Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-08 / 2. szám
Thursday, January 8, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 EGY MAGYAR CIGÁNYPRÍMÁS ELMONDJA.. A magyar cigányhoz úgy hozzátartozik a muzsika, mint a hegedűhöz a vonó. A muzsikalitása tette népszerűvé a magyar cigányt szerte a világon, s muzsikáját Stockholmban, Moszkvában, Párisban, Kairóban és mindenfelé nem a kuriozitásért, hanem a dallamosságért kedvelik. A magyar cigány muzsikája úgy hat Ausztriában, Belgiumban, mint magában Magyarországon. Többek között erről beszélgettünk Rácz Béla cigány- prímással, aki Európa nagyrészét már végigmuzsikálta. — Talán azért vált ki egyforma hatást a mi muzsikánk — mondja Rácz Béla —, mert mi mindenütt egyformán adjuk azt, ami bennünk él, a szivünkben, minden porcikánkban. Ha például bus nótát játszunk, bennünket is ellep a szomorúság, ha csárdást huzunk, nekünk is kedvünk kerekedik. A magyar cigány mindig őszintén játszik, mert egyik a hegedűjén, a másik a cimbalmán, szóval mindegyik a maga hangszerén meséli el azt, ami örökké benne muzsikál. Visszaem- lékszem egy montecarlói esetre, ahol Chaplinnek muzsikáltam. Odaadással hallgatta, majd átölelt és ezt mondta: “Maguk a muzsikájukkal azt tehetnek velem, amit akarnak, busithatnak és örömet is támaszthatnak bennem.” — Érdekes élményei lehettek külföldi utjai alkalmával — jegyeztem meg. — Attól függ ki mit tart érdekesnek. Az újságírók azt szeretik hallgatni, hogy milyen hírességeknek muzsikáltam, már pedig ugyanazt szeretem adni a nagy uraknak, amit az étterem sarkában üldögélő vendégeknek, személyszerint nem érdekel, hogy kinek játszom. Nem mondom, fiatalkoromban tetszett nekem, amikor Waldemar Psylander hozzámlépett és azt mondta: “Boldog lennék, ha olyan hatást tudnék elérni a közönségnél, mint maga a muzsikájával.” De emlékeimben ma már azt találom érdekesnek és kedvesnek, amikor a stockholmi vagy nizzai vendéglőben megkért egy-egy vendég, hogy huzzuk el a kedvenc nótáját. Nem kellett mást tennie, mint egyszer-kéttezer eldudolni nekem, tiz-tizenöt perc múlva játszottuk is. Megkérdezem, hogy mióta játszik? — Tréfásan úgyis felelhetnék, hogy amióta megszülettem, mert hároméves voltam, amikor édesapám már hegedűt nyomott a kezembe. A magyar cigánymuzsikus gyerekével úgy van hogy hamarabb tudja fogni a magas cét, mint ahogyan megismeri a cé betűt. Kilencéves voltam, amikor apám zenekarában, játszottam, nem voltam 14 éves s már a magam ura voltam, prímás. így van ezzel a fiam is, aki ugyancsak kis gyerekkora óta játszik, most ő a helyettesem, a kis unokám pedig már ott tanul a szakszervezet zeneiskolájában. Nem hiszem, hogy biztosabb dinasztiák lennének a világon, mint amilyen a magyar cigányprímásoké. El kell mondanunk, hogy a magyar cigányzenészek, a háború befejezése óta a Művészeti Dolgozók Szakszervezetéhez tartoznak. A szakszervezet által fenntartott zeneiskolában nemcsak a cigányzenészek gyerekei tanulnak: itt folyik a zenészek továbbképzése is s pedig egész magas fokon. — Ma már sokat törődünk azzal — mondja Rácz Béla —, hogy a magyar cigány ne csak ösztönösen, hanem kulturáltan, művészien játszón. Például a szakszervezet a zenekaroknak eljuttatja a legújabb kottákat, ha szükséges még betanító karmestert is bocsájt rendelkezésre. A legtöbb zenekart azonban a prímása tanítja be. — 1959-ben jónéhány zenekar indul külföldi turnéra, akárcsak a háború előtt, de most gondosan előkészítik őket. Ma már alig akad olyan cigányzenész, aki nem ismerné a kottát, sőt a legfőbb hangszerelést is érti, persze mindent kotta nélkül játszanak. Rácz Béla, akárcsak több más ismert cigány- prímás, tehetséges komponista is. Nem