Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-02 / 14. szám

Thursday, April 2, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 LÁTOGATÁS T9MANiCZKÁÉKNÁL Itt vagyok a Tomaniczka-család otthonában Budapesten és minduntalan arra gondolok, hogy milyen sok amerikai magyar szeretne velem együtt ülni Tomaniczka Kálmánnal és feleségével Katicával. Amióta Tomaniczkáék visszatértek az óhazába, ismerem őket; ennek több, mint tiz esztendeje, de elég velük lenni tiz perc­ig ahhoz, hogy az ember megszeresse őket. így elképzelem milyen sok embernek nőttek szivéhez az­alatt a harmincöt esztendő alatt, ami­kor chicagói ottho­nuk minden jóéizásii ember számára nyit­va volt. És ezért is gondo­lom, hogy most, ami­kor a hazatért ame- rikás magyarok sor­sáról számolok be, az elsők között az ő éle­tük érdekli legin­kább a Magyar Szó olvasóit. Igyekszem erről száraz tárgyilagossággal be­számolni : Tomaniczka Kálmán és felesége Budapesten, a VII. kerület Rippl Rónai Mihály utca 21 szánni épület, magas földszintjén laknak, utcára néző három-szobás, komfortos lakásban. Velük együtt lakik fiuk, Kálmán, annak felesége és két kis óvo­dás korú unokájuk. A Tomaniczka házaspár nyugdíjban van, fiuk az újpesti Egyesült Izzó­lámpa és Villamossági R. T. szerszámkészítő részlegének üzemvezetője, felesége pedig a Kül­kereskedelmi Minisztérium dolgozója: feladata az exportáru minőségének ellenőrzése; az unokákkal a nagyszülők foglalkoznak. Tomaniczka Kálmán és Katica kiilön-külön kap­nak nyugdijat, ami természetes, hisz mindketten dolgoztak. A nyugdijuk összegéről Tomaniczka Kálmánnak az a véleménye, hogy “kevesebből is rendesen megélnénk.” Sokalja a nagyon is meg­érdemelt, törvényszerint járó nyugdijat. A lakásuk legnagyobb szobája az ebédlő, jobb- ról-balról egy-egy háló, ezenkívül még van egy kisebb szoba, amelyben Tomaniczka Kálmán ezer­mesterkedik. Látogatásom idején egy könyvtár- szekrény figuráit faragta, sok faszobrászi tehet­séggel. S ha már Tomaniczka Kálmán művészeté­nél tartok, meg kell jegyeznem, hogy bármilyen szép is az ebédlőjük, a dísze mégis az az intarziás rádiószekrény, amelyet több különböző fából, ele­fántcsontból, gyöngykagylóból ő remekelt. Hu­szonhárom évig dolgozott a csodálatos szépségű szekrényen, Amerikában kezdte és itthon fejezte be, miközben több, mint hétezer lombfürészkét használt el hozzá. A tárgyilagos beszámolómhoz tartozik, hogy mindketten egészségesek; Tomaniczka Katica ugyanolyan pirosrózsás arcú, csillogó szemű, ko­rát erősen megcáfoló jelenség, mint amikor haza­érkezett. De a férjén sem látszik meg a kor. De­rűs, kiegyensúlyozott emberek, olyanok, akiknek élete mindig tele volt tartalommal. És éppen ez­ért nehéz száraz szavakkal beszélni róluk, a min­dennapi életükről. — Ha költő lennék, bizonnyal ódában írnám meg ennek a két nagyszerű ember­nek életét attól kezdve, hogy valamikor az 1900­Tomaniczkáek Magyarországra utazásuk előtt as évek elején egy orosházi szegény parasztleány és egy asztalossegéd örök életre egymásra talált; Ez a két gyorsan összekovácsolódott ember nem­csak egymásnak szentelte életét, hanem annak is, hogy az elnyomottak sorsán — a maguk ereje szerint segítsenek. Mindkettő otthonából hozta magával ezt a nemes gondolatot; a fiatal- asszony é d e sapja már. 1890-ben har­colt az orosházai- nincstelen parasztok nagyobb szelet ke­nyeréért, az ifjú férj pedig már serdülő korában a munkás- m o z galomban se­rénykedett. Amikor a Toma­niczka házaspár egy­másra talált, nem volt könnyű az élet Magyar országon: nyomorgott a nép és számukra sem jutott munka, megélhetés. Nem volt más vá­lasztásuk, mint ki­menni Amerikába, ott próbálkozni, Chicagóban telepedtek le. .. A haladó amerikai magyarok számára úgy vé­lem, hogy ismétlés lenne Tomaniczkáék ottani életéről, tevékenységéről Írni. . . Erről én a haza­érkezett amerikás magyaroktól szereztem tudo­mást, mert Tomaniczkáék szerényen hallgattak és hallgatnak róla, csupán annyit mondanak “csak azt tettük, ami a kötelességünk volt”. A hazajöt- tektől tudom, hogy is volt ez a kötelességtudás: nem volt olyan munkásmozgalom, amelyből ne vették volna ki részüket és nem volt olyan becsü­letes szándék, melynek sikerét ne segítették vol­na élői • * lj Előttem egy kis nyomtatott füzet; lapozgatok benne. Ebben a füzetben búcsúznak el Tomanicz- káéktól az amerikai barátaik, munkástársáik. Megható sorok, érződik, hogy szívből jöttek. . . Bizonyos, hogy a Tomaniczka-házaspár most is úgy él az ottani szivekben, mint régen, amikor társai és tanúi voltak ennek a harcos, humanista házaspár munkájának. Tomaniczka Kálmánékat éppen úgy becsülik itthon, mint ahogyan tisztelték kint Amerikában. Miután munka nélkül nem tudnak meglenni, ott segítenek, ahol szükség van reájuk. Például Tomanicka Kálmán a VII. kerületi építkezése­ket ellenőrzi. — Azzal kell törődnöm, hogy jó és szép házak épüljenek a kerületünkben — mondja megelége­dett mosollyal Tomaniczka Kálmán —, régen bi­zony mások voltak a gondjaink. Emlékeket idéz fel a régi gondokból. . . Pl.- ar­ról az időről, amikor fiának még egy tanonci ál­lást sem tudott szerezni Chicagóban, holott in­gyen volt hajlandó dolgozni. Ifj. Tomaniczka ak­koriban fejezte be tanulmányait egy szerszámké­szítő szakiskolában. A fiatal fiú gondolt akkor egy nagyot és a szovjet követséget kérte, hogy adjanak neki munka és tanulási lehetőséget. Meg is kapta, kiutazott a Szovjetbe, ahol a moszkvai Elektrozávod gyárban helyezkedett el; két -három év múlva már művezető volt. Munkáját csak ak­kor hagyta abba, amikor elment harcolni a spa­nyol nép szabadságáért. 1945-ben tért haza Ma­gyarországra, és most az a gondja — mondja az édesapja, — hogy mint az újpesti szerszámkészí­tő részleg üzemvezetője, minél hathatósabban elősegitse a gyár exportját. Ilyen “gondok” között él ma a Tomaniczka- család hazájában. (ják) Tfiékoitatás a Magyarországra irányuló pénzküldés módozatairól a Magyar Külkereskedelmi Bank érte sitése szerint. Az Egyesült Államokban és Kanadában élő magyarok gyakran sodorják akaratlanul bajba otthoni hozzátartozóikat azáltal, hogy pénzbeli támogatásaik átutalásánál — számos esetben megtévesztő reklámok hatására — figyelmen kí­vül hagyják a Magyarországon érvényben levő törvényeket. Úgyszólván valamennyi európai és több tenge­rentúli országban is jogszabályok korlátozzák a valuták és devizák forgalmát. így van ez Ma­gyarországon is. Ez idő szerint Magyarországon csak a Magyar Nemzeti Banknak és a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt.-nak van joga külföld­ről vagy külföldre irányuló pénzátutalásokat lebo­nyolítani. (Külföldi örökségekkel és járadékok­kal kapcsolatos ügyek lebonyolítását az Általá­nos Értékforgalmi Bank Rt., Budapest V. Do­rottya utca 7. végzi.) A magyar törvényes rendelkezések értelmében tehát csak olyan dollárösszegek utalhatók át Magyarországra, amelyek a Magyar Nemzeti Bank vagy a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. számlája javára kerültek befizetésre az Egyesült Államok, vagy más országok bankjainál. Ezek az összegek a Magyar Nemzeti Bank hivatalos ár­folyama és a mindenkori hivatalosan megállapi- tett pí lék figyelembevételével — a szokásos bankköltségek levonásával — kerülnek kifizetés­re. Ez idő szerint: az USA dollár hivatalos árfo­Magyar útlevelet kapnak a külföldön éló magyarok A Magyar Népköztársaság Kormánya