Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-03-05 / 10. szám

AMEK1KA1 MAG YAK SZÓ A. Thursday, March 5, 1959 A népszaporaJásró! Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnék röviden hozzászólni Márky munkás­társunk a (Világ népeinek tulszaporodásáról) szóló cikkéhez. Én úgy tudom, hogy az ilyen kér­déssel a düledező kapitalizmus támogatói — akik hatalmuk, profitjuk megtartására háborúban ke­restek megoldást — már igen régen foglalkoz­tak. Horthy-Magyarországon is a hercegek, bá­rók stb. kegyetlen kizsákmányolásából eredő éhínséget, nyomort még a papok a templomban is azzal magyarázták, hogy azért van az, mert túl­sók a nép. Manapság itt Amerikában a tisztelendő urunk a templomban többek között azt prédikál­ja, hogy a háború elkerülhetetlen, mert túlsók a nép és nem fér meg egymás mellett. De hogy is lehet a népet ennyire félrevezetni? Évszázadokkal ezelőtt is voltak háborúk és vajon akkor is volt túlnépesedés? Szerintem sem akkor nem volt, sem ma nincs túlnépesedés. Hiszen en­nél átlátszóbb hazugságot az éhínség, vagy hábo­rúk okául a tőkések szekértolói már nem is mond­hatnának ! Úgy tudom, hogy Amerikában és más kapita­le sta államokban a szántóterületek nagy része megmunkálatlanul hever, amit termelnek annak is néha jó részét a tengerbe dobják, vagy elége­tik. Az ilyen körülményeket figyelembe véve, nem lehet azt mondani, hogy 1970-re az élelmiszer hiánya miatt háború lesz. A tőkések szeretnének háborút, hogy katasztrofális válságukat leküzd- hessék és még több profitot szerezhessenek. Mi reméljük, hogy a szocializmus erői, a józan népek megakadályozzák a háborút. A szocializmust épí­tő országokban nincsen tulnépesedési probléma. Ilyent csak a tőkések jólfizetett tudósai, tollnokái állítanak. Ilyen maszlaggal akarják a nyomor iga­zi okát a kegyetlen kizsákmányolást, a háborúk valódi okát a tőkések telhetetlen profitétvágyát félremagyarázni. A gyermekszületés korlátozásá­val szintén a tőkések tollnokái foglalkoznak, mert ők ma rettegnek a proletáriátus szaporodásától, er jsödésétől. Amerikában is sokmillió munkásnak nem tudnak munkát adni. nersze, hogy nagyon főinek a munkanélküli mdliók növekedésétől. A tőkések szeretnének milliókat háborúban megölet­ni és hogy milliók esetleges születéskorlátozással meg sem szülessenek, mert igv ezek már munkát r nasem követelnének tőlük. Lehet, hogy évszá­zadokkal ezelőtt nem féltek a népesség szaporo­dásától, mert nem voltak gvors munkagépek, ez­ért az ui munkaerőt mindig olcsóbban megkap­hatták. De ma a modern gének mellett, amikor mindig kevesebb munkás kell, keserűen sírnak a népszaporodás miatt. Itt Amerikában a tőkés lapok rettegve írnak a négerek szaporodásáról, azt mondják, hogy a vá­lasztások kimenetelére szavazatuk már befolyás­sal lehet. Ezért erről úgy gondoskodnak, hogy a négerek többségét megfosztják szavazati jogától. Márky munkástárs két kitételről is irt, a ter­melés és elosztás köztulajdonjogi alapjáról s szü­letéskorlátozásról, hogy ezekkePmég nem foglal­koztak és nem lettek kipróbálva. A szocializmust épitő országokban nemcsak kipróbálták, hanem sikeresen folytatják a termelés és elosztás közös módját és nincs tulnépesedési, sem élelmiszer­problémájuk. Ilyen probléma sehol sem lesz a vi­lágon, amikor már megszűnik a tőkések kizsák­mányolási és profitszerzési étvágya véglegesen és utána háborúk sem lesznek soha. Tisztelettel: ! E. H.-né 30 motorkerékpár a faluban Az alábbi magyarországi levélrészletet egy detroiti olvasónk küldte be: Kedves Kari Barátom! Már 6 éve özvegyi életet élek, egyedül vagyok, de azért fenn tudom magamat tartani. 11 katasz­ter földem volt, ezt felosztottam három gyerme­kem között, magamnak csak 3 holdat tartottam meg. Ebben dolgozom és ez megadja a megélhe­tésemet. Ezenkívül van annyi szőlő-területem, hogy jó időjárásban 35—40 akó bor is szokott te­remni rajta, kivéve az elmúlt évet, amikor sajnos olyan jégesőt kaptunk, amire még ember nem emlékszik. A gabona már érőben volt, s egy negyedóra alatt mindennek a gyökere volt felül; mindent sajnáltunk, de mégis a szőlőt a legjobban, mert abból sok jó hagulatot elveszítettünk, no meg a sok “dicsértesséket” is, mert még a régi bácsik mindig dicsértessékkel koccintanak. Igaz, hogy lassan már mi leszünk a régi bácsik, mert bizony halad az idő felettünk, s többen már a föld alatt pihennek. Az egészségem jó, jól tudok még dolgozni és az itteni helyzet is annyira javult, hogyha el is vert bennünket a jég, azért nem kell éhezni, mert kaptunk az államtól segélyt; vetőmagokat adtak, akinek kellett, a kenyéren sem kell aggódni, mert az autók hozzák a kenyeret, úgy kaphat mindenki frisset, akárcsak a városban. Csak a bor hiányzik, de ha valaki annyira kí­vánja, ihat az italboltban, mert azt most már nem kocsmának nevezzük. Nálunk csak egy kocsma van. Minden jól van most a faluhelyen is, mert a dolgozók mindent megkaphatnak idehaza is, dacára annak, hogy ez a kis ország sok kárt szenvedett az utóbbi háború alatt, s amikor már a háborús sebek begyógyul­tak, még egy veszély került meg bennünket, gon­dolom, hogy ti is hallottatok róla: 1956 október­ről irok. Ekkor is sok kár volt, de hála a vezetők­nek, már a hibák és károk rendbe lettek hozva. Munkalehetőség mindig van, mindenki dolgozhat és kereshet és költhet. Mikor te még itthon voltál, ünnepen cugos ci­pőt viseltek a lányok, de csak ünnepnap, máskor mezitláb jártak. Látnád most, milyen ruha, ka­bát, minden háznál kettesével kerékpár, legalább 30 motorkerékpár van a falunkban. Most a falusi ládák feneke üres, nem rakják a pénzt a láda fene kére, hanem viszik az üzletbe, vásárol mindenki, mert lehet keresni. Miska Um szabad holnapra halasztani Tisztelt Szerkesztőség! Sajnos pár hónapot megkéstem lapom újításá­val, ez emberi gyengeség a részemről, valamint hanyagság. Amig a lap minden héten pontosan megjelenik, addig mi úgy gondoljuk, hogy na majd holnap! ß utoljára nagyon sok holnap elte­lik. Én is csatlakozom azokhoz a magyar munká­sokhoz, akik félve gondölnak arra, hogy ha a lap nem jelenne meg minden héten, mi lenne? Iga­zán csak akkor tudnánk meg, hogy mit is vesz­tettünk. Mert hát a tény az, hogy csak a Magyar Szó van széles Amerikában, amely az igazsághoz híven, munkás szempontból bírálja meg a hely­zetet. J. Farkas hozzászólás egy levélhez Tisztelt Szerkesztőség! A Népszavába szoktam irni és a válaszlevelek között Vécsey honfitárs Bridgeportról felbátorí­tott, hogy írjak a Magyar Szóba is. Nem vagyok iró, de ha igazságtalanságot látok és időm van, szoktam irni. Mivel rendszeresen veszem a Ma­gyar Szót, hízelgés nélkül megállapíthatom, hogy szerkesztő gárdájuk tagjai jól képzett és jó tollú szociológusok. Ezért veszek időt és bátorkodom lapjuk feb. 19-i számában megjelent “Egv ujame- rikás védi az óhazát” c. levélre válaszolni. Remé­lem, hogy írásomnak helyet adnak. A levél írója azt Írja, hogy részletre vásárolt holmiját elvitték, mert nem tudott fizetni. Tudo­másom szerint a U. ß.-ben mindenki 3-tcl 6 hó. napos moratóriumot kap, ha nem tud fizetni. Nem veszik el tőle a megvett holmit, erre tör­vény is van. Ha valaki súlyos beteg, azonnal kan kórházi ágyat és munkanélküli sevélvt $36-ig kaphat 33 hétig és betegsegélyzést $45-ig, ha van annyi befizetett alapja. Vajon hol van egy ország a világon, ahol a vá­sárolt holmiért nem kell fizetni? S hol van egy ország az Egyesült Államokon kívül, ahol minden­re kiterjedő ingyenes bebocsájtást adnak, nyelv­tudás nélkül minden percben kaphat valamilyen munkát, amiből szépen, szolidan megélhet, ha nem válogat. Persze bútort, televíziót és egyéb dolgokat vásárolni hitelbe egy uj jövevénynek, nagy adag felületesség és ésszerütlenség, amiért még nem szabad az USA-t okolni. De különösen nem szabad Amerikát tőkés, rothadt, korrupt rendszernek nevezni. Sehogyan sem fér ez össze az igazsággal, a magyar gavallériával, catego- rice, imperative. Az igaz, hogy vannak és nem is olyan kevesen, rothadt, korrupt kapitalisták, de ezek nem amerikaiak, csak Amerikában élő mun­kabér tolvajok és a U. S. törvények a panaszos­nak azonnali igazságos védelmet adnak. Szép, jellemes dolognak tartom az óhaza vé­delmét, de ne dobjunk követ a U. S.-ra sem, mely nekünk uj hazát kínált és olyan életet, amilyent éppen akarunk magunknak csinálni. Mint ahogy a fejlődő szocialista államokban is becsúsznak hi­bák, miért kívánjuk azt, hogy Amerikában ne csússzanak be hibák. Véleményem, hogy csak az állatok nem tévednek, s mi csak emberek va­gyunk, s igy nagyon sok hibát követünk el. De azért lássuk meg a U. S.-ben a 80 százalék jót, nemcsak a 20 százalék hibát. Szerintem az sem állja meg a helyét, hogy a levont adókból az év végén minden jogos kiadást levonhatunk és néha a levont összeg 80—90 szá­zalékát is visszafizetik. S az sem teljesen állja meg a helyét, hogy nincs ingyenes orvosi kórházi kezelés, Blue Cross és más intézmények, bár ezek túl sok kívánni valót hagynak maguk után. Az angol, német, osztrák munkásbiztositá- sok juttatása ezerszer jobb, de hogy ez a U. S.- ben is igy legyen, az csakis az itteni munkásszer­vezeteken múlik. Kérdem én is, ugyan miért nem teszik meg a kellő lépéseket? Ez tényleg nagy szégyen. Az sem felel meg a valóságnak, hogy egy mun­kás, hanem egy segédmunkás vehet egy napi ke­resetéből egy bakancsot és még más egyebet is és hogy-a magyar gyárak konyháin jó, bőséges ebédet kapnak olcsón, mert az igen gyenge, még pedig azért, mert a kiutalt tényleges jó mennyi­ség elvesz a sok kézen, a legtöbb helyen. Ez a valóság. S tudomásom szerint van félelem Ma­gyarországon, miért tagadjuk, de hol a hiba? Ma­gában a népben keresendő az, mert bosszúból, vagy irigységből feljelentgetik egymást. Ottlé­temkor az oroszok kérdezték, milyen nép vagytok ti? Csak két napja vagyunk Pesten és már het­venezer feljelentést kaptunk, stb. Ami a pesti ruhák árát illeti, egy elég jó kon­fekció ruha 1,200 forint, ami egy havi kereset és nem éppen jó fizetés egy közepes munkásnak. A birtokomban lévő levél a Magyarok Világszövet­ségétől, igazolja ezt, már pedig a Világszövetség komoly, politikamentes szervezet, amely nagyon vigyáz arra, hogy a hozzáfordulókat simán öl­töztetett szavak nélkül informálja. Ugyanakkor a magyar paraszt, akár kicsi, akár nagyparaszt, nem kulák, hanem a legdrágább nemzeti dolgozó kincs. Ne bántsuk őket, mert bántja őket az élet eleget. Ne kívánjunk rosszat senkinek, mert úgyis kevesen vagyunk. Azt sem hiszem el, hogy ma a magyar paraszt­nak és munkásnak jó dolga van, hanem hiszem, hogy lesz jó dolga. Hadd fejezzem be soraimat Ady Endre egyik versével, mely a Horthy-éra idején tiltva volt: Korgó gyomru magyar paraszt és munkás, miért fáj neked a* égő élet, hisz nin­csen benne részed soha; ne félj. grófodnak és le­ányának lesz azért pénze, meg bora. John Nedeczváry Szerk. megjegyzése: Mit szólnak az olvasók eh­hez a levélhez? Személyeskedés nélkül, a saját ta­pasztalatuk szerint szóljanak hozzá. A SIÍWJET OKTATÁS (Folytatás a 7-ik oldalról) — De ez még nem minden. — folytatta. — Ha megkapom a diplomámat, már vár készen az ál­lás, ahol ic fizetési fogok kapni és olyan munkát fo°-ok végezni, amihez kedvem van. Fa ké=őbb még tovább tamilok, a fizetésem emelkedni fog. Köbben, ha találkozom olyan lánnyal, akivel köl­csönösen megszeretjük egymást, megnősülök, emlődé* alani+rvk. Jó mód on van most. nvkr jobb jövő előtt állok, miért volnék tehát én elégedet­len? — kérdez+e tőlem iDra. És ahány diákkal csak beszéltem, mindannyian — egyetlen kivétel nélkül — ugvanigv feleltek. ( \ “Soviet Education” cimü munkájából.) Az ebben a rovatban kifejtett neze- * Olvasóink í tek nem szükségszerűen azonosak | hozzászólnak a szerkesztosegálláspontjával | a közügyekhez | VWWVWWWWWWWV »WV»»W»A» wvwwvvwwvwwvvwwvwwwvv»vvw»v»v»vw\vv»v»

Next

/
Thumbnails
Contents