Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-21 / 34. szám

Thursday, August 21, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ LEVÉL A KONFERENCIÁHOZ MUNKÁSTÁRSAK, SEGÍTSÜNK . . .! A Országos Lapkonferenciára máris sok nagy­jelentőségű ajánlat érkezett a lap sorsát szivükön viselő olvasóinktól, bizonyítékául annak, hogy el­gondolásaikkal, ajánlataikkal, még jobbá, szebbé, kívánatosabbá óhajtják tenni a munkássajtót, hogy az események igazi arcát mutatva, széle­sebb körben szolgálhassa a felvilágosítás nagy — és nagyon is szükséges munkáját. Sok hasz­nos és jól átgondolt tanács érkezett be mostaná­ig, amelyek megkönnyítik olvasóink munkáját, a küldendő delegátusokkal való előzetes megbe­széléseket. Legkimeritőbb és körültekintőbb mostanáig a los-angelesi kerületi konferencia megbeszélése és összefoglalása volt, amely kiterjeszkedve a lap fenntartásának úgy szerkezeti, mint politikai és anyagi részleteire, lehetőségeire, értékes szolgála­tot tett ezen a téren. Ismétlések és Írásom hosszuranyujtása elkerü­lése végett, használom a gyenge szónokok értel­mes és sohasem unalmas véleménynyilvánítását, “csatlakozom az előttem szóló nézetéhez”. Mind­azonáltal szeretnék saját elgondolásomból hozzá­fűzni egvpárat, melyben a nők hatásosabb meg­szervezésének kérdését óhajtanám a konferencia és delegátusok által erősebben kihangsúlyozni, óriási erő pazarlódik el ezen a téren. Ezer példa mutatja, hogy csak ott van eredményesebb mű­ködés, ahol a nők százpercentes hozzájárulása megvan. A legkisebb helységben is lehet meg­szervezni női csoportokat. A haladottabb szelle­mű férfiak kötelessége felébreszteni ambícióju­kat és cselekvésre buzdítani őket, hogy azt a munkát — amit eddig egyedül végeztek a hala­dás, a munkássajtó és az összmunkásság jólété­nek érdekében, elöregedve, munkában kifáradva, együtt vezethessék tovább. A világ legsötétebb részeiben is öntudatra ébredtek a nők és bámu­latos erőfeszítést és munkát végeznek. Csap ép­pen az amerikai magyar munkásasszonyok ne ér­tenék meg ennek fontosságát ? Úgy az arab or­szágok, mint Afrika országainak asszonyai is felismerték saját értéküket és vagy mint moz­galmak vezetői, vagy mint az egész világra ki­terjedő mozgalmak segítőtársai vesznek részt az imperializmus régóta viselt és súlyos béklyóinak lerázásában és népük jólétének előmozdításában, annak harcos követelésében. A világhelyzet meg­követeli, hogy minden erőt egyesíteni kell, hogy ellenállhasson annak a hatalomnak, amely a világ minden részében pénzzel, fegyverrel és minden bőségesen rendelkezésére álló eszközzel igyekszik még jobban elnyomni azt az óriási tömeget, mely számára a tobzódó jólétet megteremti. Ezek is­mertetésével és megértésével kell cselekvésre bír­ni a nőket. Nagyszerű munkát végezhetnek a nők a lap, sőt hirdetések szerzésében is, (ami nagy segítség lenne a lap fenntartásában) valamint abban, ha igyekeznek megérteni az “elmaradot­takkal”, hogy aki hisz benne, de bármely — előttem mindenkor érthetetlen okból — nem akarja megújítani előfizetését, vagy megrendelni a lapot, az nyissa ki a szivét és erszényét s leg­alább anyagiakkal támogassa mindenkor nehéz­ségekkel küzdő sajtónkat. Ennyit erről, abban a biztos tudatban, hogy a Nők Világa szerkesztője élőszóval sokkal hatáso­sabban és bővebben fogja a nőkérdés fontossá­gát ismertetni. Továbbá indítványozom, hogy a delegátusok visszatérve figyelmeztessék az union. (szak- szervezeti) tagokat, hogy azok próbáljanak bár­mily uttal-móddal odahatni, hogy a vezetői szün­tessék meg úgy Írásban, mint rádió vagy más beszédeikben az állandó és munkásvezérek részé­ről undorító vörösfaló stílust, mely ébrentartja a hallgatókban és a szaklapok olvasóiban azt az idejétmulta és hazug beállítást, hogy a népi de­mokráciák Amerikának ellenségei s hogy azok­ban mindenki gonosz és azt gyűlölni muszáj. Most, amikor nagy amerikaiak, tudósok, művé­szek, politikusok, — beleértve Mrs. Rooseveltet, újabban Dr. Leona Baumgartnert a városi egész­ségosztály vezetőjét — a legnagyobb elismerés­sel jönnek onnan vissza és megadják a hihetetlen erőfeszitéssel felépített intézményeknek az azok- kat megillető elismerést, a vörösfalásnak már igazán nincs helye. És kinek a legnagyobb érde­ke a békés együttműködés elősegitése, mint az ipari munkásságnak? A békés együttélés munkát és jólétet jelent. S az az idő már rég elmúlt, apó­kor még remélhették, hogy a Szovjetet el lehet seperni a föld színéről Ezt Amerikában csak egyedül a Mr. Dulles hiszi, senki más. Ami a lapkritikát illeti, a Magyar Szó ma jobb mint valaha volt, úgy a híranyagot, mint a politi­Épitö kritika a lapról Tisztelt Szerkesztőség! Doran munkástárs cikke sok és alapos kons­truktiv gondolatot tartalmaz. Kitűnő idea pótol­ni valamiképpen azt, amit az IWO megszűnésével vesztettünk. Hirdetjük ugyan az összetartást, de azt csak szervezkedéssel lehet elérni. Egy közpon­tosított szervezkedéssel nagyobb erőnk lesz a la­pot fenntartani és erősíteni, mint ahogy most állunk. Egy Demokratikus Kultur Szövetség osz­tályokkal és ügykezelő bizottsággal az élén meg­felelő lenne. Az osztályok felelősek lennének a központnak és vica-verza. Szervezők kiküldése elmaradhatatlan lenne, de kezdetben lokális meg­indításban, anyagi támogatással. A mi berozsdá­sodott 16 milliméteres mozigépeinket is elő kelle­ne venni, mert kitűnő filmek várnak bemutatás­ra... A nyugalomba vonult berozsdásodott munkás­társak reaktivizálódnának, ha szervezett akciót látnának. Lapunk tartalmát a következőkkel bírálom: A külmunkatársak némelyike teljesen elfeledkezik arról, hogy a Magyar Szó az amerikai magyar osztályt udatos munkásság lapja és mint ilyen kell hogy az osztályvonalon irjon-haladjon. A szerkesztőség amugyis gyenge osztálymegvjlá- gitásu cikkeit egyes külmunkatársak Írásai elho­mályosítják, zavarossá teszik. Azért van az, hogy sokan, de főleg az ujamerikások nem találnak összhangot a lapunkban. Tartalmuk nagyon sok esetben nem múlja felül í polgári sajtó nívóját. A mi lapunk egy megszabott vonalon haladó lap. Fenntartói, építői, a keservesen összekupor- gatott, sokszor a penzióból... tehát a gyomruk­tól elvont dollárokból-certekböl tartják fenn. Kell tehát, hogy ezen munkástársak megtalálják gondolataikat-érzéseiket ezekben a cikkekben. A Magyar Szó olvasói-épitői 95 százaléka más megvilágításban, tisztábban akarja látni azokat az eszméket, amelyek úgyszólván alapját képez­ték és képezik még ma is lapunk történelmi hiva­tásának és több mint ötven éves múltjának. A mi filozófiánk nem egy félrevezető csalóka gon­dolat, egy délibáb, hanem valóság, amely soha nem pusztul el. hanem csak előre tör és hatalom­má fejlődik. A mi drága lapolvasóink és lápépitő- ink egy olyan atmoszféra megteremtését várják a szerkesztőinktől, amelyben ezt a filozófiát-el- vet tisztábban láthassák. Los Angelesben a törvényszéken tárgyalják az Artukovic-ügyet. Artukovic egy fiók Hitler volt Horvát Slavóniában, ahol sok ezer munkást, ár­tatlan gyermeket és nőt végeztetett ki. Artuko­vic múlt báni szereplése visszavezet a szarajevói gyilkossághoz, amely az első világháborút meg­indította. A mi lapunk nem emlékezett meg erről az ügyről. Ez és ehhez hasonló elnézések aggasz­tóan hatnak az olvasókra. Kálmin, Elsinore, Cal. A “Nők Világé” problémája A Magyar Szó Elsinore-Perris olvasóinak egyik csoportja a Los Angelesben tartott kerü­leti értekezlet határozataival foglalkozva ugv ta­lálta, hogy a kerületi értekezlet, — bizonyára csak az idő rövidsége miatt, nem foglalkozott a “Nők Világa” kérdésével. Pedig úgy véljük, hogy tekintettel az olvasó- sábor elöregedett és a halálozás nagy arányára, sajtónk fenntartását megkönnyítené, ha a “Nők Világa” beleolvadna a Magyar Szóba, ahol a ha­vi közlöny helyett hetenként foglalkozhatnának a nőkre vonatkozó speciális problémákkal. A “Nők Világa” részére gyűjtött támogatás alkalmával az adakozók is ennek a gondolatnak adtak kifejezést. Kitűnt, hogy a Nők Világának nincs a Magyar Szótól eltérő külön olvasógárdá­ja, igy semmi szervező munkát sem végez. A Ma­gyar Szóba való beolvadás esetén tehát a Nők Vi­lága irói tovább is elegendő teret kapnának, de ugyanakkor a haviközlöny kiadásának költségei­vel magát a Magyar Szót erősbitenénk meg. Úgy tartjuk, hogy ezzel a fontos kérdéssel a detroiti országos konferenciának foglalkozni kell már most, mielőtt sajtónk egyre növekvő terhei drasztikus megoldást kényszerítenének ránk. Elsinore-Perris-i Lapbizottság kai vonalát tekintve, melyet nagyszerű külrnun- katársaink értékes segitsége tesz lehetővé. Biztos vagyok felőle, hogy a lap sorsát szivü­kön viselő delegátusaink egyöntetű határozata segíteni fogja a Magyar Szó érdekeit minden téren. Genesi Margit £87921056382179872345698712398356321738494?£ 1A SZÁMOK BESZÉLNEK! ?3i8356321738 írja: Eörsi Béla 2105638217v| A gazdasági pangás hatása Amerikában semmi sem marad kiaknázatla­nul; az anyaszeretetet az Anyák Napja kereske­delmi kiaknázására, a leányok azon vágyát, hogy a férfiak észrevegyék őket, az illatszerek hirdeté­sére használják fel; a szerelem és a női test az; olcsó irodalom és a film-jövedelmet duzzasztja, s az a vágy, hogy egészségesek maradjunk, mil­liókat, sőt billiókat hoz a patent-orvosságok ké­szítői részére. így azután nem meglepő, hogy a gazdasági pangás labdajáték lett a két politikai párt kezé­ben. A bennülő republikánusok csökkenteni akar­ják a nyomort, a demokraták pedig meg akar­ják nyerni a novemberi kongresszusi választás- sokat, hogy bekerüljenek. Az emberek szenve­dése csak eszköz a politikai pártok kezében, s mindez természetesen az adatok meghamisítására vezet. Ezért volt olyan értékes a Michigani-egyetem tanulmánya az országra kiható gazdasági pan­gásról. A tanulmány rámutat arra, hogy az ed­dig felsorolt adatok csak a munkanélküliséget vették alapul, ami helytelen, mert hiszen a pan­gás munkaidő-csökkenésben is jelentkezik, ami szintén gazdasági veszteséget jelent. A két egyetemi tanár által vezetett kutatás szerint a pangás 12,500.000 családot érintett az utolsó évben, melyből 8 és félmillió család rövi- debb, vagy hosszabb ideig munkanélküliségben szenvedett, négymillió család pedig a lecsökken­teti munkaidő miatt jutott anyagi nehézségek­be. A politikai pártok, érthetetlen módon, éppen ezt a négymillió családot nem vették figyelembe. Továbbá megfigyelték, hogy az átlagos mun­kanélküliség ideje kb. kétszer akkoi*a, mint egy évvel ezelőtt volt, vagyis uj munkaalkalom szer­zése sokkal hosszabb időt vesz igénybe. A jövedelem veszteség Akinek $500-on aluli jövedelme van, annak a h vesztesége 38 százalék, akinek $500-tól $2,000-ig terjedő jövedelme van, annak a vesztesége 25 százalék, 2,000 dolláron felüli jövedelemnél a veszteség csupán 12 százalék. Vagyis a munkanélküliség legjobban sújtja az igen alacsony jövedelemmel biró családokat. Ha a néger, a szegény déli fehér, a portorikói és mexikói származású munkások alacsony jövedel­mét vesszük figyelembe, akkor elhihető ez a tu­dományos megállapítás. Érdekes, hogy a legna­gyobb munkanélküliség az $5,000 és ezen aluli jövedelemmel biró családoknál mutatkozik, va­gyis a gyári munkásság szenved legjobban. A nős fiatalok között több a munkanélküli (30%), mint a 40, 50 éves családfők között. Mit lesz a munkanélküli, amikor jövedelme megszűnik? 100 közül 26 nyugodtan nézi adósságainak felgyülemlését. 100 közül 22 pénzt kölcsönöz. Az uzsorakamat 12%-tól 60%-ig terjed ebben a gazdag or­szágban. 100 közül 21 rokonoktól kér segítséget. 300 közül 11 olcsóbb lakásba költözik és csők- j kenti költségeit. (Ez jó volna, csupán az a baj, hogy a kői- ; tözködés rendszerint többe kerül, mint a házbérkülönbözet.) 100 közül 4 állami családi segélyt kér. Egvharmada hisz abban, hogy visszakapja munkáját, vagy talál másikat, mely éppen olyan jó keresetet fog biztosítani. Ezek az optimisták. Több, mint egvharmada pesszimista, mert nem hiszi, hogy visszakapja munkáját, vagy hasonlót kap hasonló bérért. A többi — bizonytalanul néz a jövő elé. Ter­mészetesen ez az egész országra szól. Detroitban sokkal rosszabbak a viszonyok, hosszabb a mun­kanélküliség időtartama és igy nagyobb az elma­radt jövedelem. A Magyar Szó olvasói naponta hallják a rádión és olvassák az újságokban, hogy a jobb jövő már itt van. A hamis prófétáknak tele hassal könnyű várni! Az egyetem kutató munkájából teljesen hiány­zott, hogy a megtakarított pénz mennyire segí­tett a munkanélkülieken. De tudják, ha nincs is a tanulmányban: Az amerikai munkásnak egy­szerűen majdnem semmi a megtakarított pénze. ____________

Next

/
Thumbnails
Contents