kevesebb, mint ötven szerzeményét muzsikálják szerte, köztük keringőket, mazurkákat is, de többségükben természetesen magyar dalokat, hallgatókat, csárdásokat. Megkérdezem Rácz Bélától, hogyan él ő és hogyan élnek a magyar cigányzenészek? — A világháború utáni években hosszú ideig bizony rossz volt a cigányzenészek sora, de ahogyan békéssé vált az élet úgy javult meg a helyzetünk is. Azt hiszem, hogy ma egy miniszternek sintís több fizetése, mint nekem és a zenekarom minden tagja többet keres egy főtiszt viselőnél. Ma minden 18 évet betöltő hivatásos zenésznek a szakszervezet müvészbizottsága előtt vizsgát kell tennie és játéka alapján sorolják A, B, vagy C kategóriába. A Vendéglátóipari Vállalat, amely a zenészeket szerződteti köteles ezt a besorolást elfogadni és igy mindegyik muzsikus képessége szerint keres. — Régen divatos volt egy úgynevezett romantikus müdal a kivénült cigányról, aki betévedt dicsőségének régi helyére a csillogó kávéházba, ahol kinevették, ahonnan kidobták. Ma a kiöregedett cigányzenész úgy K.apja a nyugdijat, mint akármelyik dolgozó az országban. A szakszervezetünk üdültet bennünket, ha betegek vagyunk Bármikor kezünkbe kerül az emigráció sajtója, sohasem tudjuk elkerülni, hogy ne gondoljunk szánalommal ezekre a szerencsétlen, hazátlan földönfutókra. Ezek a hazát gyalázó úriemberek nem tudják elfelejtetni velünk, hogy amig a Horthy-fasizmus uralkodott szülőhazánkban, egyikük se lett földönfutó, hanem egész nyugodtan képviselték a “népet” Horthy parlamentjében s nyugodtan nézték a magyar nép szegénységét, nyomorát. A londoni “Népszava” helyet és időt talál arra, hogy egész oldalon át foglalkozzon az összma- gyarság legfontosabb ügyével. A lap 1958 dec. 1-i számának első oldalán ugyanis a Pasternák- üggyel foglalkozik, amely tudvalevőleg ma a “legfontosabb ügy” s a magyarság nem is tudna létezni, ha ezt nem tisztáznák előttük. Ugyanennek a lapnak a második oldalán egy cikkben a hazai kormányzatot és rendszert próbálják kigunyolni, ami azután igazán nem sikerül, hiszen úgy mint a fejüket, a humorérzéküket is elvesztették Kéth- ly Annáék. Az ország szegénységét próbálják kigunyolni, azt a szegénységet, amit az ország tőlük örökölt. Igen, a Kéthly Annáék és a szocálde- .mokrata urak segítették Horthyt, rendszerét és a magyar munkásság elnyomóit uralmon tartani. Azoknak, akik NEM ÉPÍTETTEK EGY EGÉSZ SZÁZADON ÁT ANNYI LAKÁST, AMENNYIT A NÉPI DEMOKRÁCIA TÍZ ÉV ALATT ÉPÍTETT! Mert hiszen ez fáj e nemes “felszabadítóknak” ! Tovább böngészve ezt a lapszámot, elolvastuk a Károlyi Mihály arcképéről irt cikket. Érdekes, hogy ezt a cikket Kéthly Anna saját aláírásával disziti. De erre a témára csak egy kis töredékét szentelik annak a helynek, amit a Pasternák-ügy- gvel foglalkozó cikkre szántak. Azt Írja Kéthly Anna, hogy Magyarországon négy rendszer volt, amióta Károlyi Mihály hatalomra jutott 1918-ban. Teljesen megfeledkezett arról (természetesen nem is volt sok oka, hogy emlékezzen reá) a szégyenletes Peidl-féle szak- szervezeti kormányról, amelyet az ő szociáldemokratái szerveztek, hogy a Horthy-banditák minél simábban juthassanak hatalomra. Kérdezzük, hol volt Kéthly Anna és szociáldemokratái ebben az utolsó félévszázadban, amikor “Károlyi Mihály nevét kitörölték a magyar történelemből”? Nem volt ő részese ennek az uralomnak és nem volt ő a parlamentben annakidején? Nem volt egyike azoknak, akik az úgynevezett “loyal opposition”- hoz tartoztak és nem adta meg a Horthv-rend- szernek azt a tekintélyt és liberális leplet, amire annak szüksége volt, hogy a tömegeket félrevezethesse? Akkor Kéthly Annának nem kellett emigrációban élni, hü volt ő Horthy rendszeréhez s az uraknak nem kellett félniök tőle. S a mai napig is azokat szolgálja, akik olyan jól bántak vele annakidején. Nem ir Kéthly Anna Károlyi Mihály hitvallásáról, amit könyvének utolsó oldalain kifejt, amikor a szocializmus jövőjéről ir. “A hibákból, a csalódásokból, az elvesztett harcokból tanul az ember, s újból kezdi elölről. Hiszem, hogy az ideák és ellentétes társadalmi erők jelenlegi konfliktusából egy uj szintézis fog kialakulni, ha adnak rá időt.” (369 old.) S ez az, ami bennünket érdekel. Nem az, hogy ki, hol és mit hibázott, s hány hibát követett el. Mindenki hibázhat, még talán Kéthly- Anna is. A hibákat meg kell bocsátani, ha azok tényleg csak hibák. De hiba az, hogy 12 oldalon át nincs más ebben a lapszámban, mint gyalázás és kivétel nélkül az ellen,' ami tényleg szocialista. Nincs a világ szocialista részében olyan vívmány, amit Kétlhlyék valamilyen orvosi kezelést, táppénzt kapunk, szóval meglie- csőinek bennünket. Rácz Béla mellét kitüntetés is disziti a sok szép muzsikáért, amelyet a belvárosi “Kárpátia” étterem vendégei élveznek évek sora óta. Nemcsak itt játszik, de délelőttönként itt próbál is a zenekarával, mert mint mondja a jó cigánynak nemcsak muzsikálni, hanem tanulnia is kell, amig él. A hatvanéves cigányprímás olykor maga is • vendég a Kárpátia étteremben és a feleségével együtt hallgatja a fia muzsikáját. Szivébe száll a sok magyar nóta és majd eljön az idő, amikor a fia is igy fogja hallgatni utódját. Mert igaza van Rácz Bélának, a magyar cigányprímások dinasztiája időtlen időkön át megmarad, mert szépet adnak az embereknek: muzsikát. Ják Sándor jó szocialista intézkedésként ismernének el. Szóval a magyar népi demokráciában semmi sem jó, még az ingyen kórház és ápolás sem, vagy az öregeknek járó nyugdíj. Most nem is arról szólunk, hogy Kéthly Anna eljöhetne New Yorkba (hiszen kap útiköltséget, mint a “magyarországi külképviselet törvényes államminisztere”, hogy segítse a Batista-kormánv képviselőjét a UN-ben, aki mellesleg most Kéthly sorsára jut — a szülőföld gyalázásábán) és megláthatná, hogy hány család lakik egy lakásban. Mert ilyesmiről is ir a londoni “Népszava”. Természetesen nekik megéri egy szobában lakni, a drága tőkés rendszerben! Csak éppen arra nem jut tinta, vagy papír ebben az újságban, hogy arról a kérdésről írjon valami érdemeset, ami a legjobban izgatja a világ becsületes politikusait és tömegeit : a békéről! Ők még mindig abban a reményben élnek és ezt hangoztatják is, hogy a “további felkelések lehetősége fennáll, ha nem ebben, vagy a következő évben, de előbb-utóbb.” (A szocialista államokra vonatkozólag.) Ez Gaitskell és a brit “szocialisták” álláspontja s ezzel indokolják meg az angol és amerikai hadsereg európai kontinensen való tartózkodását. Ezért nem kell Kéthlyéknek a Rapacky-terv, vagy bármilyen megegyezés, amely a megbékülés útjára vezetné a nagyhatalmakat. Mert ha lesznek felkelések Kelet-Európábán, akkor esetleg sikerül nekik hatalomra jutni és visszahozni a' régi szép kapitalista rendszert. Azután ismét be«, tölthetik a “loyal opposition” annyira kedvelt szerepét. Hogy is mondja a magyar közmondás?' Éhes disznó makkal álmodik! , , __ _ \ Kx x x::::::::::::x x ::x:: x ^ :::: :: x ;txs. x :t x :: x x *:::x x :: J-3 A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, ( EGY JOBB JÖVŐ ÉPÍTŐJE!-W*VVWWWWIVWVWWWWVWWWWWWW« VWWVVVV« ORMOSBÁNYÁN pár év előtt kezdték meg ja szén 1 'színi fejtését. Azóta a bánya rohamosan fejlődik s ezzel együtt emelkedik a helyi lakosság kulturális és életszínvonala is. 1950 október 1-től napjainkig mintegy 250,000 tonna szenet termelt a bányaüzem külszíni fejtéssel. KÉTHLY ANNA LÁPJÁRÓL
