Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-21 / 34. szám

Thursday, August 21, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HÍREK a disszibensekről Az alanti hírek olvasóinktól érkeztek anpol ujságkivágások formájában, melyek a városuk­ban történt eseményekkel foglalkoznak. Diszkriminál az adóhivatal Különbséget tesz a munkások és a munkáltatók között, került Goldfine vallatásánál napfényre Egy youngstowni (Ohio) napilap bővebben fog­lalkozik az ott élő kb. 425 magyar disszidens helyzetével. Részükre is elmúlt az ígéretek csillo­gása, mert 50 százalékuk munka nélkül van. Az amerikai munkások, akiknek életmódjához tartozik a gazdasági helyzet bizonytalansága, ne­hezen értik meg ezeket az embereket, akiket a gazdasági válság megrenditett, mert nincsenek hozzászokva a munkanélküliséghez. Hazájukban ez ismeretlen fogalom, mondja a lap. A legtöbben jogosak a munkanélküli biztosítás­ra és habár több helyről kapnak kisebb-nagyobb segélyt, azért egyes családok mégis nélkülöznek. Pl. egy nagyanya és unokája abból a 16 dollár­ból él, amit a fiatal nő hetenként keres és havi 88-ból, amit az idősebb asszony kap. Amikor a férfiak nem tudnak munkához jutni, akkor az asszonyok dolgoznak ott, ahol alkalmazzák őket. A templomok próbálnak segíteni, amennyire tudnak, de nem mindegyik ujamerikás tagja az egyházaknak és az idősebbek szerint ezek a fia­talok már nem olyanok, mint elődeik voltak; nem hisznek úgy a papokban, mint a régi Magyaror­szágon szokásban volt. A munkások — asztalosok, gépészek, műszeré­szek — nagyobb szakértelemmel bírnak, mint az itteniek, mert jobb tanításban részesültek. Az amerikai életmódhoz csak lassan szoknak hozzá. Nincs reményük a gazdasági helyzet ja­vulásához. Az egyik, aki otthon jónevü zenész volt, alig keres eleget a megélhetéséhez. A fe­hér kártyásokat bántja a “parolee” helyzetükből származó bizonytalanság. A régiek szerint a Voice of America propaganda leadásaiban túl nagy súlyt fektetett az itt található anyagi ja­vakra és luxus cikkekre. De az ujamerikások többsége részére az autó, televíziós készülék, stb. még mindig csak elérhetetlen vágy. Jutalom a kommunista-gyilkosnak Clevelandon Molnár Lajos 23 éves “szabadság- harcos” megmenekült a lopásért járó büntetés­től és deportálástól azzal, hogy azt állította, mi­szerint 1956-ban Győrben megölte a kommunista párt titkárát és a gyár vezetőjét, ahol dolgozott. Amikor itt munkanélkül lézengett, Louis Good­man, 4133 Wilmington Road-i lakos megsajnálta és befogadta házába. Négy nap múlva Molnár el­tűnt, de magával vitt egy rend ruhát, Goodman karóráját és két gyűrűjét. A bíróságon, mikor megtudták Molnár gyilkos múltját, deportálás és börtön helyett két évi pró­baidőre John B. Mundweil, a Szent Imre templom tiszteletésének gondjaira bízták. Konyhakéssel agyonszurta feleségét A “Pittsburgh Post-Gazette” cikke szerint Tóth György, 22 éves McKeesportban lakó uj­amerikás megölte 24 éves Irén nevű feleségét egyik ismerősük házában, ahol az asszony ideig­lenesen lakott, mivel kereset hiányában kilakol­tatták őket bútorozott szobájukból. A gyilkos tettet szóváltás előzte meg, mivel az asszony haj­nali félnégy órakor jött haza. Egy másik férfi­vel ment mulatni. Tóthék három éves házasok és Magyarorszá­gon hagytak egy csecsemőt, amikor “menekül­tek”. A “budapesti hős” Ezzel a címmel jelentette be egy newvorki szennylap Lázár Miklós 32 éves újságíró érkezé­sét, aki azzal dicsekedett, hogy három társával és egy tankkal hogyan foglalta el a kommunista központot Budapesten, 1956 októberében. Lázár és 74 disszidens e héten érkezett az Idlewild re­pülőtérre és mint mondotta, egy akroni magyar újságnál számit munkát találni. Ausztriában rendörökkel verekednek A Bécs közelében levő Klosterneuburgban sú­lyos összeütközésre került sor a disszidens tábor magyar lakói és osztrák csendőrök között. Juhász Emil húsz éves disszidált magyar állam­polgár, aki a hivatalos jelentés szerint ittas álla­potban volt, összeszólalkozott a tábor osztrák ve­zetőjével. A heves vita verekedéssé fajult. Ju­hász többször arculütötte a táborparancsnokot. Amikor Hübl csendőrörsvezető a helyszínre sietett, Juhász öt is megtámadta, néhányszor Munkásujságok, mint a “The Machinist” és “Labor” vezércikkben foglalkoznak az adóhiva­tal szégyenteljes osztály-megkülönböztetésével, amikor adófizetésről vagy adóbevallásról van szó. Nem mintha eddig abban a tudatban éltünk volna, hogy az adóterheket gazdag és szegény egyenlő arányban viseli, de a Goldfine-Adams- iigy szenátusi kivizsgálásánál ez olyan szembetű­nően került a nyilvánosság elé, hogy érdemes a párhuzamot a munkássággal ismertetni. Kiderült ugyanis, hogy Goldfine két nagy­üzeme évekig néni küldte be adóbevallási ivét az adóhivatalnak. A Libanon Woolen Mills Corp. 1952 óta és a Northfield Mills, Inc. 1956 óta nem jelentette be keresetét és — természetesen — nem fizetett adót. Ez még semmi! Goldfine maga, személyes jö­vedelméről sem csinált adóbevallást 1956-ban és meghosszabbítást kapott az 1957-es bevallás be­nyújtására is, ami pedig április 15-én volt ese­dékes. A munkásokkal szemben az adóhivatal már nem ilyen elnéző. Elsősorban biztos akar lenni, hogy a munkás nem költi el egyébre az adóját és azért, még mielőtt megkapja heti fizetését, a munkáltató már levonta belőle az adóra járó majdnem 20 százalékot. Másodszor, ha a kitűzött határidőn belül a munkás nem tölti ki és küldi be adóbevallási ivét, akkor az adóhivatal bünte­tést ró ki reá. A munkanélküli munkásnak sem kegyelmeznek A gépészek lapja, a “Machinist” arról ir, hogy mi történik, amikor a munkanélkül maradt mun­kás tartozik adóval. “Múlt héten az adóhivatal (Internal Revenue Service) bevallotta, hogy ügynökei lefoglalják azoknak a munkanélkülieknek munkanélküli biz­tosítási csekkjét, akik adóhátralékban vannak”. Kell ennél jobb bizonyíték arra, hogy a drága atomfegyvereket, a kis országok népeit elnyomó nyugat-barát vezetők pénzelését, a szocialista or­szágok “felszabadítását” célzó propaganda költ­ségeit kiknek a pennyjeiből fizetik? Az adótör­vények százféle kibúvót szolgáltatnak a gazda­goknak arra, hogy — a csaláson kívül — adókö­telezettségük alól kiszabaduljanak. Ha pl. egy nagykereskedő vagy iparvállalat nem mutat fel annyi nyereséget az idén, mint amennyi tavaly volt, akkor a törvény szerint visszakapja a különbözeiért tavaly befizetett adó­ját. A nagyüzlet adóivét minden hájjal megkent szakértők készítik el, akik már tudják, hogy kell a nyereséget minél kisebbre faragni. Azonkívül se szeri se száma azoknak a tételeknek, amiket adómentesség alapján le lehet vonni. Erre a hi­vatalos adóív maga ad tanácsot. Ilyen levonható tétel pl. az ajándék. De ne­hogy azt gondolják k. olvasóink, hogy ha aján­dékot adnak családtagjaiknak vagy barátaiknak születésnapjukra, házassági vagy más évfordu­lókra, akkor azt az összeget levonhatják kerese­tük adóztatás alá eső összegéből. Nem. Csak olyan ajándék vonható le — a jótékonysági ado­mányokon kívül —, amit üzleti kiadásként köny­velhet el. Vagyis, ha az ajándékozó valami elleti» szolgáltatást vár az ajándékért, valamit, ami üz­leti nyereségét előmozdítja. A jószivü Goldfine és az ártatlan Adams most bajban vannak. Ha “üzleti kiadásként” könyveli el Goldfine az ajándékokat, akkor Mr. Adama nem tagadhatja el, hogy “befolyását árusította”. Ha pedig az ajándékok nem voltak üzleti befek­tetések, akkor Goldfine az adótörvényt sértett*; meg, mert nem fizetett adót utánuk. De éppen oly bűnösök az adóhivatalnokok is, akik nem von­ták öt ezért felelősségre, sőt hagyták, hogy évek­ig hátralékban legyen az adójával. Csak próbál­ná meg ezt egy szegény ember. Alaposan ráfizet­ne vállalkozására. Törvény készül Proxmire wisconsini demokrata szenátor Ufew vényjavaslatot nyújtott ue, in„ij ...^0 __ hogy ajándékösszeget üzleti kiadásként kezelje­nek. “Közhivatalnoknak adott ajándékot nem szabad levonni az adóból”, mondotta. “Ha poli­tikai befolyással akar valaki üzleti előnyt nyer­ni. az maga már megvesztegetés”. Kérdés, hogy törvényhozóink hogyan fogják kezelni ezt a törvénviavasiit^ v,;_—— ’ o~_. kan keresetük egy nagy részétől fognak elesaÜ IBS {örvény az integrálás ellen ! A Legfelsőbb Törvényszék négy évvel ezelőtt hozott határozata óta a következők történtek a déli államokban: Hét államban hoztak határozatot iskolák be­zárására, ha a faji keveredés vészéivé fenyeget. Alabama, Georgia, Louisiana, Mississippi, Vir­ginia, North és South Carolina hozott ilyen tör­vényeket. Összesen 11 állam hozott 196 uj törvényt azzal a célzattal, hogy megakadályozza vagy Kés­leltesse iskoláiban a fajok keveredését. Az el­múlt négy évben Arkansas, Florida, Tennessee, és Texas hozott integrálás elleni törvényeket. A “Southern School News” jelenti, hogy a déli és határ-államokban 2,122 iskolakörzetben teljes mértékű a különválasztás, 777 körzetben pedig megengedik az integrálást, de csak kis mérték­ben. Ez főleg a határállamokban lévő iskolakör­zetekre vonatkozik. A TAKTIKUS TANÍTÓ ugyanazon vétségen fogott két tanítványának szüleit, azok társadalmi rangjának megfelelőleg igy értesítette (a polgár- mester szülőkhöz): “Róbertnak nehezére esik a tények és a képzeletbeli dolgok közötti megkülön­böztetés, miért is erre állandóan figyelmeztetni kell. (Az egyszerű munkás szülőkhöz): “Boby igen sokat és igen szemtelenül hazudik, amit ajánlatos lesz szülői fenyítéssel kiverni belőle”. fejbeütötte és elszakitotta egyenruháját. A fel­dühödött Juhász Emilt csak a táborparancsnok segitségére siető 50 főnyi csendőralakulat tudta megfékezni és bilincsekbe verni. A tábor magyar lakói az ablakból tégladarokat és egyéb tárgyakat zúdítottak a csendörcsapat tagjaira. A disszidensek rohamot intéztek a csendőrök ellen és az osztrák hatóságokat szidal­mazva közelharcban ki akarták szabadítani tár­sukat a bilincsekből. A lázadás hírére több száz klosterneuburgi la­kos és bécsi kiránduló verődött össze a tábor előtt. Ezek a tábor feloszlatását és a magyar disszidensek kitoloncolását követelték, majd ro­hamra indultak a “hálátlan” disszidensek ellen. A csendőrség csak az újabb erősítés megérkezése után volt képes a rendet helyreállitani és a töme­get szétoszlatni. Juhász Emilt és két disszidens társát letartóz­tatták és a bécsi államügyészség fogházába szál­lították. Lázadás és hatóság elleni erőszak cimén bíróság elé állítják őket. Fegyveres támadás Svájcban Két fegyveres magyar disszidens az elmúlt hét végén betört a berni (.Svájc) magyar követség­re. A 22 éves Nagy Sándor súlyosan megsebesüli, a 21 éves Papp Endrét pedig a svájci renaorség letartóztatta. A követség körül másik öt disszi- denst tartóztattak le a rendőrök. A két disszidens revolverrel és nagymenovisé- *gü lőszerrel volt ellátva és iratokat akartak el­vinni ^a követség épületéből. A magyar kormány a támadást annak az agitácicnak tulajdonítja, amit a svájci kormány az ott lévő kb. 15,000 ma­gyar disszidens körében megtör. A sv éjei rend­őrségnek gyakran kell letartóztatásokat eszkö­zölni a disszidensek között. Tüntetés New Yorkban Az elmúlt vasárnap délután 75 magyar disszi­dens piketelte az Egyesült Nemzetek newvorki épületét. Vezetőjük Dr. Fábián Béla volt A piketelés másfélórán keresztül folyt 150 gyalogos és 20 lovasrendőr kíséretében.

Next

/
Thumbnails
Contents