Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-08 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ <^e//e/efC a Az ebben a rovatban kifejtett néze- Olvasóink tek nem szükségszerűen azonosak | hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával * a közügyekhez \\\\\*w\\\\w*\\\ v\\\v»\*»a\v\\v\v\vvw»vv\v»\\wvv»vvvwvw*\vvvv\vvvwvv*wvw Egy kis filozófia és tudomány Tisztelt Szerkesztőség! Elmélkedés az életről, halálról, Írja S. Kovách Rural Valley, Pa.-ból lapunk nov. 20-i számában. Ha az ember tudni igyekszik, legelőször azt fedezi fel, hogy milyen keveset is tud. Ezért az elmélkedés nagyon helyes kifejezés, amikor dolgokról gondolkodni próbálunk. Az olvasó munkástárs elmélkedése sokkal értékesebb, amikor az életnél marad. Ami pedig az istenséget illeti, ezen fogalom létezésének okához úgy kerülünk legközelebb, ha megfordítjuk azt a mondást, hogy az Isten teremtette az embert és azt mondjuk, hogy az ember teremtette az. istent. Tudni kell ugyanis, hogy azokat az ó- és ujtestamentumbeli meséket sok száz évvel azelőtt Írták, mint azok állítólag megtörténtek. A rendszer fenntartására, amely már akkor is gazdagokból és szegényekből állt, szükségesnek tartották, hogy a nép higyjen valamilyen misztikumban, amellyel ijeszteni is lehet és könnyebben elnyomni. Ezekre a tételekre nem akarok kitérni. Mivel azonban Kovách munkástárs az istenség magyarázatáról is irt, arra nézve a fenti meghatározást kell elfogadnunk, melyben a tárgy oka és okozata is benne foglaltatik. Ezenkívül mostanában az isten fogalmát arra is felhasználják, hogy minden rossz elkövetésével őt gyanúsítják. Az isten a háború okozója, a betegséget, tudatlanságot, szegénységet ő okozza, mert hát tud róla és az ő beleegyezése nélkül nem történik semmi! A jobb megértés kedvéért nevezzük az életet létezésnek, ami alapjában véve ugyanazt jelenti. Földünk, amelyen élünk azonkívül, hogy állandóan forog a saját tengelye körül, a végtelen világűrben is rohan. Ne felejtsük el azt a szót, hogy végtelen. Annak nem lehet vége és nyugodtan következtethetjük, hogy kezdete sem kellett, hogy legyen. Szóval a végtelent meghatározni nem lehet, mert ha lehetne, akkor nem volna végtelen. Mindezeket egybevetve földünk, melynek területe 196,940,000 négyzetmérföld, átmérője 7,917.5 mérföld, 93,000,000 mérföld távolságra van a Naptól és ha lehet ezt a kifejezést használni: végtelen idők óta létezik. A Nap melege nélkül nem lehetne élet a földön, viszont szerencsések vagyunk, hogy olyan nagy távolságra vagyunk tőle és igy csak messze ható sugarait érezzük. Ugyanis bizonyos közelségben nem létezhetnénk a nagy forróság miatt, amely mindent felégetne. A Napon és a Földön kívül még sok égitest van az űrben, amelyeknek kozmikus kisugárzásai különböző hatással vannak egymásra. Most, amikor az ember már tud repülni, mindig többet és többet fedezünk fel az égitestekből. Amit eddig is tudunk, azért az emberi elme a felelős, amely az egyedüli teremtő erő. Ennek elmélkedése, valamint az ember által kifejtett munka teszi lehetővé az életet. A. Krause, New Jersey összehasonlítások- j- „ . . •, t '*• Tisztelt Szerkesztőség! Nekem is, mint sok ujamerikásnak, nehéz megszokni az itteni életet. Most nem a munka- nélküliségre gondolok, amit sohasem lehet megszokni. Nem egy régi amerikás érthetetlennek tartja azt a honvágyat, amiben az ujamerikások szenvednek; elfelejtik hogy ők az úri Magyarországot hagyták ott és mégis hosszú éveken át újra meg újra elfogta őket a honvágy. Odahaza falun éltem, de mégis úgy szenvedek a honvágytól, mint a gyökerestől kiszakított fa. Hiszen otthon az ember szinte együtt lélegzett a faluval, az egész természettel. Egy-egy család problémáját nem igen lehetett elválasztani a falu problémájától, s ugyanúgy az örömnek is egyformán részese volt mindenki. A