Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-21 / 34. szám

ö AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 21, 1958 T. V. program a Középkeletrői I Tisztelt Szerkesztőség! Rendkívül érdekes TV programot láttam az el­múlt hét szerdáján és úgy érzem, hogy ismertet­ni kell azt azokkal, akiknek nem volt szerencsé­jük meghallgatni. A program cime: Előszó a csúcskonferenciá­hoz, az arab áradat. Winston Burdett, a CBS középkeleti kommentátora ismertette az ezer éve szunnyadó arab nacionalizmus feltámadását, Nas­ser és Egyiptom szerepét. Élénk képekben illusz­trálta, hogy Egyiptom milyen óriási haladáson ment keresztül, az egyiptomi egyetem milyen kulturközpontja az arab népeknek, az egyiptomi Danitok messzi országokba is eljutnak, hogy ott az arab gyermekeket tanítsák olyan helyeken, ahol iskola azelőtt soha sem volt. Érdekes volt megtudni, hogy Husszein, a fiatal jordáni király nagyon is ingatag trónját hogyan támasztják alá a feudális urak és Szandi Arábia uralkodója, Szaud király, akinek trónja szintén nem valami biztos, olyan palotában él, melynek “air conditioning” felszerelése a világon a leg­nagyobb, kivéve a washingtoni Pentagonét. S milyen vétkes fényűzésben élnek ezek az ural­kodók, amikor alattvalóik nyomora rettenetes. Ezeket a mesterséges államokat a nvugat segítet­te felállítani. Az olaj kitermelés következtében Irákban elég fejlett munkásosztály és középosztály alakult ki fi elvárható, hogy az arab nacionalizmus erősödé­sévé.) ezek az országok nem fogják tűrni, hogy úgynevezett “absentee” (távollevő) urak diktál­janak nekik, hanem nagyobb részesedést fognak (követelni a nemzeti vagyonból, ha ugyan nem fogják telesen kiebrudalni ezeket a “tulajdono­sokat”. Daniel Schorr, volt moszkvai tudósitó ismer­tette Nasser és Moszkva között fennálló viszonyt, kihangsúlyozva, hogy a Szovjet a teljes felszaba­dulás első lépéseként támogatja az arab naciona­lizmust. Az Egyesült Államok ingadozó politikáját Howard K. Smith ismertette, kihangsúlyozva, hogy politikánk nem következetes. Hol barátság­gal. hol ellenségeskedéssel viseltetünk Nasser iránt, s egyik politika sem volt sikeres. Nasser kénytelen volt a Szovjet segítségét elfogadni az Asszuáni-gát építésénél, amikor az Egyesült Ál­lamok — miután először megígérte — nyilváno­san megtagadta azt. Izráel veszélyes helyzetét is kihangsúlyozták a kommentátorok. A helyzet az iraki forradalom­mal még veszélyesebbb lett, mert Izráel nem tud­ta szomszédaival barátságosan megoldani az arab menekültek kérdését. Ezek között 4z arab mene­kültek között nagyon jó talajra talál a naciona­lista és haladószellemü agitáció. Végeredményben mind a három kommentátor arra a konklúzióra jutott, hogy az Egyesült Álla­moknak sokkal komolyabban kell a középkeleti kérdéssel foglalkozni, mert az ott fennálló visszás helyzet veszélyezteti a világ békéjét. A CBS hálózat csak elismerést érdemel és kö­szönetét mindnyájunktól, hogy ilyen értékes programmal gazdagította tudásunkat erről a rendkívül érdekes és fontos kérdésből. C. R. Kritizálja a szerkesztőségei ' Tisztelt Szerkesztö«ég; Lapunk tartalmához van egynéhány megjegy­zésem. Az utolsó időkben nagyon gyenge, pénz­kidobásnak tartom egész oldalt olyan cikkekkel lefoglalni, amelyek a szték árával, vagy a kali­forniai borok történetével foglalkoznak. Azt sem helyeslem, hogy Nagy Imrének az ügyét össze­hasonlítsuk a Rajkával. Kérem, hogy javítsanak a lapon. P. J., Perris, Calif. NlfISIIlllllIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllllliii A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, . EGY JOBB JÖVŐ ÉPÍTŐJE! Lapunk javításához Tisztelt Szerkesztőség! A julius 24-iki lapszámban megjelenő Anti alá- irásu cikkel én is egyetértek abban a tekintet­ben, hogyr lapunk a mai száguldó események kö­zepette csak elavult eseményekről tud hirt adni, de még azokat is csak félig megvilágítva. Ezt lapunk olvasói közül csak azok tudják megállapi- tani, akik önmagukat az angol újság olvasásában legalább annyira kifejlesztették, hogy a friss hí­reket el tudják olvasni. Itt van pl. a 9 amerikai repülő esete, akiket egy szovjet pilóta leszállásra kényszeritett. La­punk nem irta meg, hogy a parasztok hátrakötöt­ték kezeiket és úgy ütlegelték őket, amig a szov­jet katonák odaérkeztek, feloldozták az amerikai repülők kezét és megtiltották a parasztoknak a további ütlegelést. A szovjet katonák barátságo­san beszéltek hozzájuk és bekísérték őket a leg­közelebbi katonai állomásra. Ezzel kapcsolatban a State Department durván kérdőrevonta Men­shikov szovjet nagykövetet, amiért a szovjet pi­lóta még akkor is tüzelt az amerikai gépre, ami­kor az már égett. Menshikov megmondta, hogy a szovjet pilóta többször jelt adott az amerikai gépnek, hogy kövesse őt a legközelebbi repülőtér­re, de az amerikai gép ezt nem akarta tudomásul venni; ezekután a szovjet pilóta újra tüzelt rája. Miért nem látja be hazánk kormánya, -hogy egyszer és mindenkorra véget kell vetni annak, hogy’ a nyugati hatalmak továbbra is kísérletez­zenek az ilyenfajta illegális repülésekkel; mert mindenkor a nyugati hatalmak repülőgépei azok, amelyek a nemzetközi repülési egyezményt meg­szegik. Persze a kifogás mindig az, hogy eltéved­tek ! Ez csak egyike azoknak az eseteknek, melyeket lapunk nem világított meg kellőképpen, ahogy azt pl. a St. Louis Post Dispatch tette. Hacsak annyit tudnék a jelenlegi középkeleti események­ről, amennyit a Magyar Szóban olvasok, az kevés volna. Egyébként Anti javaslatainak nagyrészét ma­gamévá teszem, de kétségbevonom azt. hogy la­punk ismét napilap lehessen. A kétszeri megjele­nését lehetségesnek tartom én is. A lapot csak úgy tudjuk fenntartani, ha na­gyobb áldozatot hozunk. A lap olvasótábora eddig is megtette ezt, s ezután is megteszi, mert sze­reti lapját, amely kikutatja az igazságot és meg­írja azt. Szerintem lapunknak mindig a kritikus helyezet ismertetésére kellene szentelni több he- ly’et. Ezt teszik a nagyobb lapok is. Természete­sen a heti kétszeri megjelenés sokat segítene ab­ban is, hogy a hírek nem lennének olyan elavul­tak. Ami Himler Márton könyvét illeti, annak is­mertetését nem ellenzem; igaz, hogy ő mindig támadta a szocialista mozgalmat, de ezzel a köny­vével meggyőz most olyanokat is, akiket mi nem tudnánk meggyőzni arról, hogy milyen korrupt volt a grófok Magyarországa. Azt tudom, hogy Himler sohasem fog a szocialista meggyőződésű tömegekhez csatlakozni. Taylor Szabó József (Szerk. megjegyzése: Hogy lehet mindent meg­említeni, amiről a polgári lapok írnak? Mi azt is olvastuk, hogy a parasztok az egyik amerikai re­pülőt fel akarták akasztani és a szovjet katonák pont akkor érkeztek meg, amikor már húzták a kötelet. Amikor a repülők visszaérkeztek Berlin­be, az újságok azt jelentették, hogy jó’egészség- ben vannak. Másnap, amikor meginterjuolhatták őket, akkor már égési sebekről, akasztásról, ve­résről jelentettek. A szovjet külügyminiszter, Gromyko, hivatalosan visszautasította e vádakat, mint valótlan rágalmakat.) A “TEJÚT”, amelynek a Föld oly jelentékte­len része, mint egy vödör viz a Csendes-óceánnak, — a világegyetemben akkora lencse alakú űrt foglal el, melynek hosszúsági átmérője 100,000, vastagsága pedig 35,000 fényév. További javaslatok a konferenciára Tisztelt Szerkesztőség! Fontos, történelmi időkben lesz az idén is a haladószellemü magyarság sajtójának országos értekezlete. Már eddig is szép számmal jelentek meg hozzászólások lapunkban, de tekintve a szin­te megoldhatatlannak látszó nehézségeket, nem lehet elég hozzászólás ehhez a fontos ügyhöz. Több értékes ajánlat érkezett be már a lap­hoz, mint pl. J. B. ajánlatai New Jerseyből, ame­lyekre az olvasók felfigyeltek. Természetesen a lap helyzete a legfontosabb kérdés. Újjáéleszteni a valamikor működő lapbizottságokat, mozgósí­tani azokat, akik több ideje pihennek, lelkiisme­reti kérdéssé tenni a munka továbbvitelét. Van­nak szerencsésebb körülmények között élő olva­sóink, akiknek anyagi helyzete megengedi a na­gyobb áldozathozatalt. Sok esetben könnyelműen elitéljük azokat, akik vallási, vagy más jótékony egyesületre hagyják nehezen szerzett értékeiket. Hogy ezek a végrendelkezések milyen célt szol­gálnak, azt lehet vitatni, de mindenesetre példa­ként állnak előttünk, hogy hitükért hajlandók ál­dozatot hozni, amit mi sok esetben könnyelmű kézlegyintéssel intézünk el. A végső konklúzió: az arany tallérokat nem teszik a fejünk alá halá­lunk után. Ezt vegyék figyelembe a pénz rabszol­gái. Szerintem elfogultságra vall, ha a disszidáltak befogadásától idegenkedünk. Bármilyen bűnt kö­vettek el, de általában dolgozók és értelmi nívó­juk hivatottá teszi őket arra, hogy csatlakozza­nak az emberi fennsőbbséget képviselők táborá­hoz. Ellenkező esetben a páviánok martalékai lesznek. Nem közelíthetjük meg őket azzal a szándékkal, hogy azonnal adják fel valamelyik érdek-szervezetüket. Hadd ismerjék meg a haladó munkásság fennsőbbségét, tiszta szándékait. Tu­datukba kell vinni, hogy a magyarság haladó tá­borán át vezet az ut a szervezett munkásság tá­borához. ők is meg fogják ismerni azt a gigászi harcot, amit a létért folytatunk, melyből mi ma­gyarok is kivettük részünket. Azt már megtud­ták, hogy mi nincs itt: munkabiztonság, kórházi ellátás biztosítása, stb. Meg kell értetni velük, hogy a “hivatásos” po­litikusok, tiszteletesek, akik zászlót tépnek, rek­lámot csinálnak önmaguknak jövedelmük szapo­rítására. Akik első időkben verték a dobot, a reklám elmúltával félreálltak, vagy üres Ígérete­ket tesznek. Meg kell értetni velük, hogy ezekkel semmi érdekközösségük nincs. Amig a munkásszülők gyermekeit az épülő, dolgozó szülőhaza várja, addig az úri hangosko- dók munkásnyuzó uralmukat sírják vissza. Tehát ezzel a népséggel nekik semmi közösségük nincs. Az N. Doran névaláírással megjelent cikk konk- íét alapot ad a tárgyalásra; nem kívánom azt is­mételni, de vegyük fontolóra. Minden olvasónak, aki figyelemmel kiséri az eseményeket, fel kell mérnie azt a teret, amit a munkás sajtónak kell megmunkálnia és reménnyel nézni a konferencia elé. Én is sok sikert kívánok a tárgyalásokhoz. Yass Károly Van sok áru, jó termés — Egy Magyarországba visszatért olvasónk leveléből — Tisztelt Szerkesztőség! Értesítem önöket, hogy még feb. 13-án szeren­csésen hazatértem szülőhazámba. Nagyon szép utam volt a Vulkánia nevű olasz hajón. Több helyen is kikötöttünk, mint Lissza­bon, Barcelona, Nápoly, Palermo és Patras és alkalmam volt látni a szegény olasz és görög kol­dusokat, amint ellepték a kikötőket. Triesztből vonaton mentem Budapestre, ahol nagyon szépen fogadtak. Amint láttam, minden­ki szépen és jól van felöltözve, ami pedig az üz­leteket illeti, mind zsúfolásig telve különféle áru­cikkekkel és az élelemből is van elég. A hentes üzletek nyitva vannak minden nap. Akár vona­ton, akár a várótermekben, mindenkinek újság, vagy könyv van a kezében, nem ug.v, mint ré- gente. Ami a mostani termést illeti, az elég jó, per­sze vannak helyek, ahol silányabb. Már jól mu­tatkozik a kukorica is. Én nem dolgozóm, hiszen májusban elmúltam már 74 éves. Házat még nem tudtam venni, mert azok elég drágák. Tisztelettel: Roszkos János g ££e-//Ces?£<;%<?£ Az ebben a rovatban kifejtett néze- | Olvasóink l tek nem szükségszerűen azonosak \ hozzászólnak \ a szerkesztőség álláspontjával | a közügyekhez f

Next

/
Thumbnails
Contents