Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-12 / 11. szám
Thursday, March 12, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ n_ UJ TÁBLA A JÁSZLADÁNYI HATÁRBAN — Magyarországi riport — Néhány héttel ezelőtt, hogy melyik napon, azt már senki sem tudja megmondani, a jászsági parasztok döntöttek: az uj élet útját választják. Errefelé az a szokás, hogy télen a piaci napon, amikor az asszonyok kosárral a karjukon alkudoznak egymással, a férfiemberek is kimennek a piacra, s megtárgyalják a világ sorát. Most saját jövőjükről beszélgettek, vagy mint ahogy egyikük — bizonyos Cseh István nevezető jászladányi parasztember mondotta: “folyt az ingatlanforgalom”. Az addig egyéni parcellács- kák hatalmas, többezres táblákká alakultak. Solti néni az utcával tart Érdekes epizódok egész sorozata játszódott le ezekben a falvakban. Voltak olyanok, akik sokáig tartózkodtak, hallani sem akartak a belépésről. Aztán hirtelen, mintha a legzordabb télben melengető napsugár változtatta volna meg az időt, megtört a jég, és megindult az áradás. S amint a jég megtört, egész utcasorok egyszerre jelentkeztek, hogy belépnek a közösbe. Jászkiséren Solti Józsefné a Kossuth Termelő- szövetkezetben jelentkezett. Másnap meghallotta, hogy az utca lakói a Táncsicsba léptek, nagy sopánkodva rohant a tsz-elnökhöz, hogy segítsen rajta, ő is a többivel akar tartani. Aztán volt kinek a hiúságát kenegették hájjal, hogy őrá sokan várnak, tekintélyes paraszt- embernek tartják, s az ő szavát tekintik mérvadónak. Aztán felkereste azt a szövetkezetei, ahova be akar lépni. S attól kezdve naponta ott ült. Figyelte, hogy az ismerősök tényleg jönnek-e utána. Jöttek. Tömegesen. Halászék gyertyát gyújtanak Szívesen fogadták őket, nem lehet panaszuk. Jászkiséren valamennyi tsz éjjeli zenével köszöntötte a századik belépőjét. Mesélik, hogy amikor a Petőfi utcában Halász Ferenc gazda belépett a szövetkezetbe, nem is számított arra, hogy ezért fel is köszöntik. Este békésen nyugovóra tért, s első álmából cigányzenére riadt. Hirtelen nem tudta sem ő, sem az asszony mire vélni a dolgot — de hát annak rendje-módja szerint gyertyát gyújtottak, mint ahol eladó lány van a háznál. Kinéztek a kisablakon: ott áll V. Tóth Ger- zson, a Kossuth elnöke, meg az egész vezetőség egy banda cigánnyal, demizson borral, és egy üveg pálinkával. Beljebb kerültek a házba, és ott koccintottak az uj életre. Csakhogy a szomszédokat izgatta a nagy zeneszó. Előjöttek, s bekopogtak ők is Halászék- hoz. S amikor megtudták, hogy miért kapta az éjjeli zenét szomszédai, kicsit megsértődtek, miért éppen ő? Ezért aztán V. Tóth Gerzsonék a Petőfi utca valamennyi lakójának éjjeli zenét adtak (reggelig húzta a cigány) — járt is nekik, hiszen mind akkor lépett be a szövetkezetbe és ugye, nem lehet mindenki századik. De tulajdonképpen mi győzte meg ezeket a nyakas embereket, ezeket a sok küzdelemmel dolgozó jászsági parasztokat? Az “utcabecsület, hogy “együtt megyünk, vagy sehogysem” ez már csak az eredménye valami belső meggyőződésnek, amely egyszeriben megváltoztatta a parasztember gondolkodását. S ilyen inditóok van bőven errefelé. Sem Ladányon, sem Kiséren nincs olyan tsz, amely kevesebbet termelt volna bármiből, mint az egyéni gazdák. S a falvak vezetőinek volt arra gondjuk, hogy kiszámítsák, tényekkel bebizonyítsák, mit jelent a nagyüzemi gazdálkodás. Jászkiséren például 4500 hold területen termeltek tavaly az egyéniek búzát. Ennek a terméshozama — a legjobb gazdákéval együtt— sem érte el a termelőszövetkezetek búzatermés-átlagát. Ez egymillió forint jövedelemkiesést jelentett a falunak. Márpedig a parasztember elsősorban számol. Számolja azt is, hogy most az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól négymillió forint beruházást kapnak öntözőrendszer építésére. A határ kétharmad része igy öntözhetövé válik. Mit fizet a mésziszap? —Ezen a vidéken, ahol a nagy hőségben tik- kad az ember, sodródik a kukorica levele, s vízért áhítoztunk világéletünkben, most megoldódik ez a gondunk — mondotta Kiss Emánuel, ez a vi- lágosfejü, tisztán látó parasztember. Ha nincs elég viz, csapadék, akkor a szövetkezeti földekre annyi vizet engedünk, amennyit a növény legjobban kíván. S hogy ez jövedelemben mit jelent? Higgye el, minden parasztember kiszámította azt már magának. Igaza van, a parasztember számol. Nemcsak a közvetlen jóval, hanem a távolabbiakkal is, a nehézségekkel, de legfőképpen a lehetőségekkel, amelyek talán most az első évben még nem is bontakoznak ki teljességükben, de megvannak, s mindinkább lesznek. Gépek, technika, gazdálkodás úgy istenigazából, alkotó módra. Megint egy példa: Ladányban, a Táncsics földjén sok volt a szik. Nem hozott az többet olykor, mint négy mázsát holdanként. Tavaly előtt azt mondja az agronómus, Polgár Gellért: “Emberek, ezt a darabot leöntjük mésziszappal.” Szíttá a fogát a tagság. Sok pénz az a 120,000 forint erre az egy táblára. De amikor 1958 nyarán ugyanonnan 12 mázsát takarítottak be holdanként, már nem szóltak egy szót sem. Csak most, amikor elmesélték nekem a történetet. És hát szikes földje nemcsak a tsz-nek van... Aztán másik érdekes dolog. Amint belépnek a tsz-be, rögtön magukénak tartják a közöst. Jászkiséren az egyik gazda, miközben aláirta a belépési nyilatkozatot, azzal dicsekedett, hogy ő egyedül mi mindent termelt, milyen állatokat nevelt. S másnap már beállt a leltározók közé, s amikor az egyik uj tsz-tag a lovát az értékelésnél ugyancsak feldicsérte, emberünk bement az istállóba, kikötött egy lovat, kivezette az atyafi elé: “Ide nézzen, szomszéd. Nem akárhová hozza maga a lovát. Van itt is olyan, mint a magáé.” “Hallomra nem adnak, csak a tapasztalásra” Úgy vannak ezzel a tsz-dologgal: “ha már be-, lépünk, akkor csináljuk úgy, hogy a világ szeme megakadjon azon, milyen jól élünk.” — S nehogy azt higgye bárki, hogy ezt a levegőből veszik — mondja Berkó Ferenc, a ladá- nyi Táncsics egyik alapitó tagja. — Kérdezgettek bennünket az egyéniek, jobban mondva most már a volt egyéniek éppen eleget. Kifaggattak, hogy élünk, mint dolgozunk, mennyit osztunk, még talán azt is megfigyelték, hogy melyik oldalról fogjuk a villát, amikor a teheneket etetjük. Mert a “hallomra” nem sokat adnak, csak a tapasztalásra. Ezért merik azt mondani, ha belépünk, akkor biztosan jól járunk. Majdnem elfelejtettem megemlíteni, hogy Jászladány határába uj táblát szögeztek, mely szerint termelőszövetkezeti község. Lendvai Vera Jól beválik a felvásárlási rendszer — Magyarországi riport — Az elmúlt év felvásárlási eredményeiről és az ez évi feladatokról az Élelmezési Minisztérium adott tájékoztatót. A tavalyi felvásárlás igazolta, hogy az uj felvásárlási rendszer még gyengébb termésű évben is jól betölti szerepét. A főbb cikkekből az 1958. évi felvásárlási tervet 2.8 százalékkal túlteljesítették, s a felvásárolt mennyiség körülbelül nyolc- tiz százalékkal haladta meg a kötelező beadási időszak utolsó három évének átlagát. Különösen kedvezően alakult a vágómarha-, bor- és tejfelvásárlás. Ezekből a cikkekből a tervet jelentősen túlteljesítették. Ugyancsak túlteljesítették vagy megközelítően teljesítették a felvásárlási tervet takarmánygabonából, napraforgómagból, továbbá vágósertésből és tojásból is. Az uj felvásárlási rendszert 1958-ban tovább fejlesztették a megfelelő felvásárlási árszint kialakításával, a még megmutatkozott áraránytalanságok csökkentésével, a minőségi termelésre ösztönző árak kialakításával, és a szerződéses felvásárlási módszerek kiszélesítésével és az állam piacszabályozó szerepének megerősítésével. Mindezek az intézkedések azt eredményezték, hogy az elmúlt évben már zavartalan volt a lakosság élelmiszerellátása, az ellátás minőségileg javult, s jelentősen növelhették a mezőgazdasági exportot. Az idén megnövekedtek a feladatok: 8.7 százalékkal több mezőgazdasági terményt és terméket kell felvásárolni, mint az elmúlt évben. A legfontosabb célkitűzések közé tartozik: felvásárlási és árpolitikai intézkedésekkel, a felvásárlási tervek ütemszerü teljesítésével egy időben segíteni a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését, ösztönözni a termelőket a minőségi termelésre, lehetővé tenni a felvásárlás -bonyolításának gazdaságosabb megszervezését. Az Országos Felvásárlási Operativ Bizottság kezdeményezésére máris megindult a felvásárlási rendszer alapos, közgazdasági elemzésére, valamint a fő feladatok megoldására szükséges intézkedések kidolgozása. Megvizsgálják többek között, hogy miképpen lehet az érdekeltség révén megteremteni a termelés, a felvásárlás, az értékesítés és a fogyasztás szorosabb egységét. Az 1959. évi felvásárlásokat megalapozó különféle tipusu szerződéskötések már országszerte megindultak. Jól halad a növénytermelési és vá- gómarha-hizlalási szerződés. A múlt év végéig a sertéshizlalási szerződések vontatottan haladtak, január elejétől azonban itt is meggyorsult a szerződéskötések üteme. Kovobáizky Károly - diszdoktor Ünnepi közgyűlés volt március 2-án délután az Eötvös Loránd Tudományegyetem aulájában, ahol 75. születésnapja alkalmából — kiemelkedő tudományos munkásságának elismeréseként — diszdoktoriá avatták Novobátzky Károlyt, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzorát, kétszeres Kossuth-dijas akadémikust. A rektori tanács nevében dr. Ortutav Gyula rektor üdvözölte a megjelenteket. KOHÁSZEGYÜTTESEK III. kulturális seregszemléje. Csepelen megkezdődött a kohász művészegyüttesek III. kulturális seregszemléje, amelyen körülbelül ezer énekes, táncos muzsikus, színjátszó vesz részt. A seregszemlét a Csepeli Munkás Kulturotthonban a Dunai Vasmű együttesének egész estét betöltő műsora nyitotta meg
