Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-21 / 34. szám

MAGAS HÁZBÉREK - LAKHATATLAN LAKÁSOKÉRT Vagyonokat harácsolnak a newyorki háztulajdonosok a szegények leg­szegényebbjeitől.—A newyorki Welfare Department negyvenötmillió dollárral járul hozzá Több mint egymillió azok száma, akik megláto­gatják New York városát évente. Az ország s világ minden részéből jönnek szemlélni a város . csodáit. Sok, bámulatraméltó látványt nyújt New York. Azok, akik hajóval érkeznek, megcsodálják a város felhőkarcolóit. Már a hajóról láthatják a wall-streeti banképületeket, az Empire State, Chrysler Building csúcsait. Minden bizonnyal nincs mégegy ilyen látvány a világon. Azok, akik vasúton érkeznek a Pennsylvania, vagy a Grand Central állomásra, megérkezésük után ellátogathatnak egy étterembe, vásárolhat­nak tetszésük szerint virágot, élelmiszert, ruha­neműt, könyvet, gyógyszert; ellátogathatnak a moziba, kitisztithatják és kivasaltathatják a ru­hájukat, s ha elfáradnak, bemehetnek a szállodá­ba anélkül, hogy kimennének az utcára. Mindkét állomás egy-egy kis város—a nagy városon belül. Hasábokat lehetne írni mindegyikről. Ha a látogató kilép a Grand Central Station- ból és nyugatra tart, két blocknyira szembetalál­ja magát a Központi Könyvtár épületével. Gyö­nyörű építmény, ligeti háttérrel. Most a látogató északra fordul az ötödik Ave­nuen és szemlélheti a város legdusabb és leggaz­dagabb kirakatait. Az ötödik és Madison Avenue "üzleteiben mindenki — akinek módjában van — megvásárolhat mindent, amit a világ bármely ré­szén termelnek, vagy gyártanak, legyen az guate- malai szövet, svájci túró, magyar libamáj, angol kabát, kinai porcellán, Afrikában bányászott és Rotterdamban csiszolt gyémánt és millió meg millió más egyéb — a korlátot csak a látogató pénzállománya nyújtja. Az 59-ik utcánál a szállodák csoportja várja a látogatót. Egyik fényűzőbb, mint a másik. Per­zsa szőnyegek, csillárok, szolgák, — akik úgy néznek ki, mintha generálisok lennének — mind ott vannak a dúsgazdagok élvezetére. • Amikor a 84-ik utcához ér, ott találja a világ egyik legremekebb múzeumát. Ennek tartalmá­ról nem könyveket, de könyvtárakat lehetne Írni. A Central Park másik oldalán van a Planetá­rium, melyet szintén érdemes minden látogató- : nak megtekinteni. Ha itt megemlítjük a United Nations épületét, a szobrok százait, a hidakat, melyek összekötik Manhattan szigetet a város többi kerületeivel és New Jersey állammal, az alagutakat — akkor még csak a kezdetén vagyunk a sok-sok látvá- iryosságnak, amit New York városa nyújt a lá- itogatóknak. Mi ebben a cikkünkben a város azon részeiről akarunk írni, melyeket a városatyák nem mutat­nak meg a látogatóknak. ★ A város nyomortanyái (slum area) elképzelhe­tetlenek azok részére, akik nem látták azokat saját szemükkel. Ha leírunk egyet, mindet ismer­tettük. Egyik olyan mint a másik, vagy még ret­tenetesebb. Tekintsük meg a 444 Central Park West Sidei épületet. A ház eredeti szine felismer- hetetlen, mert már fekete az évtizedek óta lera­kódott piszoktól. A folyosók vakolata több he­lyen töredezett, nagy lyukakkal, melyek elsőran- gu menedéket nyújtanak a svábbogarak és egyéb férgek tízezreinek. A piszok mindenütt vastagon terül el. Festéket a falak ki tudja hány eszten­deje nem láttak. A háziurak kijátsszák a tör­vényt, úgyhogy az épület, mint sok más ezer — nem tartozik a házbér-ellenőrző törvény alá. E kétszobás lakásokból álló bérházban 20 család la­kik s átlag nyolcán vannak egy-egy családban. A családok nagyrésze csak úgy tud tengődni,' hogy segítséget kap a város jóléti osztályától (Welfare Department). . - ★ , Egy másik ilyen nyomortanya az 556 Cortland Avenuen van. Ezt az épületet egy August Mugg­ier nevii egyén bérelte ezer dollárért évente. Ez 3950-ben volt. Akkor nyolc család lakott az épü­letben. Kis átalakítással Muggier megkétszerez­te a lakások számát s igy minden évben 13,000 dollár házbért harácsolt össze. Ezt persze csak ugy tudta elérni, hogy nem eszközölt semmi ja­vítást a lakók számára. Be is idézték a törvény elé. Háromszor el is ítélték, — de az összes bün­tetése csak 650 dollárra rúgott. így a törvény­szegés jól kifizetődött Muggier ur részére. Egy másik példa, hogyan harácsolnak vagyont a “lakhatatlan” lakásokért kollektált magas ház­bérekből. Samuel Brenner és felesége Sylvia, háztulajdonosok és a magas házbérek lehetővé tették részükre, hogy 1949-ben megvegyék a há­zuk melletti két épületet a 21—23-as számút a 3 84. utcában. Átalakították a 21-es számú házat “egyszobás” lakásokra (Rooming House) és ki­adták azokat kilenc családnak. (A ház, amikor ők megvették, kétcsaládos volt.) A profit, amelyet a három ház jövedelméből kaptak, oly magas volt, hogy 1952-ben módjukban volt megvenni a 25 W. 104-ik utcában lévő házat, melyet egy Mr. Perle nevű háztulajdonos előzőleg egyszobás la- kásu házzá alakított át. Ez az épület, mint sok más ezer, 1901-ben épült, több mint félévszázad­dal ezelőtt. A ház olyan rossz állapotban volt, hogy Mr. Perle-nek 1,500 dollárt kellett fizetnie az épület-törvények legelemibb követelményeinek megszegése miatt. Amikor Brennerék átvették a házat, befejez­ték annak egyszobás lakásokká való átalakítását, úgyhogy egy 15 lakásos házból— mely átlag 35 dollár havi házbért hozott lakásonként — 75 egy­szobás ház lett. Egy-egy szobát 40-től 64 dollár havi házbérért adtak ki. Az “üzlet” (házbérhajácsolás) oly jó volt, hogy egy év után két másik házat vásároltak Mr. Per- le-től a 6 és 8 West 104-ik utcai épületeket. Mind­egyik házban tiz lakó volt és minden lakásért 37 dollár havi házbért fizettek. Amikor Brennerék átvették a házat és befejez­ték annak egyszobás lakásokká való átalakítá­sát a W. 104 utcai ház 45 lakássá változott és 40- től 65 dolláros házbért kollektáltak egy-egy szo­báért. 1954-ben törvény lépett életbe, mely megtiltot­ta az egyszobás lakásokat. Brennerék átalakítot­ták a No. 6 W. 104-ik utcai házat két és félszobás lakásokra, melyek nincsenek törvény által sza­bályozva és ezeket 130 dollár havi házbérért ad­ták bérbe. A renoválás pénzbe került. A pénzt Brennerék kölcsönvették, összesen 145,000 dollárt. A jöve­delemből azonban képesek voltak havi 2,700 dol­lárt lefizetni, úgyhogy egy év múlva összes adós­ságuk ki lesz fizetve és az épületek saját tulaj­donuk lesz — minden adósság nélkül.­Hasonló harácsolást végez a Rudalco Realty Co., melynek pénztárnoka Simon Golos, a Jaybirn Operating Co., melynek elnöke Jack Brinberg és számos más hasonló, magas házbért kollektáló magántulajdonosok. A tény és statisztika azt mutatja, hogy a Jó­léti Osztály (Welfare Department) egyedül éven­te 45 millió dollárt fizet háziuraknak ilyen lakha­tatlan lakásokért. A helyzet az, hogy a városi Jóléti Osztály hall­gatólagosan hozzájárul a háziurak kizsákmányoló eljárásához, amikor a jobbára jóléti segélyen élő lakóknak a túlzsúfolt, egészségtelen, legtöbbször tűzveszélyes szobákért felszámított házbért kifi­zeti. Évente 45 millió dollárt kapnak ezek a kar­valyok a Welfare Departmenttől ilyen lakhatat­lan lakásokért. A kiskeresetű és jóléti segélyen élő családok lakásproblémái évről-évre növekednek, mert az uj házak építése nem tart lépést a lakosság szá­mának emelkedésével és a régi lakóházak lerom­lásával. íme itt van egy probléma, mely megoldásra vár s nem lesz megoldva mindaddig, amig az ameri­kai munkásmozgalom nem teszi azt magáévá. A babona ára HAVERHILL, Mass. — A túlzóan vallásos 43 évés Mrs. Elizabeth Denno, aki súlyos betegség­gel a kórházba került, vallására hivatkozva nem engedte meg, hogy az orvosok vérátömlesztés­sel kezeljék. Hiába magyarázták neki az orvosok, hogy az életét másképpen nem lehet; megmente­ni, Mrs. Denno nem egyezett bele, — mert mint mondotta — a Bibliában sehol sem említik a vérátömlesztést. És ami nincs a Bibliában, az nem lehet jó, azt nem szabad csinálni. Mrs. Den­no pár napon belül meghalt. kVWWVWVW**WWW*V*VV»*WW**WVWW**WWWWV» EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, Thursday, August 21, 1958 ismerik egymást WASHINGTON. — Az amerikai militaristák látszólagos harmóniáját, — mondjuk: koexisten- ciáját — alaposan megzavarta Lt. Gén. James M. Gavin néhány nyilatkozata, aki a múlt március hóban nagy publicitás közepette “duzzogva” nyu­galomba ment, mert az elnök és a hadvezetőség nem fogadta el a tanácsait — mondotta —, ho­lott az Egyesült Államok “halálos veszedelembe” (mortal danger) jutott, mert Charles E. Wilson, volt honvédelmi miniszter fösvénykedett, nem költött elegendőt az ujahb meg újabb hadiszer­számokra. Gavin most egy könyvet irt, amely előbb foly­tatólagosan a “Life” magazinban fog megjelenni. Ha alaposan behirdetik, akkor a mérges generá­lisnak esetleg sokszorta nagyobb jövedelmet fog hajtani, miirt amit a generális fizetéssel szerez­hetett volna, noha nem keil elfelejteni, hogy az igen jelentékeny nyugdijat is kapni fogja. Nos, ez a kardcsörtető generális azt mondotta, hogy “még soha sem volt az Egyesült Államok­nak olyan honvédelmi minisztere, aki olyan keve­set értett volna a szakmájához, mint Charles E. Wilson és aki olyan makacsul ragaszkodott volna ahhoz, hogy ne is értsen többet”. Közönséges nyelven ez azt jelenti, hogy Wilson nem fogadta el az ő tanácsait, nem akart több pénzt költeni annál, mint amennyit az akkori militarista intéz­mények képesek voltak felemészteni. A General Motors Corporation könyvei igazolhatják, hogy szabadon folyt a pénz mindenféle rendelésre. Mikor Wilson figyelmét felhívták Gavin nyilat­kozataira, ezt mondotta az újságíróknak: “A ge­nerális kinevezi sajátmagát nagy szakértőnek olyan dolgokban, amelyekben semmi jártassága sincs. Ez az egész kifakadás csak könyvének az igen csúnya (nasty) hirdetése”. Az egymást közelebbről ismerő militaristák ilyen “jó” véleménnyel vannak egymásról. Talán “idegen segítség”? WASHINGTON. — Miután a kongresszus tag­jai sok panaszt kaptak, hogy külföldről ide igen nagymennyiségű borotváló pasztát, fogport, au­tomobil részeket, (brake linings) és más iparcik­keket hoznak, amiket jóval olcsóbban adnak, mint az itt gyártottakat, igy az itteni ipart gyengítik s segítik a munkanélküliek számának emelését, a dolog az egyik albizottság kezébe került. Ez a vizsgálóbizottság aztán megállapította, hogy a szóbanforgó iparcikkek az amerikai had­sereg részére küldött felszerelés fölöslege, amit ott potom áron elvesztegettek. Valószínűleg azzal a szándékkal adják a külföldnek az ily fölös áru­cikkeket, hogy azzal a szegény népet segítsék. Az igy, — csaknem ingyen kapott holmit azon­ban az ügyes kereskedők eladják a, r, ni ég ügye­sebb és élelmesebb amerikai vállalkozóknak, akik visszahozzák azokat az Egyesült Államokba és itt újból eladják annak a népnek, amely egyszer már megfizetett azokért a rájuk szabott nagy adók­ban. Szóval nem idegen, hanem igazi jó “honi” gyártmányú cikkeket hoznak be nagy mennyi­ségben, amire tehát még csak vámot sem lehet kivetni. Az amerikai vállalkozók élelmessége igy hiva­talos elismerést nyert. Csupa szerencse CHICAGO. — Az “American Meat Institute” közleménye szerint nem kell nagyon panaszkodni a jelenlegi magas 'húsárak miatt, mert annak jó oldala is van. És ez, — mondja az igen tekinté­lyes név alatt működő publicitást hajszoló iro­da, — az, hogy a farmerek látván a jelenlegi magas árakat a jövő évre egymillióval több ser­tést és 400,000-rel több vágó-marhát fognak hiz­lalás alá és igy 1959-re több hús kerül majd a piacra. »W'MWWMMWVHVWMWiWWViWWWWW UJ KÖZMONDÁS: Könnyebb egy tüt megta­lálni a szalmakazalban, mint az ür-utazásból visz- szatért kis egérkét az Atlanti-óceánban. ★ A CENSUS BUREAU adatai szerint az Egye­sült.Államok lakossága junius 1-én 173,888.000-re emelkedett. ★ AKADNAK olyan vallásos emberek is, akik reggeli imájukat a népköztársaságok átkozásával és gyalázásával cserélték fel. AMERIKAI MAGYAR SZÓ V 6

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents