Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-05 / 10. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZŐ Thursday, 'March 5, 1959 ZKÚMOfSzemLe Osztozkodnak a Szahara kincsein Néhány évvel ezelőtt a különböző lexikonok a Szaharáiéi csak annyit mondtak, hogy a föld legnagyobb sivataga (körülbelül nyolcvanszor akkora mint Magyarország) homokos, köves és kavicsos területén alig másfélmillió pásztor él, ritka oázisaiban — a források mellett — datolyát, kölest, gabonaféléket, hagymát és dohányt termelnek. 1956 januárjában aztán jelentős esemény történt. Egy francia olajvállálat emberei fúrásokat végeztek a Szaharában és 1500 láb mélységből olaj tört elő. Ezt az első eredményt aztán gyorsan követte a többi. Ma már arról beszélnek, hogy a Szahara olajtartalékai megközelitik, ha ugyan fölül nem múlják a Közel-Kelet hires olaj- kincsét. Az olajat tároló rétegek — éppúgy, mint a szénrétegek különböző vastagságban helyezkednek el a föld mélyében. A harminc méter vastagságú olajrétegeket már jelentőseknek tartják a világ minden táján, de Amerikában egy-két méter vastagságú rétegeket is kitermelik. A Szaharában pedig az eddig megállapítások szerint, nagyobbrészt 140 méternél is vastagabbak az olaj rétegek. És micsoda olaj tör itt elő a földből! Olyan fehér és könnyű, hogy akár zsebkendőn átszűrve a kutból egvenesen a diesel-modorokba lehet önteni. Az olajjal egy időben földgázt is találtak, mégpedig olyan jó minőségűt, hogy fütőértéke kétszerese a közhasználatban levő városi fütő- gázaknak. Ez a felfedezés egy csapásra megváltoztatta mindazt, amit eddig a Szaharáról tanultunk. A szinte lakatlan homoktengerből — kincsesbánya lett. Kié legyen ez a kincsesbánya? Az a szaharai terület, melyben a leggazdagabb olaj vidéket fedezték fel, Algériához tartozik. Algéria pedig Franciaország gyarmata, illetve az uj francia alkotmány bevezetése óta Franciaország része. De a szabad algériai kormány függetlenséget akar és fölkelő hadserege négy év óta háborúban áll a megszálló francia hadsereggel. Még legutóbbi napokban is súlyos harcokról, elesettekről és hadifoglyokról, hadmozdulatokról és bombázott falukról érkeztek jelentések. DeGaulle ígér és fenyegetőzik Azzal fenyegetőzik, hogy kegyetlenül leveri az algériai fölkelést. És azt Ígéri, hogy Algéria népe Franciaország kebelén belül találja meg az igazi boldogságot. A tábornok terve szerint éppen a szaharai olajra és földgázra alapozva, megkezdik Algéiia iparosítását. Vasérc is jelentős mennyiségben van az országban és feldolgozását éppen az energiahiány akadályozta eddig. Most enneK a vasércnek a kiaknázását, tervbe vették egy hatalma« acélkombinát és néhány más nagyobb ipari üzem felépítésével együtt. A tervek egyelőre — tervek. A valóság az, hogy a szaharai olajkutakba fektetett francia tőke néhány év alatt megnyolc- vanszorosodott és az olaj olcsó áron vándorol kifelé Algériából. A földgázzal még rosszabb a helyzet. Elszállítani nem tudják, mert nincs olyan hosszú vezeték mely a tenger alatt Franciaországba vinné ezt az értékes fűtőanyagot. Algériában pedig nincs olyan erőmű, mely villamos árammá alakítaná át. így a földből előtörő gázt jó ideig egyszerűen elégették. A sivatagi éjszakában ott világítottak az emeletnyi magas tüzoszlopok. Félő volt azonban, hogy a nyomorúságban élő lakosságot fölháboritja ez a pazarlás, ezért most a felszínre törő gázt visszapréselik a talajba. A jelenlegi állapot szerint a szaharai olajvidék hasznának csupán fele marad Algériában, a másik fele külföldi tőkések zsebébe kerül. Az elmúlt hetekben néhányszor kis hir járta be a sajtót. Ez a hir arról tudósított, hogy a francia olajvállalat szerződést kötött Standard Oillal, a szaharai olaj további kiaknázására. Ezzel a szerződéssel a Standard Oil tőkéje formálisan is belépett a szaharai “üzletbe”, s í nagy vállalatok megkezdték osztozkodásukat az algériai nép vagyonán. Az eddigi föltárások arra engednek következtetni, hogy a világ egyik legnagyobb olaj vidéke alakul ki a Szaharában. Ez az értékes nyersanyag, természetes energiaforrása lehetne a Szahara körül elhelyezkedő afrikai államoknak, melyek egymás után vívják ki függetlenségüket. S a fejlődés útja nem is lehet más. Máltai dokkmunkások egyórás közelharcot vívtak a rendőrséggel A Reuther és az AP jelentette, bogy a múlt héten súlyos tüntetésekre került sor Málta szigetén. Az összeütközésekre az adott okot, hogy a brit admiralitás dokkjaiban dolgozó mintegy 12,000 dokkmunkás felét értesítették: az admiralitás elbocsátja őket alkalmazásából és március 30-a után — ha akarnak — egy angol magánvállalat alkalmazásába szegődhetnek. A dokkmunkások szakszervezete és a Máltai Munkáspárt azonban szembe helyezkedett ezzel a megoldással és kifogásolta, hogy a döntést az angol kormány, nem pedig Málta törvényes kormánya hozta. Amint a tengernagyi hivatal rendelkezésének hire elterjedt, a felháborodott dokkmunkások kőzáport zúdítottak a C. H. Bailey-cég irodahelyiségeire és felgyújtottak több autót. A néhány percen belül a helyszínre érkező rohamsisakos rendőrség és a rendőröket kőzáporral fogadó dokkmunkások között egyórás közelharc folyt. Többen megsebesültek. A rendőrség lezárta a dokkok területét. Az egész vidéket füstfelhő borítja — hir szerint felgyújtottak egy fatelepet is. Sir Robert Laycock máltai angol kormányzó az összetűzés hírére rendkívüli ülésre hívta össze legfőbb tanácsadóit. A Szovjetunió és Irak tárgyalásai Február 27-én reggel moszkvai idő szerint tiz órakor a Kremlben megkezdődtek a tárgyalások a Szovjetunió és az Iraki Köztársaság kormány- küldöttségei között. A szovjet kormányküldöttség vezetője Joszif Kuzmin, a minisztertanács elnökhelyettese, az állami tervbizottság elnöke. Az iraki kormányküldöttséget dr. Ibrahim Kubbah gazdaságügyi miniszter vezette. A tárgyalásokon szovjet és iraki tanácsadók és szakértők is résztvettek. Nőtt Vietnam exportja Sajtó jelentések szerint a Vietnami Demokratikus Köztársaságból exportált áruk mennyisége 1958-ban hétszeresen felülmúlta az 1955. évit. Ugyanezen idő alatt a . Vietnami Demokratikus Köztársasággal kereskedelmi kapcsolatban álló országok száma megnégyszereződött. Tavaly 22 ország hajói kötöttek ki Haiphong, Honghay, Campha kikötőiben. A szocialista országok hajóin kívül egyre nagyobb számban fordulnak meg ezekben a kikötőkben angol, francia, finn, norvég holland, nyugatnémet, görög, dán hajók is. A belga bányászok folyfalják harcukat A Belga Általános Szakszervezeti Szövetség jobboldali vezetősége határozatot hozott, hogy a belga bányászoknak a múlt hét csütörtökjétől kezdve meg kell szüntetni két hete húzódó általános sztrájkjukat. Ez a határozat erősen felháborította a belga dolgozó tömegeket. Több szakszakszervezet helyi csoportja gyűlést tartott, s élesen bírálta a jobboldali vezetőségnek a kormány és a bányatulajdonosok képviselőivel megkötött alkuját. Borinage bányászainak szakszervezete egyik gyűlésén elitélte a jobboldali vezetőség kapitulációját s szótöbbséggel úgy döntött, hogy folytatja a sztrájkot egészen a győzelemig. A bori- nage-i szénmedence bányászai követelik, hogy a bányatulajdonosok változtassák meg az úgynevezett nemjövedelmező bányák bezárásáról hozott határozatukat. A békés ország békét akar A közember becsületessége — szinte a természeti törvény erejével hat Svájcban. Használati tárgyak eltulajdonítása úgyszólván nem fordul elő. A gyerekek az utcán, a játékra alkalmas tereken parkolják rollerjeiket, akár hétszámra is. A pályaudvarok előtt százával sorakoznak a kerékpárok