Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-19 / 8. szám
Thursday, February 19, 1959 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 13 A Szinva-völgy városa — Magyarországi riport — Piszkos, zavaros a Szinva, mire ideér. A zugó lillafüredi vízesés, a csobogó bükki hegyipatak, a fáradt turisták és a fáradhatatlan szerelmespárok százszor-kedves patakocskája, a Szinva, kiábrándítja rajongóját, aki betonhidjáról letekint rá, itt a miskolci személypályaudvar előtti téren. Mi lett belőled, te tisztavizü, üvegszinü, télhidegü forrás ? — Miskolc mindent feketére mázol — jegyzi meg keserű belenyugvással a Miskolci Közlekedési Vállalat 68-as számú villamoskocsijának vezetője. — A gyárak füstje, az emberek rendetlensége csúfítja szép városunkat. Kedvem támad felülni erre a Pestről kimustrált rozoga villamoskocsira, hogy hétkilométeres utján végigvigyen a városon. — Indulás! — szól a kalauz. S a háromkocsis szerelvény görcsöset rándul, mint súlyos beteg, kit a fájdalom és az aggkor kínoz. Az első megálló: a Közlekedési Vállalat remize és műhelye pirosba. — Hová, hová ily sietve? — kérdezzük. — Ide a boltba — feleli a fiatalasszony. Én is betérek velük a Miskolci Kiskereskedelmi Vállalat 24-es számú műszaki boltjába, a Széchenyi utca 25. számú házba. — Mi kapható itt? — kérdezem Árvái Lajos üzletvezetőt. — Minden. — Hűtőszekrény is? — Kétféle. — Mosógép? N — Háromféle. — Rádió? — Tizennyolc féle. Részletre is. — S a forgalom ? — Most fél tizenegy van. A félkilences nyitás óta eladtunk egy hűtőszekrényt, négy mosógépet és hetven rádiót. Körbenézek s látom, hogy az iménti fiatal pár, Istenes Imre rudabányai vasércbányász és felesége már ki .is választotta a szive szerinti készüléket. Remélem, jól fognak vele szórakozni. a jugoszlávoknak, a jelenlegi széria Csehszlovákia számára készül. Az öttonnás és a tizenöt tonnás autóemelő-hidjuk iránt sok országból érdeklődnek. — S ami ugyancsak fontos — teszi hozzá a főmérnök — eddig három és fél nap nyereségünk van. Közben eláll az eső, indulhatunk a végállomás felé, végig a Győri kapun — Miskolcot Diósgyőrrel összekötő sugárúton — a Lenin Kohászati Müvekbe. Végállomás: a Vasgyár Itt csak Vasgyárnak hívják. A Martinban éppen a B-müszak dolgozik. Érdeklődöm, mi újság? A szerencsétlenség — felelik. Hogy is volt ez? Az egyik üstelőkészitő munkás nekiesett a forró üstfalnak és súlyos égési sebeket szenvedett. Két társa azonnal mentésére sietett. Hosszú és életveszélyes, önként vállalt mentőmunkájuk közben, sajnos, maguk is megsérültek. A sebesülteket külön repülőgép szállította Budapestre. És mig a gép szállt, a vasgyári munkások csodálatos akcióba kezdtek. Az egyik sebesült haldoklóit. Az orvosok azt mondták, csak akkor tudják az életét megmenteni, ha uj bőrt kap. S a diósgyőri munkások — martinászok, üstösök, kemencekőmüvesek, segédmunkások — tucatjával jelentkeztek bőrt adni. Kicsi volt a nagy ÜB-iroda: betöltötte az áldozatkész munkások népes csoportja. Izzó, forró volt a levegő: a munkások szolidaritása, embersége fütötte. A sérült munkatársai vállalták a fájdalmas műtétet, hogy megmentsék társuk életét. S aki nem segíthetett igy — segitett másképp. A munkáját adta: a város körül már épül a szerencsétlenül járt emberek uj családi háza —a vasgyári munkások társadalmi munkájából. Az építkezés egyik vezetője, Huppka Gyula mondja: — Lehet, hogy itt körülöttünk minden kormos és fekete, de tiszta az emberek szive és a lelke. *»£ **í »*í Nem érti Miskolcot, aki csak a füstös házfalakat, a piszkos úttesteket, a zsúfoltságot látja. Ez a város elsősorban belül változott meg. Buzási János A REUMAÜGYI Intézet kutatói megvizsgáltak néhány bronzkorból származó emberi csont- leletet és megállapították, 'hogy már abban az időben is kínozta az embereket a reuma. A csontokon ugyanis erre utaló elváltozásokat fedeztek fel. ★ Vigyük sikerre a Magyar Szó lapépitési kampányát! UJ UTCAI LÁMPÁK felállítását kezdték meg a Nyugati pályaudvarról a Iioráros térig. A két oldalsó és egy felső’ világítótesttel ellátott lámpák nemcsak nagyobb fényt adnak majd, hanem világvároshoz méltó külsőt is kölcsönöznek ha esti fényben úszó Körútnak Olyan az épület is, mint a villamoskocsi, amely éjszakánként benne hál. Rozzant. Régen épült, valamikor a múlt században, amikor kigördült belőle az első csilingelő kocsi. Ez volt aztán az ünnep. A város lakossága végig sorfalazta a kezdetleges technikával épült egyszem vágányt, miközben az ünnepelt villamos végiggurult a személypályaudvartól a Szent Anna templomig. Azóta 61 esztendő múlt el, az útvonal hossza 4 kilométerről 7-re, az utasok száma harminc- szorosra nőtt, a villamos fejlesztése azonban megakadt. Felépült egy szakaszon a második vágány, érkezett néhány újabb kocsi, amely csak annv iban különbözött a régitől, hogy nem Miskolcon ment tönkre, hanem á fővárosban — de mindmáig megmaradt a miskolciak egyik legnagyobb problémája: a köl'szerütlen, zötyögős, kényelmetlen városi közlekedés. Fantasztikus méretek vannak ebben a tiz faluból összeállt városban. Keleti és nyugati széle 20 kilométerre van egymástól, szélessége viszont a belvárosnál mindössze kilencszáz méter. A hegyek beszorították Miskolcot a Szinva völgyébe, ebbe a hosszú hurkába. A miskolciak évszázadok óta igyekeznek kitörni a völgyből. Most már kezd sikerülni. .. A második megálló: a Selyemrét Itt, ahol enged a hegyek szorítása, felépült a város legnagyobb uj lakónegyede. Azelőtt itt legelő volt. Ma a városrész teljesen összenőtt a régi belvárossal, és villamos szeli keresztül azt. Az első téglát 1950-ben rakták le, s azóta folyton- folyvást építkeznek. Jelenleg hét házban 272 lakás épül. Az első házat most alapozzák, s ahogy haladunk nyugatnak, futószalagszerűen nőnek a házak. A hetediknek már a második emeletén járnak az építők. Fenn a pilléreknél csupa fiatal fiút és leányt látok. — Ez a tanépület — magyarázza Bódy Gergely munkavezető. — Mire ezek a fiatalok tető alá hozzák az épületet, addigra éppen fel is szabadulnak. A határidő: 1959 január. Miskolcon, ahol a felszabadulás előtt- olyan hírhedt nyomortanyák éktelenkedtek, mint a Danyi- völgyi barlanglakások és a Vay úti szükségoduk, ebben a városban 1945 óta 5600 lakás épült fel. De a lakáshelyzet még ma is nehéz. A helybeli szakemberek azt mondják, legalább 20 év kell, hogy teljesen megoldják a lakásproblémát hazánk lélekszámra második városában. A lélekszám ugyanis a háború előtti nyolcvan- ezerről kereken a duplájára emelkedett. Miskolc legalább olyan zsúfolt, mint Budapest. Amikor a villamos beér a Széchényi utcai üzletnegyedbe, bizony állandóan csilingelve, alig-alig tud előrebandukolni a sok embertől és járműtől. A Szemere utca sarkán villanyrendőr állja utunkat. A harmadik megálló: a villanyrendőr Ez aztán az igazi miskolci nevezetesség. A rossz nyelvek azt mondják: kérdezz bármit a miskolciaktól, ők úgy felelnek, hogy mondóká- jukba valahogy beleszövik a villanyrendőrt is. Ez a világ közepe, eleje és vége. . . Nicsak! Egy fiatal pár most beleszaladt a A negyedik megálló: az Állami Déryné Színház Villamosunk eldöcög a szinház épülete előtt. Az ut jobbra elzárva: “Vigyázz! Építkezés!’-’ A miskolciak hosszadalmas színházépítési kálváriája befejeződött. Andrásy Károly építésvezető, jelen pillanatban az ország legboldogabb embere: “Van pénz, van munkaerő, van anyag, teljes gőzzel halad a színházépítés” — magyarázza. A főfrontok kivételével itt minden uj. Különösen uj a színpad, amely külsőre megegyezik a budapesti Néphadsereg Színházáéval, de még korszerűbb, 1959 junius 15-re készen áll majd a 16 millióból újjáépült miskolci Déryné Szinház. Az ötödik megálló: az Avas Dél van. S hói is ebédelhetne másutt a fáradt idegen, mint az Avasban. Az Avas ugyanis nemcsak hegy, amely Miskolc közepén emelkedik, hanem “vendéglátóipari üzemegység” is. Az Avas tulajdonképpen egy szálló, két cukrászda, egy eszpresszó, egy kávéház, két étierem, egy büfé és egy éjjeli mulató összefoglaló neve — negyedszáz alkalmazottal, sok ezer állandó vendéggel és egy igazgatóval, aki éppen ma kapta kézhez kinevezését. Eddig pincér volt egy elsőosztályu és százhatvan esztendős cukrászdában, ahol Orosz Vilma két esztendeje főzi Miskolc állítólag legjobb feketéjét. — S hogy izük az újdonsült funkció? — kérdezzük Samkó István igazgatót. — Mint maguknak a fekete. Ezek szerint nem lehet rossz dolog az Avast igazgatni. Amikor újra felülünk a villamosra, már két óra van. Szemből, Diósgyőr felől, zsúfolt kocsik érkeznek. Vége a műszaknak Miskolc—Diósgyőr üzemeiben. Hirtelen megered az eső. A selyemréti házak között a villamos-aluljárót percek alatt elönti a viz! — Most mi lesz? — kérdezem a villamosvezetőt. — Kerülünk! — feleli. Soronkivüli megálló: a Borsodvidéki Gépgyár Furcsa Avas-alji jellegzetesség: ha esik — a villamos más útvonalon jár. A Széchenyi utca helyett ráfordul a Zsolcai kapura, ami ellentétben a nevével, nem kapu, hanem széles utca. Ebben az utcában a belváros kellős közepén van a Borsodvidéki Gépgyár. Ide menekülök az őszi zápor elől. Hirtelenében három kalauzom is akad: a gyár igen fiatal főmérnöke, középkorú technológusa és egyik idős tekercselője. — Tavaly jól megbírált mindent az újságja, mert nem értünk el nyereséget — mondja Murányi Gyula főmérnök. — Most legyen szives megdicsérni is — teszi hozzá viccesen. S megmutatja az üzem büszkeségét, a hidraulikus szőlőprést. — Az idén ugyanis olyan szőlőtermés van, hogy soronkivül szükség volt 12 szőlőprésre. Elvállaltuk, hogy a hónap végéig valamennyit elkészítjük: A gyár termékei bejárják a világot. Öt darab hidraulikus müanyagprést a napokban küldtek el
