Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-19 / 8. szám
14 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 19, 1959 A szovjet Kommunista Párt 21-ik kongresszusa Lefektetik a 7 éves terv irányvonalát. Tervük U. S. túlszárnyalása gazdasági téren. Békében óhajtanak versenyezni a tőkés világgal kulturális tudományos és gazdasági téren A világsajtó az elmúlt hetekben a Szovjetunió 21-ik pártkongresszusának jelentésével hosszasan foglalkozott. Az ott emlitett 7 éves gazdasági terv az avatatlan fülek előtt szinte fantasztikusnak hangzott. Alant közöljük kivonatosan a szovjet párt- kongresszus határozatainak első részletét olvasóink tájékoztatásául: tó tó tó A Szovjetunió Kpmmunista Pártjának XXI. rendkívüli kongresszusa 1959 február 5-i ülésén N. Sz. Kruscsev “A Szovjetunió 1959—1965. évi népgazdaságfejlesztési ellenőrző számairól” cimii beszámolója alapján egyhangúlag a következő határozatot fogadta el: A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa fontos történelmi időpontban ült össze. A Szovjetunióban a társadalmi élet minden területén hatalmas változások történtek; győzedelmeskedett a szocializmus, s ennek eredményeképpen a Szovjetunió fejlődése uj szakaszába, a kommunista társadalom egyetemes építésének szakaszába lépett. A szovjet nép a kommunista párt vezetésével felépíti a kommunizmust, s amiért annyi nemzedék harcolt, azt most a gyakorlatba ülteti át. Az SZKP XXI. kongresszusa elhatározza: Jóváhagyja N. Sz. Kruscsev “A Szovjetunió 1959—1965. évi népgazdaságfejlesztési ellenőrző számairól” szóló téziseit és beszámolóját; a kongresszusi vita és a tézisek korábbi megvitatása alapján végrehajtott módosításokkal és kiegészítésekkel elfogadja a Szovjetunió 1959— 1965. évi népgazdaságfejlesztési ellenőrző számait ; javasolja az SZKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának, hogy a kongresszuson elfogadott ellenőrző számok alapján összeállítandó évi terveket mindig a népgazdaság fejlesztésének menete szerint módosítsák és tegyék pontosabbá. I. Hazánk igen fejlett gazdasággal, elsőrendű tudománnyal és kultúrával rendelkező szocialista nagyhatalom lett. Az ipari termelés volumenét tekintve a Szovjetunió ma Európában az első, világviszonylatban a második. Az ipari termelés az 1913. évihez képest 1958-ig 36-szorosára emelkedett, ezen belül a termelési eszközök termelése — az egész népgazdaság alapja — 83-szorosára, a gépipar és a fémmegmunkáló ipar termelése 240-szeresére nőtt. Hazánkban 1958-ban mintegy 55 millió tonna acélt, 113 millió tonna kőolajat, 496 millió tonna szenet termeltek, 233 milliárd kilowattóra villamos energiát állítottak elő. A könnyű- és az élelmiszeripar is sikeresen fejlődött. A fogyasztási cikkek termelése 1958-ban majdnem 14-szerese volt az 1913-as színvonalnak, ezen belül a kulturális és a közszükségleti cikkek gyártása több mint 45-szörösére emelkedett. Jelenleg 2.7-szer annyi közszükségleti cikket gyártunk, mint 1940-ben. A szocialista iparral együtt eredményesen fejlődik a mezőgazdaság is. A párt bátran és élesen megbírálta a mezőgazdaság vezetésében tapasztalt hibákat és fogyatékosságokat; minden akadályt eltávolított az útból, amely gátolta a kolhozok és a szovhozok termelésének fejlődését; s programba iktatta a mezőgazdaság nagyarányú fellendítését. Azok az intézkedések, amelyeket a párt és a szovjet nép a mezőgazdaság fejlesztésére kidolgozott és megvalósított, nagyszerű eredményeket hoztak. 1958-ban 3 milliárd 500 millió púd szemesterményt, vagyis 1 milliárd 600 millió púddal többet gyűjtöttünk be, mint 1953-ban. A tiz- meg tízmillió hektárnyi szüzföld feltörésével újabb 1 milliárd pudnyi gabonához jutott az ország. A legutóbbi ötéves tervben — az előzőhöz viszonyítva — a szemestermények termelése évi átlagban 39 százalékkal emelkedett. Nagy sikereket arattunk a többi mezőgazdasági növény, különösen a cukorrépa és a gyapot termelésében, továbbá a közös állattenyésztés fejlesztésében. A Szovjetuniónak hatalmas, sokoldalúan fejlett ipara és kitünően gépesített mezőgazdasága van. A szocialista gazdaság, általános fellendülésének alapján szakadatlanul növekszik az ország, társadalmi gazdasága, fokozódik a nép anyagi jóléte . ' ér. kulturális scmwmfet Á eaoyjethatateni éw. ben az egy lakosra számított nemzeti jövedelem 15-szörösére emelkedett. 1958-ban a munkások és az alkalmazottak reáljövedelme 1940-hez képest csaknem megkétszereződött, a parasztok reáljövedelme pedig — egy dolgozóra számítva — több mint kétszeresére emelkedett. Az SZKP XX. kongresszusa határozatainak megvalósitására nagyszabású intézkedéseket hajtottunk végre. Emeltük a kisfizetü kategóriákba tartozó munkások és alkalmazottak bérét; a munkaszüneti napok előtt megrövidítettük a munkaidőt ; a nehézipar sok ágában bevezettük a munkások és az alkalmazottak rövidebb munkanapját; a serdülő fiatalok számára hat- és négyórás napi munkaidőt állapítottunk meg; megjavítottuk a dolgozók társadalombiztosítási segélyezését ; meghosszabbítottuk a terhességi és a szülési szabadságot; lényegesen emeltük a munkások és az alkalmazottak nyugdiját. A szovjet állam egyre nagyobb összegeket fordít a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére. II. Az SZKP XXI. kongresszusa a legközelebbi hét évre a következőkben szabja meg pártunk fő feladatait: Az SZKP fő gazdasági feladatai: az ország termelőerőinek sokoldalú fejlesztése; a nehézipar elsődleges fejlesztése alapján minden gazdasági ág termelésének olyan arányú növelése, amely lehetővé teszi a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtését és a kapitalista országokkal vívott gazdasági versenyben biztosítja a Szovjetunió győzelmét; az ország gazdasági potenciáljának erősítése; műszaki haladás a népgazdaság minden ágában; a társadalmi munka termelékenységének szakadatlan fokozása. Ezek biztosítják, hogy a nép életszínvonala jelentősen emelkedjék. Az SZKP politikai fő feladatai: a szovjet szoc. rendszer erősítése; a szovjet nép egységének és összeforrottságának fokozása; a szovjet demokrácia fejlesztése; a néptömegek fokozott aktivitásának és öntevékenységének kibontakoztatása a kommunista társadalom építésében; a társadalmi szervezetek erőteljesebb részvétele az állami feladatok megoldásában; a párt s a szoc. állam szervező és nevelő szerepének fokozása; a munkás- paraszt szövetségnek és a Szovjetunióban élő népek barátságának sokoldalú erősitése. Az SZKP fő ideológiai feladatai: a párt ideológiai nevelőmunkájának fokozása; a dolgozók és elsősorban a serdülő nemzedék kommunista öntudatának erődítése, a munkához való kommunista viszony, a szovjet hazai is ág és az interna- cionalizmús szellemében való nevelése; a kapitalizmus csökevényeinek kiirtása az emberek tudatából, harc a burzsoá ideológia ellen. A nemzetközi kapcsolatokat illetően: a népek békéiének és biztonságának megőrzésére és megszilárdítására irányuló külpolitika következetes megvalósítása, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttélését hirdető lenini elv alapján; a hidegháború megszüntetése és a nemzetközi feszültség enyhítésének biztosítása; a szocialista világrendszernek és a testvéri népek közösségének erősitése. A hétéves terv legfontosabb feladata, hogy maximális időnyerést biztosítson a szocializmusnak a kapitalizmussal vívott békés gazdasági versenyében. A népgazdaság fejlesztésében a gyors ütemet és a kellő arányokat biztositani kell. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusa elsőrendű jelentőséget tulajdonit az ipar és különösen a nehézipar fejlesztésének; ezért szükségesnek tartja, hogy a hétéves terv előirányozza az ipari termelés 80 százalékos növelését; ezen belül az “Alcsoportban (termelési eszközök termelése) — 85—88 százalékos, a “B”- csoportban (fogyasztási cikkek termelése) — 62—65 százalékos emelkedést. Az ipari termelés átlagos évi növekedése az 1959—65 közötti idő szakban egészben véve kb. 8.6 százalék, az “A” csoportban 9.3 százalék, a “B” csoportban mintegy 7.3 százalék legyen. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy a hétéves terv előirányozza: — a fekete^ és a színesfém-termelés jelentős növelését a népgazdaság szükségletének jobb kielégítésére. A nyersvas-termelést 1965-ig 65—70 ; millió tormára, sz acélgyártást 86r—91 millió ton- óra termelését 65—70 millió tonnára, a kereskedelmi vasérc termelését 150— 160 millió tonnára, az alumíniumgyártást mintegy 2.8—3-szorosára, a finomrézgyártást 1.9-sze- resére kell emelni, s jelentősen növelni kell a többi színes fém és különösen a ritka fémek előállítását ; • „ — a vegyiparnak és különösen a műszál- és a mürost-gyártásnak, a műtrágya-gyártásnak, a plasztikus anyagok és műanyagok gyártásának gyorsított fejlesztését. A 7 éves terv végére a mii szál-gyártást 4-szeresére, a műanyag- és a műgyanta-gyártást több mint 7-szeresére, a műtrágyagyártást mintegy háromszorosára kell növelni. — a tüzelőanyag-mérleg szerkezeti megváltoztatását a leggazdaságosabb tüzelőanyagfajták — a kőolaj és a gáz kitermelésének és termelésének elsődleges fejlesztésével. Biztositani kell, hogy 1965-re a kőolajtermelés elérje a 230—240 millió tonnát, a gázkitermelés és a gázgyártás a 150 milliárd köbmétert, a széntermelés a 600—612 millió tonnát; — valamennyi népgazdasági ág villamosításának gyors fejlesztését, mégpedig főképpen nagy hőerőművek építésével. A villamos energia termelését 1965-ig 500—520 milliárd kilowattórára kell növelni; — a gépipar és a műszeripar gyorsütemü fejlesztését, hogy a vállalatokat elláthassuk magas termelékenységű, uj gépekkel és műszerekkel, s megvalósíthassuk a termelés komplex gépesítését és automatizálását. A gépipar és a fémmegmunkáló ipar termelését hét év alatt körülbelül kétszeresére kell növelni. A kongresszus szükségesnek tartja, hogy a hétéves terv a nehézipar magas fejlettségi színvonala és a mezőgazdaság fejlődése alapján előírja a közszükségleti cikkek termelésének számottevő fokozását, hogy hét év alatt bőségesen kielégíthessük a lakosság textil-, ruhanemű-, lábbeli- és egyéb áruszükségletét. E feladat megvalósitására 1965-ig — 1958-hoz képest — a következő arányokban kell növelni a termelést: — a könnyűipar teljes termelését mintegy más- félszeresére, ezen belül a pamuttextil-anyagok gyártását 33—38 százalékkal, a gvapjutextil- anyagok gyártását 65 százalékkal, a selyemanyagok gyártását 76 százalékkal, a bőrlábbeli gyártását 45 százalékkal; — az élelmiszeripar teljes termelését mintegy 1.7-szeresére, ezen belül a hústermelést 2.1-sze- resére, az állati zsiradék termelését 58 százalékkal, a tejtermékek termelését 2.2-szeresére, a cukorgyártást 76—90 százalékkal, a halipar termelését 60 százalékkal. A mezőgazdaságban fő feladat, hogy olyan termelési szintet érjünk el, amely lehetővé teszi a lakosság élelmiszer-szükségletének, az ipar nyersanyag-szükségletének hiánytalan kielégítését, és biztosítja az állam összes egyéb mezőgazdasági termésszükségleteinek fedezését is. Ezt a feladatot elsősorban az összes mezőgazdasági növénvek terméshozamának jelentős fokozásával, az állat- állomány gyarapításával és a közös állattenyésztés hozamának növelésével kell megoldani. A hétéves terv idején az egész mezőgazdasági termelés 1.7-szeresére emelkedik; ezen belül a legfontosabb termékfajták termelését a következő arányokban kell növelni: a szemesterményekét 10—11 milliárd púdra, a cukorrépáét 76—84 millió tonnára, a nyersgyapotét 5.7—6.1 millió tonnára, a hústermelést (vágósulyban) 16 millió tonnára, a tejtermelést 147 millió tonnára, a zöldségtermelést pedig olyannyira, hogy hiánytalanul kielégítse a lakosság szükségletét. A kongresszus a hétéves terv kimagasló feladatának ítéli a társadalmi munka termelékenységének erőteljes növelését, mivel ez a bővített szocialista újratermelés és felhalmozás fontos forrása, az életszínvonal további emelésének alapja. Az építőiparban 60—65 százalékkal, a vasúti szállításnál 34—37 százalékkal, a szovhozokban 55—60 százalékkal, a kolhozokban pedig körülbelül kétszereséire kell emelni a munkatermelékenységet. Csökkenteni kell a termelési költségeket, hogy a hétéves terv időszakában az ipari termelés önköltségét legalább 11.5 százalékkal, az építési- szerelési munkák költséget pedig legalább 6 százalékkal csökkenthessük. ‘ X' • - . *....... . ■ , - . <Befejezö közleniény a ,jövö héten) *? i
