Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-21 / 34. szám

10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 21, 1958 AHOGYAN ÉN LÁTOM... írja: EHN Vegetáriánusok védelmében (Befejező közlemény) Dr. W. G. Savage “Food and Public Health” cimü könyvében Írja, hogy az agy-tuberkulózis 18 százaléka; a bél-tuberkulózis 51 százaléka és a csont-tuberkulózis 25 százaléka a marhahús evésre vezethető vissza. Ez azt jelenti, hogy több mint ötezer amerikai áldozata évente annak a rendszernek, amely beteg húst etet és beteg tejet itat a fogyasztó közönséggel, hogy ezáltal az- üz­leti érdekeltségek ne szenvedjenek kárt. Huxley és Wells “Science of Life” cimü mun­kájukban írják, hogy az eladásra kínált húsokat gyakran mikrobákat terjesztő por-szellők és le­gyek fertőzik meg. Ugyanott említik, hogy 376 megvizsgált tengeri állatnak 35 százaléka szenny­víz fertőzést mutatott. J. H. Kellogg amerikai orvos megállapítása, hogy egyre több orvos, diétikus és tudós ébred annak tudatára, hogy a hús nem tiszta táplálék, hanem számos mérges anyaggal kevert élelmi­szer. Jelentette azt is, hogy a világhírű Battle Creek szanatórium tapasztalatai szerint vakbél- gyülladás és rák úgyszólván ismeretlen azok kö­zött, akik nem esznek husi. Br. Victor Heiser “American Doctor’s Odys­sey” cimü könyvében bizonyítékokkal támasztot­ta alá ama megállapítását, hogy az emberek dié­tája rendkívül fontos, mert nemcsak azok va­gyunk, amit eszünk, hanem nagy mértékben úgy is gondolkozunk. Az utóbbi években pedig egyre több azoknak a tudósoknak a száma, akik kutatá­saik alapján állítják, hogy diéta nemcsak a tes­tet, hanem a szellemet és lelket is befolyásolja. Az emberek az évezredek folyamán úgy hatá­roztak, hogy állatok legyilkolása megengedett dolog és semmi erkölcstelenséget nem találtak ab­ban, hogy a gyomruk kielégítésére élő állatok millióit végezzék ki. Ettől a felfogástól csak egy lépés volt az emberevés; egy másik lépés az a megállapitás, hogy az afrikai négerek nem em­berek és semmi erkölcstelenség nem volt abban, hogy őket milliószámra és heringek módjára ha­jókba zsúfolják, Amerikába cipeljék, az utón el­haltakat a tengerbe dobálják és az élve maradot­takat állatok módjára árverésen eladják. Ettől megint csak egy lépés volt ártatlan abesz- sziniaiak levegőből való bombázása és Mussolini csemetéjének kérkedése, miután e tettet elkö­vette. Egy lépés volt koreaiak “napalnT’-bombák- kal való gyilkolása és Hiroshima ártatlan lakos­ságának atombombával való kivégzése. Tudvalevő, hogy a vágóhidakon állandóan kés­sel dolgoznak az emberek és lelkiismeretfurdalás nélkül tobzódnak a leölt állatok meleg vérében. Érdekes ezzel kapcsolatban Mary S. Brown meg­állapítása a “Reasons for Vegetarian Diet” cimü könyvében. Szerinte Chicagóban minden olyan gyilkosságot, amelyben kés szerepelt, olyan egyén követett el. aki vágóhidakon dolgozott. Aki te­hát megszokta és természetesnek találta a vágó­hidak kegyetlenségeit, az nem talált kivetni va­lót egy embertársának a leszurásában sem. Akik a vágóhidak ártatlan áldozatainak a húsát nagy étvággyal fogyasztják, beletörődnek abba a gon­dolatba is, hogy “háború mindig volt és lesz is” és lelkiismeretfurdalás nélkül tűrik ártatlan mil­lióknak mészárszékre való hurcolását a háborúk sorozatában. Dr. H. Carrington megállapítása, hogy a hús­evőknél természetes-a szeszes italok utáni vágya­kozás. “Soha nem ismertem olyan vegetáriánust” — mondotta ;—, aki iszákos lett volna, vagy sze­szes ital után vágyakozott volna.” Cook őrnagy, az angol Salvation Army feje, hivatalosan jelen­tette, hogy az angol városok “slum” kerületei­ben éveken át végzett munkája közben egyetlen egy vegetáriánust sem talált a részegek között. H. B. Fowler, aki 40 éven át tanulmányozta az alkoholfogyasztást és annak befolyását az em­beri szervezetre, állandóan hangoztatta előadásai folyamán, hogy a husevés izgató hatást gyakorol az idegrendszerre és előkészíti a fogyasztókat a mértéktelen ivásra. Azok, akik nem húsevők, nem fogyasztanak al­koholt