Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-08 / 2. szám
12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ > Thursday, January 8, 1959 HOGYAN BESZÉLNEK MAJD UNOKÁINK? í Keresik a holnap világnyelvét Nemzetközi kongresszusokon általában okos és müveit emberek jönnek össze “eszméket váltani”, véleményt cserélni. S legtöbbjük tolmácsokra szorul: olyan emberekre, akik különös nyelvérzék és odaadó nyelvtanulás révén többé- kevésbé elsajátítottak a Föld másfélezernyi nyelvéből kettőt vagy hármat. Nagyon is elgondolkoztató ám, hogy manapság, amikor fejlett intelligenciájú és kiváló szervező készségű emberek atomerőmüveket és elektromos agyat tudnak szerkeszteni, nem tudnak boldogulni egy annyira “egyszerűen nagyszerű” és praktikus elgondolás megvalósításával, amilyen egy egységes világnyelv kialakítása. Senki józan ésszel nem gondolhat olyan egvü- gyü utópiákra, aminő mondjuk a nemzeti irodalmak nyelvének s az anyanyelvnek a “kiiktatása”. De a civilizáció modern eszközei, a nyomdagépek, a rádió és a televízió korában sürgető szükség van egy olyan egyetemes használhatóságú emberi nyelv megteremtésére, amelyet saját nyelvén kívül bármilyen nemzetiségű ember viszonylag könnyen megtanulhat. Képes-e az ember egyáltalán mesterséges nyelv létrehozására ? Valamennyi nyelvet maguk az em berek alakították ki. Persze nem tudatos nyelvfejlesztő elgondolásokkal és semmiképp sem folyamatos rendben. Éppen ezért volt egy-egy nyelv kialakulása nehézkes, a gyakorlati ésszerűségtől olykor el-elrugaszkodó lassú folyamat. A kőkorszak vadászának néhány ősi hangjától egy korszerű orvosi enciklopédia nyolcvanezer címszaváig nagyon elnyújtott, “vargabetüs” ut vezetett. Egy-egy ősi nyelv — miként sok mai elmaradott néptörzs nyelve is — alig áll másból, mint rövid szógyökökből, többnyire egytaguakból. Ezeket fűzték csillogó láncba évezredek során, s ekként alakították ki az első kulturnyelveket, gazdag szókinccsel és a nyelvfoi’mák, kifejező fordulatok olyan színes változataival, amely bizony elég nehéz feladattá teszi egy másik nyelv elsajátítását. Az ősindiai §zanszkrit nyelvben, a legrégibb papi nyelveink egyikében csupán igéből van vagy 743 különböző igemód. A görögben 268 a különböző igemódok száma, a latinban 143, s a gótban 94. Ebből a németben még 25 igemód él, az angolban 4. A kínaiak megvannak igék nélkül, az angol nyelv is egyre inkább ez irányban alakul, amikor a főnevet és az igét ugyanazzal a szóval fejezi ki (igy: work=munka, egyszersmind dolgozni). Luther Márton bibliaforditásával jelzik az egységes német nemzeti nyelv születését, s ő a szász udvari kancellária nyelvére átültetett Bibliát hagyta az utókorra. Az ilyenféle módon kialakult irodalmi nyelvek jobbára csupán egy-egy nemzeten belül tették lehetővé az emberek érintkezését. Csakhogy ma már a gazdasági és emberi kapcsolatok túl mutatnak a nemzeti területek határán. A világ egységes nyelv után kiált. Jó ideig a latin volt a tudós emberek világnyelve, bár jelentősége a polgárság feltörésével visz- szaszorult. Azóta sem tudták a hiányt pótolni. Comenius 1650 körül már megszerkesztette “vi- lágnyelv”-elgondolását. Az angol Royal Society 1662-ben hozott határozatot az angol nyelv kötelező használatáról a tudományos életben a latin helyett, és már 1668-ban javasolta az angol Wilkins — aki különben már holdbéli rakétautazásról is ábrándozott — egy mester-séges. világnyelv létesítését, amely nyelvet bárki heteken belül megtanulhat. Mintegy kétszázféle műnyelvet alkottak eddig, ebből egyedül a múlt század második felére ötven jut. Csakhogy e sokféle műnyelvből csupán kevés volt olyan jól megszerkesztve, hogy egyáltalán számításba jöhetett volna a gyakorlatban. Némelyikük azonban népes tábort tudott maga köré gyűjteni gyakran lelkes, olykor megszállott emberekből is az uj “világnyelv” bevezetésére. Milyen legyen az olyan világnyelv, amelyet szívesen megtanul bárki a jövő iskoláiban a nemzeti nyelven, anyanyelvén kívül? Az efféle nyelv legyen normálisan kielégítő, vagyis folyékonyan beszélhessék, és az élet minden területén használhassák. Tehát minden főfogalomra legyen legalább egy szava — hacsak lehet, ne is legyen egy főfogalomra