Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-12 / 7. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ _jo Thursday, February 12, 1959 “Franco! — kiáltotta megvetően —, az egy senki. Távolról sem elég kémény. Mindenfelől csak hajbókoltat magának. Nekünk néhány kitűnő férfira van szükségünk, nem hülyék s életképtelenek millióira.” Klerikal fasiszta keresztényüldözés l ' ' : (Review — Könyvszemle) Az osztrák Arbeiter Zeitungban jelent meg az alábbi cikk,.amelyet rövidítve közlünk. Eddig mindig úgy volt, hogyha egy fehér ember egy néger települést meglátogatott, visszaté- i ése után könyvet irt a fekete bőrűek elmaradottságáról. És minden fajvédő tökfilkó természetesnek találta: elvégre mégiscsak jobbak a fehérbor üek, mint az alacsonyabbrendü feketék. Ez a sötét fajelmélet súlyos csapást szenved á hamburgi Claasse kiadónál megjelent könyvben, melynek írója Richard Wright, amerikai néger iró, a könyv cime pedig: Pogány Spanyolország. Egy nagymüveltségü néger tudósit egy fehérek lakta ország elképesztően alacsony anyagi és szellemi színvonaláról. Franco Spanyolországáról varr-szó.. . A könyv lángoló vádirat a náci barbárság összeomlása után 13 évvel még mindig létező fasiszta terrorrehdszer ellen. A közelmúltban ismeretessé vált tömeges letartóztatások és a Franco- féle bírósagok dühe, amely a magasabb bérekért sztrájkolni merészelő munkásokat üldözi, csak aláhúzza e könyv időszerűségét. ■ Az amerikai útlevéllel mintegy kiváltságos külföldiként az amerikai segélyre utalt kolduló diktatúra országában utazó Wright eredeti módszert alkalmaz: naponta őrákhosszat beszélget' munkásokkal, parasztokkal, diákokkal, utcai nőkkel, papokkal,, arisztokratákkal, aztán este a hotelszobában elolvas egy-egy fejezetet a -falangis- ták politikai tankönyvéből. így, a frázist u valósággal egybevetve, egy .mélységesen elkeseredett, a kenyérre és a szabadságra egyaránt forrón vfy gyó nép képe tárul elébe. A könyvből egyidejűleg’ megismerjük a Franco-reudszert,-~mint a közép-, kori inkvizíció és a fasiszta totalitarizmus fojtogató keverékét. Nyomor, börtönök Franco győzelme-óta Spanyolországban a gazdagok mind gazdagabbak, a szegények mind szegényebbek lettek. Wright bemutatja az uralkodó osztályok kihívó fényűzését és szembeállítja ezzel a nép teljes nyomorát. “A nemzeti jövedelemnek mekkora része jut egy főre Spanyolországban ?” — kérdezi egy ismert és a rendszert szolgáló egyetemi tanártól, “Mintegy ötezer pezeta” — feleli ez levertem Beszélgetésük további folyamán a spanyolországi életszínvonalra jellemző szavak hangzanak el: “1936. óta az infláció meghétszereződött és a munkások életszínvonalát leszorította — mondta a professzor. — Ma a bérek alacsonyabbak, mint 1936-ban. Az ínség általános. A legrosszabb a helyzet Andalúziában. . . Á férfiak évi 4—6 hónapot dolgoznak. A vetésforgót nem ismerik; az agrárkérdés éppúgy gyötör benünket, akár évszázadokkal ezelőtt,” “Miért nem tesznek egyetlen lépést sem, a megoldás felé?” — “Minden erélyesebb kísérlet az andaluziai nagybirtokosok haragját és ellenállását váltaná ki. A köztársaság ezek közül a nagy- birtokosok közül sokat kisajátított, de Franco visszaadta nekik birtokaikat,” “Hogyan halad az iparosítás?” “A fejlődés nem éppen rossz — feleli a professzor — de teljességgel a monopolkapitaliz- mus jegyében megy végbe. Tény, hogy Spanyol- országban néhány nagybirtokos és nagyiparos kezében van a legnagyobb vagyon. A spanyol nemzeti jövedelem külföldi segély nélkül nem tesz lehetővé iparosítást. Szegények vagyunk, helyzetünk hasonlit némelyik gyarmatéhoz” —- fejezi be szavait. A szociális biztonság fogalma ismeretlen Fran- co-országban. Ha valaki az utszélre kerül, ott is marad — irja Wright. Wright meginterjúvolt egy újságírót, aki szem- ^n áll a rendszerrel. Tudni akarta, mennyi politikai fogoly van a börtönökben. A válasz megdöbbentő volt:. “Miért a börtönök lakói okoznak öltnek gondot? Ezeknek legalább van mit enniök. Hanem, akik a börtönök körül élnek! Szó sincs róla, mint ha tréfálni lenne kedvem. De van elég rosszabb dolog is Spanyolországban, ami gondot okozhatna, mint a börtönök lakóinak helyzete.” Az arisztokrácia hangja Wrightnek ajánlólevele volt a spanyol vezető körökből bizonyos A. herceghez. Meg-kell elégednünk vele folytatott beszélgetése néhány mondatának idézésével. A herceg arrogáns mozdulattal hátrakápva .őszülő fejét,’oxfordi angol kiejtéssel többek -közt ezt mondta: “...Nem akarom önt megbotránkoztatni, de megmondom, mit gondolok. Fáraszt ezeknek az életképteleneknek az élete, undorodom tőle. Az életképteleneket nálunk elkényeztetik. ördögbe az egészségügyi berendezésekkel, a folyóvízzel és a modern gyógyászattal! Azt mondom, vigye az ördög valamennyit. Ezek az átkozott antibiotikumok, mit hoztak ezek nekünk? Meghosszabbítják az életképtelen milliók életét... Ez a lármázó, névtelen tömeg! Semmi sem lehetne közömhösebb számomra; —.Ön talán elmaradottnak tartja Spanyolországot? Nem, is olyan sok évvel ezelőtt jól megvoltunk ebben a városban csatornázás nélkül, möst vannak csatornák. Azelőtt sokan meghalták, de az . erősek életben maradtak. Ki kellett fejlődnie az ellenállóképességnek. Ma meg a gyengéket elorozzák a halál elől. Hát ez nem tetszik nekem...” “De nem kísérli meg Franco, hogy mindezt visszahozza önöknek?” — kérdeztem. * 80 * 1 m rm r „ r _ ? .- „ _ fi B ‘Írt-Y-IG F fl.j •; P: \ -r; jpFv A N. Y. Times október 2-i számában megjelenő hirdetésről annak idején már irtunk. A hirdetést a bolíviai kormány tette közzé: “Az akarjátok, hogy repülőgépeiteknek, hadihajóitoknak .kelljen felszabadítani Dél-Amerikát a kommunista iga alól9 7:a nem. akkor segítenélek kell Bolíviát politikai és gazdasági harcában. Az ország ma már képtelen egyedül viselni a kommunizmus elleni harc terheit!” Dél-Amerika kommunista iga alatt? Eddig úgy tudtuk, hogy a dél-amerikai országok többségében illegálisak a kommunista pártok, magában Bolíviában a kommunista pártnak egyetlen képviselője sincs a parlamentben. Azt is tudjuk, hogy az utóbbi két évben tucatnyi államcsínyre és felkelésre került sor Latin-Amerikában, s ezek a mozgalmak — imperialista iga lerázását tűzték ki célul. Hogyan került sor arra, hogy a boliviai kormány a New York Timesban hirdet ? Bolivia, alig három és félmillió lakosú ország a világ-pgyik legnagyobb óntermelője. Az évszázadok óta ismert,, hires orurói és potosi bányák 4000—6OQ0 méter magasan fekszenek a tenger- szin felett, s ebben a magasságban csak a ritka levegőhöz szokott indián bányászok tudnak dolgozni. Bolivia ugyanis indián ország, a lakosság 80 százaléka indián és mesztic: hatvanezren dolgoznak az ónbányákban és több százezren a hatalmas ültetvényeken. Bolivia nemcsak arról nevezetes, hogy itt van a világ legmagasabban fekvő bányavidéke, hanem arról is, hogy ebben a dél- amerikai országban a legtöbb az analfabéta és itt a legalacsonyabb az életszínvonal. Hat évvel ezelőtt megmozdultak az indián ón- bányászok és győzelemre vitték azt a forradalmi megmozdulást, amely célul tiizte ki a bányák államosítását és a földreformot. A bányák zömét az első időben ténylegesen államosították, megkezdték a földreformot de az a csoport, amely az indiánok segítségével került a hatalomra, hamar megelégelte ezeket a forradalmi lépéseket és kezdett visszatáncolni. Ez azonban nem ment könnyen. A baloldali Boliviai Munkásközpont Juan Lechin vezetésével még a forradalom napjaiban felfegyverezte a bányászokat, munkásmiliciát szervezett. A milicia Wright könyvének legizgalmasabb fejezetei közé tartozik az, amely Krisztus a föld alatt címmel a protestáns kisebbség üldözésével foglalkozik. Az ugyancsak protestáns néger iró a legszigorúbb konspirációé szabályok betartásával találkozott a spanyol protestáns hívőknél. Ezek állandó félelemben élnek amiatt, hogy helyzetük külföldi ismertetése csak még rosszabb lenne számukra. Franco-Spanyolországban az állam tényleges vagy., lehetséges ellenségének tekintenek mindenkit, aki nem katolikus. Az egyes személyek után való kémkedés már a plébániákon kezdődik ; egv lelkésznek mindig módja van. hogy “isten nevében” megfigyeltessen valakit. Elmondták nekem, hogy az egyházközségekben névsort vezetnek a misét rendszeresen látogatókról és a misét kerülőkről is —- irja WrightA spanyol protestánsok helyzete a hitleri németországbeli zsidókéhoz hasonlít, amikor azokat még nem kezdték meg fizikailag-is elpusztítani. Gyakran előfordul, hogy egy katolikus háztulajdonost arra kényszerítenek, mondja föl protestáns lakójának bérletét. 1947 óta a protestáns istentiszteleken is mind gyakoribbak voltak a rendőri razziák. Magánházaknál vagy kápolnákban folyó biblia-órákat megszakítottak ős részvevőiket fogságba hurcolták. ' Sevillában kleri- kálfasiszta suhancok erőszakosan behatoltak egy protestáns templomba, bántalmazták a lelkészt, szétoszlatták a híveket. A bibliát és az énekes- könyveket benzinnel leöntötték, végül magát a templomot is felgyújtották. Wright a pogánvnak jellemzett spanyol társadalmak elemezve, igy festi meg a jövőt: “Az afrikai erdők mélyén élő meztelen néger ötven év alatt messzebb fog haladni, mint a büszke, hagyományokhoz ragaszkodó spanyol.” nem aJta ki kezéből a fftwert. s megakadálvoz- ta azt, hogy a bányákat és a földeket visszaadják korábbi tulajdonosaiknak. Azt azonban nem tudta megakadályozni, hogy csökkent az ón világpiaci ára, s wa’l-streeti monopóliumok, a. boliviai ón elsőszámú felvásárlói, igyekeznek gazdaságilag tönkretenni az országot. A hatalomra került párt, a Nemzeti Forradalmi Mozgalom áruló vezetői kitárják az ország-kapuit a külföldi tőke előtt: adjatok pénzt és a tiétek az ország! A.külföldi tőke azonban nem szívesen vándorol egy olyan országba, ahol fegyveres munkások őrködnek a bányákban, s bármikor hajlandók felvenni a harcot a hadsereggel. így került sor arra, hogy Hernan Siles Zuazo boliviai elnök hirdetésben kér segítséget Wall Strettcíl a munkásosztály és a Nemzeti Forradalmi Mozgalom balszárnya ellen. A “kommunista iga” néhány ezer fegyveres indián bányász, aki körömszakadtáig védi az államosított bányákat, a nyolcórás munkanapot és azt a párezer hold földet, amelyet paraszt testvérei szereztek. üli íi?mn lim ANGLIÁBAN az állatvédő egyesület Queensland kerületi osztálya meg akarja szüntetni azt a szokást, hogy nyáron át a dolgozó lovak fejére • szalmakalapot tegyenek, mert mint mondják, “maga a ló is tudja, hogy NEVETSÉGES LÁTVÁNYT NYÚJT a kalap tetején kidugott két ;fii- lével. , A MOSZKVAI RÁDIÓ leadása szerint 1958- ban a Szovjetuniót több mint 5,000 amerikai polgár látogatta meg. NORVÉGIÁBAN körülbelül 3 és félmillió ember használ csillapító (tranquilizer) szereket, amiket az állami monopólium hoz forgalomba, — jelenti a monopólium direktora. ★ A MOSZKVAI RÁDIÓ jelentése szerint a szovjet tudományos akadémia nagy kórházat és laboratóriumot épit Leningrad városban a rák-betegség tanulmányozására és gyógyítására. BRAZÍLIA gyorsan növekvő lakossága elérte a 63 milliót. t y? V
