Amerikai Magyar Szó, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-12 / 7. szám
Thursday, February 12, 1959 .AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Hová lettek a munkalkamak? Az automáció további tért hódit az iparban “A recessziónak vége, a gyárak újra búgnak, mégis sok (?) munkás van munkanélkül. Miért?” Ezt nem mi kérdjük, hanem a nagytőke közlönye, a “U.S. News and World Report” irta febr. 6-iki számában. Aztán tovább spekulál: ‘‘Mi történik azokban a szorgos gyárakban? Hogy megbirkózhassanak a magas árakkal, a gyárosok most többet termelnek, kevesebb munkással. Az utolsó évtizedben a termelés 32 százalékkal emelkedett, de a gyárak alkalmazottainak száma csak egy százalékkal ment feljebb.” És ezzel el is intézte az állásaikra váró sok munkanélkülit. (A munkaügyi minisztérium legutóbbi jelentése 4,080,000-re becsüli számukat.) Még hozzáteszi, hogy a gyárakban megváltozott a munkamódszer. A munkáltatók már évek óta munkaerőt megtakarító felszerelésekre eszközöltek befektetéseket, hogy leszállítsák a termelési árakat és végre sikerült a termelést sokkal magasabb fokra emelni, anélkül, hogy ezzel a munkások számát is emelni kellett volna. Ugye, milyen szépen meg lehet magyarázni a sokmillió munkás utcára dobását, anélkül, hogy ez embertelenségnek, vagy bűnnek tűnjön? A közlöny még további tanú jelét adja jóindulatának. Tanácsot ad az amerikai szülőknek. “Ne neveld fiadat gyári munkásnak. A munkaalkalmat illetően az nem fejlődő ’terület”. Ennyi a felnövő nemzedéki-e vonatkozó tanács. A többivel törődjön a (talán munkanélküli) szülő. Változások tiz év alatt A U. S. News and World Report a következő adatokat adja az elmúlt évtized alatt történt változásokról a foglalkozások terén. A tér melóipar okban: A gyáriparban 1948-ban 15,321,000, 1958-ban 15,462,000 munkás volt alkalmazva. Tiz év alatt a munkások száma egy százalékkal emelkedett. A mezőgazdaságban 1948-ban 7,960,000, 1958- ban 5,844,000 munkás dolgozott. A munkások száma 27 százalékkal esett. Minél szegényebb valaki, annál inkább rá van szorulva a részletfizetésié való vásárlásra és annál nagyobb árakat fizet szükségleteiért. A “Consumer Reports” öt különböző módját sorolja fel a részletre vásárlók becsapásának. 1. Nagyon kevés törvényes korlátozás áll fenn a részletek finanszírozására felszámított költségek szabályozására. Egyes államokban ez 25 %- ig van engedélyezve, de a legtöbb államban nem ritka a 150 százalékos felduzzasztása sem. Használt automobilok vásárlásánál 90 százalékos kamatláb felszámításáról is történt jelentés. 2. A hitelért felszámított kamatlábat “félrevezető ismertetéssel” csatolják a lefizetendő részletekhez. Pl. néha úgy állítják be, hogy a hitelköltség nem több, mint 1.5 százalék havonta. Ez valójában 18—36 százalékos kamatlábat is jelenthet. “A költségek ismertetésének csak egy módja van, amely lehetővé teszi, hogy a vásárló tisztán lássa és annak tekintetbevételével vásárolhasson. Ez pedig a lefizetendő összeg évi kamatlábának ismertetése”, mondja a fogyasztók közlönye. “Már ideje volna beszüntetni azt a lehetetlen helyzetet, amikor a hitelszolgálatot nemcsak homályba burkoltan adják el a vásárlóknak, hanem olyan kiélezett vásári nyomás kíséretében, amely nem más mint szándékos félrevezetés”. 3. Külön összegeket számítanak fel a részletek késői befizetésénél is. Ezek a “büntetések” különbözőek. Néha 100, d^ néha 200 százalékos ösz- szeget is hozzáadnak az esedékes havi összeghez, ha a fogyasztó nem küldötte be idejében. 4. A kollektálás módszerei nincsenek törvényesen ellenőrizve. Ezek a módszerek néha nagyon durvák és néha teljesen törvénytelenek. 