több, mint egy szava. Csakis ez biztosítja ama természetszerű vonzóerejét, hogy valamennyi más nyelvnél lényegesen könnyebben és gyorsabban tanulják. Az uj nyelv nyelvtanának olyan egyszerűnek kell lennie, amennyire a közérthetőség még lehetővé teszi. Az angol nyelv tanúsítja leginkább az indogermán nyelvek közül, hogy milyen messzi lehet menni e vonatkozásban. A technikai élet és a tudomány világa rengeteg olyan szót szült, amelyet csaknem valamennyi nyelvbe átvettek, átplántáltak. Ezek javarészt a régi görög meg a latin világnyelvből származnak. A világnyelvnek ez alapon kell kiindulnia, Akik elsőként buzgólkodtak egy korszerű világnyelv megalapozásán, nemigen vették figyelembe a történelmi tanulságokat, őket még az első fölfedezés nagyszerűsége nyűgözte le. Descartes francia gondolkodó például 1629-ben egy számjelekből 'ló nyelvet javasolt. Eszerint a 385 szám ugyani a fogalmat fejezné ki egy angolnak, egy or znak, mint egy ujgörögnek, a számot minder ovábbi nélkül valamennyi nyelven egyformán fogják megérteni. A mostanáig érvényben levő kínai irás valami ehhez hasonló, de legalább tiz év kell hozzá, amig meg lehet tanulni, és még azután sem lehet ezen a nyelven társalogni, mert csupán Írásos gondolatközlésre alkalmas. Wilkins anglikán püspök a betűket mintegy számokat akarta egymás mellé állítani úgy, hogy minden betűnek meglegyen a helyi értéke is. így K = politikai dolog, u = rossz, ebből Ku = háború. A ló, szamár, öszvér például “Nyky”, Ny- ke”, “Niko” lenne ezen a nyelven. Arra már nem gondolt a jámbor egyházfő, hogy egy beszélt nyelv használata közben az embereknek nincs idejük a helyértékeket és a betűk különböző jelentéseit silabizálni. Mások olyan nyelveket javasoltak, amelyeknek szavai semmiféle nyelvben nem gyökereznek. Leibniz hires német gondolkodó is alkotott annak idején egy elvont alapvetésü filozófiai nyelvet: amennyire előrehaladást jelentett volna nyelvtana a maga egyszerű formuláival, annyira nehezítette elfogadását a szerkesztett szókincs. Ezen hiúsult meg a terve. Mégsem bizonyult meddőnek az elképzelése. Leibniz formanyelvét használja a vegytan, s ez alapon sok ezer olyan kémiai anyagnak tudunk jelzést adni, amelynek neve nincs is. E minta szerint H20 f= viz. A más oldalról próbálkozók közt az angol Ogden professzor “Basic English”-e ezt az utat élő nyelvből kivánta megépíteni. Úgy képzelte, hogy a rendkívül elterjedt angol nyelvet műnyelvvé kurtíthatja, s 850 szóval mindent kifejezhet, és csak ügyeskedés dolga, hogy mindig a helyes körülírást alkalmazzuk. A tévedés fogalmát eszerint igy formulázhatjuk: “hibát csinál”, a “lovaglást”: “lovon menni”. Csakhogy az igy elgon. dőlt műnyelv alkalmatlan valamilyen bonyolultabb fogalom, választékosabb gondolat kifejezésére s megértésére. Az is csakhamar kiderült, hogy aki csupán a “Basic English”-t ismeri, az nemigen tud társalogni egy angolul tudóval, aki nem tud megelégedni a 850 szóval. Ugyanezt tapasztalták, a “Little English”-sel is. Némi hasznuk mégis volt: az angolul tanulók nyelvkönyvét ilyen alapon állították össze első lépcsőként. Az első mesterséges nyelv, amely helyes alapokon épült fel és bizonyos elterjedettséget is elért, a volapiik volt. Martin Schleyer német lelkipásztor 1880-ban tette közzé- az uj mesterséges nyelv alapelveit, majd részletes nyelvtanát és szótárát. Rendszeres nyelvtana és szókincse az élő nyelveken alapult. Nyelvtana azonban túlságosan igényes volt, szavai pedig nyelvtani szabályok által nagyon is összeszabdaltak. Mégis meglepő gyorsasággal terjedt világszerte. Amikor 1899-ben először tartott kongresszust Párizsban a volapük társaság, már 200,000 tagja volt. A kongresszus azonban végzetes hibába esett, amikor elhatározta, hogy az egész kongresszus kizárólagos tárgyalási nyelve a volapük legyen. Ez ölte meg a volapük nyelvet: kiderült, hogy e nyelven nem lehet beszélni. Változtatásokat javasoltak a nyelv megmentésére, de Schleyer konokul vallotta, hogy volapükön nem szabad változtatni. Követői elszéledtek, és uj nyelvek megalkotásán serénykedtek az addigi példák figyelembevételével. A következő években meg is jelent egy sor uj mesterséges nyelv, név szerint a “bopal”, a “spelin”, a “dil”, a “balta”, a “veltpari”, a “lan- gue bleue”, a “mundolingue”, az idiom neutral” és társaik. Közülük egy sem ért el olyan sikert, mint az eszperantó. Ludwig Lazarus Zamenhof lengyel szemorvos 1887-ben adta ki nyelvkönyvét a következő címmel: “Linguo Internacia de la Doktoré Esperanto” (Dr. Reményteli nemzetközi nyelve). Zamenhof doktor jól látta Lengyelországban az ellenségeskedést lengyelek, németek, zsidók és oroszok között. Műnyelvével a világ egységét kivánta szolgálni. Az eszperantó' nyelv első hívei a cári Oroszországból toborozódtak, de az orosz hatóságok csakhamar betiltották lapjukat, a “La Esperan- tisto”-t. A cári kényuralom minden nemzetközi kapcsolatban veszélyt gyanított. Az eszperantó gyorsan terjedt már az első világháború előtt világszerte, de kivált a huszas években mint a népek testvériességének, békés egyetértésének, a pacifista mozgalomnak egyik eszköze. A hitleri Németország háborús “világnézete” tiltotta az eszperantót. A világ első számú diplomáciai nyelveként a franciát ismerik el. Nyugaton főképp angolul tanulnak. Kelet és a népi demokráciák országaiban pedig az orosz nyelvet vezették be. Az általános kívánság az egységes világnyelv iránt közben egyre növekszik. Még az eszperantó után is sok uj mesterséges nyelvet alkottak. Pea- no olasz matematikus gyökeresen leegyszerűsítette a latint “interlingua” nyelvvé. Egy dán nyelvész is az eszperantó elhagyását javasolta, hogy helyette a maga saját műnyelvét, a novi- alt terjesszék. Ez újabb mesterséges nyelvek megkísérelték az eszperantó egyes hibáinak kijavítását. A “fi” és “eh” hangok az eszperantóban megvannak, de a román nyelvekben alig ismeretesek. Részben ezért is nehéz az eszperantót elterjeszteni és nyelvtanát megtanítani. Az interlingua egy szabálya érdekes példával szolgál önként adódó egyszerűsítésre: ott, ahol értelemszerűen nem szükséges, elhagyható a többes szám jele — igy: tiz darab, három schilling stb. (ez a magyarban egyébként is helyénvaló. — A szerk. megjegyzése.) Zamenhof dr., ha még élne, maga is örömmel üdvözölné az újabb reformokat, ő sem a nyelvtanát, sem a szókincsét nem tartotta megváltoztathatatlannak. örült mindenféle magvas bírálatnak, mert maga is azon volt, hogy javítsa módszerét. 1894-ben ő maga hajtott végre reformokat. E reformok utján érdemes tovább haladni egy csakugyan egyetemes, minden anyanyelvű számára elsajátítható világnyelv felé. Földvári Ferenc Háborúban mindent szabad Skóciában, a Peterhead börtönből, immár ötödször szökött meg John Ramensky, páncélszekrény fosztogató, a második világháború hős kommandója. A szökevény e két jellemző lionása szorosan függ egymáshoz, miután a háború idején Ramenskyt a börtönből emelték ki és tették meg kommandóvá éppen azért, mert tudták, hogy milyen ügyes a páncélszekrény és lakat nyitogatás- ban. Háborús megbízatása az volt, hogy Németországban ejtőernyőn ereszkedett le, feltörte az ellenséges páncélszekrényeket és ellopta a titkos okmányokat. Háború után, a civil életben folytatta mesterségét, de rajtakapták és 10 évre börtönbe zárták érte. Ramensky nyilván nem értette ezt a logikát és ismereteit felhasználva el-elszökdösött a börtönből. A börtönigazgató előtt teljesen érthetetlen, hogy ezt hogyan csinálja. A mérgező uránium Sok szó esik az urán radioaktivitásáról, de arról viszonylag ritkán hallunk, hogy az urán, függetlenül kártékony sugárzásától, a legmérgezőbb elemek közé tartozik. E tekintetben legtöbbször felülmúlja az arzént és a higanyt is. Ugyanolyan a hatása, mint a többi, veseméregé. Az uránmérgezés a következőképpen zajlik le: a felszívódott uránvegyületek bekerülnek a véráramba. Ott 40 százalékuk a vérben levő fehérjékhez kötődik, 60 százalékuk pedig az ugyancsak a vérben levő hidrokarbonáttal alkot vegyületet. A vérből az uránvegyületek a vesébe jutnak. A vesében a fehérjékhez kötött részük nem dolgo- zódik fel, ‘hanem továbbfut a véráramban. Az uránhidrokarbonát ellenben behatol a veseszövetbe és szétbomblik; a hidrokarbonát visszakerül a véráramba, az urán pedig felszabadul, vegyi kötésbe lép a vesesejtek fehérjéivel, s pusztítja őket. Az uránnak már egészen parányi adagja is halálos lehet.
