Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-05 / 10. szám

Thursday, March 5, 1959 A MLRÍ KAI MAGYAR SZÓ JL. Bibliával bizonyítja igazságát Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt megkaptam, sok olvasnivaló van ben­ne. Legjobban megfogta a figyelmemet Dr. Mo- randini cikke a békéről. Az a bibliai jelszó, hogy “szeresd felebarátodat, mint önmagadat” nagyon elfogadható, de van egy másik jelszó is: szeresd a te uradat teljes szivedből. Erről azonban ne be­széljünk, mert ebben a haszonkereső üzleti világ­ban ennek a megvalósítása majdnem lehetetlen, mert az emberiségnek van egy betegsége: az ön­zés, kapzsiság, irigység. Évezredek óta úgy van, hogy szerezz annyi vagyont, amennyit csak tudsz. Az emberiség ma a gyűlölet két korszakában él, pedig a szeretet és a gyűlölet két különböző alap­elv és egyidőben nem lehet uralmon, s amelyik a hatalmasabb, az győz; az igazság és az igaz­ságtalanság sem lehet egy időben uralmon. Nem mondhatjuk el, hogy ma igazságos kor­szakban élünk, mert ma az erőszak szabja meg az önérdekii igazságot. ^Vegyük csak példának a világháborút, amiben szintén az erőszak győzött, igv volt a második világháborúban, Magyaror­szágon 1956-ban, Kubában, ahol most a forrada­lom győzött. Egy pár szót a magyar helyzetről: az átlagem­bernek sokkal jobb a sorsa most, mint a zsarno­ki királyság idején volt és még sincs teljes elé­gedettség. A régi, úri Magyarország nem adott magasabb iskolát a szegény családok gyermekei­nek, hanem csak a béres ostort és ekeszarvát és szabadságot. Elszegődhetett a szegény ember, ahová akart. Mehetett egyik helyről a másikra. Én pl. Tápszentmiklóson laktam, ahol tízezer hol­das Eszterházi-birtok volt, meg egy nagy pálin­kafőzőgyár, a fiatal fiuk oda mentek dolgozni té­lire, ez volt a magas iskola. Ott is háltak a gyár­ban, nem ágyon, hanem a padlóra tett szalmán, s nem volt semmi baj, hűségesen szolgálták az ő urukat, akit talán sohasem láttak. Meg ott volt a rengeteg papi birtok, óriási klastrommal, oda jár­tak dologozni a falu szegényei, hűségesen dolgoz­va a kis napszámért napi 13—15 órát is. Ezt az időt siratják vissza a parazita urak, ami pedig nem jön vissza soha többé. Ugv hiszem, hogy ezt ők is tudják, de azért erőlködnek. A kapitalista termelési rendszer betöltötte a hivatását, csak háborúk által tyd létezni, a közjóra nem tud ter­melni. A kommunista rendszer jó volna, de nem vág össze az emberi önző természettel. Ha tudna az emberiség a közjóra dolgozni és közös elosztás lenne, akkor az emberiség boldog lehetne, nem volna szükség hadseregre, a sok billió elpocsékolására gyilkos eszközök gyártásá­val. Úgy hiszem, hogy ezzel az én munkás testvére­im megyegyeznek. De meg kell emlitenem, hogy az én hitem szerint először ennek a mai gonosz, romlott világrendszernek el kell pusztulnia. L. Conoy Szerk. megjegyzése: A levél további részleteit nem közölhetjük annak hosszadalmas volta miatt, melvben az író bibliai idézetekkel igyekszik iga­zolni fenti álláspontját. Kína neiüigfi rrwni dala Fordította: Minarik Kálmán Milliók ajkán zeng e dal. A munka népe szózata, öreg és ifjú, mind dalra kél. Mert ez a népünk hajnala. A hegyek, völgyek nekünk ontják kincseiket, A folyók is parancsunkra folynak. Zöldül a sivatag; minden életre kél. Még az erdők is velünk dalolnak. A búza. rizs. mind. . . mind a miénk. Mérföldes táblákban hömpölyög. Magtáraink roskadnak a mag alatt, Mert dúsan fizetett ám a rög. Most már nekünk nyílnak a virágok, Nekünk érik ám a sok gyümölcs, Erről szól a szód nóta most, Erről beszél méltóan a bölcs. Ezernvi olvasztó kemence füstölög, S belőlük izzó vas csurog. Hosszába-keresztbe a bugyikok ezre, Szikrázva sziszeg-szuszog. És tovább zeng a szép ének. A munkálok ritmusos szent