és nem is dohányoznak, hanem az ártal­mas nikotin helyett friss levegővel töltik meg türejüket. Nem isznak kávét és teát, hanem he­lyette gyümölcs-nedveket és tejet fogyaszta­nak. . . Éveken át reggeli előtti testgyakorlatom a Mount Hollywood megmászása volt. Sok száz nővel és férfival találkoztam, akik reggelenkint ugyanezt csinálták. Túlnyomó többségük vege­táriánus volt, nem ivott és nem dohányozott. Legtöbbjük a hegymászás mellett úszásban ta­lálták szórakozásukat, egyik sem volt tul-kövér, sem tul-sovány, valamennyien egészségesek vol­tak. Max Ileindel “Teachings of an Initiate” cimü könyvében írja: “Amíg ncni értjük az emberek táplálkozása és természete közötti összefüggést és amig ez:l a megértést nem használjuk fel a ká­ros szenvedélyek cnyhi cséré és a vadság meg­szüntetésére, addig tartós békére nincs kilátás.” Ahogyan őseink leszoktak arról, hogy saját embertársaikat leöljék és megegyék, úgy remél­hető annak az időnek a bekövetkezése, amikor a jövőbeli húsevők leszoknak majd az állatok le- gvilkolásáról és felfaláséról. Bevégzem ezt a cikksorozatot Tolstoj egy megállapításával, akit sokan az “egyetlen igazi kereszténynek” tartottak: “A jövő a vegetáriánusoké. A vegetáriánus mozgalom töltse el örömmel azok lelkét, akik valóban a szivükön viselik az emberiség sorsát és jövőjét”. A CÉDRUSOK HAZÁJA A Földközi-tenger keleti medencéjének azon a keskeny, parti sávján, amelyen ma nagyjából Libanon véráztatta köztársasága húzódik, a Ka- ziosz-hegytől Karmel hegyéig a távoli időkben sajátos csoportosulás jött létre, amelyet egységes államnak aligha nevezhetünk. Ezen a gazdag, neolitkori lelőhelyen alakult ki Fönícia, a cédru­sok hazája, amely az ókor legélelmesebb kereske­dőin kívül az üveggyártás és az ábécé csodáival ajándékozta meg az utókort. A karcsú hajók népe Talán sehol sem hamisabb csengésű a “régi, szép idők” frázisa, mint éppen itt, ezen a parton. A mai Libanon területe a történelemnek jótformán valamennyi korszakában sok viszontagságot ért meg, még a történész szeme előtt is egyetlen tra­gédiává olvad össze a háborúk és népvándorlások végtelen láncolata. Annál fényesebben ragyog a legyőzhetetlen, dolgos ember csillaga Libanon he­gyei felett, hiszen éppen ezen a területen született meg modern civilizációnk és kultúránk számos, nélkülözhetetlen eleme. A nyugati szemita nyelvet beszélő föníciaiak akkor tűnnek fel a történelem színpadán, amikor a Földközi-tenger keleti részén összeomlik a kré­tai királyok tengeri uralma. A ma is ismert, ti­tokzatos “minoszokkal”, a kréta-szigeti uralko­dókkal összehasonlítva a föníciaiak hus-vér em­berekként jelennek meg, akik karcsú tengeri ha­jóikon hamarosan felkutatják a hatalmas, kék vizű tengert és már i. e. 1100 körül, tehát három­ezer évvel ezelőtt feltűnnek Hispániában (a mai Spanyolországban), sőt túljutnak az ókori világ határának tartott “Herkules oszlopain” (azaz a Gibraltárt szoroson) és Ciprus, Szardínia, Málta Szigetén alapítják meg kereskedőgyarmataikat, sőt az ő nevükhöz fűződik Róma későbbi halálos ellenségének, Karthágó városának alapítása is, í. e. 814 körül. Mindenki prédája Egy külföldi történetíró a Közel-Kelet népeit ahhoz az emberhez hasonlította, aki egy forgal­mas országút közepén üti fel sátorfáját. A föní­ciai város-államok, Árvád, Gubla (Byblos), Be­írnia (Beirut), Sziduna (Sidon) és Zor (Tyros) lakói történelmük során annyi viszontagságot ér­tek meg, hogy a göniciai történelem nevezetesebb dátumainak felsorolása minden szörnyűsége elle­nére is szinte unalmassá válik. Az i. e. 3. évezredben Egyiptom fáraói Byblos ki kötőjébe küldik hajóhadukat cédrusfáért, közben azonban a föníciai városokat feldúlják Sumer és Akkád mezopotámiai uralkodói. I. e. 1740-ben a nomád hikszoszok pusztítják el Tyrost és Sidont, 1570-től kezdődően Fönícia területe az egyip­tomi újbirodalom stratégiai felvonulási terepévé válik. Az egyiptomiak, a hettiták, a mitanniak és az amoriták gyakran Fönicia területén vívják meg véres csatáikat. I. e. 1200 körül vad, tengeri népek pusztítanak ezen a vidéken. Az asszírok több Ízben rombolással és mészár­lással büntetik meg a lázongó föníciai kereskedő- városokat, amelyek az asszírok bukása után az ujbabiloni birodalom uralma alá kerülnek. Erre az időre, az i. e. VI. századra esik a felkelő Tyros 13 éves ostroma. Az ujbabiloniakat is túlélő fö­níciaiak sorra harcolnak a perzsák és a ciprusi királyok ellen, majd i. e. 332-ben Nagy Sándor hódítja meg őket. Röviden ennyi Fönicia tragikus története. Bíbor, üveg és ábécé A végeláthatatlan történelmi viharok közepette a föníciaiak számos iparágban az ókor legkivá- lóbbjai közé emelkedtek, ők gyártották először az ókori divat luxuscikkét jelentő biborszövetet, és mai életünk nélkülözhetetlen anyagai közül Föníciában oldották meg az üveggyártás titkait is. Mint minden hajósnép, a föníciaiak tudós csilla­gászok, mint minden kalmárnép, ügyes számolók voltak. Legnagyobb kulturális vívmányuk azon­ban kétségkívül az ábécé feltalálása volt. Maga a görög ábécé is részben föniciai eredetű, ennek a mérhetetlenül fontos találmánynak a tudomá­nyosságra gyakorolt hatását, a kép- és a szótag­írással szemben elfoglalt fölényét talán nem kell részleteznünk. A föníciaiak öröksége A föniciai nép nyomtalanul eltűnt, kulturális öröksége azonban mai műveltségűnket gyarapít­ja. A föniciai kultúrát részben a görögök adták tovább Európának, valószínűnek látszik, hogy maguk a görögök is Föníciától vették át polisaik (városállamaik) szervezetét. A bibliai Salamon király a föniciai I. Hiramtól (i. e. 969—936) nagy mennyiségű cédrust vásá­rolt a jeruzsálemi templom építéséhez. Ez a liba­noni hegyek között található fenyőfajta, amely­ből az ókorban karcsú hajók készültek, ma már A Kínai Népköztársaság fájlodé ipara A Népi Kina óriási területén a helyi ipar növe­kedése gyors iramban ha ad előre. Az utolsó öt hónap folyamán csupán három tartományban: Henangbm, Bandimban és Szi- csuangban 250,000 kis- éf középnagyságú gyárat üzemet, műhelyt és bányát helyeztek üzembe. Két hónap alatt, május közepéig bezárólag csupán Henang tartományban 164,000 uj kis­üzem, ércbánya és műhely kezdett dolgozni. Kina éléskamrájában, Szicsuang tartomány­ban ez év első hónapjaiban már 50,000 hasonló gyárat, üzemet, bányát és műhelyt építettek. Szicsuang tartományba í kisüzemeken és mű­helyeken kivül középnagyságú vállalatokat is épí­tenek. Ez év végéig itt négy uj, egyenként évi 150—200,000 tonna termelékenységű acélolvasz- tó-gyárat, 10 vizierőmüvet és hőelektromosállo- mást fognak építeni 200,000 tonna össztermelé- kenységü ásványi-trágyagyárakat. Ily vállalatok ezreit helyezik üzembe a Kinai Népköztársaság más kerületeiben is. Az ez év végére befejezésre tervezett Paotow- Lancsow uj vasútvonalat öt hónappal a határ­idő előtt befejezték. 1954-oen kezdték meg a sí­nek lefektetését és e hét folyamán már megkez­dődik rajta a forgalom. Ez a vonal összeköti Pe- kinget Lanchow-al, mely az északnyugati közle­kedés egy fontos gócpontja. A SVÁJCI lapok közlései szerint 14 ország je­lentette be részvételét azokon a kiállitásokon, amelyeketa Genfben szeptemberben megtartan­dó-atomkonferencia alkalmából rendeznek majd. Tulajdonképpen két kiállítás lesz, az egyik tudo­mányos, a másik kereskedelmi jellegű. Magyar- ország mindkettőn részt vesz. A brüsszeli világ­kiállításon nagy sikerrel szerepelnek atomfizikai műszereink, s a szakemberek most megtekinthe­tik ezeket Genfben is. A tudományos eredménye­ket bemutató kiállításon szerepel majd a Van de Graaf generátor kicsinyített mása, szinkroton berendezés, 800 kilovoltos részecske gyorsító ma­kettje és több atomfizikai műszer.----------------------------------------— ----— —------------------------------^ a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, de kemény törzse és büszke koronája ma is ott szerepel a Libanoni Köztársaság címerében, mint a közel- keleti népek kulturáltságának, hazaszeretetének és függetlenségi vágyának elpusztíthatatlan jel­képe. S. H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents