Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-05 / 10. szám
Thursday, March 5, 1959 AHoQrAM ÉW LAtOm írja: ehn Akikről mindenki megfeledkezel! — Második közlemény — A repülőgép, de főként az automobil szerencsétlenségek oly gyakoriakká váltak, hogy azokat többé-kevésbé megszokta a közönség és az azokról megjelenő újsághírek már nem keltenek nagyobb feltűnést. A szokatlanabb szerencsétlenségek közé tartoznak a bányarobbanások, amelyek, — ha számban nem is közelitik meg az autóokozta szerencsétlenségeket, — sajnos minden esztendőben megismétlődnek. Van egy kisebb fajta baleset, amelynek leírása rendszerint nagy fejcimekkel jelenik meg az ország sajtójában és amely mindenkor számíthat az olvasóközönség érdeklődésére. Ez: a szomorú esetek megismétlődése, amikor egy gyermek valamilyen elhagyott kútba esik, vagy játszás közben a rázuhanó földtömeg alá kerül. Az újságok nagy fejeiméi és részletes cikkei ilyenkor leírják a hősi küzdelmet, amelyet a gyermek megmentéséért folytatnak rendőrök, tűzoltók, az önkéntesen jelentkezők százai és az egész ország lélegzetét visszafojtva várja, lesi a híreket a mentési munkálatok eredményéről. Egy egész ország önzetlen részvéte próbálja enyhíteni a szülők fájdalmát, ha a mentési munkálatok elkéstek, eredménytelenek. Mi az oka, magyarázata annak, hogy egyetlen egy életért sokkal többen, sokkal őszintébben aggódnak, mint százak, sőt ezrek életéért, akik évente automobilszerencsétlenségek áldozatai. Egyrészt az, hogy ilyen balesetek ritkábbak és igy nem megszokottak. Másrészt az a magyarázata, hogy ártatlan gyermekről van szó. Kis gyermekről, aki játékos jókedvében belenézett egy régen elfelejtett kút sötét titkába és kíváncsiságáért — életével fizetett. Vagy kis gyermekről, aki pajkos jókedvében alagutat ásott valamilyen építkezés közelében, nem is sejtve, hogy az “alagút” perceken belül — a saját sírja lesz. Tekintet nélkül arra, hogy hol élünk, milyen újságot olvasunk, ilyen gyermek-katasztrófák egyikünk figyelmét sem kerülték el. Gondoskodtak erről az újságok kiáltó fejeiméi, megrázó képei és szivekbe markoló leírásai. . . Vajon hányán vagyunk, akik a következő híreket olvastuk a nagy napilapokban, vagy országos magazinokban: I. “A gyapotszedő életveszélyes sérüléseket szenvedett, amidőn a teherautó, amelyben a AMERIKAI MAGYAR SZÓ többi munkással szállították, összeütközött egy automobillal. A sérült 11 éves és hetenkint 54 órán át dolgozott.” II. “A tehenek etetője a gyüjtő-gép mellett gyalogolt, amikor az váratlanul meghátrált és a hernyó-talp alá kerülő lábát teljesen összezúzta. A sérült 9 éves.” III. “A ‘farm-hand’ gabonát lapátolt a gépbe, amikor hirtelen megcsúszott és a gép elkapta. Amire kihúzták, a lába teljesen összeroncsoló- dott. A sérült 14 éves.” Valószínű, hogy száz olvasónk közül talán egy akadt, — de lehet, hogy egy sem, — aki a fenti hírek bármelyikét olvasta volna. Ez annál is inkább valószínű, mert a nagy újságok és magazinok ilyen és hasonló híreket nem találnak közlésre alkalmasnak. Ha azt kutatjuk, hogy miért nem, hol találjuk a választ? Ilyen híreket nem közölnek, mert a külföldön rossz benyomást gyakorolna oly körökben, ahol az embereknek egész más elképzelései vannak a gazdag Amerikáról. Ilyen híreket nem közölnek, vagy ha igen, csak a hátsó oldalakon eldugott egészen kis formában, mert nem alkalmasok a cirkuláció emelésére. Nincs hősi küzdelem, nincs országos meghatottság, nincs általános részvét és aggódás. Ilyen híreket nem közölnek, mert ezek alkalmasok a függöny fellebbentésére, amely mögött az amerikai munkás-élet legszomorubb, legszégven- teljesebb epizódjai játszódnak le. Élő drámák, amelyek szereplői mezőgazdasági munkások százezrei ... Persze