vagy motorbiciklik — s külön őr nélkül is hűségesen megvárják gazdájukat, amig visszaérkezik a vonaton. A talált tárgyakat — zsebkendőket, kesztyűket, esetleg pénztárcákat — a legközelebbi kerítésre akasztják: tulajdonosuk idővel majd csak rátalál. Aki levelezőlapokat akar vásárolni, előbb kiválogatja őket a trafik utcára helyezett körforgó állványáról, azután bemegy az üzlethelyiségbe és fizet. A zürichi Tran- sit-váróteremben még a legdrágább órák kirakatában is olvashattuk a megszokott felírást: “Szolgáld ki magad.” Ezzel szemben: a városokban megdöbbentően nagy a bűnesetek száma, különösen sok rablás és gyilkosság fordul elő. Karácsony az ormokon Svájc népe mélyen összeforrott a békével. A magas hegyeknek fehér a fövege, mintha az örökös karácsonyt süvegelné, a helyi tavaknak békésen tiszta a vize, mint az ártatlan gyermek tekintete — a természet maga békét parancsol. Emellett az országot századok óta nem háborgatta külső fegyveres támadás. Nem egy nagy parasztházban három-négy generáció is él egymás mellett, közösen művelvén, s az utódokra — a folyó idő nyugodt rendje szerint — ráhagyatkozván a bombáktól sohasem háborgatott földet — és a változatlan házirendet (ami különben, azt hiszem, az oly jellegzetes svájci kispolgári kon- zervatizmus egyik erős forrása is). A svájci ember békét akar, nappal tiszta és fénytől átragyogott levegő-eget a feje fölött. Éjjel pedig — ha például Zürichből Genfbe utazik repülőgépen — joggal kíván gyönyörködni a látványban, amely körülöleli: felette koromsötét felhőfedél, szélein zöldeskéken világit át az alkonyat, s bibor folt keletkezik ott, ahol a lenyugvó Nap üzen — alatta pedig egymás után gyulladnak ki a lakott területek villanyerdői, mint valami vezénylőasztalon a jelzőlámpák, s egyetlen óriási várossá olvasztják az egész tájat. Aggodalom A svájci átlagember nem kívánja, hogy hadi- repülőgépek robajlása verje fel a csúcsok évmilliós csendjét, és légvédelmi sötétség fossza meg az éjszaka fényeitől. S ezért az utóbbi időben mind mélyebb aggodalom keríti hatalmába: vajon államának vezetői őrzik-e számára az óhajtott békét? Egyre több olyan jelet kénytelen tapasztalni, amelyek kétségessé teszik számára, vajon érintetlen-e még és vajon megállapitható-e még iSvájc hagyományos “semlegessége”. Nemcsak az idegen pénz — a külföldi kém is nagyon sok az országban. S nemritkán svájci állampolgárok is a kémszervezetek kezére játszanak. Máig sem ült el a svájciak körében annak a botránynak aggályos visszhangja, amelyet a Dubois—Ulrich ügy kavart fel. Dubois, a legfőbb államügyész a szuezi válság idején lehallgatta az egyiptomi követség telefonbeszélgetéseit, és erről adatokat szolgáltatott a francia kereskedelmi attasénak. Ulrich, az államügyészség felügyelője csendőri jelentéseket adott át egy francia tisztnek. A parlament nyilatkozata, amely a bűnügyet nyomon követte, nem tudta eloszlatni a kényelmetlen érzések hullámait. Megtörtént, “hogy a NATO légiereiében gyakorlatozó holland katonai repülőgép zuhant le — Svájc “semleges” területére. Cikkek jelentek meg a svájci lapokban, amelyek a nyugatnémet atom- felfegyverkezés gondolatát támogatták. S mindennek a tetejébe: maga Svájc fegyverkezik! S ami döbbenetét okozott a közvéleményben: a svájci hadsereget atomfegyverekkel is el akarják látni! Sajtóhangok, interpellálok — élükön a munkapárt képviselőivel —, népi tüntetések tiltakoznak a katonai célra történő kisajátítások és az atomfegyverkezés veszélyes eszméje ellen. Svájc népe békét akar. Az olasz kénviselőház bizalmat szavazott Segíti kormányának Több hírügynökség egvbenhangzó jelentése szerint az olasz képviselőház bizalmat szavazott Antonio Segni miniszterelnök szélsőjobboldali támogatást élvező kereszténydemokrata párti kormányának.