dala. Tüzel.. . Serkent Ifint, öreget, > Mert ez a népünk DIADAL-DALA. A hét humora Hasznosak a kívánságok is. — Legyen az életnek célja. — Halad a tudó• mány. — A gondolkozó gép Irta: GERÉB JÓZSEF Közismert dolog, hogy a jó kedély, az esemé­nyek optimista szemlélete segíti az ember egész­ségét. Ezzel szemben a pesszimista világnézet, a mindenért és mindenkiért való aggódás, — ha direkt nem is okoz betegségeket, — de annyira lerombolja az ember ellenállóképességót, hogy utat nyit mindenféle kórokat okozó bacillusoknak meg vírusoknak. Ezért én a napisajtóban előszeretettel “halá­szok” a humoros hírekre s miután nem vagyok önző ember, itt adok néhányat, hogy azok “fel­szívásával” az olvasók is erősbitsék magukat. Lám, — s ezt csak példának hozom fel, — mi­lyen nagy kár, hogy a mi külügyminiszterünk még hírből sem ismeri a humort s mindig csak a háború meredekére törekedett a béke boldog­ságot hozó, napos mezeje helyett. Talán ez az oka annak, hogy egyszerre két betegsége is tá­madt. Még szerencse, hogy a mordságát egy kis imádkozással ellensúlyozzák. És méghozzá nem csak a republikánusok, hanem a politikai ellen­felei is imádkoznak, mint ezt ez a távirat mu­tatja : WASHINGTON. — Amint a Szenátusban hire terjedt, hogy a külügyminiszternél újból jelent­keztek a rák tünetei, a többségi párt vezetője, szenátor Lyndon Johnson ezt a határozati javas­latot terjesztette a szenátorok elé: “Határozatilag rendeljük el, hogy a szenátus tagjai felállnak és néma imát küldenek a Mindenhatóhoz, hogv for­rón szeretett külügyminiszterünk, John Foster Dulles minél hamarább felgyógyuljon”. Jókívánságok A jókívánság mindig helyénvaló, akkor is, ha imában fejezzük ki, akkor is, ha másnak mond­juk, sőt akkor is, ha csak magunkban tartjuk. Erről tesz bizonyságot az alábbi távirati hir: DETROIT, Mich. — Éles, szinte parancsoló női hang hívta fel telefonon a jövedelmi adóhiva­tal detroiti kerületi irodáját: — Kérem, meg tudnák nekem mondani, hogy mennyi jövedelmi adót kell fizetni 75,000 dollár tiszta haszon után? — Ha nem számit be semmi adómentességet, — volt a hivatalnok válasza, — akkor 41,180 dollárt. — És mennyit kell fizetnem 150,000 dollár után? — jött az újabb kérdés. — Miután az adóskála emelkedik, 150,000 dol­lárból már 101,908 dollárt kell befizetni adóba. — U—u-ugy!! — mondotta nagy megütközés­sel a hölgy. — Akkor nem veszek csak egy Irish Sweepstakes jegyet, a másodikért már nem ér­demes a pénzt kockáztatni! Az élet célja Most már én is elismerem, hogy Kalifornia ál­lam az építkezés “boom” korszakát éli. Különösen nekiindult az építkezés, mióta általános lett a házak hitelvásárlása. Pár dollár lefizetésével (gyakran anélkül is) vehet itt házat mindenki 20, 30 vagy 40 évi hitelfizetésre. A vásárlásnál nem igen gondolnak arra, hogy az a 20, 30 vagy 40 év milyen hosszú idő. De akinek eszébe is jut, azt a telekügynök ha­marosan felvilágosítja. Hallottunk egy esetről, midőn a vásárló (35—40 év körüli ember) nagyot sóhajtva mondotta: — Harminc év?! Hiszen mikorra a házat kifi­zetem már egészen öreg ember leszek, ha ugyan élek még addig. — Az igaz, — mondotta a telekügvnök, — de ebben az esetben legalább LESZ CÉLJA AZ £t t^t^iveK! Valójában azonban én nem erről akartam szól­ni. hanem arról, hocrv a nagy építkezési fellen­dülés, vagyis “boom” alatt a telekspekulánsok egyre kisebbekre csinálják a szobákat, a konvhát s minden más helyiséget, hogy a profit ink a ver­seny dacára is elég magas legven. Ezért már a los-angelesi városi tanács is beleavatkozott ebbe a dologba, amit ez a távirat is mutat: LUS ANGELFS. — A városi tanács (Citv Counc'l) ugv találta, hogy már szabálvo-mi kell bútorozott s"ohák na<rvsátrát, amiket a tu­lajdonosok a “könnyű háztartás” engedélyével adnak bérbe. A tanácshoz egyre több panasz ér- , kezik, hogy ily szobák olyan kicsinyek, hogy azokban semmiféle háztartást sem lehet folytatni. A vita folyamán kiderült, hogy az uj épületek­nél is egyre kisebbre építik a konyhákat. — Némely lakásban a konyhák olyan kicsinyek — mondotta az egyik tanácsos —, hogy ha a háziasszony meg akar fordulni, akkor előbb be kell mennie az ebédlőbe és csak ott fordulhat meg. Halad a tudomány De azért nem kell megijedni, hiszen ma a tu­domány koi'szakában élünk. Napról-napra újabb meg újabb korszakalkotó találmányról hallunk s a fejlődés határát el sem tudjuk képzelni. Itt van ni! Alig pár nappal előbb a “jet” repülőgéppel az utasok New Yorkból 4 óra alatt átrepültek Lon­donba és ugyanannyi idő- alatt meg vissza. És most már aki meg tudja fizetni az útiköltséget, hát ilyen gyorsan közlekedhetik. így megértjük annak a háborús iparbárónak a szörnyű méltat­lankodását, aki Londonból 'hazatérve newyorki irodájába erre a mérges kijelentésre fakadt: — Nem kaptam helyet a “jet” gépen és rendes repülővel KILENC órát vesztettem az úttal. K-I- L-E-N-C ÓRÁT!! Szörnyűség, hiszen akkor akár­csak GYALOG IS JÖHETTEM VOLNA! No nem baj, a világ azért csak halad s nagyban folynak az előkészületek a Holdra való repülésre is, amiről az alábbi két távirat számol be: NEW YORK. — Az “Aeronautical Institute” összeállította azoknak a névsorát, akik vállalkoz­nak a Holdra való utazásra. A hosszú névsorból március közepére kiválasztanak 12-t és azokat intenzív trénolás alá veszik. A jelölt nem' lehet idősebb 40 évesnél. Kell, hogy legalább 1500 órai repülő gyakorlattal bír­jon. De azonkívül ugv fizikailag, mint szellemileg olyan vizsgán kell átesniök, hogy akit elfogad­nak, az valóságos “superman” lesz. A kérdés csupán az, hogy az igazi “superman” vállalkozik-e majd az ilyen EGYIRÁNYÚ útra? Jelölt persze akad elég nemcsak itt, hanem külföldön is, mert már mindenüvé eljutott az űr­hajózás láza, i ü LONDON. — A világszerte ismert Cook utazó ügynökség londoni irodájába beállított Lindon, jómódú tőzsdeügynök a feleségével egyetemben és kijelentették, hogy a Holdra akarnak menni egy kis turista látogatásra, tehát meg akarják vásárolni a jegyeket. — Már nagyon ráuntunk a kontinens üdülőhe­lyeire, — mondották. Cook irodája arról hires, hogy a világ minden részébe elszállítja a turistákat, igy most sem hát­rált meg a jegy eladása elől. — A jegyek már készen vannak, — mondották — és készséggel adjuk el darabonként 200 font­jával ($560), azonban még az.első ut napját és az indulás óráját nem állapítottuk meg, ugv arra várniok kell, amig tudalni fogjuk önöket. Mr. és Mrs. Lindon igy a Holdba utazási túra első két jegyének a boldog tulajdonosai. Amire nagy szükség van WASHINGTON. — A U. S. News and World Report” nevű nagyon is konzervatív magazin ve­tette fel azt az eszmét, hogy a Fehér Ház mun­káját meg kellene könnyiteni az ui elektronok gónoUVel, amelyek állítólag már képesek még gondolkozni is, A Fehér Házban ugyanis elég gyakran kerül­nek szőnyegre olyan kontroverzális dolgok, ame­lyekben DÖNTENI kell, ami nem valami könnyű dolog. Az igaz, hogy az ilyen gépek kezeléséhez nagyon sok előzetes matematikai ismeret szük­séges, azonban vannak esetek, amikor ezt mel­lőzni is lehet, irta az egyik feltaláló, aki a “U. S. News” hírére ezt az ajánlatot tette: “Szerkesztettem egy gondolkozó gépet a Fe­hér Ház részére, a kezelése igen egyszerű. Van benne egy pénzdarab, amelynek egyik oldalán “fej”, a másikon meg “irás” van. Csak meg ^ell nyomni egy gombot, mire a pénzdarab kirepül a fej vagy irás az előzetes megállapodásnak meg- felelőleg elintézi a döntést.” Mint látható, a kezelése egyszerű és tiszta, akár maga az elnök is kezelheti. t

Next

/
Thumbnails
Contents