Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

12 Thursday, January 1, 1959 j M agyarország j LÁTOGATÁS AZ EGYETLEN HAGY. KARDKOVÁCSNÁL \ “Zágon Rezső kardmüves 1 VIII., Rökk Szilárd utca 40” Az ember csodálkozva nézi ezt a cégfeliratot és azt hiszi, hogy Zágon Rezső minden bizonnyal az “utolsó mohikánja” ennek a mesterségnek. De amikor belépek a kardmüves műhelyébe 4—5 embert — főleg fiatalt — látok foglalatoskodni, mint kiderül ezek Zágon mester tanítványai; te­hát nem hal ki ez a régi, nagymultu mesterség. Az egyik kard éppen most van születőben. A fnester kalapácsütései nyomán a meggypirosán izzó acél szinte varázslatos módon hajlik finom Ívvé... Nemcsak hajlik, hanem ékszerüen véko­nyodik, azután vészit izzásából, kihűl. Újra fa­szén közé dugják az acélt, hogy kellő hőmérsék­leten tartsák. Formálják, újra és újra izzásba hozzák, közben egy sablonnal ellenőrzik méretét; igy megy ez vagy két órán át.. . Végül a piros­ra tüzesitett pengét ezután igen lassan olajba mártják; ezzel történik a kard edzése. . Amig a kard kihűl a mesterrel beszélgetünk. — A kardkovács mesterség nyomai — mond­ja Zágon Rezső, — Magyarországon már a XIV. században felbukkannak. A honvédő háborúkban nőtt azután naggyá. A modern technikával a kard szerepe és ezzel a kardmüvesség is háttérbe szorult, de nem szűnt meg a létjoga. Színházak, filmgyárak rendszeresen rendelnek nálam külön­böző korabeli kardokat vagy tőröket. Cyrano, Hamlet, Rómeó az általam készített kardokkal vív a színpadon. Othelló tőrét is én kovácsoltam. A magyar szablyától kezdve a spanyol spádéig, a tőrtől a lándzsáig sok mindent formáltam ki, fnég pallóst is. Húsz éve, hogy mesterségem folyta­tom és majdnem húszezer kardot kovácsoltam. — Külön kell megemlítenem, hogy a világhírű magyar vívóknak, Gerewich Tibornak, Kovács Pálnak és a többieknek én vagyok a “házi kard­kovácsa”. És amikor pompás győzelmeiket arat­ják bizony jól esik arra gondolni, hogy én dol­goztam kardjukon, tőrükön. Zágon Rezső nemcsak mestere a kardkészités­nek, hanem tudósa is. — Ez a kettő együtt jár magyarázza a kard­Péter János beszéde (Folytatás a 11-ik oldalról) egyoldalú. Az elmúlt két év során és jelenleg is a közgyűlés bármely tagját, még az amerikai dele­gáció bármely tagját is — hangsúlyozom, az Egyesült Államok delegációjának bármely tagját is —szívesen látnánk Magyarországon, feltéve, hogy látogatása nem függ össze a közgyűlés Ma­gyarországra vonatkozó határozataival. Vannak ebben a teremben olyan delegátusok, akik nemrég jártak Magyarországon, és olyanok is, akik a kö­zeljövőben készülnek oda utazni, hogy tájékozód­janak arról, amit meg akarnak tudni. De ezekre a látogatásokra a határozatoktól teljesen függet­lenül került és kerül sor. A finom distinkciót leg­jobban a magyar kormány nevében a főtitkárhoz intézett meghívás mutatja. Kormányom meghí­vására a főtitkárt örömmel üdvözöltük volna és ezután is bármikor örömmel üdvözölnénk Magyar- országon. Minden lehetősége meg lett volna arra, hogy tetszése szerint bármely kérdésről beszél­hessen és tárgyaljon és hogy meghallgassa leg­őszintébb véleményét azoknak, akikkel találkoz­ni kivánt volna. Látogatásának azonban jogi és erkölcsi akadálya támadt, mihelyt nyilvánvaló lett, hogy látogatásának tárgyát a közgyűlés ha­tározataival kapcsolatos egyes kérdésekre szán­dékszik korlátozni s ezzel esetleges látogatását valamiféle ellenőrző körútnak tüntette fel. Sze­retném, ha a közeljövőben egyetértene velünk eb­ben a tekintetben. Újra szeretném hangsúlyozni, hogy tisztán gyakorlati szempontból hasznos lett volna, ha segítséget nyújtunk a közgyűlés megbizottainak, de ez kompromisszumot jelentett volna elvi kér­désben a magyar nép kárára, amely az egyetlen döntőbíró mindezekben a kérdésekben...” műves —, ha nem ismerném a kard történetét, nem is tudnám a korabeli fonnának megfelelően elkészíteni. De nemcsak azt kell tudnom, hogy milyen kardot, tőrt használtak egy bizonyos kor­ban; miután a román, a gót, a reneszánsz és más korok nem mindenütt ugyanabban az idő­ben váltották egymást, külön meg kellett tanul­nom az angol, a német, az orosz, a francia és más nagyobb államok kardjainak történetét. A kardkovács műhely valóságos kis muzeum, igaz, kissé rendetlen muzeum. A falakon függő kardokból szinte leolvashatni az egész magyar nép történetét: honfoglalás idejebeli kardok, görbe szablyák, empire stilusu diszkardok. Sok érdekes és értékes kard van Zágon gyűjtemé­nyében, tqbbek között egy damaszkuszi handzsár, amelyből alig néhány darab van a világon. — Zá­gon Rezső szenvedélyes kardgyüjtő. — Persze nemcsak a magam kedvtelésére ku­tatom fel a régi kardokat — magyarázza a mes­ter —, ezeknek anyagát használom fel uj kardok kovácsolásához. Nézegetem a kardmuzeumot, közben a mester tovább folytatja az abbahagyott munkát. Köszö­rüli a kardot. Milliónyi szikrát, apró csillagokat szór a penge, a kard lapján kimélyül a “vérbaráz­da”. Zágon Rezső megmagyarázza, hogy még a “vérbarázdát” is korszerűen köszörüli ki a kar­don. Például az 1514. évi magyar parasztforrada­lom vezérének, Dózsának kardján a vérbarázda széles és homorú volt, a XVI—XVIII. századbeli francia, olasz, norvég, finn kardokra kettes— hármas vérbarázdát mélyít. A különböző keménységű köveken végzett kö­szörülést a csiszolás követi. Régen kővel és kvarc­homokkal csiszolták, igy értek el magasfoku “vasfényt”, ma a pengét galvanikus utón vonják be, krómozzák. A csiszolási munkát a korongon való finomítással folytatják. Majd befejezik az utolsó műveletet: a szilárdságot, rugalmasságot biztositó edzést, a hőkezelést. A pengét könnyű, meleg izzásra hevítik egész a barna színig, köz­ben olajjal lehűtik. Ezt többször is megismétli és utána a mester nádszálként hajlítja a pengét, amelyre ráerősitik a markolatot. A kardmarkolatok régen ugyancsak a harci cé­loknak megfelelően készültek. A markolatok fo­gantyúja főleg fából volt, amit cápabőrrel vontak be. A korabeli kardmarkolatokat, kardkosarakat Zágon mester ma is igy állítja elő, cápabőrrel bevonva. Zágon Rezső elmondja, hogy sok fortélya van ennek a mesterségnek, bizony nagyon kell igye­kezni ahhoz, hogy a penge rugalmassága, tartós­sága elérje a damaszkuszi kardokét. — De nem elég a tapasztalat — magyarázza a mester — hanem adottság, érzék is. Elsősorban ismernem kell az acélt. A kardkészitéshez szívós, 75 százalékos rugalmasságú acél szükséges. Ilyet a Szentgotthárdi Kaszagyár szállít számomra. A kezemben kell éreznem, hogy az acél mennyire simán hajlik. Zágon Rezső elmeséli, hogy felesége Kozák, az elhunyt kiváló kardmüvesnek az unokahuga volt és munkatársa is: kardtokokat készített Kozák hires kardjaihoz, ő kedveltette meg vele ezt a mesterséget, amelynek “szerelmese” lett. öröm­mel beszéli, hogy mégsem ő az utolsó kardkovács, mert sikerült olyan fiatalokat találnia, akiknek kedvük és képességük van ezt az értékes mester­séget megtanulni. Meg kell mondanom, hogy Zágon Rezső, a kard­kovács nem harcos egyéniség, igaz nem is kasza­bolásra, hanem színészek, sportolók számára ké­szíti kardjait. Munkáját elismerik; a közelmúlt­ban kapta meg a “kiváló iparos” kitüntetést. Ják Sándor Befejezés körül van egy izotóp-laboratórium épí­tése az Eötvös Loránd Tudományegyetem szer­vetlen és analitikai intézetében. Ez lesz az első olyan izotóp-laboratórium, ahol kizárólag analiti­kai kísérleteket folytatnak. “gyakorló” szállodában tanulnak a jövő pincérei, szakácsai Néhány évvel ezelőtt életre hivott vendéglátó­ipari technikum jó szakembereket nevel a vendég­látóipar számára. A leendő felszolgálók, szaká­csok és portások nyelveket, anyag- és áruismere­tet, élettant, mikrobiológiát, szervezést, terve­zést és sok más tárgyat tanulnak. Az iskolának jelenleg 410 hallgatója van, többségük leány. A technikum elvégzése után másfél évig szakmai gyakorlaton is részt vesznek. A gyakorlati okta­tás céljaira a hallgatók rendelkezésére bocsátot­ták a Nemzeti Szállodát. Itt nemcsak a szálloda- ipari tudnivalókat, hanem az éttermi és az esz­presszórészleg munkáját is megismerik. A “gya­korló” szállodát jelentős költséggel korszerűsítet­ték, túlzsúfoltságát megszüntették és a hallgatók rendelkezésére állnak a legmodernebb konyhai eszközök. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB JÖVŐ ÉPÍTŐJE! A PAMUTIPARI IGAZGATÓSÁG és a textilipari ku­tatóintézet megállapodása alapján hat fiatal üzemi mérnök és technikus egy évet tölt a kutatóintézetben, hogy a szintetikus szálak és műszálak gyártásában tudásukat kiszélesítsék. Képünkön: Kenyeres József - né technikus a fonalfeszültség-mérő működését ma­gyarázza Halász Sándornak, a Kistext mérnökének. A budapesti Mű jég pályát november fcó köze­pén nyitották. Az idén 3,000 négyzetméterrel nagyobb a jégfelület és 400,00 kalóriával növel­jék a hűtőkapacitást, hogy enyhébb időben is ki- fogás/alan legyen a jég. Képünkön Pete Vince a műjégpálya igazgatója és Soltész György gé­pész ellenőrzik a teendőket nyitás előtt. AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents