Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-26 / 9. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Thursday, February 26, 1959 A MAGYAR IPAR FEJLŐDÉSÉRŐL- BESZÉL GÁRDOS EMIL, AZ “AMERIKAS MAGYAR” A Budapesti Külkereskedelmi Minisztérium Nehézipari Főosztályán vagyunk; az íróasztalon álló négy telefon felváltva cseng, hol egyiken, hol a másikon Gárdos Emilt keresik. Nem könnyű ilyen körülmények között beszélgetni. Pedig az az interjú már harmadik hete húzódik, Gárdos Emil elfoglaltsága miatt. Végül is egy kollégája vállalja a telefoninspekciót, igy viszonylag nyugodtan beszélgetünk. — Ez az osztály fogja össze azokat a külkereskedelmi szerveket, amelyek a nehéz ipar gyártmányait exportálják, egyben gondoskodik arról, hogy a kiszállítás időpontjára a gyártmányok elkészüljenek. A magyar ipar valóban rohamos fejlődése egyre több munkát ró ránk, ezért nekem is, aki ezen az osztályon dolgozik, sok a tennivalóm. Persze szívesen vállaljuk a többlet munkát, mert örömünk van benne. Nézze. .. Gárdos Emil a fényképek sorát rakja elém. . . a Nílus leghosszabb hídja, a 812 méteres karcsú heluáni hid... El Tabbin-i erőmű Egyiptomban... az épülő kasmiri (India) 19 megawattos vizierő- mü... konzervgyár... (egyedül a Szovjetunióba 45 teljes gyümölcs, főzelék, paradicsompüré készítő gyárat szállítottunk) itt van a Törökországba szállított növényolaj ipari berendezés fotója. . . állványos kismalmok képei (a következő két évben száz ilyen malmot szállítanak külföldre)... Ganz motorvonatok futnak Burmában, Indiában, Szovjetunióban, Uruguayban, Argentínában, az NDK-ban a brüsszeli kiállításon nagydijat nyert Erosimat szikraforgácsoló... 1,100—1,200 tonnás tengerjárók. . . m Gárdos Emilt, az Uj Előre volt kiadó-igazgatóját jól ismeri Amerika haladó magyarsága. Ismerik kálváriáját, amikor deportálási végrehajtás alá vonták, szerencséjére nem került rá a sor és 1948-ban visszatért családjával Magyarországra. — Szeretném, ha nem frázisnak tűnne, ha azt mondom, hogy az amerikai tartózkodásom volt életem legnagyobb iskolája. Nagyszerű embereket ismertem meg a 21. utca táján, oly tanitóim voltak, mint Leitner, Bebrits, Abelovszky, Gyetvay, Tomaniczka és még kint élő magyarok egész sora Sajnos megismertem azt is, hogy a profitért való hajsza, mint változtatja meg az embereket, hogyan tudnak dollárokért kegyetlenek, gonoszak lenni. Leckét kaptam az amerikai életformából, megszívleltem. — Tudom, hogy itthon is meg kell változni az emberek legtöbbjének, de tudom, hogy neveléssel felvilágosítással és talán elsősorban a megélhetés biztosításával elérjük azt, hogy az emberek — emberek legyenek. Csak egy példát mondok el. Valamelyik nap lent váltam Jászberényben egy üzemet megnézni. Ez a gyár mindössze egy éve működik, igazgatója egy volt lakatos; a főmérnöke talán 32—35 éves. Az engem kalauzoló mérnök huszonnyolcéves volt, jászsági fiú, apja földhöz juttatott paraszt. Megmutatta, hogyan gyártják sorozatban a 120 literes hűtőszekrényt, elmagyarázta miként oldották meg a készítményeik gyors és tartós dukkozását (lakkozás). Megmutatta a többi készítményeiket. Egyes gyártási megoldásaik még primitívek, egy amerikai gyáros mosolyogna rajtuk. De azon már nem igen mosolyogna, 'hogy egy év alatt mennyi mindent tudtak megoldani, mert füti őket a lelkesedés, annak tudata, hogy munkájukkal az emberek sorsát javítják, a hazájuk fejlődését segítik elő. — Ha az ember ilyet lát, úgy elnézőbb a még fellelhető hibákkal szemben, mert tudja, hogy azok előbb-utóbb megszűnnek. — Ezeket mondta Gárdos Emil, aki nyugodtan és megelégedetten él családjával. Felesége miiforditónő, fia a