Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-16 / 16. szám
Thursday, April 16, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ nyekkel és árak ellenőrzésével védeni a vásárló- közönséget. Láthatjuk ebből is, hogy a kizsákmányoló, tőkés országokban uralkodó szabadkereskedelem elve : az erkölcstelenség, a tőkés kizsákmányolás. A szocialista országokban pedig a kereskedelem elve: a tiszta erkölcs, a dolgozók megsegítése, élet- színvonalának egyre növekvő fejlesztése. Irta: Dr. V. S.,'Dél-Amerika Ne feledkezzünk meg gyermekeinkről Tisztelt Szerkesztőség! Amikor a legfontosabb feladatunkról, lapunk terjesztéséről olvasunk, mindig azon barátainkra, imerőseinkre gondolunk, akiknek a lapot kezébe adhatnánk. Ez nagyon helyes, hiszen barátainkkal jóban, rosszban, egy környezetben élünk, vagy időközönként találkozunk. Természetesen sokszor a legjobb barát is — akinek telik pénze másra — a Magyar Szóra sajnálja a pénzt. De ne adjuk fel a reményt, legyünk türelmes, jó nevelők embertársaink között. Ne várjuk, hogy saját- magúktól rájönnek az igazságra, hogy majd öntudatos munkások lesznek. Hiszen a tudatlanság annyira el van hintve, hogy szinte harcba kerül amíg valakivel megérttettük az igazság szavát. Ha mi várnánk és aludnánk, azzal csak a reakciósokat segítenénk, akik bizony nem alszanak és mindent felhasználnak félrevezető propagandájuk terjesztésére. A mi kezünkben a legjobb fegyver a mi Magyar Szónk, az igazság fegyvere, csak meg kell szólaltatnunk és terjeszteni embertársaink körében. Az embereket a környezetük változtatja, formálja, de az emberek is tudnak hatni környezetükre. Ilyen lehetőségek mellett próbáljuk mi is lapunkat terjeszteni, ne feledkezzünk meg környezetünkről, családunkról sem. Lapunk olvasói nagyrészben öregekből tevődnek össze. Hol vannak a fiaink, unokáink, akiket a megöregedett harcosok neveltek fel? ők miért nem olvassák a Magyar Szót? Egy gyermeknek a legszorosabb környezete a családja, ahol a szülői nevelés, döntő befolyással és kihatással lehet egész életére. Vagy a családi környezetre már nem érvényes az a megállapítás, hogy az embert a környezete változtatja és az befolyásolja? Azt hiszem, hogy ez itt is,.érvényes, csakhogy mi ezt a kérdést kiengedjük a kezünkből, s igy gyermekünk tudatát távolabbi, de erős hatású környezete, baráti köre, iskolai nevelése, stb. alakítja ki. Tény az, hogy az iskola, a nevelés nélkülözhetetlen és hasznos, de ez még nem minden, mert ezzel gyermekeinkből csak nem politizáló, az eseményekkel szemben megalkuvó, nemtörődöm felnőttek válhatnak. A mi feladatunk, hogy ezt a hiányt a helyes családi neveléssel pótoljuk, serdülő gyermekünk kezébe újságot adjunk, hasznos könyveket, vagy más formában keltsük fel figyelmét a körülöttünk folyó események iránt. Az is fontos, hogy ne hagyjuk, hogy a magyar nyelvet elfelejtse. Kisleáovom három éves, de szándékomban van nemsokára a Magyar Szóból tanítani olvasásra. Próbáljunk gyermekeinkből minden módon filozofáló, gondolkodó és politizáló embereket nevelni. Ha mi ezt nem tesszük, megteszik a tőkések lélekkufárjai. akik milliónyi eszközt felhasználva, gyermekeinkből engedelmes figurákat nevelnek, akik az összes földi jólétet (a hemlétező másvilági boldogságért) átengedik a tőkéseknek. Pedig én azt hiszem, hogy ezt a sok millió amerikai munkás egyáltalán nem akarja. Javaslom, hogy minden olvasó, akinek van a családjában, vagy környezetében magyarul tudó, adja kezébe a Magyar Szót. E. H.-né U.i. Szeretném azt ajánlani, hogy havonta kétszer közöljenek nagy tudósaink müveiből idézeteket. Meg lehetne ezt tenni kidolgozott terv szerint. amolvan előadás-sorozat formájában. Azt hiszem, hogy nekünk olvasóknak, egyáltalán nem ártana, ha többek köpött ilyen hasznos olvasnivalókat is kapnánk a Magyar Szóból. Amikor rídöhbennk az igazságra Tisztelt Szerkesztőség! A napokban lesz két éve, hogy mi, ujameriká- sok ebbe az országba érkeztünk. Mint minden ujamerikásnak, nekem is sok újat hozott ez az ország. N^m akarom most mindezeket felsorolni, mert a felhőkarcolóknál kellene kezdenem és valahol a Niagara vízesésnél végeznem. Hogy milyen szép Amerika, ezt már az első hetekben láttam, de hamarosan rájöttem én is arra, hogy ebből nem lehet megélni, hogy itt dolgozni kell és még hogyan! Már az első hetekben kinyílt a szemem. A szép, hangzatos szavak üres frázisok lettek, majd jött a munkanélküliség, ami még jobban felébresztett. Panaszkodni nem tudtam senkinek, mert nem törődött velünk senki. Ekkor döbbentem reá, hogy mindaz, amit otthon a haladó erők mondtak, az utolsó betűig igaz. Most a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy félrevezettek bennünket. Ha amerikai születésiekkel, vagy amerikai polgárokkal beszéltem, kiderült, hogy ők még jobban félre vannak vezetve, mint mi voltunk. Magyar- országról jóformán semmit sem tudnak, vagy csak hamis képet kapnak. Akadtak olyanok is, akik azt kérdezték, hogy hol is van Magyarország? Lassan rájöttem, hogy a kapitalista rendszer tudatlanságban tartja a népet a politikai eseményekről. Alig telt el 3—4 hónap, amikor alkalmam volt megismerkedni a Magyar Szóval és rövidesen szoros barátság fejlődött ki közöttünk. E lapnak a segítségével jobban megismerkedhettem az amerikai helyzettel. Megtudtam, hogy nem vagyok olyan egyedül, hanem vannak józan munkások Amerikában is, akik úgy gondolkoznak, mint én. Én is azok táborába álltam, akik ezt a lapot támogatják, olvassák és örömmel állapítottam meg, hogy mind több és több ujamerikás kezd e táborhoz csatlakozni. De még mindig nagyon sokan vannak köztünk, akik habár megértik a helyzetet, de mégsem mernek megszólalni. Pedig biztosan tudom, hogy ők is tele vannak problémákkal, csak nem merik azokat kiteregetni. A néma gyermeknek anyja sem érti a szavát. . . Csakis a Magyar Szóhoz fordulhatunk problémáinkkal, mert Magyár-Amerikában ez az egyetlen újság, amely bátran sikraszáll érdekeinkért és a legélesebben rávilágít a hamis propagandára, s leleplezi a munkásellenes cselekedeteket. Eddig már sok ujamerikásnak rá kellett jönnie arra, hogy mi a valódi helyzet, hogy félrevezettek bennünket és ennek a félrevezetésnek lettünk áldozatai. Ezt minden józangondolkozásu ujamerikásnak vissza kell fizetnie, amit úgy tehet legjobban, ha csatlakozik felhívásomhoz. Arra kérem őket, hogy akár ittmaradnak, akár hazamennek, mindig és mindenhol dolgozzanak a békéért, egy jobb jövőért. . Á nyugdíjas, régi amerikásoknak most lehetőségük van utánpótlásról gondoskodni, hiszen sok ujamerikás van, aki még nem olvassa a lapot, s nem is tudja, hogy van egy olyan újság, amelyet szívesen megrendelne, ha tudna róla. Menjenek közéjük, beszéljenek velük, s hiszem, hogy lesz olyan, aki megrendeli lapunkat. A fontos az, hogy tudjanak róla. Anti, ujamerikás a szülőföldre Tisztelt Szerkesztőség! Néhány szóban ecsetelni akarom magyarországi látogatásom első napjait. Amikor a repülőgép Bécset elhagyta, reméltem, hogy rövid pillantást vethetek majd a magyar földre, de sajnos sürü felhők voltak alattunk és igy kívánságom nem teljesülhetett. Rövid idő alatt megérkeztünk a Ferihegyi repülőtérre, ahol udvariasan bevezettek a vámhe- lviségbe, megnézték a holmimat. Úgy a vámtiszt, mint az őrnagy nagyon barátságosan viselkedtek. Eszembe jutottak azok a hazugságok, melyekkel magyarországi utamtól akartak egyesek elijeszteni. A vámházból kiérve rokonaim meleg fogadtatásban részesítettek, majd autóbusz- szal megindultunk a város belseje felé. Bementünk egy étkezdébe, ahol szinte el sem akartam hinni, hogy azok között vagyok, akikről már oly sokat hallottam az Egyesült Államokban. Mind egészséges, gyönyörű arcú emberek, s a in- ruhák sem mutattak arra, hogy itt valaki is rabszolgaságban élne, vagy éhezne. Vidáman fogyasztották az ételeket és italokat. Majd taxival a Hűvösvölgy felé vitt utunk. Elhagyva az üzemeket és nagy bérházakat, gyönyörű kertes villák szegélyezték az utat. Majd megálltunk ecv nagy rácskerités előtt. A nagy kertben, fáktól körülvéve gyönyörig villa volt, rokonaim feljebb a hegyen lévő kisebb házban laktak. Nagyon barátságom fogadtatásban részesit0 tek. Este a gyönyörűen kivilágitott főváros képe tárult elém, amint az ablakon kitekintettem. Eszembe jutott fiatal korom, mielőtt még el kellett hagynom szülőhazámat. Szegény földmives szüleim még szakmára sem tudtak kitanittatni és valamilyen jövőt biztositam részemre. Most 9_ visszatértem az uj Magvarországra, ahol a munkáscsalád, melynek vendége voltam, a volt gyáros házában, a legszebb gyümölcsfáktól körülvéve fogadott engem. Paukovits I. Rímes válasz Anti Uj-amerikásnak Mikor Geréb Józsefhez címzett levelét olvastam az újságban, Felfigyeltem: hiszen több mint 40 éve vagyok vele jóbarátságban. Hát bizony nem óriás ő, akárki is mondja. Csak közepes termetű és törékeny a csontja. j Mint született újságírónak mindig sok a dolga, Anélkül talán már "régen a sírba került volna. j Sokszor ugv látjuk, csak hálni jár belé a lélek, De állja a sarat s mondja: “A halálból nem kérek!” > Sok időn át minden erejét egy munkáslapba tette, Mikor hosszú éveken át a Bérmunkást szerkesztette. Sajnos, a proletárbetegség kikezdte fiatalon, ; Talán még otthon, mikor Ferenc-Jóska volt uralmon. Heves megyében született, valahol Eger táján, Ezernyolcszáznyolcvanhét, Józsefek szent napján. Újságíró lett, igazi munkásbarát, proletár, Kinek szép cikkeiért nagy elismerés jár. Orvosi parancsra költözött városból vidékre, A New Yorktól nem messze eső Jersey hegyekbe. A farmján dolgozott és még most is szinte látom, Amint szántott, vetett, boronáit és baktatott lóháton. ' Most itt él közöttünk, szép Elsinore-tó partján, Figyeli: mi megy végbe a világ négy táján. És amit megtud, amit éles szemmel észrevesz, ( Megírja s azzal a sok olvasónak nagy örömet szerez. Schubert József BIJ 8 S U ] Mi fáj és mi lázadozik benned és miért sírsz, mikor napfény vesz körül, az élet szép, nevess és velünk örülj « ] csak igy lesz szép elrontott életed, ha látsz virágot, vagy tarka réteket folyót, hegvet, sziklás tengerpartot csak vigadj velünk és felejtsd a tegnapot. Válaszom a néma hallgatás a bus szenvedés és félő látomás, vagy felejtsem a múltat, mely bennem él, mint örökkön égő fájó szenvedély. u { Vagy felejtsem hazámat, népemet mely századokon át annyit szenvedett és végre boldog, mert független, szabad Ne — ne szórj rá hazug vádakat. És mért vagy hazádnak hűtlen gyermeke, miért gyűlölöd és miért vádaskodsz ellene ] és miért átkozod az elvet, az eszmét, mely kinyitotta a dolgozók szemét! Térj észre százezer emigráns magyar a szív, a vér hii és egyet akar. Viruljon és éljen a Magyar Haza, hangozzék világgá a szabadság dala. Irta: DR. V. ! TfiVASZÉBREDÉS Tavasznak hírnöke csattogtatja hangját, Ébredj vén Szunnyadó, uj évszakot Írják! Körbejárt a naptár időnek kerekén, Kezdődik életed ébredés elején. Titkos ébresztőre nyújtóznak alvó fák, Növekvő lombjukat szélesre kitárják. Pattannak a rügyek, feslik a bimbó már, Szinpompás virágok réteket tarkítják. Apró szárnyas nép is reitekéből feltör, Jó levéltakaró messzire penderül. Rohan is sza’ad már eleséget nézve, A hosszú tél után éhgyomorral ébredt. Erdő zenészei alkotják a kórust, Csengő-zengő hangon értekeinek ők most. Odvábul előbujt erdőnek lakója, Uj ruháján játszadoz a nap sugara. Alighogy eltelik a néhány hónap ám, Még virul a nyár, de már gazdag a határ. Dús termés a fákon s földre leborul, Alkottál Természet magadnak koszorút! Bámullak, csodállak Természet, mire vagy képes, Esztendőben naptár szerint éled pontos élted. Csodálatos dolgot művelsz, életet adsz újat. Müvedért és bő termésért emberek hódolnak! GABRIEL, Torontó )
