Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-09 / 15. szám

12

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Thursday, April 9, 1958

Charlie Dgyokutájhagyatéka

S Irta: BÓDOG ANDRÁS

Úgy történt, hogy a- legelső hóolvadásos napon a szokottnál messzebb kellett mennem a szomszéd államba. Sötét, félfagyos, félvizes nap volt, ilyenkor különösen szeretem elkerülni a nagyfor- galmu utakat, ha lehet, és inkább döcögök az autóval a csöndes mellékutakon. Ilyen volt az is, melyre történetesen iatá.tu n . volt a chicagói főút, de kicsit kanyargóit a dombok között, ezert az uj, szeres u.a. eresebbre vágták egy pár mérföldnyire tőle, a régi ut pedig ott maradt mutatóba a helyi forgalomnak.

Az uj ut otthagyott haldokolni egy kis városkát. Pár éve kimaradt a nagy forgalomból, bár amúgy is készen volt a meghalásra.

Két elhagyott gyárépület és egy malom, pár jobb napokat látott templom, egy tucat'gyérén látogatott üzlet, két étkezde és drugstore, benzinállomás és javítóműhely a főutcán, mögötte pedig a domb lejtőjén, 8^—10 utca lakóházakkal ; — ez volt a város. Hogy mi a neve, nem is fontos. Ilyen városokat lát az ember tucatszámra, egyik olyan, mint a másik, az autó keresztülszalad rajtuk és el vannak felejtve.

Csakhogy ezúttal kncs m nem szaladt ratta keresztül, hanem felmondta a szolgálatot. Félóra múlva én is, a kocsi is, bent voltunk a javítóműhelyben. Annak tudós mestere kivizsgálta a betegséget. Nem nagy baj az egész, csak nem kapja az innivaló benzint, mert kilyukadt a szivattyú, amely itatja a kocsit. Uj pumpa kellene. Majd a nagyvárosból, ha jól megy, délutánra itt lesz. Addig pedig töltsem az időt, ahogy tudom.

Mit tehettem? A drugstoreban agyonüthet az ember egy félórát, másik félórahosszat elsétálgathat a város egyik végétől a másikig. Aztán egy idő múlva ebédelni is lehet. Hát még; Mit is csinálhat az ember ebben a két lóerős városkában, mely régen jobb napokat látott, amikor még a környék farmerjei lovaskocsin jártak bevásárolni és nem mehettek a messzi nagyvárosba autóval minden apróságért, amikor a gőzmalom működött, a kis szövőgyár kéménye is füstölt és a chicagói nagy ut itt vezetett keresztül a főutcán.

A kávé és sütemény, mellyel a várakozás első félóráját eltöltöttem, nem derítette fel a sivárság képét az utcán és hangulatomban. A kávé avas izíi volt, mint rendesen, a sütemény a megszokott gyárból szalasztott holmi, mint rendesen. Jött a műsor következő félórája: séta a város egyik végétől a másikig. Ezután ebédidőig is ki kellett találni valamit.

Úgy is lett. A nem éppen újdonsült, de nagy kétemeletes iskolaépület megállított. Amikor építették, több gyerek lehetett még a városkában, mint ahogy több minden egyéb is volt benne, de igy is körülszaladgálta az udvart egy nagy csomó gyerek. A kapun pedig kis tábla mondta: Városi könyvtár. Könyvtárszoba nyitva kedden és csü- • törtökön este 7-től 9-ig.

Ez az. A könyvtárszoba persze nem volt nyitva, de ezen lehetett segíteni. Az egyik fiatal tanítónő volt a könyvtáros. Első kérésemre kinyitotta az ajtót, felgyújtotta á villanyt és mondta, hogy csak szórakozzak a könyvekkel, ameddig tetszik.

Valamikor tanterem volt a szoba, de üresen maradt és a “Városi könyvtár” hurcolkodott belé. Két hosszú asztal, 6—7 szék, körül könyv- polcok és sok könyv jobbra balra felhalmozva a padlón is. Lehetett vagy 2,000 kötet össze-vissza. ■

Valami öreg, érdekes salabakter könyvet szerettem volna találni, az ilyenek pedig, mint tapasztalásból tudom, boltokban és könyvtárakban nem a polcokon laknak, ahol meglátják leporolják, megveszik vagy ellopják azokat, hanem sötét zugokban, vagy nagy halmokban ládákban, vaffv a földön összespárgázva bujkálnak.

.Ilyesmit nem találtam a legporosabb könyvcso- m^ban sem, de mindennél jobban meglepett, amikor egy spárgával összefogott piszkos papir- dr-hozban vagy 40 kötet magyar könyvre bukkantam. Mikszáth, Jókai, Petőfi és a Klasszikus re- génvtár csomó kötete. Meglátszott rajtuk, hogy valamikor sokat forgatták és olvasták. A könyvek mindegyikébe beírta nevét az egykori tulajdonos: Jókuti Károly.

>Tom sokat kellett várnom amikor megkérdezhettem a tanító és könyvtáros fiatal nőt, hogy

honnan kerültek ide a magyar könyvek. Először nem értette, miről beszéltem. Mondtam neki, hogy a könyvekbe be van írva a név Jókuti. Jókuti, Jókuti, ismételgettem. A leány Ízlelgette a szót, próbálta utánam mondani, de sehogy se derengett neki ismerősen. Persze én követtem el a hibát, mert a nevet magyarosan ejtettem ki. Több próbálkozás után végül is egymásra értettünk.

Óh, mondta, az öreg Dgyokutáj bácsit gondolja?! Azt, azt, válaszoltam, mert a betűket, hogy “Jókuti” becsületes angolsággal úgy kell mondani betüről-betüre, hogy “Dgyokutáj”. Én voltam: a szamár, hogy a magyar szóval kiestem az angolságból.

.“Dgyokutáj bácsi az ősszel halt meg”, magyarázta a leány. “Az ügyvéd ideküldette a könyveket, mert mit csináljon velük és ez mégis a könyvtár, talán akad, aki majd olvasni akarja.. . Most, hogy megtudtam magától, hogy ezek magyar könyvek, nem is tudom, mit csináljak velük... őszintén szólva nem is tudtam, hogy a Dgyokutáj bácsi magyar volt. ..”

“Hát nincsenek a városban magyarok?” kérdeztem. “Nincsenek.”

Tudom, hogy az ilyen kis városkában mindenki ismer mindenkit, hát kikérdeztem a leányt a Dgyokutáj bácsiról, hogy ki volt, mi volt.

A tanítónő gyerekkora óta ismerte Dgyokutáj bácsit, aki a malomban dolgozott, magányos ember volt, kis kertes házban lakott. Esténkint ott látták a kertben dolgozgatva. íSzép rózsái voltak, csirkéi meg veteményes kertje. Amikor a malom leállt, a munka odalett, már nem volt éppen fiatal és a városban már a fiatalok sem találnak munkát, nemhogy az öregebbek. Ettől kezdve itt- ott elkertészkedett alkalmilag házaknál, mert nagyon értette a rózsákat és a virágzó bokrokat. Azután jött a nyugdíj. Abból éldegélt s a csirkékből. Amikor az ősszel meghalt, megmaradt utána a kis ház és kert, bútor, könyv és egyebek, sőt még volt egy kis megtakarított pénze is a bankban, mondják. Az egész most az ügyvéd kezében volt az ingatlanra és a pénzre való tekintettel, ő volt az, aki átküldte a könyveket a könyvtárba.

Ez volt a történed Az öreg Dgyokutáj dolgozott, élt és meghalt ebben a városkában: Pár magyar könyve a “Városi könyvtárban” spárgával átkötött papirdobozban, hagyatéka pedig az ügyvéd kezén, mert keresik az örökösöket. Magányos emberek mindennapi esete.

Mentem ebédelni, hát megköszöntem a könyvtárhasználatot és a felvilágosítást. Mondtam, hogy visszajövök délutánra, ha lehet, mert kocsim csak estefelé lesz készen. Hát ez rendben volt. A könyvtár nyitva maradt számomra.

Már kikerültem volna az utcára, amikor a tanítónő utánam szólt: “Nézze, csak most jutott eszembe a dolog. Ha nagyon érdeklik a magyar kftnvvek, úgy hallottam, Dgyokutáj bácsinak tö^b könyve is volt, meg mindenféle Írásai. Azok ott maradtak a háznál, mert nagyon eláztak. Miért nem megy át a házhoz, nézze meg, hátha talál valamit, ami érdekelné. Ott úgy se tudnak mit csinálni vele! Bemehet, a jobboldali szomszédnál van a kulcs, mert az ügyvéd árulja a házat és ő mutogatja,”

Megtudtam pontosan, hogy a ház ott van fél- utnyira a domb felé, a negyedik utcában és mentem ebédelni, utána pedig megnéztem a beteg autót. Az öreg benzinszivattyu már ki volt operáivá, de az uj még nem érkezett meg. Otthagytam és megkerestem a halott Jókuti házát. Azt megtaláltam, de a jobboldali szomszéddal már megtévedtem, nem tudtam eltalálni, hogy melyik irányból vegyem a jobboldalt és tévesen a baloldali szomszédasszonyhoz kerültem be. Mondtam, hogy miért jöttem, de hogy idei tilt a tévedés mentem volna, de a szomszéd nem engedett el egyszeribe és előbb beszélgetni akart kicsit.

Ez már igy van minden kisvároskában, ritka a vendég, különösen az idegen, el kell pletykáz- ni vele egyideig. Ebben az esetben még az is történt, hogy a jó asszony angol kiejtésem nyomán arra gyanakodott, hogy az elhunytnak valami rokonféléje volnék és az örökség után járok. Ezért nyomban kitálalt nekem a kulcsos szomszédasszonyról, hogy milyen gonoszul viselkedett a Dgyokutáj bácsival, csak veszekedett vele és amikor betegeskedett, még feléje sem nézett, a baloldali szomszéd segítette és vitt neki meleg ételt, mert szánta a magányos öreget. Bezzeg, amikor meghalt, a másik szomszéd legelső dolga volt, hogy rendezkedni kezdett, a legjobb holmikat rögtön áthordta saját házába. Az öreg embernek szép dolgai voltak és sok festett fafaragása, szobrok és ilyenek, amelyeket ő maga készített. Elvitte még a szép diófa polcokat is (ezeket is maga csinálta az öreg), a könyveket és Írásokat pedig mind kidobálta a fáskamrába. Sőt még pénzt is mert igényelni a hagyatékból, azt állította, hogy utolsó hónapjaiban eltartotta és ápolta a beteget.

Némi igazság kellett, hogy legyen a beszédben, mert amikor átkerültem a jobboldali kövér szomszédasszonysághoz, ez kiejtésemmel ugyancsak rokonnak gyanított és nagy sietséggel igyekezett kitessékelni házából, de nem mielőtt észrevehettem a konyhaablakban álló két kis fafaragásos szobrocskát. Nem néztek ki bazári holmiknak, ezt első szempillantásra észre lehetett venni, de nem volt időm arra, hogy jobban szemügyre vegyem őket, a kulcsok túl türelmetlenül zörögtek a hátam mögött.

A kulcsos hölgy nem bizonyult beszédesnek, ellenkezőleg, úgy kellett kihúzni belőle minden szót harapófogóval. Gyanakvással nézett és gyanúja még növekedett, amikor megmondtam neki, hogy nem a házat akarom megnézi, hanem a könyveket és írásokat.

“Azok mind eláztak” — mormogta az asszonyság. “Beáztak g fáskamrában.” Tényleg a rozoga kamrában, a földön egymás hegvén-hátán, nagy halomban hevertek a tönkrement könyvek, elszin- telenedve és majdnem péppé ázva. Iratok, papírok, levelek, füzetek egy másik halomba hányva, meg ahogy a szél szanaszét fújta és szórta. Öthat vaskos kötet kézírás, de úgy elmosódva, hogy még egyes szavakat sem lehetett elolvasni, a lapok pedig teljesen összeragadtak, szét sem lehetett azokat választani.

Mi lehetett ezekben? Naplót vezetett az öreg n-rvokutáj, verseket irt, regényt, bölcselkedett, vagy miegyebet csinált azzal a temérdek, elázott, olvashatatlan Írással? Az összefolyt sorok és fö- -UHük a tintás pettyek sokaságából csak annyit írVin+p+t kikövetkeztetni, hogy a betűk fölött több pontot és vesszőt talált Írójuk, mint amennyit az angol irás megkíván. A sok irás kétségtelenül magyar lehetett.

Csak turkáltam az elázott papirosok között, az asszonyság pedig hunvorkodva nézett, nem tudta. mit gondoljon rólam. De akárki is volnék, célszerűnek látta mormogó hangon és enyhe harci- aósággal tudtomra adni, hogy őt nem lehet hibáztatni a dologért. A házat ki kellett tisztitani és az értéktelen holmiktól meg kellett szabadulni, mert a hagyatéki végrehajtó ügyvéd árulja a házat, mert kell a készpénz a temetési költségekre és az adósságokra. Neki is jár az ápolásért 300 dollár és valami, hogy gondját viseli a háznak. Ja vita-