köz- gazdasági egyetem hallgatója és ő maga nagyobb energiával dolgozik, mint valaha. Áhítattal és büszkén mutatja az exportált magyar gyártmányok képeit. Már nem is győzöm nézni és jegyezni olyan sokféle. . . — Itt vannak a nagyszerű magyar találmárudakat. A történelmi nevű, de gyermekfiatal Dobó Katica viszont mindössze egy fél éve áll a futószalag mellett. Annyi szépet hallott annak idején a gyárról — ott dolgozó édesapjától —, hogy miután otthagyta a gimnáziumot, ő is beállt ide, a “pikkesekhez”. S ma már nem cserélne senkivel. Úgy érzi: kitárult előtte a biztos, szép jövő! S akkor megszólal az idős Bakos bácsi. — Higgye el, kérem, ezt érezzük mi, szögediek, valahányan. B. nyok — büszkélkedik Gárdos Emil —, az angol és a nyugatnémet cégek által már megvásárolt Heller-Forgó-féle hűtőtorony, amely lehetővé teszi, hogy hőerőművek vizszegény helyen is felépüljenek. Vagy itt van a malomipart forradalmasító találmány a Rajkai-féle gabonaszeletelő, amely a brüsszeli kiállításon aranydijat nyert. Segítségével a gabonából több és fehérebb lisztet nyerünk. A sok uj exportcikk mellett a külföld erősen keresi a régi magyar találmányokat... Például a tökéletesített Eötvös inga a legsajátosabb magyar exportcikk, vagy itt van a váltóáramú fogyasztásmérő, melyet hetven éve gyártunk, ma ennek készítésére hoztuk létre a Gödöllői Árammérő Gyárat. A sikerek hosszú sorát egy kellemetlen kérdéssel szakítom meg: — Tudom, hogy mind a nehézipari, mind a Csigától — a vaddisznóig mindenről gondoskodik a budapesti Magyar Vadkereskedelmi Vállalat (MÁVAD). És ez nem valami kuriozitás, mert ez a Vállalat teszi lehetővé, hogy francia, német vagy más nemzetiségű vadász a magyar erdőkben áldozzon nimródi szenvedélyének; törődik azzal is, hdgy a svájci vagy más országbeli elsatnyult nyulállományt, vadmadár-állományt magyar nyu- lakkal, fácánokkal, foglyokkal frissítsék fel, s az ínyencek kedvében is jár, amikor étcsigát, békát, rákot exportál Franciaországba, még pedig kitűnő minőségben. Arról, hogy a MÁVAD miként teszi lehetővé a magyarországi vadászatokat, a Magyar Szó közelmúltban beszámolt. Az 1958/59 vadászatok az eddigieknél is nagyobb eredménnyel jártak és ősztől-télutójáig a magyar erdők, mezők száz és száz külföldi vadász puskájától voltak hangosak. De folyik egy másik fajta vadászat is Magyar- országon a MÁVAD jóvoltából. Ezeken a vadászatokon nincs puska, mégis nagy a zsákmány. A “vadászok” legtöbbjének csak a két keze a fegyvere, némelyik botra támaszkodva indul a vadászatra, ezeknek a bot a fegyvere. . . A vadászterületen, az erdőhöz közeli mezőn messzire nyúlik egy igen magas háló, a háló alsórésze zsákszerűén formált... Kezdődik a vadászat... A háló jobb és baloldaláról elindul tiz-tiz ember, mintegy félnégyzetkilométer területet fognak közre. Amikor a hajtólánc kialakul, hirtelen felcsap a csatazaj: a vadászok kurjongatnak, tapsolnak, botokkal ütögetik a földet, hadonásznak. Ez az ártatlan harcilárma felriasztja a lapuló nyulakat, a megrémült állatok a megszokott tartózkodási helyük felé menekülnek; ott most a háló húzódik végig. . . Hátuk mögött az ellenség egyre közelebb tereli a megriadt nyulakat a hálóhoz. Mire meglátják a vékony hálót, már nem tudnak irányt változtatni, nekiütődnek és belehullanak a háló zsákrészébe. . . Nem telik el egy félóra és nyolcvan száz nyulat is ejtenek igy élve. Ugyanígy vadásszák a foglyokat, a fácánokat, azért ilyen magasak a hálók. Természetesen más és más helyen fogják el a fácánt, a foglyot vagy a nyulat, mert mindegyik más területet kedvel. A vadfogók hihetetlen gyorsasággal emelik ki a hálócsapdába ejtett apróvadakat, közben a befogómester pillanatok alatt megállapítja nemüket, mert asszerint helyezik el őket kosarakba vagy ládákba. Az ilyen vadászat november közepétől március közepéig tart, ezalatt több tízezer nyúl, fácán és fogoly hull a hálóba. A befogás után a kosarakat, ládákat gvorsáru- ként a MÁVAD soproni telepére szállítják, hogy onnan exportálják. A soproni gyüjtőtelepen az érkező állatokat nyomban megvizsgálják és a szállítmányokat úgy állítják össze, hogy a szaporodásukat az uj környezetbe biztosítsák. A ,mono; gán természetű fogoly például csak párosáh él, tehát ebből egy kakast és egy tyúkot szállítanak. A nyúl az csapodárabb természetű, abból egy hímet és két nőstényt szállítanak uj területre. Számos külföldi országban az apróvadállomány pusztulófélben van, betegségek ritkították meg őket, vagy sokat kilőttek. A magyar nyulak. vadmadarak igen alkalmasak a vadállománvok fel- frissítésére és a MÁVAD sooroni teleoéről sűrűn szállítják őket Svájc, Nyugat-Németország, könnyűipari gyártmányaink, az orvosi műszerek stb. keresettek külföldön, de hogyan lehetséges az, hogy a műanyaggyártással igy lemaradtunk? — Valóban igy van, — feleli Gárdos Emil —, a hiba ott volt, hogy részben nem tudunk megfelelő nyersanyagról gondoskodni, másik, hogy a többi iparág gyors fejlődése mellett ennek gyártásával lemaradtunk. A problémánk épp most oldódik meg. A legrövidebb időn belül, talán már napok múlva egy bizottság utazik a Német Demokratikus Köztársaságba, ahol a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának szakbizottsága tárgyalja meg a műanyag gyártás készítésének problémáját. Bizonyos, hogy a kialakuló koordinációs program keretében nagy segítséget kapunk és a mulasztást pótoljuk. Az angolul, franciául, németül jól beszélő Gárdos Emil hasznos munkát végez a külkereskedelemben. Például másfél éven át, mint kereskedelmi megbízott Indiában élt, New Delhiben és munkája jó szolgálatot tett a két ország külkereskedelmi kapcsolatának mélyítésében. Ják Sándor Olaszország és más államok felé. Például Franciaországba ez évben nem kevesebb, mint húszezer nyulat exportáltak. A csiga, a béka, de még a rák sem tartozik a nagy, sőt az apróvadak közé sem, az exportálásával mégis a MÁVAD foglalkozik. Hogy miért, azt nem sikerült megtudnunk, minden valószínűség szerint ők rendelkeznek olyan szakemberekkel, akik ezek tenyésztéséhez is értenek. Mert bizony szakszerűséget kíván, hogy a csiga legalább három centiméter átmérőjű legyen, a rák sem lehet kisebb három dekagrammnál, a béka pedig úgy finom, ha 3—7 centiméter közötti a hosszúsága. A MÁVAD szállítmányai teljesen megfelelnek ezeknek a követelményeknek. Exportálásukat 1952-ben kezdte meg a Vállalat és azóta évről- évre nagyobb mennyiséget szállít, természetesen elsősorban, az Ínyencek hazájába, Franciaországba. Az elmúlt évben millió és millió magyar csiga izét élvezték a francia gourmanok, tiz és tízezer kilogramm béka és rák került az asztalukra Magyarországról. Az étcsigák a Mátra, Bükk erdőségéből, a békák a szolnoki és más rizstelepekről, a rákok az ország északi részének patakjaiból, tenyésztelepeiről kerülnek Franciaországba a MÁVAD utján. Tehát nem kuriozitás, amikor azt mondjuk, hogy a Magyar Vadkereskedelmi Vállalat a csigától — a vaddisznóig mindenről gondoskodik. Ják Sándor GÉPEK UTAZÁS ELŐTT. Világszerte nagy sikere van a Furógépgyár készítményeinek, amelyek közül kiemelkedik a modern vonalú “FOF— 23” oszlopos fúrógép. A magyar ipar mellett elsősorban a Szovjetunió. Jugoszlávia, NDK, Irán, NSZK, és Svédország rendel belőle sokat. Képünkön a kész gépeket még egyszer ellenőrzik. ^ Csigától — a vaddisznóig