5. A legtöbb államban, ha a megállapított részletfizetések kimáradnak, az elárusító cégnek jogában van visszaszerezni az eladott cikket, sőt “pert indíthat a még hátralékos összegért is”, mondja a “Consumer Reports”. Piciny sziget a gyűlölet tengerében “Most. már teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a bíróság egyik karja a szegregációAz építőiparban 1948-ban 2,169,000, 1958-ban 2.649.000 alkalmazott volt. Az emelkedés 22 százalékos. A bányaiparban 1948-ban 982,000, 1958-ban 721.000 munkás dolgozott. A munkások száma 27 százalékkal csökkent. A közszolgálati iparokban: A kis- és nagykereskedelemben 1948 óta 17 százalékkal több alkalmazott van. A szállító és közhasználati iparoknál (villany, telefon, gáz) 1948 óta 6 százalékkal kevesebb munkás van. A pénzügyi, biztositó és ingatlan intézeteknél 1948 óta 36 százalékkal többen dolgoznak. Más szolgálatoknál 30 százalékkal emelkedett a munkások száma. Összegezve a fenti adatokat azt látjuk, hogy mig a gyári termelés óriásinak mondható 32 százalékos emelkedésével szemben a gyári munkások száma, csak égy* százalékkal, az építőiparban pedig 22 százalékkal emelkedett, addig az összes termelő ipari munkások száma 7 százalékkal csökkent. A nemtermelő iparokban — kivéve a vasút, villany, stb. — ahol csökkent a számuk — a munkások száma emelkedett, mégpedig 36 százalékkal. A közalkalmazottak, — városi, állami és szövetségi — száma 1948 óta 48 százalékkal emelkedett. Idetartoznak a fegyveres erők is. Ha visszamegyünk az első világháború utáni időre, azt látjuk, hogy akkor minden 10 munkás közül hat a termelésben vett részt és 4 a köz- szolgálati iparokban dolgozott, vagy a kormány alkalmazottja volt. Ma az arány fordított: 10 munkás közül csak négy van a termelésben és 6 van másutt alkalmazva. A gépesítés és automáció haladásával nemcsak arányváltozás fog beállani, hanem a munkanélküliek serege fog növekedni, ha erélyes intézkedés nem történik a megakadályozására. nak”, mondotta Georgia déli állam egy lakója, amikor fíiltanuja volt annak, ahogyan Americus, Ga.-ban a biró igazságtalanul elitéit két munkást, akik tagjai egy színes- és fehérbőríiek által vezetett termelőszövetkezetnek. Koinonia Community, Americus közelében fő- 'zelék és gyümölcstermeléssel foglalkozik. A déli fajgyűlölők haragját megbocsáthatatlanul magára zúdította azzal, hogy tagsága négerekből és fehérekből áll és hogy mind békés barátságban élnek és dolgoznak együtt. Sőt, ellenálltak minden eddigi törekvésnek, amellyel a fajgyűlölők a közösséget fel akarták robbantani. A két munkás, Lee Peery és Paul Goodman “lopás” vádja alatt egyenként 250 dollár büntetésre lett ítélve. A nevetséges vádat egy helybeli mészkereskedő hozta ellenük, aki dühös volt, mert a közösség — amelynek ő nem akart me- szet eladni — végre képes volt azt máshonnan beszerezni. Amikor a két munkás teherautóját a rakodóhely elé akarta állítani, kénytelen volt az útjában levő szeméttörmeléket elmozdítani. A mészkereskedő azt állította, hogy abban az ő tulajdonát képező mész volt. Koinonia kártérítést ajánlott fel neki, de a mészkereskedő kijelentette, hogy keresztényi kötelessége megleckéztetni őket ezért. Tavalv az egyik munkást egy fehér fajgyűlölő megtámadta, amikor szállítmányt vitt a vasúthoz. A bíróság a munkást találta bűnösnek holmi kocsiparkolási vád alapján, mig a zuzódásaira azt mondta, hogy azok eséstől származtak. A nyílt és burkolt üldözéssel és magas pénzbüntetéssel a küzködő termelőszövetkezetét akarják megszüntetni a feketelelkü fajgyűlölők. Az ópium betegei Az ország bóditószereket használó betegeinek 43 százaléka New York államban lakik, mondotta az ezzel a problémával foglalkozó törvényhozói bizottság, amely jelentésében több gondoskodást kér ezeií szerencsétlenek meggyógyitásárá. lapépitési kampányát! AMERIKAI ÉLETMÓD Irta: EöRSI BÉLA “Ez csak Amerikában lehetséges” c. könyvet egy börtönviselt zsidó üzletember irta. A könyv őszinte, emberi és liberális, még hozzá abban az államban, ahol ehhez bátorságra van szükség: Észak Carolinában. A könyv az ott megjelenő “The Carolina Israelite” c. folyóiratban megjelent írásainak gyűjteménye. Ezt a folyóiratot csak előfizetésre lehet megkapni, s előfizetői között olyan emberek vannak, mint Earl Warren főbíró, Adlai Stevenson, William Faulkner, hires iró, Carl Sandburg költő és mások. A könyv humorosan kigunyol mindent, ami elavult és talmi. ír apjáról, (aki emigráns volt) és annak barátairól, akik szombatonként a szent könyveket tanulmányozták. Anyjáról, aki primitiv asszony létére mosolygott ezeken a hiú, szükségtelen fáradozásokon, s úgy látta, hogy közte és Isten között semmilyen szentirásra nincs szükség, megértik ők egymást anélkül is. Egy helyen azt Írja, hogy sohase szidjuk össze a pincérnőt, ha hibát követ el. Nem magyarázza ezt meg logikus emberszeretet alapján, hanem azzal, hogy milyen kicsinyek vagyunk mi, emberek, a billió és billió csillaghoz képest és be kell látnunk, hogy a pincérnő tévedése nem is olyan nagy eset ehhez mérve. Egy barátjáról ir, aki meglátogatta őt egy alkalommal. Magas, csinos fiatalember, mérnöknek készült. A legendás amerikai hősökhöz, mint Dániel Boone, vagy Davy Crockett hasonlított. Sok mindenről elbeszélgettek, majd kitértek a négerek és fehérek kérdésére. A fiatalember kifejtette véleményét: lehetetlennek tart ja,hogy a két faj gyermekei együtt üljenek az iskola padjaiban s kijelentette, hogy ha neki gyermekei lesznek, ő bizony sohasem fogja azokat kitenni ilyen rettenetes helyzetnek. Majd a régi déliek tradícióiról kezdett beszélni s arról, hogy szülei milyen szere- tetet éreznek a négerek iránt. Majd elmondta, hogy pár évvel ezelőtt egy iskolai “bus”-t vezetett és minden év elején néhány kellemetlen napja volt. “Nem törődöm a felnőtt négerekkel, megértem őket és ők is megértenek engem. De igen bántó az, amikor egy néger anya az iskolaév első napján behozza a 'gyermeket a bus-ba és megmutatja neki a hátulsó részen azt az ülést, ahova neki leülni szabad. A gyermek körülnéz, mindenütt üres ülések, és nem érti. Másnap a kis gyermek beugrik a bus-ba. elfoglalja az első helyet, amit üresen talál, mint azt minden más gyermek is teszi, mire az anya felmászik és elvezeti gyermekét az utolsó üléshez; ezt teszi napról napra, mig végre a gyermek megérti, hogy hol- az ő helye. Az iró megkérdezte barátját, hogy ő mit tett ezen idő alatt? — Elfordítottam szememet, s addig nem néztem fel, mig el nem indíthattam a nyavalyás motort. Hirtelen másról kezdtek beszélni, mert mint az iró kifejti, hirtelen közel kezdte érezni magát ehhez a fiatal emberhez, de azután mégis örömmel vette, hogy elment, mert attól tartott, hogy mindketten sírva fakadnak. Harry Golden, megbocsátom neked, amint Warren főbíró is megbocsátotta, hogy börtönben ültél (ugv tudom, hogy csalásért), megbocsátom a tendenciózus szentimentális féligazságokat, me- lvekkel az amerikai közönség hiúságát kívánod legyezni — ezért az egy kis történetért. Bitor©!? silráikfíjrási Je* brláfozása A Legfelsőbb' Bíróság, egy nagyfontosságu döntésében kijelentette, hogy az államoknak nincs joguk betiltani békés piketelést, amit munkások szervezkedés céljából folytatnak. A döntés közvetlenül azokat a bírósági tilalmakat érvénytelenítette, amelyeket Miami Beach hoteltulajdonosai négy évvel ezelőtt az állami bíróktól beszereztek, hogy a hotelmunkások szervezkedését meggátolják. A Főbiróság egyöntetű döntése kijelenti, hogy “a floridai bíróságnak nem volt joga ezt a szervezkedési piketelést megszüntetni”. Továbbmenve kimutatja, hogy a piketelésfolyamán nem volt erőszak alkalmazva, amely esetleg jogot szolgáltatott volna a floridai bíróságnak állami rendőrség használatára. 'íw | A Főbiróságnak ez a döntése sokkal messzebbmenő, mint a.miamii hotelsztrájk kerete. Kiternyesen-egyre, nagyobb hatáskört tulajdonítanak maguknak munkás kérdésekben. * A részlsíflzslés útvesztői wvwwvw%*ww% wv*vwvvww^wwvwwv\*vw*v%*v Vigyük sikerre a Magyar Szó jed minden államra és különösen azokat az alia- mókát sújtja, ahol “right-to-work” törvények léteznek,és annak alapján a helyi hatóságok önké-
