Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-09 / 15. szám
Thursday, April 9,. 1958 . _______________ AMERIKAI MAGYAR SZŐ 11. ni is kellett, ő mindenben csak az ügyvéd utasítása szerint járt el. “Úgy tudom a bankban is volt pénze” — jegyeztem meg, csak hogy mondjak valamit. “Azt én nem tudom”, válaszolta a kövérség. “De nem is az én dolgom. Különben is az már rég elfogyott az eljárási költségekre. Ha ilyesmit akar tudni, én nem tudok semmit, beszéljen az ügyvéddel.” A felcsattanó hang és kulcszörgés tudtomra adta, hogy itt nem volt több keresni valóm és egyéb dolga is volna, mint a hideg fásszinben strázsáljon egy olyan embert, aki elázott papírok és könyvek turkálásában leli örömét. Hát itt nem is volt már keresni valóm. Ami a fásszinbe került az öreg Dgyokutáj hagyatékából, azt a téli hó, csurgó tető, meg a vizes föld elintézték, minden hagyatéki eljárás nélkül. Visszabondukoltam a főutcához, a javítóműhelybe. Az uj szivattyú megérkezett és egy fiatal fiú már' szerelte is a kocsimba. “Nemsokára készen lesz a kocsija” — mondta nekem, amikor beléptem. Behúzódtam a kis szobába, a padra, az öreg tulajdonos mellé. Egy kis városkában beszélni is kell valamiről, de miről? “Ismerte talán az öreg Dgyokutájt, azt, aki pár hónapja meghalt?” — kérdeztem, inkább, hogy valamit szóljak. Hogyne ismerte volna, hiszen a városkában született és lakott. A “Charlie” (igy nevezte az elhunytat) itt élt vagy húsz esztendeje, majdnem bennszülöttnek számított, hát persze, hogy jól ismerte. Jó ember volt. Sokáig ott dolgozott a malomban, kertészkedett, csirkéket nevelt, meg Írogatott sokszor. Mindig csinált valamit. Ha nem ezt, akkor mást. Ezeket igy kérdéseimre mondta el, tempósan ejtegetve szavait. “Azután miket írogatott?” — kérdeztem. Ezt már nem tudta az ember meg-’ mondani. Csak azt, hogy írogatott is. “Honnan került ide a városba az öreg Charlie?” Az ember úgy tudta, hogy sokáig Chicagóban dolgozott, valami gyárban. Ide a depresszióban jött,'valahogy talált magának munkát a városban és itt is ragadt. Beszélt angolul, ha nem is valami jól. “Talán csak nem valami rokona?” — kérdezte hirtelen tőlem. Hiába, ezt a kérdést is a kiejtésemnek köszönhettem. Mondtam, hogy nem volnék rokona. Majd az ember folytatta a gondolatot: “Mert valami maradt utána, a ház, meg nem tudom mi, s keresik az örökösöket. A hivatalos hirdetés már kétszer meg is jelent a vármegyei lapban”. Hát igen. Szinte láttam a vármegyei hetilap hivatalos hirdetését, apróbetüs szövegét az utolsó oldalon, teli “fentebb említett”, ‘ minekutána” és hasonló szavakkal, melyekkel a hivatalos bírói szöveg keresi az “ismeretlen örökösöket”, hogy jelentkezzenek záros határidőn belül, mert ellenkező esetben és a többi, és a többi. Az “ismeretlen örökösök” neve és lakcíme valahol messzi Hungary egyik falucskájában bizonyára ott ázott el a rozzant fáskamrában, a levelek és Írások halmazában. Azonban ki törődött volna azzal, hogv onnan halássza ki, amig lehetett, az “ismeretlen” óhazai testvérbátv. vagy unokahug nevét? A vármegyei hetilap apróbetüs “minekutániai" gondoskodnak erről hivatalosan. Igv is. mi haszna volna, ha valami isteni csoda révén, valahol Magvarországon valamelyik falusi szövetkezetben éppen az amerikai vármegyei hetilan oapiro- sába csomagol tan kapná meg a félkiló sót egv RÖVID EH A UNITED STATES LINES privát hajóstársaság nagy összegű szubvenciót kap az amerikai kormánytól egy 72 millió dolláros uj hajó építéséhez. Ez a segítség a mi keresetünkből levont összegekből megy ennek a privát társaságnak. A hajó jövedelméből származó nagy profitot azonban nem fogják megosztani velünk, sőt még segítséget sem lehet kérni a társaságtól, hogv abbé' iskolákra, vagy kórházakra, különösen ne*’- emberséges lakások énitésére valamit visszaadjon. S ezt ugv hivják, hogy “egyenlőség”. • A7, EGYESÜLT ÁLLAMOK rovüiróm. David T a,vrer,/*t' !riioii»ntet*n. Jioo-v ha az amerikai Hen*“’' rn' -a szemá’v azt mosatná, hogy “hárítsák el a hábo'ut. minden áron”. * A Ntt”t’ Ctt'M a n T»-vSngVy"! 1 n‘i, hngv Kínában teljes sikert ígérő térvet Jókuti rokon? Tán fogná magát és azt mind anT goiul elolvasná? Megtudhatná belőle, hogy Károly bácsi meghalt és a “záros határidő”-t. Hát azután? Először jött a kövér szomszédasszony a megmozgatható holmikkal és ápolási követelésével, a b.rói eljárás, az ügyvéd költségei, a hivatalos hirdetések az ismeretlen rokonok után. Ezeknek amúgy sem maradna semmi, mire a hagyatéki ügy évek múlva hivatalosan is lezárult. Ám tegyük fel, hogy egy másik isteni csoda révén még megmaradt volna pár száz dollár a kasszában! Akkor ezt a pénzt a magas kormány- politika zárja le az eljövendő 10—20 esztendőre, mert jelenleg a Jókutiak és összes honfitásaik a világ végén lévő országukban “bűnös politikát” folytatnak. Legfeljebb, ha szépen megkérvényeznék és a csomagolási, meg postaköltséget megfi- zetnék, Washington és az ügyvéd is engedélyt ’”«v>ak, hogy a pár könyv a városi könyvtárié' és az elázott, elmosódott írások a fáskamrából útnak indíttassanak Európa felé a Jókutiak Nmére Dgyokutáj Charlie megmaradt hagyatéka gyanánt. “Nem, nem vagyok Dgyokutáj rokon” — ismételgettem a javitómühelybeli embernek. “Nem is ismertem. Csak honfitársa volnék az óhazából. Csak honfitársa.” “Ne mond.ja!” — kapcsolta be magát az ember, a beszédbe, bólogatva. “Most, hogy emlegetjük,' eszembe jutott, hogy mondta az öreg Charlie, hogy nincsenek rokonai ebben az országban. Családja mind az óhazában maradt. Gondolom, igy nem sokat örökölnek utána.” “Ott van a ház, a telek, meg a nagy kert, Sz mégis megér valamit!” — jegyeztem meg, in kább, hogy meghalljam, mit mondhat erre. “Megérni megér valamit, nem tagadható. Hiszen árulják is, már úgy a látszat kedvéért,” — válaszolta az ember. “Tudja már ez hogy szokott lenni? Ha akadna vevő rá, ha nem, végül csak a hagyatéki ügyvéd valami atyafia veszi meg féláron, azután az adja tovább,” — kacsintott rám az ember. “Érti, hogy mit gondolok? Ez már igy szokás, ha nincs ott senki, aki utána nézzen a dolognak. Viszont a biró és ügyvéd is ember, hol van az megírva, hogy azoknak nem kell élni” — tette hozzá mosolyogva. Igen. Hol van az megírva, hogv Dgyokutáj bácsi élete ide jusson. Egyszer régebben nem volt ő se Charlie, se Dgyokutáj, se bácsi, hanem a Karcsinak, Jókuti Karcsinak, vagy Károlynak hívták ott, ahol született. Édes fiamnak, Karcsi- kámnak szólították a szülei és testvérei. A “Karcsi fiam” elment Amerikába a nincstelenség, a gond, a földtelenség elől, hogy ne aprítsa meg többfelé a család amugyis kevés- kenyerét. A fiatalember elment, sokáig Chicagóban dolgozott, “valami gyárban”, telt az idő, a depresszió ide kergette, ebbe a városkába, a malomba. Mialatt észrevétlenül bácsi lett, megöregedett, nehezen összetakaritott egy kis pénzt, a házra, kertjére; cs'rkéket, rózsákat és virágzó bokrokat neve", veteményest kapált, könyveket olvasott, faszobrokat farigcsált és festett, kötet papirosokat irkáit teli. Mi lett a magányos ember faszobrocskáival, mivel irkálta teli a kötet papirosokat? Ki tudja? Mivé lett megtakarított pénze, háza. egész élete munkája? Család, rokon nincs, csak “ismeretlen örökösök”. Vágy akár ismert örökösök is Ehetnének attól, ami nekik maradhat a Dgyoku- tái hagyatékból! dolgoztak ki arra, hogy ebben az évben több gyümölcsöt és főzeléket termeljenek, mint valaha. Elhatározták, hogy ötven százalékkal több termőföldet fognak ezekre a terményekre fordítani, mint a múltban bármikor. * e A CSALÁDOK mostanában a s7oitv::,',Á1i>n mosnék televíziót nézni és fizetnek "gv baby-sittérnék. hogv az nézze az ő televízió'ukat. • AZ EGYESÜLT NEMZETEK ielentése szerint a delegátusok 19o8-ban 928 különböző gvüDst tartotta1'', «melyeken 1,974 órán át folyó beszédeket adtak le. • a7 a m^rican newspaper ’’tttiíjpw.w’jc! jelentése szerint m’pv óta 403 n^lan «melte az A’-pD Az Egyesült Államokban. Kanadában. F«- v-pibban és Puerto Rico-ban 1,477 napilapot adnak ki. • AZ AGRICULTURE D^PARTMEN^ jelenti, hogv a marhahús olcsóbb lesz. — de vem az idén, hanem csak a iüvő év"r”'\ Her» a vágó állomány nagy szaporodásáról kaptak jelentést. így zsörtölődtem magamban az öreg ember élete sorsáról ott a javitómühelypadon, a kis városkában, ahol merő véletlenségből éppen felmondta kocsim szivattyúja a szolgálatot. Merő véletlen- ség, hogy egyáltalán tudomást szereztem egy kiöregedett magyarról, Jókuti Károlyról, hogy létezett és nem létezik többé. Közös sors, gondoltam. Ha félórával később állt volna le autóm, most nem volna min epekednem. Jókuti bácsi meghalt, ami volt és amije volt elveszett. De semmiféle rokona nem vagyok. Csak úgynevezett honfitársa... ■ , Honfitárs, honfitárs! Sorstárs. Végsőleg mindnyájan honfitársak, sorstársak vagyunk az elve- szettségben. Ami a családból, rokonból életben volna, az is de messzire van! Ebben a temérdek országban sokunk számára csak a honfitársak maradtak meg barátnak, rokonnak, családnak. A honfitársak egy kis csoportjával eltöltött néhány esti és vasárnapi összejövetel, egy pohár bor, magyar szóbeszéd, magvar étel. Kis sakk és doríiir,ózás a honfitársakkal. Vagy politizálás vitatkozás, de olyan, hogy nem kell törni a Desze- det nagynehezen, se nagvon megvigvázni minden szót, hogy a másik mérgesen torkára ne forrassza azzal, hogy fogd be a szádat, te idegen! Amikor család és rokonok olyan távol vannak, a honfitárs mégis pótolja valamennyire a rokont és családot. És akkor még sem vagyunk teljesen elveszve ebben a temérdek országban. Csakhogy a szegény öreg Dgyokutáj ezt nem tudta, vagy elfelejtette. Magányos emberré lett, még honfitársa sem volt. Könyvei, melyeket senki sem tud elolvasni, a városi könyvtárban vannak, a fásszinben pedig elázott, félig elrothadt Írásai, ki tudja miről. Egy honfitárs mégis olvasta volna a könyveket, megbecsülte volna az írásokat és megcsodálta volna' valamelyik fafaragását, hogy: nini, ez meg egy karikaostoros csikós, ejnye, de szép! Lettek volna barátok, komák, akik poharazás közben megemlegették volna az öreg Károlyt és egy pohár bor kiürült volna a Jókuti koma emlékére, akit úgy is mindnyájan követni fognak majd, ha nem előbb, akkor utóbb. Mert ez már igy van az öregekkel. Ha másutt nem is, legalább a magyar sakkör- ben,, vagy a magyar otthonban, a honfitársak között Károly és Jókuti lett volna a neve, nem pedig a sehogyan sem hangzó Dgyokutáj. Néhá- nyan legalább a nevét tudták volna kiejteni, igy még a neve sem maradt hátra rendesen. Még ez is elveszett minden egyebével. A magányos, örej* * Jókuti igy vesztett el mindent, mert valahogy nem eszmélt rá, hogy máskép is élhetett és meghallhatott volna. Más nem maradt se életéből, se halálából, csak egy hagyatéki aktacsomó és három hivatalos hirdetés a vármegyei lapban, az ismeretlen örökösök után. Hát az akár nem is volna! Hogy is mondta a ja- vitómühelyi ember? Ügyvédnek és bírónak is meg kell élnie! rejött a szerelő és mondta, hogy kész a ko- e 'm A jávitós ember talán a baráti beszélgetésre tFó tekintettel nem is számított sokat a javi- U- Wt. Fizettem és indultam. Későre járt a dél- tifám Wi’önhe-i m Aq- címeztem volna a városka temetőiébe Charlie Dgyokutáj sírjához, hogy megné^rm. l omlóbb bopro-o-n írták-e nevét a fej- No. majd legközelebb, ha erre járok, meg- TTa ugyan addigra még meg lesz az öreg Jó-'uG feifáia ? A LAKOSSÁG arányához képest az Egyesült Államok után Franciaországban van a legtöbb automobil, ahol minőén ezer 'akosra 117 kocsi esiv. Utána következik Luxemburg 108 kocsival, Belgium 89, Nvugat-Németország 68, Hollandia Ki. Olaszország pedig csak 35 automobilt jelentett. A KÉT HÁZBÓL álló svéd parlamentnek 382 tagia van; az alsóháznak 231, a felsőháznak pedig 151. • A" EGYESÜLT NEMZETEK riportja szerint a világ néne«ség°uek száma közeledik a 3 bilid hó7, jynit va’ószjnüleg még 1962-ben el fog érni. • JAPÁNBAN a nagvon eUzaoorodott ellen-a menyét állatokkal* védekeznek. Ezért 20 eZov őojláros költséggel “menyét tenyésztő intézetet” létesítettek. • t'it-títav államban 60.000 nagvbirtovnstől k’saiáfitottak 9 millió acre földet, amit a fnWöb«* p.ovs■fpoei'i-oV Völe^öonel, — jelenti Manzoor Quadir külügyminiszter.