közérdekű építkezések, mint iskola, egészségház, kulturház, stb. befejezését a falu százai, ez- orei önkéntes munkával segítették. Nagy elemi csapás esetén, vagy ilyesmi megelőzésére szinte egy emberként kelt fel az egész ország. Most pl. a fiatalok ezrei vesznek részt önkéntesen gátak, csatornák építésében, úgyszintén a Hanság lecsa- polásában. Amikor egy uj film került bemutatásra, amit előbb a városokban vetítettek, alig győztük várni, hogy mi is láthassuk. Nem kellett az óriási reklám, hogy támogassuk valamelyik művészünk munkáját. Mindenki úgy emlegette egy- egy művész sikereit, mintha sajátmagáról lenne szó, nem is beszélve arról, hogy amikor egy-egy uj nóta született, másnap a faluhelyen már a 4— 5 éves gyermekek is azt fújták. Itt az Egyesült Államokban a mi számunkra nincs népi kultúra. Az a kultúra, ami van, nem a nép érdekeit, céljait szolgálja, hanem a tőkések haszonszerzését. Az emberek is mások itt, mint odahaza. Már két éve élek itt a vidéken, de a szomszédnak még a nevét sem tudom. Szinte titoknak számit az is, hogy ki hol dolgozik, mennyit keres, stb. Odahaza, amikor uj lakó költözött be, a szomszédok még egy napig sem tudtak várni, hogy megismerkedjenek vele. Keresetét senki sem titkolja el és megbeszélik egymással problémáikat. Férjem két évi munkanélküliség után .visszakerült a gyárba és próbálta megtudni, hogy most mennyit > fizetnek. Egy régi amerikás, aki már vagy 20 éve ott dolgozik, igy válaszolt: Én nem tudom, s nem kérdezem senkitől. S több más magyar is igy válaszolt. Ha Magyarországon egy munkás bekerül a gyárba, nyomban felvilágosítják jogairól, kötelességeiről, stb. Itt a munkás akkor tudja meg, hogy mennyit keres, amikor kézhezkapja a fizetését. Azt sem szabad tudni, hogy ha pl. vasat olvasztanak, mi lesz abból? Úgyszintén, ha azt mondják, hogy “maga holnaptól kezdve ne jöjjön be dolgozni” — a munkás nem tudja, hogy mi az oka annak. iSok munkástól megkérdeztem már, hogy lehet- e valamit megtakarítani a keresetből, s majdnem mindegyik megsértődött. Odahaza kérdés nélkül elmondanak az emberek mindent egymásnak, terveiket, pénzügyi helyzetüket illetően. Hogy mi lehet az oka az ilyen magatartásnak, arról sokat lehetne vitatkozni. Egyik talán a munkanélküliség réme, de szerintem minden rossznak az alapja a tőkés társadalmi rendszerben rejlik. Ezek a jelenségek nagyban megfertőzik az amerikai munkásosztály egységét. Mi az, ami annyii'a összetartja a magyar munkásokat? A tőkés társadalmi rendet eltörölték és helyébe a szocializmust építik. A főbb termelési eszközöket társadalmi tulajdonba vették. Nincs kizsákmányolás, nincs munkanélküliség. Kifejlődött a népi kultúra. A tanácsok, mint államhatalmi és egyben államigazgatási szervek, a legszélesebb népi egységen alapszanak, mindent átfogó tömegszervezetek, amelyeknek tagjait, a munkásokat, parasztokat a nép választja meg. Két hatalmas osztály, a munkások és a parasztok gyakorolják a hatalmat. Az értelmiség nem alkot külön osztályt, mert pl. a gyári munkás és az értelmiség között a különbség elmosódik. Az egyszerű gyári munkások ezrei szerzik meg a mérnöki és magasabb képzettséggel járó diplomát. A letűnt úri osztály megmaradt csökevényei nem alkotnak külön osztályt és számuk állandóan csökken. E. H.-né Tévesen irtuk meg a cikket Tisztelt Szerkesztőség! Lapunk 25-iki számában az “Események nyomában” cimü rovatban a Sputnik IIJ. és a Core összehasonlítása nagyon téves, t. i., hogy a Core 4,000 fonttal nehezebb, mint a Sputnik III. A Core csak egy gyenge második. Az igazság az, hogy a Gore, azaz Atlas, 8,800 font a rocket utolsó részével együtt, mig a Sputnik III. kb. 10,000 font ugyanazon az alapon számítva. Az Atlas payload-ja (műszerei) 150 font, a Sputnik Ill-é 2.129 font, igy az Atlas, mint az angol mondja “is a poor second.” Thursday, January 8, 1959 Bizonyítékként mellékelem a “The Pittsburgh Press” vezércikkét. J. B., Mckeesport, Pa. Szerk. hozzászólása. — A Magyar Szó, más lapokkal együtt a hivatalos jelentések alapján követte el a hibát. Amint a J. B. munkástársunk által beküldött vezércikk is mondja: “Tévedés volt az esemény korai jelentéseiből arra a következtetésre jönni, hogy az Atlas az űrbéli versenyben a Szovjetek fölé helyez bennünket”. Tovább- menve a vezércikk kijavítja a számbeli tévedéseket, amit a fenti levél is felsorol. Köszönjük J. B. olvasónknak a helyreigazítást. Sok a panasz de semmit sem tesznek Tisztelt Szerkesztőség! Abban mindannyian megegyeztünk, hogy bajok vannak körülöttünk: nem úgy mennek a dolgok, ahogy szeretnénk. Panaszkodunk a magas adókra, beszélünk a helytelen iskoláztatásról, a politikai visszaélésekről, a csalásokról, a csapnivaló külügyi adminisztrációról, kémiailag preparált ételekről, Ízléstelen rádió- és televízió hirdetésekről, hogy mi megy végbe az országunkban, például Little Rock városban, templom-robbantásokról és a meg nem oldott négerkérdésről. . . De minek folytassam ezt a végnélküli áldatlan listát, hiszen csak panaszoljuk egymásnak, vitatkozunk felettük, elmondjuk, hogy tenni kellene valamit, de senki sem tesz semmit s marad minden a régiben, mintha kihalt volna az emberekből valami, ami az ember életének értelmet ad. Mindenki fél a nyilvános tiltakozástól. Véletlenül lapozgatok egy. havi kis egészség- ügyi magazinban, amelyben hitelesen kimutatták, hogy alig van olyan élelmiszer az üzletekben, hogy ne volna valamilyen az egészségre ártalmas anyaggal preparálva. Eszébe sem jut a jámbor lelkű háziasszonynak, hogy napról-napra olyan élelmiszereket vásárol össze, amelyek a kereskedő kapzsisága következtében sokszor életveszélyes mérgező kémiai festéket, vagy egyéb káros anyagot tartalmaznak. A “Physical Culture” magazin felszólítja a háziasszonyokat, hogy tiltakozzanak ezen törvénytelenség ellen, követeljék a szigorúbb ellenőrzést a “United States Food and Drug Administration” irodától. Schubert József Ami a szivébe markolt Tisztelt Szerkesztőség! Amikor a naptár megérkezett, munka közben voltam, de megálltam, amikor kihúztam a borítékból, mert azonnal feltűnt, hogy nagyobb, mint előző években. A külső oldalon pedig a mi Gellért Hugónk nagyszerű rajza van, melyhez nem kell magyarázat, a haladó szellemű ember megérti annak jelentőségét azonnal. Amikor átlapoztam, láttam, hogy van benne sok értékes olvasnivaló. Mikor azután időm tényleg megengedte, akkor kezdtem olvasgatni és mondhatom, hogy nagyon sok jó és tanulságos irás van benne, á sok közül egy elbeszélés, a Talpalatnyi föld a szivembe markolt, mert az az én vidékemet is érinti és bár az embereket személyesen nem ismerem, de a falvak neve mind ismerős. Sőt Geszten jártam is, a Tisza Pista “kegyelmes ur” birtokán. Egyik unokatestvérem, Sallai Sándor a kegyelmes asszonynak fenntartott erdőben volt az őr, mert azoktól a haszontalan falusiaktól őrizni kellett a nemes vadakat és amerikai pulykákat. De mégis csak volt szerencsém egy úrral találkozni, aki őket képviselte: Halász Lajos nagyságos képviselő úrral nagyváradi irodájában találkoztunk. Ez az irás tehát igazán meghatott, de azonkívül is van több irás, amely nagyon értékes és tanulságos, ugyannvira, hogyha az ember kezdi olvasni, nagyon nehéz abbahagyni. Az Írógárda igazán nagyszerű munkát végzett és megérdemli az olvasótábor köszönetét. De Gellért Hugót sem lehet kihagyni, s a nyomdászok is köszönetét érdemelnek szép munkájukért. . Varga Károly, öreg olvasó A hamisjátékosok szindikátusa 30 billió dolláros forgalmat bonyolít le évente az Egyesült Államokban. Az óriási üzlet állítólag az olasz maffia fióküzlete. Hozzáértők ezen erkölcsös “free enterprise” tiszta évi nyereségét 6 billió dollárra becsülik.
