Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-12 / 7. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 12, 1959 [ (Je/efCa s%e-y/CeJtúJA<?£ f i ff . f I ,, , iHMHUUHHUHHVHUHW Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink ■ tek nem szükségszerűen azonosak j; hozzászólnak Ü a szerkesztoseg álláspontjával | a közügyekhez \ SXWWXWWWWWWWWX WWWWtWWVWWWWWWVWWWVWHWWWWW A világosság tábora Tisztelt Ujamerikások! Olvastam a mi Magyar Szónkban, hogy néhá- nyan közületek a világosság útjára tértetek. Örömmel köszöntlek benneteket. Tudjátok meg, hogy reátok s minden becsületes emberre szüksége van ennek az uj hazának, legyen az az Egyesült Államok, vagy Kanada. A veletek együtt idejött vezér-árulók, akiket megjutalmaznak gvalázó Írásaikért és akik a szegény bárányokról is levágják a gyapjút, még egy kevés.ideig jól élhetnek a többiek rovására, de ez nem fog örökké tartani. Már sokan felismerték a valót Magyarországról és megvetéssel fordulnak el tőlük. Rövidesen nekik is rendes megélhetés után kell nézniök, ha élni akarnak. A béke győzni fog, hallhatjátok már — ha nem is látjátok — a nap körül megjelenő emberalkotta. bolygót, ami bizonyíték arra, hogy háború nem lehet, mert a szocialista tábor verhetetlen, a tőkés államok pedig a sajátmaguk megsemmisülésére nem mernek háborút indítani. A szocialista tábor éppen a békeszeretet fegyverével győzi le, a földgolyó összes dolgozóival együtt, a zsarnokságot, az elnyomást. Minden becsületes ujamerikásnak a világosság táborában van a helye. Magyar Szónk megmutatja nektek az élet útját, olvassátok, terjesszétek;. Ha már a sors ide hozott benneteket, az uj világba, akkor egyesüljetek az itteni munkásokkal és segítsétek őket a jobb élet megteremtésében. Kozma Dénes, kanadai farmer Levél Ottó főherceghez Újból jelentkezem egv kis Írással. Ne haragudjanak, hogy eddig nem adtam életjelt magamról, de az ellenforradalom kínzásait még most sem hevertem ki teljesen. — Most már küldök írásokat. Válogassanak benne és amit jónak látnak közöljék. Tisztelt főherceg ur! Hogy elejét vegyem minden nézeteltérésnek, meg kell mondanom, hogy ez az ajánlat nem a kormánytól, v. egyéb hivatalos szervtől jön, csak én-magamtól irom, úgy gondolom jónéhányunk nevében. Hogy a tárgyra térjek: visszahívom önt Magyarországra. Ha már Ausztriába hívták (talán nem is olyan nagyon hívták, mint amilyen nagyon cn menni akart), hát miért ne hivjam én is? Kénytelen vagyok hívni, mert már elmúltak a SO-as évek, amikor a hágai konferencián optáns- igények voltak, Magyarországon meg nyomor, betegség, halál és bűnözés. Elmúltak ezek az idők, meg aztán honnan vegyek egy Bethlen grófot, aki megszavazna a Habsburg-ház részére évi 13 és félmillió koronát az első világháború után elvesztett birtokért. Az igaz, hogy Bethlen miniszterelnök is érdekelve volt ebben 10,000 hold erejéig, de ez bagatel dolog, ha azt nézzük, hogy az összes optánsigény 670,000 hold föld volt. Lássa be főherceg ur, ma már nem lehet ilyesmit csinálni. Lehet, hogy a UN. hajlandó volna még ezt is elvállalni, ha már az úgynevezett “magyar kérdést” napirenden tartja. De az igények? Evvel van a baj ! Ahogy én ismerem a magyar parasztot, ezek egyöntetűen válaszolnának a munkásokkal minden gyár- és^ földigényre. Ne kavarjuk a dolgokat. írjon inkább egy levelet a kormánynak, hogy lemond arról a trónról, ami már évtizedek óta a lomtárban van. Arról pe írjon, hogy itt mit akar csinálni. Valószínű ugyanazt, mint Ausztriában, — ha beengedik. Hogy ott miben spekulál, azt már tudjuk! Kedves főherceg ur, írja meg azt a levelet, melyben lemond a trónról. A magyarok válaszolni fognak, de levelükben lemondanak a nemzetközi illemszabályokról, hogy őszintén megírhassák, amit gondolnak. Nagyon kérem, hogy ezt a választ ne mutassa meg a felséges Zita királynénak. Az édesanyjának nem kell tudnia, hogy hova küldték önt a magyarok. Kézcsókom az öreg királynénak, önt —- hálTs- tennek — jó messziről üdvözli: Wallach István, Budapestről Az asszonynak mindig igaza van! Tisztelt Szerkesztőség! Néhány sort a lapról. Az a négy cikk, amit EHN a Krebiozenról irt, nagyon tanulságos volt, ugyancsak Geréb cikkei az alkoholizmusról. Szeretném, ha arról is írnának, hogy miként működik ma az üzleti világ, vagyis hogy a háziasz- szonyok milyen visszaélésekkel találják magukat szemben a bevásárlásnál. Egy cikket láttam a napokban a helybeli lapban, amely arról irt, hogy egyes cégek ugyneve- vett “call-girl”-öket alkalmaznak nagy üzletek megkötésénél. Ezzel kapcsolatban írhatom, hogy az első világháború befejeztével, azon a napon, amikor a feleségemet megkértem és azóta is mindig tart a hidegháború köztünk, de azért mi együtt tudunk élni. Csak a napokban folyt köztünk a harc, mert el akart menni vásárolni, én pedig ellenálltam, ő viszont azt hozta fel érvnek, hogy ha nincs is szüksége mindenre, amit venni akar, de vásárolni kell 5 dollár értékig, hogy megkaphassa az 50 drb S. H. bélyeget. Én pedig azt mondtam, hogy most úgy sincs mindarra szükség, de majd elmegyünk vásárolni a jövő héten. Dé akkor elvesztem az 50 bélyeget, mondta a feleségem és hiába próbáltam megmagyarázni neki, hogy azért mi meg is fizetünk, nem sikerült, mindig ő maradt felül a vitában. Most meg azon vitatkozunk, hogy a másik üzlet 2 dollár ára bélyeget ad, tehát ezután oda fogunk menni és ott is csak annyit kell vásárolni, mint ezen a helyen; az az üzlet messze is van, többe is kerül az autózás, de a feleségem csak azt nézi, hogy a bélyeget megkaphassa. A munkaviszonyokkal kapcsolatban annyit, hogy olvan mint volt, senkit sem hívtak vissza azon munkások közül, akiket a múlt évben lefizettek. Már mind kihúzták a munkanélküli biztosítást és semmi kilátásuk sincs arra, hogy ismét dolgozzanak. Hiszen többet termelünk, kevesebb emberrel és félidővel, mert bizony csak 3— 4 napokat dolgozunk. Azt hiszem, hogy ha 60 éves korra levágták a nyugdíjba menés idejét, sok fiatal munkás el tudna helyezkedni és ha heti 30 óra munkáért 40 órányi fizetést kapnának, az is sokat segítene a munkanélküliségen. Úgy látom azonban, hogy senki sem tesz ennek érdekében valamit, csak várnak valamire, hogy mire, azt nem tudom. Youngstovvni munkás RÖVIIEB RHODE ISLAND államban 1852 feb. 11-én eltörölték a halálbüntetést. Kivételes eset csak az, ha valaki gyilkosságot követ el mialatt kitölti életfogytiglani börtönbüntetéséi egy gyilkosság elkövetéséért. Egy repülőgép alacsonyan repült Athén fölött. A fiatal nő kinézett az ablakon. A láthatáron minden hóval volt borítva. Mi az a fehérség ott lenn? — kérdezte az egyik utitái’stól. — Hó! — felelte a kérdezett. — Nem különös — mondta a nő —, egy ember éppen az előbb mondta, hogy az Görögország. • DALLAS, Tex.-ban Mrs. S. Taylor az óvodába küldte 4 éves görögszármazásu adoptált kisfiát abban a reményben, hogy ott hamarosan megtanul angolul a többi apróságtól. Egy idő múlva az óvónő arról értesítette Mrs. Taylort, hogy a terv VITÁZNAK OLVASÓINK! Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 5 dollárt, melyből $2 húsz heti előfizetés egy barátom részére. Kérem indítsák meg a lapot neki. A naptárt megkaptam, igazán tudományos munka, sokat lehet belőle tanulni. Köszönöm, hogy leközölték levelemet a november 20-iki számban “Elmélkedés az életről és halálról” címen. Két munkástárs is válaszolt reá, akik megértéssel mutattak reá tévedéseimre. De személyes levelet is kaptam, melynek írója, azt irta, hogy ne fogjak bele olyan dologba, amihez nem értek, nem ludnak való a széna. Hát az igazán úgy van, mert betűvetésem elárulja, hogy már nem leszek Nobel-dijas. Későn jöttem csak reá, hogy elfelejtettem élni. Kérem közöljék alábbi válaszomat. ★ VÁLASZ EGY MEGVÁLASZOLT LEVÉLRE Tisztelt Szanyi Munkástárs! Köszönöm, hogy levelemre válaszolt, mely Elmélkedés az életről és halálról c. jelent meg a lapunk nov. 20-iki számában. Ugye nem veszi rossz néven, ha előttem is olyan értékes soraira néhány megjegyzést teszek, már csak azért is, mert nem állítom, hogy feltétlenül igazam van. Mindez csak az én elgondolásom. Ugyanakkor kedves lapunk szerkesztőinek sem szeretnék fölösleges fáradtságot és kiadást okozni, mert a lapot értékesebb írásokkal is megtölthetik. Elsősorban az isteni szót bármilyen szóval is helyettesítjük, az mindig a légtökéletesebb és legnagyobb erőt jelenti, aminek az emberi erő is alá van vetve. Ezt az erőt arannyal nem lehet megvesztegetni, mert nem hús és vér. Másodszor nem állítom, hogy a világ öröktől van. A Mózes által irt teremtésről szóló elbeszélést a tudományos világ régen megcáfolta. De ha ok nélkül nincs okozat, akkor hol találjuk meg az okot, ami ezt a nagy világmindenséget a fejlődés útjára indította? Ez a fejlődés még folyamatban van, mert az emberi ész és a tudomány betolakodott a természet örök titkaiba, az élettelen ásványvilágba és életre keltette az élettelen anyagot, hogy az az embert szolgálja. Vegyük pl. a villanyáramot. Az a bizonyos réz, amiből a drótot készítik, az ásványvilágban van elraktározva örök időktől fogva, sok más élettelen anyaggal együtt. Emberi erő kell ahhoz, hogy felhozza onnan, a salaktól megtisztítsa és drót alakjában kifeszitse. De élet még nincs benne, még a dinamó sem engedelmeskedik emberi erő nélkül. De egy gombnyomás és az ember kölcsön adott életet, de ebben az életben nincs mag, nem hozhat létre magához hasonló rézdrótot. A villamos-gépek percek és órák alatt olyan nagyszerű munkát tudnak végezni, aminek elvégzésére az emberi erőnek hónapokra, vagy évekre volna szüksége. A televízión emberi mintára alkotott figurák adják le a hirdetéseket, s odáig megyünk, hogy a hirdetéseket bemondók is munka nélkül maradnak. De a villany-ember még sem tökéletes, mert nincs képzelő tehetsége, nem tud tanulni, mig az emberi agy születésétől kezdve állandóan fejlődik, uj ismeretekre tesz szert. A gép azonban nem fejlődhet, mert az csak kölcsön kapta az életet, s igy megmarad annak, aminek született. S. Kovács nem sikerült — az óvodában a kicsikék mind görögül kezdtek beszélni. • PITTSBURGH, Mo.-ban A. R. Alexander biró, aki 98 éves, most jelöltette magát harmadik négy éves terminusára a “Probate” és “Magistrate” bíróságon. Mr. Alexander, aki a legöregebb biró az Egyesült Államokban, bízik abban, hogy meg is választják. • A GENERAL MOTORS CO. 1957-es profitja 2,648 millió dollárt tett ki, mig az összes kifizetett munkabérek és fizetések 1,855 millió dollárra rúgtak. Ez azt jelenti, hogy munkabérben kifizetett minden 8 dollár után 7 dollár ment profitra, amiért semmilyen munkát nem végeztek. De azért H. Curtice, a GM elnöke kijelentette, hogy az autók árát fel kellett emelni, mert előállítási költségük (munkabér) o* *van magas volt, hogy az előző áremelés azt nem fedezte. • EZ AZ EMBER olyan becsületes, hogy még egy tiit sem lopna el! Én a tü-próbában sohasem hittem. De hagyja őt egyedül egy esernyővel!
