Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-19 / 8. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 19, 1959 ^e//e /e/tT a rjse -y/CeJtívÁ <?£ Ali , I ./ • , ^HUUVUHHHUHHHW Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink tek nem szüh fég szerűen azonosak $ I M.,r ' ^ » > lIUiiwoiUllIUK a szerkesztoseg álláspontjával \ a közügyekhez *WW»WV\«WW« m>U\VU»VUmMt Amiből szellemi táplálékot kap Tisztelt Szerkesztőség! Meg kell Írnom, hogy az összes kiadványok között, amit csak ismerek, a Magyar Szó a legjobb. Meg van benne minden, amiből egy gondolkodni tudó ember szellemi útmutatást nyerhet. Mivel elvonult életet élek, sokat olvasok, leginkább angol könyveket és közlönyöket, s arra jöttem rá kutatásaimban, hogy minél többet tanulunk, annál jobban rájövünk arra, hogy milyen keveset tudunk. Nincs is ideje a dolgozó embernek arra, még egy egész életen át sem, hogy mindent megtanuljon és mindent megértsen, de aki szellemi táplálékát olyan irodalmakból meríti, mint a mi Magyar Szónk és a Nők Világánk, a Monthly Revue, az Independent, az az egyén bátran tarthatja magát felvilágosodott embernek, mert tisztán láthatja, hogy mi történik körülötte, meggyőződésében nem ingadozik, mint a pendulum, még nemzetközi kérdésekben sem. Ezt magamról tudom. f Bármilyen híreket is hoz a világsajtó, bárhogyan is állítják be az eseményeket, mint pl. az 1956-os magyarországiakat, az orosz híreket, a kínai, a kubai történteket, stb. átlátunk a szitán és hamar kihámozzuk a tényeket, az igazságot, mert éveken keresztül munkássajtó kalauzolt, tanított bennünket. Az 1959-es naptárunk egy kis szellemi kincstár, tele értékes tudnivalókkal, élvezetes elbeszélésekkel, ami tényleg kielégíthet minden igénvt. Sok köszönet érte. Nagyon tetszett Bustya Károly: Keresem az igazságot c. Írása, csak úgy hemzsegtek benne a saját gondolataim, de én nem tudnám azokat olyan remekül szavakba önteni és ami a fő, olyan könnyen érthetővé tenni. EHN “Négy hét Mexikóban” utazási riportját ■is nagy élvezettel olvastam — mindent megtudunk Mexikóról, amit tudni érdemes, szinte vele utaztam képzeletben. Bódog András Prágai Mo- zaik-jáért szintén hálás vagyok. Úgy szeretném tudni, hogy ki ő a mindennapi életben és hogy hol él? Bizonyára sokat utazik. Nem tudok minden irót megemlíteni, de szerintem mindegyik segített gazdagítani a kalendárium szellemi értékét és igy fejet hajtok mindenki előtt. Bölcs cselekedet volt leközölni EHN Krebiozen- ről szóló nagyszerű cikksorozatát, de miért vártak vele ilyen sokáig? Azt a sok “clipping”-et, amit küldtem, felhasználhatták volna egy pár hónappal ezelőtt, azok ugyanolyan részletesen számoltak be mindenről, sőt fényképeket is tartalmaztak. (Ez nem akar dorgálás lenni.) Geréb József még mindig a kedvenc íróm, nagyon sokat tanulok tőle, bár többször Írna könyvszemlét, akkor nem kellene magunkat átvágni olyan sok könyvön, mert megkapnánk a könyv valódi értelmét dióhéjban. Igaz? Rev. Gross ifásait is nagyon szeretem, de már kezdtek elhidegedni tőle, mert nagyon ritkán ír, ami nagy kár! Valamikor úgy éreztem, hogy. egyedül az ő cikkeiért is érdemes a lapra előfizetni. (Nem bánom, ha ezt meg is mondják neki!) Ott a szerkesztőségben nem is sejtik, hogy egy magyar nyelvet imádó és igazságot szerető magányos asszonynak mit jelent a Magyar Szó? Mikor megkapom, ugv tűnik nekem magányomban, mintha személyesen keresnének fel az irók. Bárcsak lenne egy kolónia a magyar nyugdíjasok részére, ahol egymást megértve és segítve élhetnénk le hátralévő éveinket, s ne a monoton vegetálásban várjuk a halált! Fehér Mariska Tisztelt Szerkesztőség! A naptárról annyit irhatok, hogy eddig minden évben megkaptam és mindig nagyon jó volt. De véleményem az, hogy az idei a legjobb úgy tartalmát, mint kivitelét illetően. A cikkek rövidek és nagyon értékesek. Tóth József, Kalifornia Az ormosokról, az emberekről és a lap terjesztéséről Tisztelt Szerkesztőség! A lap utóbbi számaiban olvastam arról a szörnyű állapotról, amit a kereszténységhez tartozó orvosok a civilizáció legnagyobb szégyenére véghez visznek. Kérem küldjék meg nekem a Matter of Life or Death c. könyvet, mert bár segíteni nem áll módomban, de legalább bővitem ismereteimet, habár az orvosokat illetően elég nagy ismerettel i*endelkezem. Volt idő, amikor az orvos ezt mondta: “Elkészülhet Kovács az özvegységre”. Ugyanis feleségem gyermekágyi lázban égett tiz hétig és a konyak mentette meg az életét. Ez még 1922-ben történt. Majd itt Kanadában visszértágulásból kifolyólag érfal-repedés és fekélyedés állott elő a feleségemnél. Orvostól orvosig mentünk. Ha szabad igy kifejezni, mind csak ráolvasással akarta meggyógyítani, mig végre egyik a sok közül a 'Iá)» -térden aluli amputálását ajánlotta. ** A keserűség már tetőfokát érte el, amikor valaki ajánlott egy orvost, aki — mikor megvizsgálta feleségem lábát és meghallgatta a történteket — hitetlenül fogadta az esetet. Azonnal kezelésbe vette a lábat, majd megoperálta, s feleségem nem vesztette el a lábát, azóta is egészséges. Nem is hagyjuk el ezt az orvost életünk végéig. A naptárt én is megkaptam, s kifogástalannak tartom. Hogy mégis keressek kifogást, hát meg- irom, hogy EHN-nek ezzel a szörnyű rákbetegséggel kapcsolatos Írásait is be kellett volna foglalni a naptárba, mert ilyen értékes írásnak ott lett volna a helye, mert újságpapíron majdnem lehetetlen megőrizni. Kérem, hogy a jövő évi naptárba foglalják bele. Gyakran elővesszük Dr. Galambos József orvosi tanácsadó könyvét, melyet még annakidején az Uj Előre előfizetési kampányban kaptam, mint második dijat. Nem lelhetne ezt a hasznos rovatot ismét állandósítani a lap hasábjain, mint annak- ideién az Uj Előre tette? Még egyet: ez a jelszó, hogy “ha kiolvastad a lapot, add tovább, más is tanulhat belőle”, sok igazságot tartalmaz. De akit erre rászoktattunk, abból a Magyar iSzó^nem eszik. Én is megfogadtam a tanácsot és évekig hordtam egy derék (?) magyarnak a lapot, olyannyira, hogy már szinte kérdezte: Hozta a Magyar Szót? Közben beleuntam hallgatni, hogy mennyi a bevétele, mert; állandó munkája mellett “holdvilágolt” is. Mikor már nyakig voltam a dicsekvésével, azt mondtam neki: Nézze, George, ha olyan jól keres, legyen szives fizesse elő a Magyar Szót, mert úgy látom, hogy szereti olvasni! “Nekem nincs rá pénzem” — volt a válasz. Erre azután mondtam egy magyar miatyánkot és beszüntettem vele minden további ismeretséget és a Magyar Szó átadását is. Ebből a tanulság szerintem az, hogy adjuk tovább a kiolvasott Magyar Szót, de csak olyan egyénnek, aki valamilyen oknál fogva nem tudja előfizetni. Mert van sok haszonleső, sőt mondhatjuk, hogy az egész keresztényi világ haszonleső társaság, természetesen tisztelet a csekély kivételnek. Ez mind arra spekulál, hogy ha én lennék az ő bérlője, hogyan szedhetné tőlem a “rent”-et, vagy ha nem, úgy hogyan dobhatna ki “törvényesen” a “sajátjából”. , Kovács János Tisztelt Szerkesztőség! A naptárról csak annyit, hogy az megdicséri önmagát. A lapot is nagyon szeretem, én nem lapozgatom, hanem az elejétől a végéig minden cikkét és betűjét elolvasom, mert mind értékes. Minden jót kívánok a sok szép cikk Írójának. A. B. Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt eliolvastam, olyannak tartom, mint egy világ-lexikont, aki azt olvasta, az tudja milyen és ez a kalendárium annak ikertestvére lehetne. T. D. Hozzászólás egyik cikkünkhöz Tisztelt Szerkesztőség! Márki István: Tudósaink és a háború — cikkéhez kívánok hozzászólni. Miért ez a nagy rémület az élelmiszerekért ? Az amerikai kormánynak fantasztikus összegekbe kerül a farmerek támogatása abból a célból, hogy ne termeljenek többet. Mondjuk tiz év múlva erre nem lesz szükség, s még mindig lesz bőven ennivaló, ha a világ elmaradt népeit is megtanítják a rendes gazdálkodásra. Sok olyan terület van még a világon, ahol nem szántottak, vetettek. Tiz év múlva még mindig lesznek dzsungelek, ha ilyen körülmények között folyik az élet, mint manapság. Ha ezeket kiirtják, kitűnő termőföldek lesznek azok helyén. Mindjárt megoldást nyerne a munkanélküliség kérdése is. Vannak olyan területek, ahol óriási kövek egymás hegyén-hátán fekszenek. Ezeket fel kellene robbantani és elszállítani olyan helyekre, ahol nincsenek növények. Majd az összegyűjtött szemetet kellene odahordani és azzal feltölteni. Néhány évig úgy hagynák, s csak azután vinnének oda földet. A technika nagyon fejlett ebben az országban, ezt meg tudnák csinálni. Először legelőnek kellene felhasználni, hogy a föld trágyázást kapjon és később már megművelésre is alkalmas lenne. És mindezt terv szerint kellene elvégezni. Nem kell félni az emberszaporulattól sem. Két gyermek egy családban elég, könnyebb az anya élete is, meg a gyermekeké is. így el lehetne érni, hogy minden ember tanuljon. De a születésszabályozás necsak az elmaradt népekre legyen kötelező, hanem az úgynevezett kulturnépekre is. C. A. Pas^Iliifessíik neki a lapot? Tisztelt Szerkesztőség! Tudatom önöket, hogy nem tudom előfizetésemet továbbra fizetni, mert nem vagyok ura egy pennynek sem, mióta a megyei otthonban tartózkodom. Tehát szomorú szívvel arra kérem önöket, hogy amikor jónak látják, lapomat szüntessék be. Nehezebb szívvel búcsúzom el önöktől és kedves lapomtól, mint amikor eljöttem kedves szüleimtől. Akár hiszik, akár nem, mig e sorokat irom, szememből pár csepp könny kiesett. A kalendáriumot megkaptam, ilyet Amerikában nem Jehet még egyet találni. Tisztelem az összes szerkesztő munkástársakat, a lap olvasó közönségét. Dán Szarka Szerk.: Legyen nyugodt, lapját nem fogjuk beszüntetni. Majd akad egy jóbarát, aki kisegiti. Az Abei Ariimról fog Írni Tisztelt Szerkesztőség! A naptárt már átolvastam egyszer, de még többször is el fogom olvasni, hogy legalább nagyjából megértsem, mi mindent is tartalmaz. Majd a szivembe nyilait, amikor Abet Ádám nevét megpillantottam benne. Rettentő bűnösnek érzem magam. Itt éltünk Abettal hosszú éveken át Bridgeporton, nagyon sokszor találkoztunk, sok volna leírni mindent, de ha élni fogok még legalább tiz hónapot, akkor a jövő évi kalendáriumban én is meg fogok emlékezni Abetről és akkor majd azt is megírom, hogy miért érzem magam bűnösnek. Ami a naptárt illeti, az rendkívüli es itt küldök érte 5 dollárt, sajnálom, hogy a kis segélyből több nem jut. Mikulics M. Eg? ofrásó észrevételol Tisztelt Szerkesztőség! Még ezelőtt az országos kampány előtt is, mindig jó érzéssel olvastam a Magyar Szóban azoknak a névsorát, akik hetenként hozzájárulásaikkal jelentkeztek és ezzel segítették a lapot. Vagy a szervezetek összejöveteleiről szóló jelentéseket. Valahányszor egy általam ismert névvel találkoztam, mindig öröm töltött el. Nem kerülték el figyelmemet a Bethlehemi Munkás Otthonban lefolyt események és ebből azt következtettem, hogy ott fellendült a munka, mert elég szép eredményekről jelentettek a munkástársak. Mégis az adományozók nevei között nem találkoztam a bethlehemi munkástársakkal, pedig sok ismerősöm van ott. Nyomdahiba volna ez? Egy volt lehigh-völgyi olvasó
