Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-19 / 12. szám

12 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, March 19, 1959 Most már nincs elhagyatva... W einstock Rózsi ünnepi beszéde a ne wy or ki Március 15-iki ünnepélyen Ezernyolcszáznegyvennyolc! Az égen Egy uj csillag. . . vérpiros sugára Életszint vet a betegségében Meghalványult szabadság arcára. A Petőfi Sándor által megénekelt életszin, 1848 vérpiros sugára, mély és felejthetetlen nyomot hagyott az emberiség történetében és azóta szé­lesen hömpölygő, nagy folyammá nőtt. Az 1848- as magyar szabadságharc, amely része volt az akkor egész Európán átvonuló szabadsághullám­nak, ma is, 111 év után, örökbecsű útmutatója a magyarnak és bárhol van a világon, erről a szent napról, március 15-ről, valamilyen formában meg- emlékszik. Megilletődve gondol a nemzet nagyjai- ra, a márciusi if jakra, Kossuth Lajosra, Táncsics Mihályra, Petőfire és a többire, akik bátorsággal vezették a nemzetet zsarnokai elleni harcában. Mielőtt teljesen felszabadult volna, Magyaror­szág átélte az 1918-as őszirózsás forradalmat, majd a Tanácsköztársaság hónapjait, amikor szintén az 1848-as eszmék és hagyományok vezet­ték célkitűzéseiben. 1848 tanulságai csak napjainkban kerülnek tiszta megvilágításba. Március 15 nevével egy évszázadig visszaéltek. Felhasználták a Habsbur­gokkal történt kiegyezés dicsőítésére, felhasznál­ták a túlzott nacionalizmus érdekében és ma fel­használják azok a hazaárulók, akik a szabadság nevével szeretnék visszaállítani az idegen elnyo­mást és g. grófi zsarnokságot Magyarországon. Magyarország helyzete ’48-ban A társadalmak tudományos megvilágitásában tükrözik vissza a 48-as szabadságharc igazi je­lentősége. 1848-ban a magyar nép a jobbágy rend­szer megszüntetéséért és a többszázéves idegen uralom megdöntéséért harcolt. Ez a két bilincs kötötte és tartotta vissza attól, hogv a haladó né-' pék soraiba álljon, iparát fejleszthesse és a kor­szerű életnívót adhassa meg minden becsületes polgárának. Mig más országok az ipari fejlődés útjára lép­tek, Magyarország társadalma még feudális jelle­gű volt. Mig Ausztriában 12,0C0 gyárüzem mű­ködött, Magyarországpn csak 200 volt. Gyári munkás mindössze 23,000 volt. A magyar társa­dalom legnagyobb rétege, a magyar parasztság, melynek zöme, másfélmillió család, jobbágysor­ban és elviselhetetlen körülmények között élt. A magyar mezőgazdaság az osztrák gyáripart látta el nyersanyaggal. A magyar birtokosság egy jelentős részének érdeke lett a feudalizmus megszüntetése, a kapitalista fejlődés érdekében. A jobbágyságnak különösen érdeke volt a fel- szabadulás, hiszen az ország terheit mind ő vi­selte. A nemesség nem fizetett adót. A paraszt­ság számos és a legváltozatosabb adókivetésben részesült, — abból még Rockefeller is tanulhat­na. Az egyháznak fizette a tizedet, a földesurnak a kilencedet, volt hadiadó, füstpénz, ebadó és sok más. Volt robotmunka. Ez az ingyen napszám volt. Ha volt igásállata, akkor/52 nanot. ha nem volt, akkor 104 nap gyalogrobotot kellett ledolgoz- nia a földesurának. Ez vidékek szerint változott, de nem kevesebbre, hanem többre. Az a társadalmi réteg, amely a jobbágyság fel­szabadítását és a feudalizmus megszüntetését ellenezte, a világi és egyházi nagybirtok képvise­lője, a főnemesség és a főpapság volt. Ez a réteg süket maradt a nemzeti függetlenség és szabad­ság jelszavaira, ez a réteg a bécsi kormányt tá­mogatta. Szembe került a nemzet érdekeivel és a végén elárulta azt. Ennek a rétegnek mai képviselőiről, a Mind- szentykről és Eszterházykról merték 1956-ban azt mondani, hogy nem volt szándékukban a régi rendszert visszaállítani. Amerikai közmondás az, hogy a hazafiság lo­bogójával takaróznak a legnagyobb gazemberek. Kossuth és Petőfi nevét használják fel azok, akik a mai magyar rendszer megdöntésén fára­doznak, annak a Kossuthnak nevét, aki a szabad­ságharc válságos pillanataiban élesen szembefor­dult a megalkuvókkal és az ingadozókkal. Aki bejárta az Alföldet és lerakta a nemzeti hadsereg alapjait. Aki az urak árulása következtében szám­űzetésben, idegen földön töltötte élete hátralevő részét. Mert amikor már-már győzött a magyar, ami­kor kiverte az osztrák császár seregeit az ország­ból, akkor a császár a cári seregeket hívta be és idegen erővel fojtotta el a forradalmat. Ehhez a magyar urak fentemlitett rétege segítséget nyújtott. Ez az osztályréteg 1919-ben ugyanezt tette. A magyar tanácsköztársaságot is idegen, azaz cseh s román seregekkel verték le. Ez a be­vált módszer 1956-ban azonban már nem sikerült. Miért ? Ekkor már más Magyarországgal találta szem­ben magát a reakció. A termelő eszközök a nép tulajdonába mentek át, a föld a -parasztságé'volt és a vérét áldozta volna fel inkább, de a földet az Eszterházyknak, de még Mindszentyéknek se adta volna vissza. USA és a magyar történelem 1848-ban a jobbágyság felszabadítása nem volt teljesen megoldva. Csak kis résáíik kapott földet, az is keveset. Sok jobbágy rosszabb helyzetbe ke­rült, mint volt azelőtt. Ezért érdektelenné váltak a forradalom támogatásában, ami katasztrofáli­san hatott a, (elmenetelére. Ezt a hibát 1919-ben is elkövették a forradalom vezetői, hasonló ká­ros következményekkel. Azon időszak párhuzamát megtaláljuk fogadott hazánk történelmében is, az északi és déli álla­mok közti polgárháborúban, kb. 15 évvel a ma­gyar szabadságharc után, s amely a néger rab­szolgák felszabadításával végződött. Lincoln fel- szabaditási proklamációjának egyik legnagyobb tényezője — a néger nép kifejezett felszabadulá­si vágya után — az északi államok nagyiramu ipari fejlődése volt, amely megkívánta, hogy mi­nél több bérmunkás létezzen, aki munkaerejével szabadon rendelkezik. A néger nép egy ilyen mun­kaerő-tartalék volt. Amikor a néger nép élni kezdett újonnan nyert szabadságával úgy, hogy néhány ültetvényt fel­osztott és a volt rabszolgák, mint szabad embe­rek kezdték megművelni a földet, tanultak és részt vettek a politikai és társadalmi életben, ak­kor a reakció terrorhadjáratot indított ellenük. Akkor született meg a Klu Klux Klan. Elvették a földet tőlük és nagyobb nyomorba taszították, mint amilyenben azelőtt voltak. A gyilkos el­nyomás, amely a néger nép ellen azóta is folva- matban van, a déli államokra rányomta a szelle­mi sötétségnek, az embertelenségnek, a civilizá­ció visszamaradottságának bélyegét. Ezt 100 év óta viseli és viselni fogja, amig a néger nép ki fogja harcolni alkotmányos egyenjogúságát. a mTtm (Folytatás a 1.1-ik oldalról! országos gyűlése az alkotmány alapján egész sor olyan törvényt hozott, amely a dolgozók érdekeit igen hatásosan szolgálta. Rendezték a munkaidőt, a munkakörülményeket, a munkabéreket. A tani- tók fizetését felemelték. Az önhibájukon kívüli munkanélküliek és öregek állami segélyt kaptak. A kisemberek zálogtárgyait 100 koronáig ingyen visszaadták. Intézményesítették a tanoncvédelmet Minden iskolában egy-egy pedagógus főfeladata a családlátogatás volt. Az ellenforradalmi erőknek minden okuk meg­volt a nyugtalanságra. Érezték, hogy a Tanács- köztársaság alkotásai egyre jobban megragad­ják a dolgozó tömegeket. Ezt a folyamatot min­denáron meg akarták akadályozni. A pártban, amely a júniusi kongresszus óta uj nevet viselt (Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártja) és a Tanácsok Országos Gyűlésén is — napirenden voltak a viták arról, elfogádja-e a kormány Clemenceau diktátumát, azt a követelést, hogy a Vörös Hadsereg vonul­jon vissza az ántánt által meghatározott vonalra északról. Végül is olyan határozat született meg —, jobboldali nyomásra és jobboldali praktikák következményeként —, hogy a Vörös Hadsereg északról visszavonul. E határozattal a belpolitikai válság elmélyült. A helyzet 1919 julius elsejétől gyors ütemben romlott. A nyugati tőkés országok konszolidálód­tak. Szovjet-Oroszországban Denikin ellenfor­radalmi hadserege előrenyomult Moszkva irányá­ba. Az országban oppoziciós elemek egyre szemér­metlenebb nyíltsággal agitáltak a Tanácsköztár­saság ellen. Csupán a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetsége volt olyan szervezet (ez junius 20-án alakult az addig működő IOSZ Az 1848-as szabadságharc sikertelensége Ma­gyarország demokratikus fejlődését egy egész év­századdal késleltette. Lényegében 1945-ig meg­maradt félgyarmati függőségben. Az elmaradott országok közé tartozott. Nem volt meg sem a bel­ső egység, sem a külső összefogás más országok­kal, amely felszabadulását elősegítette volna. Magyarország sok évszázados rabságából való felszabadulása a Hitler feletti győzelem követ­kezménye volt, amelyben az amerikai hadsereg­nek is jelentős része volt. De Magyarországon sok szovjet vér folyt, mig Hitler csatlósait le tudták győzni. 1945-ben Magyarország évszázados álma való­sult meg. A szabadságjogok birtokában, lehetővé vált számára, hogy megkezdje a szocialista haza alapjainak lerakását. A szocialista termelőviszo­nyok meghonosításával, gazdasági, politikai és kulturális téren oly gyors ütemben fejlődött az ország, amilyent más rendszerben nem érhetett volna el, bár az ehhez szükséges nemzeti erők megvoltak. Az elmaradott, szegény, népbetegsé­gekkel sújtott országból, a 3 millió koldus orszá­gából, fejlett iparral rendelkező, virágzó mező- gazdasági termelést folytató ország fejlődött ki. Már nincs elhagyatva, már nem áll egy ellen­séges tenger közepén. A szomszéd országok test­véri összetartással nyújtottak segítséget, amikor kellett, hogy szabadságát és függetlenségét meg­tarthassa. 1956-ban a szovjetek gyors segítsége egy háború nagyon is valószínű lehetőségét hárí­totta el. A nemzetközi reakció állandó ármányko­dását meghazudtolja a magyar nép erőteljes or- szágépitése, amelynek lehetőségei végtelenek. 1849 eszméi továbbjárják a világot. Ledöntöt- ték a kínai falat és Petőfi uj csillagának vérpiros sugára most Ázsia és Afrika sötétben tartott horizontjait világítja be. Engedjék meg, hogy Petőfi Sándor egy gyö- nyörii versének két szép szakaszával fejezzem be: Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik naerv gonoszán. Hogy már megállhatunk, mert itten Az igérelnek földié van. Hazugság, szemtelen hazugság. Mit milliók cáfolnak meg, Kik na» hevében éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha maid a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet. Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helvet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogv megálljunk. Mert itt van már a Kánaán! helyett s 120,000 tagja volt), amelyben a jobbol­dali demagógia nem merészelt föllépni. Nyilvánvaló, hogy jobboldali provokációra szü­letett meg az a kormányzótanácsi határozat is, hogy a Vörös Hadsereg offenzivát indít a romá­nok ellen a Tiszántúl visszafoglalására. Ezt a hadműveletet ugyanis abban az időpontban sem­mi nem indokolta, de számtalan tényező szólott ellene. Árulás történt, amelyet a párizsi békekon­ferencia 1919 julius 25-én kelt jegyzőkönyve két­séget kizáróan bizonyít is. Eszerint Böhm szemé­lyi diktatúrára tört, hogy a hatalmat visszajátsz- hassa előbb a szociáldemokrata jobboldal, majd újra egy koalíciós kormány kezére. A Vörös Hadsereg offenzivája 1919 julius 20- án indult meg. A régivágásu tisztek sorozatos árulásai után a támadás összeomlott. A Vörös Hadsereg demo- ralizálódott, s a románok 1919 julius 29-én át­keltek a Tiszán. A defetista elemek és a Hau- brich-tipusu katonák megtagadták az engedel­mességet, most már nyíltan támadták a Tanács- köztársaságot és kezdték leszerelni a vörös ez- redeket. Érthető, hogy mindez a román hódítók esélveit növelte: úgyszólván ellenállás nélkül mu- mulhattak a magyar főváros felé. 1919 augusztus 1-én a Tanácskormány elhatá­rozta, hogy lemond. A Munkástanács elfogadta a lemondást és Peidl Gyula elnökletével jobboldali szociáldemokrata kormány alakult. “Rettenetes árulás történt,—állapította meg e napokban a Kom. Internacionálé kiáltványa. — A magyar tanácskormány megbukott az imperialista rabló- támadások s a szociáldemokraták aljas árulása következtében.” De nem ért véget a magyar nép legjobb fián nak harca a végső győzelemért. Ez azonban már a történelem egy másik feje zete...

Next

/
Thumbnails
Contents