem világos-e, hogy a nemzetközi tőkének létérdeke, hogy Jugoszlávia tovább folytassa szakadár politikáját a szocialista országokkal és a nemzetközi munkásmozgalommal szemben? A gazdasági válságnak Nyugaton észlelhető jelei a jugoszláv külkereskedelemben is éreztetni kezdik hatásukat. A jugoszláv export nem kielégítő struktúrája miatt Jugoszlávia leszállított árakon kénytelen eladni áruit a kapitalista piacon, s ez még súlyosabbá teszi az ország helyzetét. Mindezek a körülmények oda vezetnek, hogy a jugoszláv külkereskedelem mérlege állandóan passzív. A kereskedelmi mérleg deficitje emelkedő irányzatot mutat. 1958 kilenc hónapja alatt például az Egyesült Államokból 35,049 millió dinár értékű árut hoztak be, ugyanakkor az Egyesült Államokba exportált áruk értéke csak 6934 millió dinár volt. Jugoszláviában a gazdasági szervezet egész rendszere ellentétben áll a gazdasági folyamatok tervszerű állami irányításával és jelentős mértékben a piac spontán szabályozó hatásának van alávetve. A jugoszláv kormány intézkedései tehát lényegében nem szüntetik meg a gazdasági nehézségeknek és a jugoszláv gazdasági életben tapasztalható nem szocialista tendenciák jelentkezésének okait. Ellenkezőleg, ezek a tendenciák egyre jobban erősödnek. ^ A világ leggyorsabb vasúti közlekedése VATICAN VÁROS. — XXIII. János pápa kihallgatáson fogadta, majd megáldotta 10,000 cselédleány küldöttségét. A pápa szerint a hűséges cselédek kedveltjei az Urnák. — Hiszen maga Jézus Krisztus, az UR fia is ezt mondotta: “Nem azért jöttem a földre, hogy engem szolgáljanak, hanem azért, hogy én szolgáljak”. Nyilvánvaló, hogy a szolgaságot nem kedvelő cselédek és szolganépek Isten elleni nagy vétket követnek el, amikor a szolgaságba nem nyugodva lázonganak a szabadságukért. A világ leggyorsabb vasúti közlekedés A statisztikák szerint Frnciaországban van a világ leggyorsabb vasúti közlekedése. A francia államvasutak szerelvényeinek átlagos sebessége 93.4 kilométer óránként. Ez nagy sebesség a sínpálya korszerűsítésének, a vasúti hálózat nagyfokú villamosításának és számos Dieselmotoros sinautó üzembehelyezésének köszönhető.
