Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-12 / 11. szám
üiláqszgmíe Háborús profit Feltámadtak 12 ___________________________________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ BONN, Németország. — Nyugatnémetország honvédelmi minisztere, Franz Josef Strauss jelenti, hogy a kormány az amerikai Lockhead Co. repülőgép gyárnak rendelést adott 296 “Starfighters” jelzésű harci gépre. A rendelés 357 millió dollárt tesz ki Az F-104 jelzésű “Starfighter” csatagép minden időjárásban használható, — mondja a jelentés. A hii szerint 200 másféle katonai repülőgépet Németországban fognak készíteni. Strauss szerint a német légierő első “harcos osztaga” 1962-re kapja meg a teljes felszerelést. A németek felfegyverzése tehát teljes erővel folyik Jál kezdőik TAIPEI, Formosa. — Taipei város tanácsa rendeletét adott ki, melyben eltiltja a hal (6) éven aluli gyermekeket attól, hogy a színházban, vagy más nyilvános összejöveteleken dohányozzanak. Ezen különös rendeletről a United Press — International (UPI) értesítette a világot. — A hir szerint a nem-döhányzó felnőttek ellenzik az apró gyermekek dohányzását. Murray Kempton, a N. Y. Post kommentátora Rómából irt jelentést lapjának, amelyben önmar- cangolásnak indult vonásokkal vázolja 10,00 hazáját és reményét vesztett menekültnek sivár, üres, nyomorgó életét. A menekülték között magyarokról és jugoszlávokról ir, akikben elkopott már Amerika csillogó álomképe. Több, mint két éve dologtalanul élnek, a könyöradományok is már ritkábban hullanak és olyan fásultak, hogy már nem is gondolnak az Egyesült Államokba menni. Közben az Egyesült Államok lezárta kapuit 1958 decemberében a menekültek elől s mint aki iól végezte dolgát, a feledés fátylát borítja rájuk, Kempton az International Rescue Committee egy vezetőnőjével beszélt, Jane Engalicev hercegnővel, aki azon sajnálkozott, hogy most már oly kevés ország van, amely befogadná őket: Ausztrália, Brazília, Venezuela, Colombia, Dél-Afrika és Kanada. Kempton megjegyzi, hogy Colombiában kibírhatatlanul nehéz életkörülmények vannak, Dél- Afrika válogat; csak egészséges és erős embereket akar, Kanada nem is akar tudomást venni menekültről, csak ha már két éve megoldás nélkül vergődik. “Vannak nap-folyamok, amelyek ezen embereknek annyit jelentenek, mint az egyhangú vízfolyás,” mondja a hercegnő. “Nincs semmi tevékenységük, nincs pénzük még egy újságra sem. Idő múltával elvesztik emberi mivoltukat. De nekünk nem szabad elfelejteni, hogy ezek emberek, akiknek — ha valamikor mégis letelepítik őket valahol — fizikai erőre és bizonyos emberi méltóságra lesz'szükségük, hogy hasznos életet élhessenek. Ezeknek a menekülteknek minden lépésnél segítségre van szükségük. Bármennyit kapnának, az sohasem lesz elégséges.” Már az a ráébredésük is a múlt ködhomályába hullott, amikor még azt hajtogatták: “Ha én azt tudom, hogy ez a sors vár rám, akkor nem hiszem, hogy elhagytam volna országomat.” Kempton leírja találkozását egv magyarral. Az illetőt intellektuelnek nevezi, akinek volt fogalma arról, hogy mit akar egy amerikai hallani. A magyar egy epizódot mondott el, amelynek ő szemtanúja volt 1956 november 1-én, d. e. 10 órakor. Kempton megiegvzí. hogv ekéknek az emlékezetében milyen tisztán él annak a néhány napnak minden órája, minden perce. Minél jobban távolodnak tőle, annál jobban emlékeznek és annál szebbnek látják a történteket. Mint ahogyan ez a magyar is arról akarta meggyőzni hallgatóját, hogy a “forradalom” 10-ik napján 14—15 TOKIÓ. — A második világháború előtti Japán egyik legnagyobb kereskedelmi vállalata, a “Mitsui Bussan Co. Ltd.” — amelyet Douglas Mac Arthur generális feloszlatott, mert a nagy kar- telinek igen sok köze volt a háború felidézéséhez, most újból éleire kelt. A háborút megelőzőleg Japán csaknem összes külkereskedelmét a két Mitsui (Mitsui Bussan és Mitsui Zaibatsu) kompániák tartották a kezükben s azt igazi monopóliummá alakították. Az uj vállalat 14 millió dollár tőkével alakult meg és a régi kartellnek mintegy 200 volt tagja egyesült újból abban. S3 százalékos ugrás egy év alatt a kím\ iparban Kína iparának össztermelése (a kézműipart és a népi kommunák iparát nem számítva) januárban 93 százalékkal múlta felül a tavaly januári termelést — közli a kínai állami statisztikai hivatal jelentése. Az ipar ilyen arányú fejlődését azelőtt még sohasem tapasztalták Kínában. Az előző évben az ipari fejlődés növekedése alig haladta meg a tiéves fiuk megmentettek a felnőttek lincselése elől sajátkezüleg foglyul ejtett államrendőrségi tagokat. Természetes, hogy saját lelki szükségletét elégíti ki, amikor ilyén “szép ruhába” öltözteti azt, aminek ő szabad akarattal áldozata lett. Még -hozzátette, hogy két év alatt minden reménye meghiúsult, “arra is gondoltam, hogy visszamegyek. . . de azt hiszem már csak ittmaradok az olaszoknál, akik mindent megengednek, csak azt nem, hogy dolgozhassunk... de legalább nem hazudnak nekünk.” Kempton találkozott magyarokkal, akik, kikerülve a menekült táborból, nyomortanyákon laknak, egy kis szobába húzódva meg családjukkal. Munkát nem vállalhatnak. Olaszország gazdasági helyzeténél fogva ezt nem engedi meg. D. Ferenc családjával egy megszorult olasz állami alkalmazott lakásának egy szobáját bérli. Egy másik szobában szintén magyar menekült család lakik. A kis Ferenc 3 éves, a szekrény letörött kilincsével játszik. A szoba sivár bútorzatát csak az otthonról hozott fényképek díszítik. Mégis jobb, mint a táborban élés, ami inkább lassú pusztulásnak nevezhető. Munkája D. Ferencnek nincs, a kis Ferencet viszi üres sétákra a napsütötte romok között. Néha lámpaernyőket készít és keresi a vevőket hozzá. Angolul is tanul, hátha mégis. . . Nemrégen arról értesítették, hogy megkapta az amerikai vízumot, de kisült, hogy a konzulátusnál a kis Ferencről megfeledkeztek és most őmiatta újra kell kezdeni az egészet. Mások is vannak a váróteremben. G. Judith 12 órát dolgozik naponta, hat napot egy héten, 2 dollár napibérért. Ő a szerencsésebbek egvike, mert munkája valamivel jobb, mint a cselédmunka és kívül esik a munkatörvény határain. De az Ígéretekben már nem hisz. “Ezek a menekültek idővel egészen uj arcot öltenek”, jegyzi meg valaki. Kempton erre ezt jegyzi meg: “A uj arc a mi végső ajándékunk számukra. És a gúnyos mosoly rajta a sir-irat, Ígéreteink fejfájára. És amikor a “mi szabad világunkéról beszélnek, ez a mosoly idézőjel, ezzel érzékeltetik, hogy számukra mit jelent!” Kempton szerint sok a jugoszláv menekült. A múlt évben 25,000 szökött el az országból, akik közül 5.000 jött Olaszországba és most menekült táborokban nyomorognak. Hogy mi az, amit nem vethetett papírra Kemo- ton a sok rombadőlt emberi sors láttán, csak ezzel a nár befejező szóval érzékelteti: “Please forgive us”. Thursday, March 12, 1959 zenkilenc százalékot. Az állami statisztikai hivatal jelentése rámutat, hogy az év első hónapjának ipari össztermelése hét százalékkal volt magasabb a tavalyi termelés átlagánál. Hyaszafildöo liareok folynak a gyarmatosítók ellen Nyaszaföldön Sir Robert Armitage kormányzó március 3-án kihirdette a rendkívüli állapotot. Hivatalosan közölték, hogy az Afrikai Nemzeti Kongresszus mozgalmat betiltották. A brit alsóház egyik ülésén Lennox Boyd gyarmatügyi miniszter bejelentette, hogy dr. Hastings Bandát, a Nyaszaföldi Afrikai Nemzeti Kongresszus elnökét és a kongresszus más tagjait letartóztatták és deportálták. A munkáspárti ellenzék a miniszter nyilatkozata után sürgős vita megtartását kérte a pyaszaföldi kérdésről. A rendkívüli állapot élrendelése óta a Nyaszaföldi Afrikai Nemzeti Kongresszus 149 funkcionáriusát tartóztatták le. Az ostromállapot kihirdetésének hírére tüntetés volt Blantyreben. A tüntetők összecsaptak a rendőrséggel. A kivonuló rendőrség gumibotokkal akarta szétoszlatni a tömegeket, majd kísérletet tett, hogy könnyfakasztó gázzal és tüzeléssel meghátrálásra kényszerítse őket. Három afrikai meghalt, ketten megsebesültek, egy rendőr is súlyosan megsérült. Nyolc afrikait letartóztattak. A biztonsági erők Fort Manning térségében is lőttek a lakosságra, a sortüz egy bennszülöttet megölt, egyet pedig megsebesített. Nvaszaföld dé li részében 100 embert tartóztattak le. A Nyasza-tó partján a tanganvikai határhoz közel fekvő Karonga városban kétezer tüntető bennszülöttre szintén sortüzet adott le a Tanga- nyikából Nyaszaföldre vezérelt rendőrség. Itt két haláleset és két sebesülés történt. A Nyasza-tó partján fekvő Nkata Bay ban a bennszülöttek ki akarták szabadítani a rendkívüli állapot következtében letartóztatottakat. A biztonsági erők sortüzet adtak a tömegre. A sortüz- nek 17 halálos áldozata, 13 sebesültje van. John Stonehouse, angol munkáspárti képviselő Észak-Rhodéziából Nyaszaföldre akart utazni. A repülőtéren hatósági személyek feltartóztatták a képviselőt és “némi dulakodás után” repülőgépen Tangafivikába szállították. ' ■ - " Sikeres a lipsssi vásár Múlt héten a lipcsei uj városháza dísztermében megrendezték a lipcsei nemzetközi vásár hagyományos nemzetközi sajtóértekezletét. Az elnökségben Heinrich Rau miniszterelnökhelyettes, kül- és belkereskedelmi miniszter is helyet foglalt. Kurt Blecha, az NDK miniszterelnökségi sajtóhivatalának vezetője megnyitó szavaiban elmondotta, hogy az idei lipcsei vásáron már az első napok rekordlátogatottságot értek el. A vásárnak máris 135,000 látogatója volt. Ezután Hüttenrauch államtitkár tartott beszámolót. Kijelentette: az idén a kapitalista országok vezető cégei nagyobb számban képviseltetik magukat a vásáron. így például részt vesz a nyugatnémetországi Krupp, a Stinnes, a nyugat-berlini Schwarzkopf Gépgyár, jelen vannak vezető angol acélgyárak és különböző svéd acélgyárak képviselői. — Lipcse a Kelet és a Nyugat kereskedelmi találkozópontjává válik még inkább, mint eddig — mondotta az államtitkár. x Smsrika-etass tünlitósek Soliviíban Hatalmas amerikaellenes tüntetés zajlott le Bolivia fővárosában. A tüntetésnek egy halálos és hegyven sebesült7áldozata van. A sebesültek közül 38 rendőr. A tüntetésre a Time folyóirat egyik cikke adott okot. A lap ugyanis élesen kifogásolta az amerikai segély boliviai felhasználásának módját, s egy amerikai diplomata állítólagos nyilatkozatát is közölte, amely szerint a boliviai probléma megoldásának egyedüli módja: az ország felosztása a szomszéd államok között. Márc. 2-án délután mintegy 3—4 ezer ember tüntetett La Paz utcáin. A tüntetők megtámadták az Egyesült Államok nagykövetségének és több más hivatalának épületét. A rendőrség könnyfakasztó gázbombákkal próbálta szétoszlatni a tüntetést. La Paztól 270 mérföldnyire dékeletre levő Oruro városban tüntetők kövekkel dobálták meg az Amerikai Tájékoztató Szolgálat helyiségét. Romok közölt Amerikai újságíró az Olaszországban rekedt menekültekről