rendele­tét hozott a külföldön tartózkodó magyar állam­polgárok utiokmánnyal való ellátásáról. A Horthy-Magyarország nyomorúsága, a gaz­dasági válság, a II. világháború zűrzavaros ese­ményei sok tizezer magyart arra kériyszeritet- tek, hogy elhagyják szülőföldjüket és idegenbe keressék boldogulásukat. A kivándorolt magyar­ság nagy részének nincs rendezve állampolgár­sága, ezért gyakori eset, hogy ezeket a honfitár­sakat’ hontalan sehová nem tartozó, senki által sem védett személyekként kezelik és ennélfogva hátrányt szenvednek az illető ország többi lakói­val szemben. Ebből eredően egyre töb panaszos levél érkezett az illetékes magyar szervekhez az emigrációban élő honfitársaiktól, akik kérték, hogy a magyar kormány vegye kezébe a külföl­dön élő magyarság ügyét. Ezért született meg a rendelet, amelynek értelmében útlevéllel látják el az állandóan kiiföldön tartózkodó magyar ál­lampolgárokat. Az utiokmánv birtokában egysze­rűd U válik látogatási és végleges hazatérési en- g délv beszerzése is. Az érdekelteknek az utiokmány beszerzése vé­gett a lakóhelyük szerint illetékes magyar kül­képviseletnél kell személyesen jelentkezniök, vagy indokolt okok miatt levéllel felkeresni a képvise­letet. Az Egyesült Államok területén lakó sze­mélyeknek: a Magyar Népköztársaság Washing­toni Követsége Konzuli Osztályán, 2437 15 Str. N.W. ashington D.C. Kanadában élő szemé­lyeknek : a.Lengyel Népköztársaság Ottawai Kö­vetségen belül működő Magyar Érdekvédelmi Osztálynál, 250 Flora St., Ottawa, Ontario, Can. lyama 1 dollár 23.48 forint. A kanadai dollár hi­vatalos árfolyama 1 dolláronként 24.18 forint. Szabályos továbbá a nemzetközi postautal­vány forgalomban teljesített (valamely külföldi, például amerikai vagy kanadai postahivatalnál történt befizetésen alapuló) dollárátutalás, va­lamint az Egyesült Államok-beli vagy kanadai bankoknál vásárolt dollárról szóló csekkek küldé­se is. Küldhető dollár-bankjegy-is. A beküldött csekket vagy bankjegvet a kedvezményezett a fenti árfolyamon válthatja be foiintra a Magyar* Nemzeti Banknál vagy a Magyar Külkereskedel­mi Bank Rt.-nál. Nem pénzbeli támogatásra is van természete­sen mód, ajándék-csomagküldés utján, amely le­bonyolítható a közismert IKKA-akció keretében. Minden olyan hirdetés vagy ajánlkozás, amely* a hivatalos árfolyamnál magasabb forintösszeg magyarországi kifizetését helyezi kilátásba, megtévesztő. Az ilyen kifizetés a magyai jogsza­bályokba ütköző; megkísérlése egyrészről nem biztosítja, hogy a támogatni szándékozott sze­mély a pénzküldeményt megkapja, másrészről, ha mégis ténvleges átvétel történik, az átvevőt bün­tetőjogi következményeknek teszi ki. »%W\»W»\*V»tV\»VVV*WV»VWWWV*VW-'.WW*V»V\W»Vl! A MAGYAR—SZOVJET barátság hónapja al­kalmából Magyarországon tartózkodó világhírű hegedűművész, David Ojsztrah első hangverse­nye márc. 13-án este volt a Zeneakadémián. A szólóest közönsége a míisorszámok után hosszan­tartó tapssal ünnepelte a kiváló szovjet vendég- művészt, valamint a zongorakisérőt, Vladimír Jampolszkij zongoraművészt. • A VÁSÁRLÓK gyakran kifogásolták, hogy ü. déligyümölcsök, minőségüktől függetlenül, azo­nos árban kerülnek forgalomba. A belkereskedel­mi miniszter és az Országos Árhivatal elnöke —• a fogyasztók jogos kívánságát teljesítve — a ká­vé, kakaó, narancs, datolya és füge árát a déli- gyümölcs minősége szerint állapította meg. • “A 39-ES DANDÁR” cimü uj magyar film ős­bemutatója március 14-én, a Viharsarokban, Orosházán volt. A film forgatókönyvét Kariká- Frigyes novelláiból Darvas József irta. Március 21-én, a jubileum napján Budapesten és a vidék városokon kívül 35 helyen tűzték műsorra a fű­met.

Next

/
Thumbnails
Contents