Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-26 / 13. szám

6 Thursday, March 2b\ x959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HOGYAN ÉLNEK FLORIDA VANDORNUNKÁSAI (Egy szemtanú leírása) Robot, nyomor, szenny és bűn uralkodik South Dade County szegesdróttal bekerített területein, amit Floridában a vándor földmunkások otthoná­ul jelöltek ki az ültetvényesek. A Miami Herald március 15- és 16-iki számában Albert Rosillo fiatal, kubai születésű miami-i ügyvéd, saját ta­pasztalatait írja le, amiket 24 órai ottartózkodása alatt szerzett. A következőkben vázolja a szeren­csétlen munkások életmódját: Miamitól 15 mérföldre, Princetonban van az L&B főzelékültetvény munkástábora. “Mexico City”-nek hívják. 10 láb hosszú deszkakalibák hosszú sorai képezik a házakat. Az, amelyikbe beosztottak, három egymás mellett sorakozó eme­letes vasággyal, két gyengén pislákoló villanykör­tével, két kis asztallal, de egy székkel sem ren­delkezett. Csőhálózat, semmi. Mivel délben érkeztem, aznap nem osztottak be munkára. Hat dollár napi munkabért ígértek a felvételnél. “Reggel héttői, este hatig kell dolgoz­ni, félóra ebédidővel.” A 6224-es számot kaptam, munkacédulát csak egy hét letelte után adnak. Az “ágy” egy petyhüdt vassodronyból állt. Matracot, takarót magamnak kell beszerezni. A társaság boltjában válogathattam; egy használt vékonyan töltött, elnyűtt valamit 4 dollárért, vagy egy ugyancsak vékony, de uj darabot 6 dol­lárért. A használtat vettem meg, az árát a fize­tésemből fogják levonni. Takarót is árultak, de csak készpénzért. Pénzem nem volt és az éjszakát felöltözve töltöttem és csak az a tornázás tartott melegen, amivel időnként a szúnyogok után kapkodtam. A patkányok rágcsálása szóra­koztatott az éj folyamán. Mit csinálnak a munkások este? Semmi szórakozásról, időtöltésről nem gondos­kodnak a munkások részére, amivel az esti órák­ban foglalkozhatnának, öt lakótársam éjjel 11-ig elbeszélgetett. Megtudtam, hogy a sötétség beáll­tával nagyon veszélyes dolog a klozetek tájékára menni, különösen ha tudják, vagy gondolják, hogy pénz van nálad. A legolcsóbb ital a bay rum, amit a napszámosok szombaton vesznek meg, ha még maradt pénzük. Az ize borzalmas, eredetileg haj szernek készítették, de elég alkoholtartalma van, hogy egy fáradt munkást megelégedetté te­gyen. Egyesek kártyáznak, mások kockajátékban ke­resik szerencséjüket. A nyereség egy részét le kell szurkolni a tábor felügyelőjének. Három dollárért nőt is lehet szerezni. A férj ilyenkor kimegy a barakszerü helyiségből. A munkások egyharmada családos. Az asszo­nyok “kosztot adnak” 10 dollárért hetenként an­nak, aki nem akar magának főzni. A beton mos­dóházban 10—12 vízvezeték van. Legtöbben a kunyhójukban tisztálkodnak. Reggel 4.30-kor sziréna ébreszti fel a tábort kényelmetlen álmából. 6.45-kor indul az első mun­kásokkal megrakott teherautó a földekre. Az autókon is, akárcsak a táborban, elkülönítést al­kalmaznak. Külön szállítják a mexikóiakat, külön a portorikói és külön a néger munkásokat. Ez a mesterséges elkülönítés állítólag verekedést vált ki köztük, ha összetalálkoznak. Elkülönítve dol­goztatják is őket. A paradicsomsorokban csak meggörbült háta­kat lehet látni, délig csak a felügyelők állnak egyenesen, akik vigyáznak, hogy senki ne vonul­jon félre pihenni. Egy órakor ismét számbave- szik a munkásokat, nehogy valaki az ebédidő alatt visszamaradjon sziesztázni. Hat órakor a teherautók és buszok készen állnak, hogy visz- szavigyék a munkásokat “Mexico City”-be. A munkások kétségbeesése csendes sulival ne­hezedik rájuk. Reménytelen életükbe való bele­törődésük a céltalan beszélgetéseikben jut kifeje­zésre. Tudják, 'hogy tegnap mit csináltak, de nem tudják, hogy holnap mi vár rájuk. Talán óvatos­ságból, saját sorsukról, életnívójukról, jobb fize­tésről, egyenlő jogokról, jobb életlehetőségekről, minimális órabérről, túlórák megfizetéséről, vagy a 40 órás munkahétről. . . nem esik szó köztük. Úgy távoztam, ahogyan a táborba érkeztem. Pénz nélkül. Elszámolás után 75 cent maradt a napibéremből, azt majd csak szombaton adják ki. Akkor van fizetés. Lakásért 1 dollárt számítot­tak le, 25 centet a társadalmi biztosításért. A kosztot sem tudtam az asszonynak kifizetni, elfo­gadta érte a matracomat. Gyalog indultam haza a poros országúton. Éhség és nyomor a nyugaton Las Vegas, a nevadai szerencsejáték-város elő- ezör szembeszáll azzal a keserves nyomorral, nél­külözéssel s szegénységgel, amit csak munkanél­küli mezőgazdasági vándormunkások ismernek. Százával ömlöttek az államba a munkát keresők családjaikkal együtt. Hamarabb jöttek, mint más­kor, mert a szomszédos Arizonában a gyapotter­més nem volt jó és nem volt munka a számukra, igy hát mint máskor, most is Nevada volt a kö­vetkező állomásuk. Itt azonban a vetemények, főzelékfélék még nem értek be és a farmerek nem készültek fel a munkások elhelyezésére. Igv hát a családok a szabad ég alatt, árokpar­tokon, minden védelem nélkül telepedtek le, az eső és a fagyos éjjelekkel szemben. Napokig alig volt mit egyenek, a gyerekek sírtak az éhség­től. Egy egészségügyi kirendeltség tömegesen ol­totta be őket, nehogy tífuszjárvány törjön ki köz­tük. Az egyikük azt mondta: “Ezek az emberek tisztátalan vizet ittak az öntöző csatornából, ami­ből az állatállomány iszik.” A kormányzó szük­séghelyzetet állapított meg. Közadományból sátrakat, gyógyszereket és élel­miszert állítottak a földhözragadt munkások ren­delkezésére. Pár hét múlva megkezdődött a beta­karítás és egynéhányat közülük munkába állítot­tak. Az átlagos napibér 6 dollár, de az “egy hosz- szu napi munkáért” jár. OLVASSA A MAGYAR SZÓT? SZEREZZEN MÉG EGY OLVASÓT! “Időváltozás esetén ne érezzünk lelkiismeret- furdalást azért, mert gorombák vagyunk az asz- szonyhoz, vagy belerúgunk legjobb barátunkba: a házőrző kutyába. Mert ez a magatartásunk nem önhibánkból történik, hanem az időjárás hi­bájából. Ez az oka néha kibírhatatlan viselkedé­sünknek és ha ezután valamikor mégis megtör­ténne velünk, hogy ok nélkül nekitámadunk a ház asszonyának, vagy belerúgunk a Bodriba, tartsuk szem előtt azt, hogy az asszony is, no meg a kutya is, éppen olyan modorban ébredt, vagyis ballábbal kelt, mint jómagunk és ha az asszony kedélyállapotánál fogva esetleg visszaüt a sodrófával, Bodri beleharap a rugós lábszárba, — ne őket, hanem az időjárást okozzuk.” így mondotta ezt Dr. Clarence A. Mills neves orvostudós egyik legutóbbi Miamiban tartott egyetemi előadásának során. Persze az időjárás emberre-állatra egyforma hatásáról már régebben tudunk, azonban most már a tudományos szakkö­rök is elismerik, hogy a barométer esése okozza nálunk azt a kellemetlen közérzetet, mikor min­denre és mindenkire haragszunk, az iskolában a tanítóhoz szeretnénk vágni a tintásüveget, (ki ne emlékezne erre?) és alaposan megmondani a “ma­gunkét” a munkaadónak, aki ellen amúgy is évek óta gyűlik hol ezért, hol azért a rosszindulat. A barométer esésével párhuzamosan változik a közérzetünk, itt is fáj, ott is fáj, morgunk egy­másra a ház körül, az asszony legizletesebb főzt- jében is hibát találunk és már ezer-néhány-eset- ben vágtuk egymás fejéhez: nem élhetek veled to­vább, kibírhatatlan disznó vagy lelkem! Azután másnap, vagy harmadnap a barométer nyomása emelkedik, kisüt a nap, csókra csücsörödik a szánk, s gyomorsavtultengés esetében is meg­eszünk egy pár tormás virslit, vagy korán reggel körültáncoljuk a Május-fának képzelt, utunkba eső zöldelő fát. A jó doktor szerint mindennek az a tudomá­nyos magyarázata, hogy időváltozás esetén a ba­rométer átlaga 30 fok alá esik, aminek következ­tében testünk husszövetsejtjei kitágulnak és megtelnek a vékonybélből rohamosan felszívott nedvvel. Persze ez duzzadást okoz a különben nor­mális sejtekben, nyomást gyakorol a környezetre, minélfogva egyes végtagok néha 2 centiméterrel is megvastagodhatnak 24 órán belül; sőt még testsúlyban is négy-öt fontot gyarapodhatunk, a nyomás okozta szomjúság kielégitésére meg­ivott víztöbblet révén. Kanadai munkások harcolnak a munkásellenes törvényhozás ellen Kanada két nagy államában, British Columbiá­ban és Newfoundlandban a szakszervezetek éles