a 11, a 9 és a 14 éves “farm-handek” is gyermekek, de mások, mint a kútba esett, vagy játszás közben föld alá temetett gyermekek. Mások, mert nem játszás, hanem munka közben érte őket a baleset. Mások, mert a szüleik is mások, az életük is más, a sorsuk is más. A fent leirt balesetek szereplői nem á szülőik farmján segítettek ki az iskola-órák utáii, hanem a fennálló törvények megsértésével álltak alkalmazásban California államban. Egyedül Californiában és az 1957-es egy év alatt 124 tizenhat éven aluli gyermek szenvedett sérüléseket mezőgazdasági munkálatok végzése közben. A gyermekek nagy részét az állam munkás-törvényeinek a megsértésével alkalmazták és még -nagyobb részük a gyermek-munkát szabályozó szövetségi törvények és az állami iskolakötelezettségi törvények megsértésével állott alkalmazásban. Ezzel ellentétben, 1957-ben mindössze egyetlen egy californiai farmert vontak a hatóságok felelősségre az állami munkás-törvények megsértése c-imén. ‘ Az összes államok közül egyedül California vezet statisztikát a fiatal farm-munkások sérüléseiről és igy ismert az a körülmény, hogy az 1950 és 1957 évek közötti rövid hét év alatt több mint ezer 16 éven aluli gyermek szenvedett súlyosnak minősített sérüléseket mezőgazdasági munkálatok közben! Miután más államokban nem tartják számon az ilyfajta sérüléseket, még csak megközelítőleg sem lehet felbecsülni azoknak a gyermekeknek a számát, akiket az egész országban ér hasonló sors. Annyi bizonyos, hogy az amerikai farmokon évről-évre — nem kevesebb, hanem — több gyermeket alkalmaznak a fennálló törvények megsértésével. James P. Mitchell munkaügyi miniszter saját bevallása szerint “a mezőgazdaságban a gyermektörvények megsértése sokkal nagyobb mérvű, mint bármely más iparban.” Californiában a “State Labor Commissioner” kötelessége a gyermek-munkások alkalmazását szabályozó törvények elleni kihágások kivizsgálása. A hivatalnak nincs elegendő alkalmazottja és legnagyobb részük idejét az ipari telepek szemmel tartása köti le. Amikor egy mezőgazdasági gép összeroncsolta egy 15 éves fiú lábát, a hivatal a következő leírást adta az ügyben történt eljárásról: “Miután a baleset távoli farmon történt és miután azon a környéken más hivatalos eljárásra nem volt szükség, a farmer. Írásban értesítettük a gyermek-munkásokra vonatkozó törvényekről és egyben figvelmeztetést kapott a törvénysértés megismétlődése ellen.” Az ilyen “figyelmeztetést” a farmerek rendszerint a papírkosárba dobják és a sérült gyermek addig “pihen”, amig összeroncsolt lába meggyógyul. Aztán folytatja a munkát, ahol kénytelen volt félbehagyni, — ha ugyan elég szerencsés és nem lett életére munkaképtelen. Meg kell jegyezni ennél a pontnál, hogy a Commissioner sem tehet sokat, még ha véletlenül lelkén is viselné a gyermek-munkások sorsát és a törvények betartását. Farm-vidéken az esküdtszék tagjai is farmerek, akik aligha mernék “bűnösnek” találni farmer-társukat olyan vétségben, amelyben — ők maguk is bűnösek. És ilven vidéken nehéz lenne oly ügyészt találni, aki hajlandó lenne farmer-barátai ellen vádat emelni. Ilyen lévén a helyzet, a gyermek-munkások védtelenül állnak szemben a kaozsi farmtulajdonosokkal, — de maguk a szülők is védtelenek, mert nincsen senki, aki szorult helyzetükben mögéjük állna. Az állandó és vándor-farmmunkások életéről, kiszolgáltatott helyzetéről és védtelenségéről a következő cikkben lesz szó. ____________- ■ Sr. ratikus eljárásban résztvenni, hogy egy külföldi közlönyt megkaphassak. Azonkívül a Postahivatal beavatkozása a külföldi hírek szabad folyásába, kimondott cenzúrát képez és súlyos csapás a szabad kulturális csereakcióra, ami pedig elmaradhatatlan kelléke a nemzetközi megértésnek és a világbéke megalapításának. A postahivatalnak ez az eljárása a nevetségessel határos. A postahivatal országszerte küldi ki az enyémhez hasonló felhívásokat, ami már az Első Függelék által biztosított jogok gyakorlásába való széleskörű beavatkozás jellegét veszi fel. Pontosabban a kifejezés szabadságára és az olvasás szabadságára utalok. Sokan azok közül, akik a Postahivatal felhívását megkapták, félnek azt aláírni és a külföldi küldemény kézbesítését kérni, nehogy nevük a kormány “felforgatok” listájára és onnan az FBI kezébe kerüljön. Ilyen megfélemlítés tisztára megsértése az Első Függeléknek. Arra sürgetem a Postahivatalt, hogy hagyja abba ezt a visszataszító gyakorlatot és tartsa be a polgári szabadság alapelveit, amelyek országunk alapját képezik. Corliss Lamont v»v\\%v»»%w\»\»wv\»vw*w»«»vww\www%v^wwv% , KÍNAI' tudósok kutatják a tengervíz felhasználásának lehetőségét. Eljárást találtak a tengervíz nyersanyagként '"való alkalmazására a' cé-'‘ mentgyártásban, valamint a műtrágya-, papír1' és üveggyártásban is. Remélik, hogy á tengervíz felhasználásával gyártott anyagok listája rövidé-'! sen tovább növekszik. Az utóbbi hetekben a Postahivatal által életbeléptetett megfélemlitési kampány ellen számos tiltakozás történt. Mindazok az amerikai polgárok, kiknek címére külföldi, főleg szocialista országokból újság vagy folyóirat érkezett, az Egyesült Államok Postahivatalától felhívást kaptak, hogy a “Külföldi Ügynököt Regisztráló Törvény” alapján Írjanak alá egy nyilatkozatot, hogy akarják a küldemény kézbesítését. Ez természetesen mindenkinél nagy visszatetszést szült. Alant közlünk két levelet. Egyiket a Magyar Szó ügyvezetője küldte be a postahivatalnak, a másikat Corliss Lamont, országosan ismert író, előadó és filozófus irta a N. Y. Times szerkesztőségéhez. 1959. február 17. Postamester New York, N. Y. Tisztelt Uram! M^dnem naponta kapunk m'tgf ité^selfet ji, postahivataltól éjjdpkl^dve aziránt, v^oö.kivánjuk-e ennek,“vagy jpinak' a magyarországi és más külföldi; ,kiadványnak a , kezbesitését. A kérdések gyakran.' csupán másolatai azoknak, amelyeket már, előzőleg kapjunk. ' Szives figyelmét kívánjuk, felhívni, hogy cégünk újságkiadó vállalat, több külföldi lapnak vagyunk előfizetői, többek között Magvarország- ról jövő lapoknak is. Sőt egyes esetekben a külföldi újság légi postai szállításáért külön fizetünk. Tiltakozunk tehát az ellen, ahogyan önök ezeket a kiadványokat kezelik, mivel több újságot,' melyeket még 1958 októberében részünkre küldtek el légi postán, csupán 1959 februárjában kézbesítette. Kérjük, hogy minden hozzánk címzett postát, eltekintve attól, hogy honnan jön az, címünkre olyan gyorsan kézbesíteni szíveskedjenek, amint azt a normális postaszolgálat megengedi. Előre is köszönve szívességét, maradtunk teljes tisztelettel: Amerikai Magyar Szó A. Rosner, ügyvezető Levél a N. Y. Times-hoz; megjelent a február 23-iki számában: “Fel kívánom hívni figyelmüket egy uj és sértő eljárásra, amellyel az Egyesült Államok Posta- hivatala cenzúra-kampányt indított meg. Az utóbbi hetekben számos értesítést kaptam, amelyben a postahivatal arról tudósit, hogy “külföldi politikai propagandát” tartalmazó irodalom érkezett címemre, amit az “Idegen Ügynököt Regisztráló Törvény” alapján visszatart. Az értesítések azt is tartalmazták, hogy amennyiben kijelentem, hogy az irodalmat én rendeltem, vagy előfizettem, vagy kivánom, akkor elküldik számomra. ; . á A--?'.« « A szóbanforgó közlemények igen értékes anyagot tartalmaznak, amit író és tanitó létemre fontos, hogy elolvassák, tékintet nélkül arra; hogy ténvként vágy propagandaként bélyegezték it't meg. Végtelenül bosszantó számomra ilyen bürök1 fPiSTllIlIUL VISSZAÉL JOGAIVAL
