Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-26 / 13. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZc Thursday, March 26, 1959 IGAZSÁG NÉMETORSZÁGBAN Max Kuraner, rajnapfalzi szociáldemokrata képviselő, 1957 elején kapott egy kis csomagot. Ezzel egyidejűleg 2,000 ember hivatalába érkezett hasonló küldemény; megkapta azt Adenauer, Strauss, Brentano, a bonni parlament és a helyi parlamentek képviselői. Bennünket azonban Max Kuraner érdekel, mert kibontotta a csomagot, elolvasta és. . . De kezdjük az elején! Kibontotta a csomagot és egy 39 oldalas füzetkét tartott a kezében. Cime: “Hány világ- (pénz) háborút kell még elveszteniük a népeknek?” Szerzője: Friedrich Nieland. Kiadója: Peter Heimberg, Hamburg. Kuraner lapozgatott a füzetben, azután megdörzsölte a szemét. Nem, ez mégiscsak lehetetlen! Pedig fekete-fehéren ott állt a szöveg: “Képtelen és szörnyűséges hazugság az, hogy a németek Hitler uralma idején hatmillió zsidót gázositottak el és mészároltak le. Először is cáfolhatatlan tény, hogy nem a németek szervezték a zsidók tömeges kiirtását, hanem maguk a zsidók... Az egész megsemmisítő manőver olyan akció volt, amelyet a “nemzetközi zsidóság” beavatottjai indítottak el. . . Vajon mi, németek, továbbra is tűrhetjük ezt az ördögi disznóságot?” Tovább lapozott: "Német ember képtelen lenne ilyen brutális zsidóölésre. Éppen ezért gyalázat, ha nem tüntetjük el végleg a világnak ezeket az ördögeit!” Majd később: “A harmadik világháborút 300—700 titokban uralkodó zsidó készíti elő!” Ezután a szerző megmagyarázza, hogy negyven esztendeje tanulmányozza a nemzetközi zsidóság történetét, s mivel az állam vezetői, sajnos, nem rendelkeznek az ő hatalmas ismereteivel, okulás és felhasználás céljából elküldi a politikai élet személyiségeinek... Ki ez az ember? Közönséges őrült vagy közönséges fasiszta, aki tizenhárom évvel a háború után újra Auschwitz- okról és gázkamrákról álmodik? Ezt nem lehet tűrni. Van még német bíróság, vannak még tisztességes emberek! És Kuraner azonnal feljelentette Nielandot s követelte, hogy nyilvános becsületsértés címén büntetőeljárást indítsanak a szerző és a kiadó ellen. Nem zavarta, hogy a kétezer cimzett közül ő az egyetlen, aki,igy cselekszik! Ami szabály, az szabály, s ha egy képviselő követeli a büntetőeljárás megindítását, akkor az ügyet ki kell vizsgálni. Az ügyet a hamburgi tartományi biróság I. Nagy Büntetőkamarája, pontosabban annak vezetője, dr. Enno Budde kapta kézhez. Dr. Enno Budde mélységes rokonszenvet érzett Nieland hamburgi fakereskedő és zsidó-szakértő iránt. Igaz, ez a szakértő nagy ostobaságot csinált, de ki kell huzni a csávából. Budde a harmincas években az “Althannoversce Kalender”-ben sokkal különb dolgokat irt, mint Nieland, a háború után belépett a fél (vagy egész?)-fasiszta Német Pártba, szoros szálak fűzték annak hamburgi vezetőiéhez, a zsidófaló “Banán-Rudi” gyümölcskereskedőhöz, akit azóta, “sajnos”, sorozatos lopásokért bebörtönöztek. Budde meglepő ítéleteiről volt nevezetes. Amikor egy antifasiszta felismerte Hamburgban azt a koncentrációs-hóhért, aM annak idején kiverte a fogait, s feljelentést tett ellene, Budde maga elé hivatta őket és igy szólt: “Hallja, maga is tartalékos tiszt volt, a vádlott is, én is tartalékos tiszt voltam. Intézzék el az íigyeT^más formák között. Az eljárást beszüntetem!” Nos, Budde megkapta az ügyet. Nem kell any- nyira sietni — gondolta és nyolc hónapig a füle botját sem mozgatta. Kuraner azonban türelmetlenkedett és Brauer hamburgi főpolgármester is sürgette az eljárás megindítását. A fakereskedő és a “Stürmer” Budde végül is kénytelen volt előzetes kihallgatásra berendelni Nielandot és megkérdezte tőle, hogv ismeri-e a Talmudot, amelyet olyan gyakran idézett müvében. Kiderült, hogy a “Der Stürmer” cirnü hírhedt antiszemita szennylapban olvasott róla annak idején. Budde erre megállapította, hogv ilyen könyvet csak őrült irhát és elrendelte a vádlott elmeorvosi m^^vizstrálását. A vizsgálat csekélv 11 hónapig (!) tartott, s a kirendelt elmeorvos kiállította a végbizonyítványt: “A vádlott szellemi tevékenységében nem tapasztaltam semmiféle zavart !” Úgy tűnt, végre megkezdődik a tárgyalás. A tárgyalás helyett azonban az alábbi bírósági döntés született: “A tárgyalás megnyitását elutasítom. Nieland és Heimberg vádlottak ellen beszüntetem az eljárást. A perköltségeket az állampénztár viseli...” Indokolás? Hát természetes, hogy van indokolás, hiszen a biróság legjobb tudása szerint döntött. Kuraner becsületsértésért indított pert, de a Német Szövetségi Köztársaság érvényes jogszabályai szerint becsületsértést tsak valaki ellen lehet elkövetni. Ha például X ezt mondja: — Y adóhivatalnok utolsó csirkefogó! — akkor becsületsértésért el lehet Ítélni. Ha azonban igy nyilatkozik: Az adóhivatalnokok egytől egyig utolsó csirkefogók! — akkor ez túlságosan általános ahhoz, hogy becsületsértésnek tekinthessék. Nie- land tehát nem azt mondta, hogy X zsidót kell kiirtani, mert előkészíti a háborút, hanem azt mondta, hogy a “nemzetközi zsidóságot”, ami szintén túlságosan általános fogalom. Ami pedig Kuraner személyét illeti, Budde igy nyilatkozott: “Semmi bizonyíték sincs arra, hogy ez a tanú a nemzetközi zsidóság szűk köréhez tartozik!” Egy sértett jelentkezik . . . Ezzel természetesen nem zárult le az ügy. Brauer főpolgármester Adenauerhez szaladt és tanácsot kért tőle, de tanácstalanul tért vissza. Brauert ellenlábasa, Sieveking, az Adenauer-párti volt főpolgármester igy csillapította: “Nem újdonság, hogy a bíróságok néha hamis döntéseket hoznak és a bírák gyakran komikus figurák!” Nieland tehát a Német Párt hamburgi szervezetének diadalrivalgásai közben visszatért a fakereskedésbe, ahol bizonyára újabb müvét rendezi sajtó alá. Ekkor érkezett egy újabb feljelentés, amelynek tragikusan groteszk megfogalmazása száz vezércikknél is ékesebb vádirat az antiszemitizmus fasiszta-militarista szülőanyja ellen. Van Dam, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnöke, perújrafelvételt követelt a hamburgi tartományi biróság I. Nagy Büntetőkamarájánál: “Feljelentem becsületsértésért Friedrich Nieland hamburgi fakereskedőt, mivel magam is az általa említett, kiirtandó “nemzetközi zsidóság” szűk köréhez tartozom!” Makai György TELEVÍZIÓ BETEGSÉGEI Egyesek nagyon gyűlölik, mások rabjaivá lettek a televíziónak Manapság, amint a televízió egyre elterjedtebb lesz úgy az Egyesült Államokban, mint Angliában is, egyre több hirt kapunk arról, hogy a modern kor e csodás találmánya egyik emberből a fóbiás (iszony) betegséget váltja ki, amig a másikat mániákussá (csodálóvá) teszi. Legalább is ezt mutatják az alábbi hírek, amelyek a napilapokban jelentek meg s amelyeket minden további kommentár nélkül továbbítunk. Menjünk Alaszkába DETROIT, Mich. — Ronald Jacobowitz detroiti lakos hirdetést tett közzé az egyik napilapban, hogy a házát szeretné eladni, mert Alaszkába fog költözni. Hogy könnyebben kapjon vevőt, hozzátette a hirdetéshez, hogy szép, nagy televíziós készülékét ingyen, ráadásnak adja a házzal. Az egyik riporternek feltűnt a hirdetés cs felkei “ -te Jacobowitzot. — Miért akar maga Alaszkába meniii? — kér dezte tőle. — Ezért ni! — felelte Jacobowitz a TV készülékre mutatva. — Már nem birom tovább!! A gye rekek folyton nyaggatják és engem már az őrületbe kergetnek a hirdetések. Tudom jól, hogy itt, a 48 államban nincs tőle menekvésem, azért határoztam el, hogy megyek a 49-be, ahol talán még nincs úgy elmérgezve a levegő. Az újságíró, mint valami nagy kuriózumot, megírta ezt a dolgot a lapjában. A cikk megjelenése utáni napon Jacobowitz felhívta az újságírót. — Köszönöm a szép cikket, — mondotta a riporternek, — már az első nap negyven ajánlatot kaptam. — Azt elhiszem, — nevetett az újságíró. — Éróval már az első nap 40 ajánlatot kapott, hogy készek ingyen elfogadni a TV-késziilékét, hogy a nyugalmát visszanyerje? — Oh, dehogyis, — tiltakozott Jacobowitz. — Mir>d a negyvenen ajánlkoztak, hogv jönnek vn- lem Alaszkába, csak vigyem őket olvan hehre, ahol nem kell hallgatniok TV hirdetéseket!! Angliában is LONDON. — Az angol parlamentben már régóta nem hallottak olyan mérges kifakadásokat, mint amilyet a napokban a Labor Partyhoz tartozó Christopher Mayhew tett az alsóházban. — Szeretem a “Western” képeket, — kezdte a honatya. — Tegnap este is mélyen elmerültem egynek a szemléletében. Nagy harc folyt az indiánok meg a fehérek közt. Az indiánok elfogtak két fehéret, nekigyürkőztek és éppen kezdték fejteni a fejbőreiket. . . — Borzalmas! Borzalmas! — kiáltoztak közbe a képviselők. — Az még nem borzalmas, — tiltakozott Mav- hew, — de a kép hirtelen megszakadt, a helyén megjelent egy orvosnak maszkarált ember, aki kellemes behízelgő hangon hirdette a hajnövesztő szert, illetve a hajnövesztő kotvvalékot... Nagy nevetés kisérte a felháborodott honatya szavait, aki bizonyára szakértő a hajnövesztő kotyvalékok terén, mert a kopasz emberek közé tartozik. Egyébiránt Mayhew törvényjavaslatot nyújtott be, hogy tiltsák el a képek megszakítását azért, ,hogy hirdetéseket rakjanak közbe. Szerinte hirdetéseket a program csak oly helyein lehetne beszúrni, ahol az események természetes megszakítást mutatnak. És javaslom azt is, — mondotta Mayhew, —• hogy az ily kegyetlen rendezőknek sírkövére a szokásos “R.I.P.” helyett ezt kellene Írni: “Vége élete utolsó felvonásának.” Ha jön a gólya LC3 ANGELES. — A 38 éves Mrs. Virginia Smith nagyon kedveli a TV-t. Reggeltől estig és estétől reggelig el tudná nézni. A múlt szombat este is nézegette, úgy félkilenc óra tájban. Éppen George Raft játszott a “Lucky Nick Cain” darabban. Igazán nagyon, de nagyon érdekes kép volt. Mrs. Smithnek már három gyermeke van, illetőleg volt szombat estig és várta a negyediket. Érezte ugyan, hogy a bébi követelődzik és világra akar jönni, dehát, jóisten, a kép olyan nagyon érdekes volt, hogy azt csak nem hagyhatta ott. Valószínűleg rákiabált a gyerekre, hogy várjon még egy kicsit s miután az nem hallgatott rá, kiabálni kezdett a férjének, aki a szomszéd szobában aludt. Mrs. Smith előbbi gyermekeit a kórházban szülte meg, de azt mondja, hogy nem tetszett neki az a szer, amivel elaltatták. Elhatározta tehát, hogv most otthon fog szülni. Kár, hogy a gyerek éppen akkor ielentkezett, amikor oiyan szép képet mutattak. Még szerencse, hogy az ura felébredt a kiabálásra s habár a szüléshez már későn érkezett, legfeljebb a köldökzsinór elvágásában segíthetett, majd vitte és megmosta az uj jövevényt. És Mrs. Smith? A saját bevallása szerint letilt és nézte tovább a TV képet. — Alig veszítettem a képből valamit, — mondotta megelégedetten. * * ATT ANGOL állatvédő egyesület tagjai követelik, hegy még meleg nyári napokon se tegyenek s/almakalapot a lovak fejére, mert a hőségnél is többet árt nekik, amikor ráeszmélnek, hogv miiven neveVégesen néznek ki a kalap tetején kidugott két hosszú fülükkel.-sr KALIFORNIA északi partjain évente körülbelül 8 millió font “Dungeness” fajú rákot fognak. * AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN 1958-ban 6.800,000 munkás kapott fizetés javít ást, — jelenti a “National Industrial Conference Board”. A LEGNAGYOBB GYÉMÁNTOT a délafrikai Transvaalban találták 1905-ben; nagvsága 1.106 karr; volt, amelyből 9 nagyobb és számos kisebb drágakövet vágtak ki. ^r A TERMÉSZETBEN talált uránium va^v uránium ércnek csak igen kevés a káros hatású rádió-kisugárzása. Az ilv mérgező kisugárzást csak atom-mag széthasitása váltja ki.