harcot folytatnak munkásellenes törvények léte­sítése ellen. British Columbia kormánya olyan törvényjavaslatot nyújtott be, amely a szakszer­vezeti mozgalom megsemmisítését célozza. A ja­vaslatban foglalt tilalmak a munkáltatóknak oly fegyvert adnának a kezébe, amellyel állandóan ül­dözhetik, elnyomhatják és bíróságra vihetik a szakszervezeteket a legkisebb kifogással is. Az állami munkásszövetség a kormányzatot “a nagyüzlet kormányának” nevezi. A kormányt a “Social Credit” párt uralja, amely a kisebbségi pártok részéről ellenállással fog találkozni. Newfoundlandban a “Liberal” párt szándékszik törvényhozással kezébe kaparintani a szakszerve­zetek feletti kontrolt. Különösen az International Woodworkers of America erejét akarja megtör­ni, amely egy angol tulajdonban levő papírgyár favágó alkalmazottainak hosszú sztrájkját veze­ti. Az egyeztető hivatal ajánlatait a sztrájk be­fejezésére a szakszervezet hajlandó elfogadni, de ~a társulat visszautasította. Az állam kormányzó­ja, Joseph Smallwood egy másik szakszervezet alakításával akarja az Inti. Woodworkers erejét megtörni. A Canadian Labor Congress elnöke, Claude Jo- doin, a szövetségi kormányhoz folyamodott, hogy használja alkotmányos jogát s akadályozza meg Newfoundland ártalmas törvényhozási szándékát. A kanadai szakszervezetek az amerikai AFL- CIO támogatásával szilárdan ellenállnak a szak­szervezetromboló törvényhozói kísérleteknek. lekennye tesz bennünket. Az öngyilkosságra és a fejfájásra hajlamosaknál “kibirhatatlannak” tű­nik az élet, tanítók esetében pedig megállapítot­ták, hogy alig tudják kivárni azt a percet, amikor elhagyhatják az iskolatermet, mivel felajzott idegzetük elérte a pattanás pontját a tanóra vé­gére. Az ember közérzetére legjobb hatással a nyá­ri hónapok vannak, mikor a barométer esése nem igen változó. Ezekben a hónapokban többé-kévés- bé viharmentes és egyenlő az atmoszféra nyo­mása. Közérzetünkre legrosszabb évszak a tél és tavasz, amikor egyik napról a másikra komoly esést mutat a barométer. Napos időben tehát jobban érzi magát és derűsebb kedvében van az ember és az állat, boldogan fütyülnek a madarak, s mi is fütyörészve végezzük napi munkánkat. Ezt az érzést átvisszük környezetünkre is. Bol­dogságunk tehát olyan, mint az időjárás.. . Ha pedig ennek tudatában vagyunk, akkor a jövőre való jó tanácsként szívleljük meg a követ­kezőket: nyugodjunk bele a barométer állásába, s ne próbálj uk szekálni az asszonyt, — de ő se kapkodjon minden szóra a sodrófa után, ne rúg­junk bele a Bodriba és tartózkodó önmegtagadás­sal várjuk be a barométer nyugodt, bár néha las­sú, emelkedését. Ha ennek az elképzelésnek kere­tén belül tartjuk indulatunkat, akkor elvisel­hetőbbé tehetjük életünket és ha már ugv adó­dik, hogy egy szép napon, (lehet esős, vagy viha­ros is, már úgy is mindegy) átsétálunk az örökké­valóságba, legalább igy emlékszik ránk környe­zetünk: kellemes egyéniség volt, jó ember, kár volt érte! (Hogy az ördög már rég elvihette volna, — azt csak hozzágondolják!.. . Mert hát kérem, még a gondolatunkat is az időjárás szeszélyessége kor­mányozza.) inniinBiiasfiiiHiiiiiiiiiiiiiiiinn AZ EGYIK Lincoln-ünnepélyen a szónok kije­lentette, hogy ha Lincoln ma élne, nem tartozna sem a republikánus, sem a demokrata párthoz. Biztosan uj pártot alakítana, az általa hangozta­tott jelszóval: “A munka gyümölcse a munkást illeti meg”. • AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK földterületének 40 százaléka és természeti kincseinek 35 százalé­ka a nyugaton van, de lakosainak csak 15 száza­léka lakik ott. NEWARK, N. J. üzletnegyedében piszkosak az ablakok. Kétszáz ablaktisztító sztrájkba lépett. OLVASÁS KÖZBEN ▼ t-t -t írja: Márky István V Emberek és az időjárás A husszövetek duzzadása lehangolttá, lustává teszi az embert, ami az agyra jobban hat, mivel az agysejtek duzzadását a koponya csontfala kö­zé szorítja, ami megnehezíti a természetes vér­keringést és akadályozza a könnyű gondolkozást, kiélezi a csalódottság nyomasztó érzését és inger-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents