Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-08 / 2. szám

Thursday, January 8, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ f Munkában az alkohol Az alkohol romboló hatása az emberi szervezetre Irta: GERÉB JÓZSEF Az Egyesült Államokban, — de valószinüleg más országokban is, — a jelesebb ünnepek örö­meit alaposan lecsökkenti az ünnepséggel kap­csolatos forgalmi- és egyéb szerencsétlenségek nagy száma, amelyek sok, — igazán túlságosan sok emberáldozattal járnak. A karácsony-ujév vezetőszerepet visz nemcsak a vigságban s “jól- mulatásban”, hanem a temetkező vállalatok for­galmában is. Nem tisztán azért, mert ez az évzá­ró ünnepség egész héten át tart, hanem még in­kább azért, mert ennek az ünnepségnek VELE­JÁRÓJA AZ ALKOHOL NAGYOBB MÉRVŰ FOGYASZTÁSA. Ezer meg ezer év óta abban a téves hitben él­nek az emberek, hogy az alkohol IZGATÓ, STI­MULÁLÓ SZER. Az átlagos ember felfogása sze­rint a likőr (pálinkafélék) “alátámasztják” (in­gerük, felfrissítik s' akcióra sarkalják) az ember egyes szerveit; a hallgatag embert beszédessé teszi; nótára serkenti azt, aki azelőtt soha se da­lolt. Mások “szellemeskednek”, holott olyasmit józan állapotban nem tapasztaltak rajtuk. És igy tovább, számos olyasfélét csinál az ember az al­kohol hatása alatt, amit józan állapotban nem tenne, ami azt a látszatot kelti, hogy a likőr sti­muláló szer. Ha ez a feltevés valóban helytálló lenne, akkor kérdezhetnénk, hogy miért stimulál (Serkent) az alkohol annyi forgalmi balesetet, mint amennyi­ről a sajtó beszámolt a jelen évzáró ünnepekkel kapcsolatban is? Ezt és hasonló kérdéseket vet fel az egészségügyi problémákkal foglalkozó Howard Whitman, kiváló újságíró, (aki 195G- ban a szívbetegségekről irt cikksorozatával el­nyerte az “American Heart Association” diját) a most készülő könyvében, amelynek összevont tartalmát közel 150 újság közölte sorozatos cik­kek formájában. Félévszázad óta figyelem az alkohol pusztító hatását s igyekeztem elolvasni minden idevágó érdemleges könyvet. Mondhatom, hogy az alko­holizmus problémáját minden oldalról ily tökéle­tesen és világosan bemutató, magyarázó munkát még nem láttam. A^ért helyénvalónak tartom, hogy annak egyes részeit e lap olvasói elé hoz­zam. Az alábbi adatokat tehát Whitman köny­véből veszem, aki viszont más, igen sok szakiro­dalomra hivatkozik. Azoknak átvétele azonban már igen elnyújtaná ezt az írást. Altató szer Nincs még egy olyan hamis állítás, amit ugv becsempésztek volna a köztudatba, mint az, hogy az alkohol STIMULÁLÓ SZER. Mert ennek ép­pen az ellenkezője az igaz. A likőr (pálinkafélék) levertséget, bágyadtságot okozó ALTATÓ, vagyis aneszíatizáló szer. — Ugyan kérem! — mondja György a kezé­vel legyintve. — Hát hogyan lehet olyasmit mon­dani? Hiszen tudom magamról, hogyha társaság­ba megyek alig merek pár szót mondani amig eg.v-két “highballt” le nem hajtok. De azután. . . A látszat tehát Györgynek ad igazat. De CSAK A LÁTSZAT. Mert nézzük csak, miként hat az al­kohol az ember szervezetére? Az alkohol valójában nagyon gyorsan ható FŰTŐANYAG, — vagyis élelmiszer. Az egyet­len étel, amely közvetlenül, — EGYSZERŰ FEL­SZÍVÓDÁS UTJÁN — átmegy a vérbe. A hatása azért olyan gyors, úgyszólván azonnali. Midőn a likőr a* gyomorba kerül, annak egvharmadát azonnal felszívják a gyomor falában végződő fi­nom szívó vérerecskék, kétharmada pedig megy tovább a vékony belekbe, amelyek belseje szin­tén bélelve van a finom (kapilláris) szívó csö­vekkel s azokon át a vérbe jut. A vérfolyam a májba viszi az alkoholt. Ha az nem sok, akkor a máj a normális oxidáció utján elégeti s a vér ennyi meg ennyi hőt továbbit a test különböző részeibe. De mi történik akkor, ha a le (vagy fel) öntött alkohol túlságosan sok ar­ra, hogy a máj feldolgozni képes lenne? (Ez a határ minden embernél más és más.) A kortex szerepe A fölösleg nem mint hő. hanem mint alkohol kerül a vérbe s azzal a különböző szervekbe s azok KÖZÖTT MAGÁBA AZ AGY VELŐBE IS! Nincs terünk az agyvelő részletes anatómiai ismertetésére. Elég, ha csak annyit jegyzünk meg, hogy az számos rétegből és csomókból áll, amelyeknek mindnek meg van a maguk rendel­tetése. Az agyvelő végtelenül komplikált szerv. Egyes részei intézik az emésztést, a lélegzést s hasonló életmüveleteket. Más részek a látást, az egyenes-járást (balance), ismét mások a beszé­det, az érzelmeket, stb., stb. A KORTEX nevű réteg pedig ügyel mindannyira, hogy a rászabott munkát csak akkor és csak úgy teljesítse, mint azt az égvén JÓZAN AKARATA RENDELI. A kortex tehát olyasmi, mint a rendőrség a jól ren­dezett városban. Az agyvelőbe került alkohol elsősorban a kor- texba jut és azt ELTOMPITJA, MEGBÉNÍTJA. MAJD TELJESEN ELALTATJA, másszóval, anesztatizálja. De mi történik akkor? Mi törté­nik, ha a rakoncátlan gyerekeket őrző, fegyelme­ző tanító elalszik vagy eltávozik? Kitör a lárma, a zenebona. . . Éppenugy, a kortex bénultával FELSZABADULNAK AZ ADDIG KORDÁBAN TARTOTT SZERVEK S UTAT ENGEDNEK AZ ÉRZELMEKNEK, VÁGYAKNAK . . . György kalandjai Az addig zárkózott György egyszerre csak ba­rátkozó, közlékeny lesz. Először látott emberek­kel annyira összebarátkozik, hogy azonnal elbe­széli nekik legintimebb dolgait. Nagyokat nevet a már százszor is hallott adomákon és neki is ha­sonló “sztorik” jutnak eszébe. A máskor félénk György körülöleli szomszédja nagyon “ildomos” feleségéi, aki elhülve menekül előle. A kortex (a rendőr) bóbiskol és György érzelmi világa kankán táncot jár. A kortex bénu­lásával eltűnik a felelősségérzet is. György nem törődik azzal, hogy már haza kellene menni: hogy másnap idejében kellene munkába állni. György azt hiszi, hogy még egy martini helyre­hozza. Pedig azzal már úgy elaltatja a kortex-ré- teget, hogy nem tud felügyelni az agy balanszí­rozó részére sem: György elkezd ingadozni. Ha észreveszi, megrikatja, vagy éktelen dicsekvés­hez kezd, hogy nálánál nincs különb ember a munkahelyén és igy meg úgy meg fogja mutatni a munkáltatónak, ha nem adja meg neki a fize­tésemelést. György örömében, vagy bánatában, újból le­ereszt egy adag likőrt. Ezt már nem birja a kor­tex és bejut az agyvelő alsóbb rétegébe, mire György leesik, vagy lefekszik ott, ahol éppen van és elalszik. Az anesztatézia teljes lett. És ez volt György szerencséje, mert ha még egy adag likőrt öntött volna magába, az valószi­nüleg megölte volna. Az alkohollal telitett agyú embernél a halál és az elalvás tőszomszédok. Azért nagyon találó az a kifejezés, hogy az illető HALÁLOS RÉSZEG, vagy DÖG-RÉSZEG. A biztonság határa Kereskedelmi megállapodás, hogy a tiszta alko­holt 200 proof-osnak jelzik. A 100 proofos likőr egy ounce-ja fél ounce alkoholt tartalmaz. Meny­nyit ihatsz abból, minden veszély nélkül? Két ilyen italtól az átlagos ember vére 0.05 százalé­kos alkohol tartalmú lesz. Itt ajánlatos lesz meg­állni ! György nem áll meg, iszik hat ilyen italt és a vére 0,15% alkoholt mutál. Már kezd ingadoz­ni és mire a vére eléri a 0.5% alkoholtartalmat (10 itallal), már “tökrészeg”. És akkor egy-két további ital esetleg már meg is ölheti. Midőn a vér eléri a 0.55 százalékos alkoholtar­talmat, már csaknem minden szervet elaltat, — anesztatizál, — még a szivet is, ami természete­sen halált jelent. Bob okosabb, mint György, ő nem tisztán, ha­nem szódavízzel vegyítve issza a martinit meg a highballt. Bob becsaphatja önmagát, de nem az alkoholt. A már említett kapilláris szívócsövek gyorsabban szívják fel a valamennyire hígított alkoholt. A leggyorsabb felszívást a 10—30 szá­zalékos hígítás-szolgáltatja. (A túlzóan felhígí­tott italnál természetesen a nagy tömeg hátrál­tatja a felszívást.) A legrészegitőbb az a likőr, amit egy “iei-pici” szódával felhigitanak, hogy az italnak “utat nyissanak”. Mennyit lehet inni? És nem kell nevetni, de tény, hogy a SZÓDA­VÍZ IS CSAK ELŐSEGÍTI A RÉSZEGSÉG GYORS BEKÖVETKEZÉSÉT. A szóda, — szén­savas viz — elősegíti a felszívást. (Azért ha.t a pezsgő olyan gyorsan.) Néha az alkohol még a száj belső hártyáit is anesztatizálja olyannyira, hogy az ivó érzékiéin lesz a szájába került tárgyakkal szemben s nem egy eset volt már, amikor György lenyelte a szá­jába tett fogpiszkálót. Zsúfolt szobában, ahol az oxigént többen is használják, a mulatozók hamarabb “eláznak”'.'ífs éppenigv, nagy magaslatokon, ahol a levegő “vé­kony”, az alkohol gyorsabban hat. Lassítja az alkohol felszívását, ha a gyomorban van élelem, — tej, hús, stb. — de nem gyümölcs, mert az maga is erjed és szaporítja az alkoholt. Hiból MveUiiV 51 kérdést, mennyit ihat az át­lagos ember? Mint mondottuk, az mindig az egyéntől tügg. Azonban nagyon sok ember KÉP­TELEN MEGÁLLNI A BIZTONSÁG HATÁR­VONALÁN. Az átlagos ember el tud emészteni fél- vagy egy ounce alkoholt óránként bizonyos ideig. Akinek azonban “izük” az ital, (vagyis szereti azt az állapotot, amikor csak RÉSZBEN URA ÖNMAGÁNAK) nem tud megállni a kívánt ha­tárnál. György mind gyakrabban nyúl a pohár után, mig egyszer csak nyelve megoldódik, a lé­pése olyan arányban ingadozik s György megint útban van a _dögrészegségbez. Az alkoholizmus rendkívül fontos tái'sadalmi probléma. Az itt elmondottakon kívül még sok más oldalról lehet és kell vizsgálni, amit azon­ban már más alkalomra hagyunk. Az mmmrg ellem hsrc MOSZKVA. — A Szovjetunió minden részében újból nagyobb figyelmet fordítanak az iszákosság elleni küzdelemre. Az alkoholellenes mozgalmat a szovjet kormány vezetői, élükön Kruscsev mi­niszterelnökkel, erélyesen támogatják. Legutóbb egy szibériai bányász, L. Anosov ajánlata kapott nagy publicitást. Anosov levelet irt a “Komsomolska.va Pravda” nevű újságnak (ez az ifjú kommunisták ligájának a hivatalos lapja), amelyben azt ajánlja, hogy az italmérése­ket csak szombat délután és vasárnap kellene nyitva tartani, akkor nem lenne annyi részeg ember hétközben, mert nem volna alkalmuk vod­kát, vagy más italt vásárolni. Az ajánlat felett nagy vita indult meg. A hoz­zászólások során kitűnt, hogv az alkoholisták megvásárolnák a heti készletüket az említett két napon, ávagy áldozatul esnének azoknak, akik a saját részüket igen nagy összegekért adnák jel olyanoknak, akik nem bírják ki egy hétig az,ital- hiányt. Anosov ugyan azt állítja, hogy náluk, a szibé­riai Irkutsk városban jól bevált ez a terv; a^óta a bányákban a termelés emelkedett, de ugyan­csak emelkedett a bányászuk .egészségi állapota is. Az Épitőmunkások Újságja is több cikket kö­zöl az iszákosság ellen. Egy ácsmunkás, aki a gyilkosság vádjával került bíróság elé, azzal vé­dekezett, hogy nem tehet a dolgokról, mert ré­szeg volt, amikor a bűntényt elkövette. A szaklap vezércikke szerint a “részegség” nem fogadható el mentő tényezőként, mert mindenkinek tudni kell, hogy ha részeggé issza magát, akkor tör­vényellenes dolgokat követhet el, igy az a bűné, hogy részeggé itta magát, azonos a részeg álla­potban elkövetett bármilyen bűnnel. A hir szerint a bíróságnak is ez volt a vélemé­nye s a gyilkost halálra Ítélte. A béke édskébea A World Committee on Peaceful Cooperation ez évben újra kibővítette sorait. Ennek a béke ér­dekében működő szervezetnek kitűzött céüá a világ minden országában élő kiváló személyiségek közötti kapcsolat megteremtése, akik -egymás között levelezés utján tárgyalják meg a különböző nemzetközi problémák megoldásának lehetősé­geit abban a reményben, hogy ez a világbéke megteremtéséhez fog segítséget nyújtani.. A WCPC végrehajtó titkára, Dr. D. M. Morán- dini (lapunk olvasói előtt ismert magyarszárma- zásu tudós-professzor) lapunkhoz is beküldte a bizottság ünnepi békeüdvözletét és jókívánságait. A Magyar Szó szerkesztősége olvasói nevében is üdvözli a WCPC célkitűzését és sikeres munkát kíván a béke érdekében. FIGYELEM! A szerkesztőség felhívja a “Csa­lódások a remények földjén...” cimü cikk író­ját, hogy lépjen összeköttetésbe velünk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents