Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-21 / 34. szám

Thiu'sday, August 21, 1558_______________________________AMERIKAI MAGYAR SZ6____________________________•__________________________5 ' A “FAIR LABOR ACT” HÚSZÉVES ÉVFORDULÓJA Most múlt el húsz éve, hogy a Fair Labor Standards Act életbe lépett. 1938 junius 25-én irta alá Roosevelt elnök ezt az alaptörvényt, amely minimális munkabéi’t, maximális munka­órát és méltányos feltételeket biztosított az ame­rikai munkásnak. A javulásra, amely a munkások jólétében a törvény beiktatása óta előállott, fényt vet az a körülmény, hogy az 1938-i törvény az államközi kereskedelemben és iparban alkalmazott munkás minimális órabérét 25 centben állapította meg. Ma 1 dollár a biztosított minimális bér; de a munkásság $1.25-öt követel. Az azóta bekövetke­zett általános drágulás ellenére is, az emelkedés igen számottevő. Az 1938-i törvény a heti maxi­mális munkaórák számát 44-ben állapította meg, mig ma a munkásság heti 35 óránál többet nem kíván dolgozni. Ma több mint 24 millió munkást karol fel a törvény, mig 1939-ben csak 9 millióra terjedt ki. A szakszervezetek még további 9 mil­lió dolgozóra kívánják a törvény hatályát kiter­jeszteni. Húsz évvel ezelőtt a minimális órabér kivívá­sa egymillió munkásnak a helyzetét javította meg. Amikor előbb 40, majd 75 centre emelték ezt fel, mindig több munkásnak hozott több jö­vedelmet az újítás, mert ezek a törvény nélkül kevesebbet kerestek volna. Amikor pedig 1955- ben 1 dollárra emelte fel a törvény az államközi kereskedelemben és iparban megengedett legala­csonyabb órabért, egyszerre kétmillió munkás ka­pott fizetésemelést. A minimális munkabéreket megállapító ren­delkezés elsősorban a szervezetlen munkások sor­sán segít, mert a szakszervezetekhez tartozók bére ennél magasabb. A gyári munkás átlagos bére ma 2 dollárnál is több. Mégis a szakszervi­zetek küzdöttek legelsősorban a minimális bérek felemelése érdekében, valahányszor a többterme­lés vagy az általános drágulás a felemelést indo­kolta. A mozgató rugó azonban nem csupán az em­berbaráti szeretet. A munkásságnak az a meg­győződése, hogy a közönség vásárló erejének emelkedését általános gazdasági fellendülés kö­veti és a minimális bér emelése a legszegényebb osztályt is olyan helyzetbe juttatja, hogy alap- szükségleteit méltányosabban elégítheti ki. A törvényt a munkaügyi minisztérium ellenőr­zi, bár minden alkalmazottnak joga van a vállal­kozót perbe fogni, ha a törvényt megszegi. A vállalkozók egy része tiszteletben tartja a tör­vényt; mégis tény az, hogy az elmúlt 20 év le­forgása alatt, több mint 4 millió munkásnak 175 millió dollárnál többet fizettek ki hátralékos és pótlólagos bérek fejébefi. — A Fair Labor Stand­ards Act további vívmánya a gyermekmunka el­törlése. Ma 16 évnél idősebbnek kell lennie an­nak, aki munkát vállalhat. Olyan iprban, amely egészségügyi kockázattal jár, 18 év a minimális életkor. De olyan alkalmaztatást, amely csak ki­sebb munkaidőt kiván és sem egészségét sem ta­nulási lehetőségét nem befolyásolja hátrányosan, már 14 éven felüli gyermek is vállalhat. Common Council Rövidebb munkahét a tervük A newyorki szakszervezetek tanácsa “Rövi­debb Munkahét Bizottsága” felhívta a lecsatla­kozott szakszervezeteket, 'hogy válasszanak meg­bízottakat, akik lépjenek érintkezésbe a bizott­sággal a további munkatervek kidolgozása érde­kében. “A Rövidebb Munkahét Bizottság” tanulmányt folytat arravonatkozólag, hogyan lehet enyhíteni a gazdasági válság és az automáció hatását a munkásságra. Mindkettő munkanélküliséget idéz elő. A bizottság jelentésében rámutat arra, hogy sem országosan, sem állami téren semmi — vagy nagyon kevés — intézkedés történik a munka- nélküliség megszüntetésére. A bizottság legfon­tosabb célkitűzése a kereset csökkentése nélküli rövidebb munkahét. Arra is rámutatott a jelen­tés, hogy számos iparban már évek óta négy na­pos munkahét van gyakorlatban, de a munkások ennek arányában munkabér-levágást szenvedtek. “Azt akarjuk, hogy kitűzött célunkat úgy. érjük el, hogy az az egész munkásmozgalom előnyére váljon”. “““■“—————————————— Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető! A vasúti munkások több nyugdíjért és munkanétküli segélyért harcolnak A kongresszus nemrégen segélyt szavazott meg a nagy vasúttársaságoknak olyan formában, hogy jótállást vállalt 500 millió dollár erejéig olyan kölcsönökre, amit a vasúttársaságok üzemi befektetésre vesznek fel. Ugyanakkor engedélyt adott arra, hogy szállítási rátájukat maguk szab­ják meg. Ennek hátterében a vasúti munkások szakszer­vezetei azzal a kéréssel fordultak úgy a kong­resszushoz, mint a szenátushoz, hogy az ülésszak közelgő lezárása előtt intézzék el kedvezően azo­kat a törvényjavaslatokat, melyek mindkét ház­ban tárgyalásra várnak. Ezek a javaslatok részben a nyugdíj-járulék régen esedékes 10 százalékos felemelését biztosí­tanák, ami megkönnyítené 700,000 nyugdíjazott vasúti munkásnak a megélhetését, kiknek jelen nyugdija nem tud lépést tartani a szükségleti cikkek állandóan emelkedő árával, másrészt a múlt év folyamán munkanélkülivé vált«200,000 vasúti munkás nyomorán enyhítene némileg. Úgy a szenátus, mint a kongresszus bizottsá­ga kihallgatást tartott e törvényjavaslatokkal kapcsolatban, ahol a vasúttársaságok vezetői éle­sen ellenezték azokat, mert újabb anyagi megter- heltetést jelent a szerintük súlyos válságban le­vő társulatok számára. “Labor”, a vasúti szakszervezetek lapja nem tudja elhinni, hogy a kongresszus, mely oly bő­kezű volt a társulatokkal szemben, hátat fordít a munkások érdekeinek és lezárja az ülésszakot anélkül, hogy kérésüket teljesítené. Sztrájkra készülnek az autómunkások Az autómunkások között lefolytatott szavazás eredményeként a szakszervezeti tagok 93 száza­léka felhatalmazta a vezetőséget arra, hogy ha szükséges, sztrájkot rendeljen el. A múlt hét végén megtartott végrehajtó bizott­sági gyűlésen a Ford, General Motors és a Chrys­ler gyárak munkástanács vezetői a sztrájk elren­delését javasolták, amit Reuther elvetett azzal, hogy még egy alkalmat keres az autógyárosokkal való megegyezésre az uj munkaszerződés és a szakszervezet követeléseinek elfogadására. Ezen a gyárosok is meglepődtek, mert azt vár­ták, hogy Reuther egy határozott időpontot fog megállapítani, melyen belül — ha nem tudnak megyezésre jönni — elrendeli a sztrájkot. 1959-es modelek gyártása Nemsokára megindul a jövő évi modelek gyár­tása. Chryslernél és a General Motors Buick te­lepén már jövő héten megindul a munka, utána a többi GM gyárakban is. Fordnál valamivel ké­sőbben. Mind bejelentette, hogy sok munkást fog visszahívni. A gyárosok attól tartanak, hogy Reuther egy autógyár ellen, esetleg a General Motors — a legnagyobb—ellen fogja a sztrájkot koncentrálni, számítva arra, hogy mig a többi gyárakban fo­lyik a termelés, az üzleti versengés kényszere folytán GM egyezségre fog jutni vele és ezzel az egész autóiparban követni fogják a példát. Szí­vesebben látnának az egész iparra kiterjedő sztrájkot, mert ez egyesítené erejüket és kitartá­sukat, vagyis egyik gyár sem egyezne meg a szakszervezettel a másik gyár hátrányára. Az uj munkaszerződés körüli helyzet ugyanaz, mint ami a régi lejáratánál volt. A munkáltatók a régi szerződés két évre való változatlan meg­hosszabbítását akarják, a szakszervezet pedig fontos változtatásokat követel, különösen a nyug­díj és munkanélküli biztosítás kiegészítése terén. A munkajogi törvények ellen Harry Bridges, a tengerparti munkások szak- szervezetének vezetője, a szervezet hetilapjában, a “Dispatcher”-ben megjelent cikkében.,rámutat arra, hogy miért kell a szervezetlen munkások­nak is harcolni a tervbevett “right-to-work” tör­vényjavaslat ellen. “San Francisco városi adminisztrációja hir­detésére, hogy napszámosokat keres; már áz első napon több, mint négyezer jelentkező volt. Ez a szám a város két évi napszámos szükségletét is kielégítheti. “A felajánlott munka 465 dollár havi kereset­tel jár. 1961 májusáig a városi napszámosi fize­tés 559 dollárra fog felmenni. Ez szép fizetés, ha összehasonlítjuk az egyetemet végzett könyvtá­rosok 390—450 dolláros, vagy a vizsgázott ápo­lónők 350—-410 dolláros és a lélektani ismerettel biró társadalmi munkások 440—525 dolláros havi fizetésével. “A városi napszámosok magas fizetés-skálájá­nak magyarázata egyszerű. Ezt mindig a szerve­zett munkások munkaszerződésében lefektetett bérskála állapítja meg. Amennyit a magánipai4 fizet a munkásainak, annyit fizet a város is. Ezek a munkások tehát, akik nem tartoznak munkás­szervezethez és nem vállalnak felelősséget úgy, mint a szervezett munkásság, mégis élvezik aa építőipari szakszervezetek által harcok árán el­ért előnyöket. “Ez kitűnő példája annak, hogy a szervezett munkásság eredményei hogyan terjednek ki a szervezetlen munkásokra is. Pontosan ezt aa előnyt akarja megsemmisíteni a “right-to-work’* törvényjavaslat. “Ha ez a törvény keresztülmegy, akkor meg- gyengiti a szakszervezetek képviseleti és munka­szerződéskötési lehetőségét. A magániparban dol­gozó munkások eddig kivívott életszínvonala lát­ja majd kárát. És azok a munkások, akik most nem tartoznak uniókba, azt veszik majd észre, hogy az ő keresetük és munkaviszonyuk is lerom­lott”. Stellate elvesztette az előválasztást Carl Stellato, az autómunkások 600-as legna­gyobb lokáljának elnöke 21,000 szavazattal 27,00-0 ellenében elvesztette az előválasztáson a demok­rata párt jelölését. A nyertes John Lesinski volt. Megköszönve a detroiti munkásság támogatá­sát jelöltetési kampányában, Stellato kijelentet te: “Nem sajnálom, hogy résztvettem a kam­pányban, mert mint jelöltnek több alkalmam vo!U a közfigyelmet Michigan állam munkanélküliéi­nek súlyos helyzetére fordítani”. A 600-as lokálnak 22,000 tagja munkanélküli, mig a 16-ik választó kerületben 74,000, Detroit- ban 275,000 és Michigan államban az utolsó 10 hónap folyamán több, mint félmillió volt a mun­kanélküliek száma. Munkáselbocsátások Los Angelesben 235 férfi és nő fogja elveszíteni munkáját he­tenként a Douglas Aircraft Corp. Santa Monica-i telepén 1958 végéig. Leo Carter, a gyár ügyveze­tője kijelentette, hogy a propellerhajtásu DC-6 és DC-7 tipusu szállító repülőgépekre mind keve­sebb rendelést kap a gyár, ami munkáselbocsátá­sokat von maga után. Decemberre 5,000 munkást fognak letenni. Újabb katonai és kereskedelmi rendelésekre számítanak, ami esetleg javítani fog a helyzeten dec. 1-e után. A Douglas Co. töb­bi gyáraiban a helyzet aránylag elég jó az év hátralévő hónapjaira. A nyugati államokban sztrájkolnak a teherkocsi vezetők A teherautó-sofőrök a nyugati partvidék 11 ál­lamára kiterjedő sztrájkot kezdtek. A Teamster Union kb. 40,000 tagját érinti a sztrájk, de hatá­sában sokkal szélesebbkörü. Több, mint 1,000 cég 100,000 alkalmazottal kénytelen beszüntetni te­herszállítási működését, mely területileg a kö­zépnyugati államokig terjed. A sztrájkot magasabb munkabérért és meg­felelőbb fizetésrendezésért rendelte el a teherko­csi-vezetők szakszervezete. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK széntermelésének 8 százalékát Ohio állam szolgáltatja. ★ A FRANCIA kereskedelmi minisztérium, je­lentése szerint onnan a múlt évben 7 millió dollár értékű nyulbőrt exportáltak külföldre. '■rTr? rt'TT ▼ t t t ^ w w w w 'w ▼ r "t1 +mv t ^ ▼ wnw w * V w w w* | Munkásmozgalom i

Next

/
Thumbnails
Contents