Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-12 / 7. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 12, 1959 ■Iiir'fruiiiil^h nAi I I rf^» ■lAnmri^hi rfl^~»rí^" i*^,n-*^>nrnriöiTim.. írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. ▼ v y~T'T t1v^r-v«r ▼ t «r ▼ ■r ▼ ▼ ▼ ▼ Keserves kiábrándulás Ez a cikk nem lesz eredeti irás. A mai rovatban inkább mint fordító kívánok szerepelni. Szeretnék az olvasóknak néhány válogatott paragrafust feltálalni egy olyan cikkből, amely a “pápánál is pápább” republikánus napilapban, a chicagói Daily Tribune-ban látott napvilágot egykét héttel ezelőtt. A szóbanforgó cikk egyik “kedvenc” témámmal: nagyrabecsült elnökünkkel foglalkozik. “President Eisenhower — kebelbarátai társaságában — Camp David nevű hegyi “búvóhelyén” pihen. (Vajon a sok vakációzás fáradalmait óhajtja kipihenni? Ford.) Látszólag ügyet sem vet azokra a feléje irányított, sz-urósan kritikus megjegyzésekre, amelyek a Des Moines- ban megtartott republikánus pártkonferencián elhangzottak.“Mig azonban az elnök néma maradt, bizonyos ^megfigyelők felette furcsának, egyes pártvezetők pedig egyenesen szerencsétlen dolognak tartották, hogy az elnök pont azt a hetet választotta* mjlliomcs cimboráival való kedélyes üdülésre,* amely héten a pártkonferencia kimondotta, hogy a párt újjászületéséhez elsősorban arra van szükség, hogy az újjáépítés munkája szüntelenül — vakációk nélküT— folyjék, továbbá arra, hogy megcáfolják azt a nagyon elterjedt “téves” felfogást, hogy a republikánus párt és a nagytőke (big business) között szoros kapcsolat létezik. “Érdekes, sőt ironikus, hogy áz elnök — egy Pappal a hegyi búvóhelyre való -távozása előtt — szózatot intézett a des-moinesi pártkonferenciához, amelyben kihangsúlyozza, hogy ha a párt fel akar támadni a novemberi összeomlásból, minden párttagnak kötelessége az év 365 napján lankadatlanul munkálkodni. . . Kiemelkedő republikánus pártvezérek erre az üzenetre azt a megjegyzést tették, hogy illő dolog volna, ha az elnök gyakorolná azt, amit prédikál. Az elnök azonban — se szó, se beszéd —- péntek délután beült, a limousine-jába és kihajtott Camp David-re anélkül, hogy a des-moinesi csípős megjegyzéseket figyelemre méltatta volna. “Egyes pártvezetők hangot adtak ama véleményüknek, hogy az elnök nagyon szerencsétlenül választotta ki úgy az újabb üdülés időpontját, mint vakációzó társait, akik mammutvállalatok milliomos fejei. És történt ez pont azon a héten amikor Alcorn pártvezér a párt elsőrendű céljául azt tűzte ki, hogy az amerikai publikum szemében a republikánus párt megszűnjék a nagytőke pártja lenni. . . Az elnöknek azt a kedvenc szokását, hogy szabad idejét előszeretettel tölti dúsgazdag iparmágnások és vállalati elnökök társaságában, a párt vezetői súlyos tehertételként könyvelik el. De Mr. Eisenhower rá se rándít ezekre a panaszokra. Szerinte ahhoz, hogy hosszabb-rövidebb vakációin kivel tölti az idejét, senkinek semmi köze — az az ő privát ügye. . . (Madarat tolláról, embert barátjáról. v Ford.) “A nagyon alacsony sorsból származó Mr. Eisenhowert — úgy látszik — elkápráztatja az az anyagi siker, amely ezeket a nagy üzletembereket jellemzi. Ez a komázás az ilyen gazdag emberekkel visszavezethető a kései ngyvenes évekre, amikor Eisenhower, mint vezérkari főnök, elkezdett golfozni a fényűző National Golf Club augustai pályáján, amely mind a mai napig kedvenc üdülőhelye marad. A klub tagsága, amely 200-ra van limitálva, nagyrészt másutt lakó milliomosokból áll, akik a remek pályán és a pompázatos klubházban szeretik tölteni szabadságukat. “Az elnök más kedvenc üdülőhelyei is hasonlóképpen lukszus-helyek, mint például a nagyon elő kelő Newport, R. I., az ültetvényektől körülvett Thomasville, Ga., továbbá Palm Springs, Cal., amely hemzseg hollywoodi milliomosoktól és Monterey, Cal., amely számos privát birtokkal és pa- lotaszerü urilakkal dicsekszik.. . “Az ilyen kirándulásokon az elnök a cimboráit csaknem kizárólag olyan üzletemberekből és tőkésekből válogatja össze, akiknek az évi jövedelmét legalább hat számjeggyel kell jelezni. Nagyon ritkán esik meg, hogy egy republikánus szenátorral vagy képviselővel vadászna, halászna vagy golfozna.. Ugyanannak a republikánus napilapnak egyik minapi vezércikkében ilyenfajta bókokat találtam az elnökről: “Hogy Mr. Eisenhower befolyása ennyire lecsökkent, annak oka nem abban rejlik, hogy újabb terminusra nem jelölhető, hanem inkább abban, hogy híján van a politikai vezetőképességnek. Személyes népszerűségre képes volt ugyan szert tenni, de semmiféle olyan programot nem tudott prezentálni, amely alkalmas lett volna arra, hogy pártját győzelemre vezesse a kongresz- szusi választásokon. “Semmiféle következetességet nem lehet felfedezni az ő vezetőszerepében. Hogy pártja a legutóbbi választáson ilyen gyászos vereséget szenvedett, az elsősorban az ő vezéri fogyatékosságainak köszönhető, nem pedig annak, hogy újabb négy esztendőre nem jelölhető.” Eddig az idézetek. Valóban elszomorító, amikor egy ilyen hatalmas országnak — és bizonyos értelemben: az Washingtoni politikai körökben igen nagy izgalmat "keltettek az orosz Kommunista Párt 21-ik kongresszusán elhangzott egyes kijelentések, -— írja az Associated Press egyik riportere. A legnagyobb izgalomra Rodion MaUnovszky marsai, orosz honvédelmi miniszternek az a kijelentése adott okot, hogy nekik már olyan interkontinentális irányítható lövegeik vannak, amelyekkel nukleáris bopibákat akkurátusán be tudnák lőni a világ bármely pontjára. * Amerika honvédelmi minisztere, Neil H. McEl- roy nem hagyta szó nélkül a dolgot, sietett kijelenteni, hogy az Egyesült Államoknak is vannak olyan jó, set jobb irányítható lövegei, mint a Szovjetuniónak. “Megbízható” helyről nyert értesülésünk szerint • —, csupán védekezés gyanánt, — az amerikai militaristák ezt az ÜDVÖZLETÉT küldték a szovjet kollégáiknak: — Ha megtámadtok bennünket, megtorlásul azonnal rommá lőjjük Moszkvát! Hamarosan megjött a válasz: — És ha ti támadtok meg minket, akkor nemcsak Washingtont lőjjük rommá, hanem ráadásul még New Yorkot is elsüllyesztjük. — Úgy, — mondották a Pentagonból, — akkor mi Moszkván kivül még Leningrádot és a Szovjetunió felét robbantjuk szét. Mi pedig letöröljük a térképről az összes amerikai nagyvárosokat, — hangzott a válasz. — Akkor mi elsüllyesztjük az egész Szovjetuniót és ráadásul még az apátokat és a fiaitokat is kiirtjuk, — folyt tovább árverés mintájára a fenyegetődzés. — Akkor mi is úgy teszünk, — jött vissza a válasz, — elpusztítjuk az egész Egyesült Államokat, meg a nagyapáitokat az unokákkal egyetemben. Stevenson ajánlata Nem tudjuk, hová fejlődött volna ez a fenyege- tődző verseny, ha Adlai Stevenson, volt republikánus elnökjelölt, oroszországi látogatásából hazatérve közbe nem szól. — De ha mindkét oldalon van már annyi nukleáris bomba és irányítható löveg, hogy azzal egymást teljesen el tudnátok pusztítani, akkor minek a további fegyverkezés? — kérdezte. — Akkor talán a legokosabb lenne abbahagyni a fegyverkezést. Ezen aztán mindkét oldalon gondolkodni kezdtek, csupán néhány amerikai militarista és pár újságíró ugrott Stevensonnak, hogy a fegyverkezési versenybe bele mert szólni. — Ez “free country”, — irta az egyik, — s mi úgy fegyverkezünk, ahogy nekünk tetszik, azt támadunk meg, akit akarunk és úgy pusztítjuk el magunkat, ahogy nekünk JÓLESIK! — Különben is, — mondották ezek, — az oroszok tőlünk, amerikaiaktól lopták el azt a tudományukat, amivel a sputnikjaikat elkészítették és felrepitették és tőlünk lopták el az irányítható lövegek tudományát, mint ahogyan tőlünk lopták el a hidrogénbomba titkát is. A nagy titok Ezt a lopást minden vak tisztán láthatja. Hiszen itt, Amerikában van Edward Teller, a hidrogénbomba feltalálója meg Von Braun, az irányitegész világnak — a sorsa olyan kezekben van, amelyek a golfütőt talán elég ügyesen forgatják, de melyeknek a kormánykerék-forgatói képességé ben még azok sem bíznak meg, akik nem is olyan régen hódolattal és imádattal vették körül ezeknek a kezeknek a tulajdonosát... Hogyan bizhatnak ezekben a kezekben azok, akik sem 1952- ben, sem 1956-ban nem voltak éppenséggel elragadtatva tőlük. .. ? És voltunk jónéhányan, akik egy országnak kormánykerekét nem tévesztettük össze a golfütővel. . . Eisenhower egyik díszpéldánya lesz ama kisszámú elnököknek, akiket a történelem nem azért fog kárhoztatni, amit tettek, hanem azért, amit elmulasztottak tenni. Az ő mulasztása azonban felülmúlja a többiét, mert ő a történelemnek a legválságosabb érájában vállalkozott arra, hogy TE NINI fog — olyan érában, amikor rengeteg TENNIVALÓ akadna egy vezéri képességekkel és felelősségtudattal megáldott államférfi számára — és ő inkább az üdülést választotta. . . ható lövegek feltalálója is, akik akár meg is esküsznek, hogy ők a nagy bombát meg a rakéta löveget nem az oroszok részére találták fel, még csak el sem adták nekik. Ez eléggé bizonyítja, hogy az oroszok biztosan ellopták ezen fontos dolgokat és hogv lopásukat álcázzák, HÁT HAMARÁBB NYILVÁNOSSÁGRA JÖTTEK AZOKKAL, MINT MAGUK A FELTALÁLÓK. De ezentúl már nem úgy lesz. Ha be is engedjük ide az oroszokat, nem engedjük, hogy kilessék a TITKAINKAT. Ezt az uj, TITKOLÓDZÓ eljárást alkalmazták már Ivan I. Artobolevsky professzorral szemben is, akit beengedtek, hogy néhány amerikai csillagásszal tárgyaljon a csillagok felől. Ez az orosz csillagász eljött Los Angeles városba is és a hires kaliforniai csillagászokkal együtt vizsgálgatta az égboltot. Helyeiken vannak Miután megállapították, hogy az Orion csillagzat közepén még mindig ott van az övét képező három kisebb csillag; Sirius (a Nagy-kutya csillagzatban) még mindig kergeti Procyont (a Kiskutya csillagzatban), meg a többi égitestek is mind a helyeiken vannak, mint jó pár millió éve már, Artobolevsky professzor annak az óhajának adott kifejezést, hogy MOST MÁR SZERETNÉ- MEGTEKINTENI A CSENDES ÓCEÁNT IS. Erre a kaliforniai kollégák igen nagy zavarba jöttek. A STATE DEPARTMENT UGYANIS EZT MÁR NEM ENGEDÉLYEZTE A LÁTOGATÓ OROSZ TUDÓS RÉSZÉRE. Artobolevsky professzor tehát hazament anélkül, hogy a. Csendesóceánt láthatta volna. — De miért nem engedték meg neki, hogy a tengert is megnézze? — kérdezték a kaliforniai tudósoktól. — Bizonyára azért, mert otthon elárulta volna a nagy titkot — felelték azok. — Miféle titkot? — kérdezték tőlük. — Hát micsoda nagy titka lehet a Csendes-óceánnak? — Más nem mint az, — válaszolták a kaliforniai tudósok szomorúan lehorgasztott fejjel, —■ HOGY TELE VAN VÍZZEL. Hej, ha az a Teller nem dicsekedett volna el azzal, hogy hidrogén is van a világon, az oroszok mitsem tudtak volna róla és ma nem követelnék azt, hogy az Egyesült Államokkal egyenrangúak legyenek. A Cadillac kormány intézkedései SOIL BANK. A Dallas Tex. News-ban egy kis hirdetés jelent meg: Eladó 500 akkeros farm, melynek tulajdonosa 3 ezer dollárt kap évente Uncle Samtől, hogy ne szántsa fel és ne ültesse be terménnyel. Aki megveszi a farmot, az 4.5 százalékos profitot kollektál a kormánytól évente, ha nem csinál vele semmit. Ezt nevezik Soil Bank-programnak. Ha dédunokáink majdan tanulmányozni fogják korunk történelmét, ezt elnevezik majd Spoil Banknak s szomorúan fognak megemlékezni arról hogy a “free enterprise” korszakában volt egy Cadillac-kormány, amely ilyen módon vezette az ország gazdasági és egyéb ügyeit. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ÉPÍTSE a magyar szót, SZEREZZEN EGY UJ OLVASÓT! C%M SÜÍTIIK IAIMJ0ÍI... Az oroszok ellesik a leg féltettebb titkainkat is Irta: GERÉB JÓZSEF
