Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-21 / 34. szám
4 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 21, 1958 Mit végeztünk Brazíliában? Az iimerikai sajtó Dulles brazíliai utjának részleteiről nem sokat irt. A külügyminiszter, mielőtt beszállt a repülőgépbe, a sajtótudósitóknak lako- nikus rövidséggel mindössze ennyit mondott uti- céljáról: “A közvetett agresszió kérdéséről kívánok tanácskozni a brazil vezetőkkel”. A “közvetett (indirekt) agresszió” kifejezés nagyon is ismerősen hangzik, hiszen éppen erre hivatkozva tették partra néhány héttel ezelőtt az amerikai tengerészgyalogságot Libanonban. A “közvetett agresszió” a korábban “kommunista felforgatás” néven ismert tétel korszerűsített változata. Ez a korszerűsítés egyébként hangosan árulkodik arról, hogy a gyakorlat, amely a kommunizmus mumusával próbál összefogást teremteni, tökéletesen csődöt mondott. Persze, a State Department nem a politika alapelvén változtat, csak címkéjén, de nagyon is kétséges, hogy a névváltoztatás szalonképessé teszi-e az egyébként fiaskót vallott politikát. Hogy ez a “közvetett agresz- szió” mennyire légből kapott, milyen megalapozatlan, az éppen Libanonban bizonyosodott be. S nem jelentéktelenebb testület mint a UN odairá- nyitott megfigyelőcsoportja tanúsítja immár két terjedelmes jelentésben, hogy az amerikai partraszállás megokolása koholmány, semmiféle közvetett agresszió, sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Arab Köztársaság részéről — Libanont nem érte. Változik a világ Ennek ellenére Eisenhower elnök mégis egy megszállott makacsságával a közvetett agressziót hajtogatta Kruscsevhez címzett mindhárom legutóbbi levelében. Szerinte ez a nemzetközi feszültség fő oka — ezért nincs nyugság az arab Keleten és állítása szerint ezért támadtak Washingtonnak nehézségei az amerikai kontinensen. Edward Crankshaw, a londoni Observer nevű lap szovjet szakértője a Szovjetunió nagy politika sikereinek legfőbb forrását abban véli felfedezni, hogy Moszkva jobb diagnoszta, mint a nyugatiak. Fordítsuk meg a tételt, s akkor igazzá lesz: az amerikai politika kudarcai alapvetően abból erednek, hogy Eisenhower, Dulles és társaik képtelenek megérteni a mai megváltozott világot. Úgy tesznek, mint a begyepesedett aggastyánok, akik szabadosnak, illetlennek, vagy éppen erkölcstelennek ítélik a fiatalok viselkedését, s mindent a “rossz társaság” hatásával magyaráznak. Pedig a magyarázat egyszerűen any- nvi, hogv nem értik meg: ők koptak ki a világból. A fejlődés mérföldkövei Az amerikai kontinens valóságos dicső korát éli. Nem is elsősorban a technikai fejlődésre, hanem azokra a gyökeres változásokra gondolok, amelyek Közép- és Dél-Amerika országainak politikai arculatán végbemennek. A mostani időszak “a diktátorok csillaghullása” címszó alatt vonul majd be a földrész történetének könyvébe. S a diktátorok elűzése (Argentínából, Colombiá- ból, Hondurasból, Peruból, Venezuelából, Nicaraguából, stb.) ha nem is von maga után minden esetben politikai demokratizálódást—ámbár sokszor igen —, objektive lazítja az illető ország függését az Egyesült Államoktól. S ez a távolo- dási hajlandóság, kivált ha átültetik a gyakorlatba is, keresztezi az Egyesült Államok stratégiai és gazdasági érdekeit. Dulles Rio de Janeiró-i villámlátogatása ebben az összefüggésben az amerikai imperializmus nagyszabású kereszteshadjáratának diplomáciai előkészületei sorába tartozhat, s célja, hogy Braziliát, amely az amerikai földrész egyik legtekintélyesebb hatalma, megnyerje ennek a tervnek. Ma már teljesen világos, hogy az egyes közép- és dél-amerikai államokban lezajlott kormány- buktatási és katonai diktatúra létesítési kísérletek ugyanannak az amerikai stratégiának hajtásai, amelynek számlájára a kubai fegyveres agressziót is írhatjuk. Kuba szigetén már évek óta népi méretű szabadságharc folyik Batista diktatúrája ellen és ennek a szabadságharcnak az elfojtásához, nem pedig holmi vízmüvek őrzéséhez van szükség amerikai tengerészgyalogságra. Venezuelában egy-két héttel ezelőtt a hadügyminiszter szervezett összeesküvést a Larazzabal tengernagy vezette junta megbuktatására. Washington izemében ennek a juntának megbocsáthatatlan bűne hogy élére állt a Perez Jimenez diktatúrája ellen felkelt népnek, megbuktatta a jenki-monopóliumokat hűségesen kiszolgáló rendszert. Haitiban is katonai puccs képében jelentkezett az amerikai beavatkozás. Julius 29-én, az éjszaka sötétjének leple álatt néhány száműzött katonatiszt szállt partra Port-au-Prince-ban. Haiti fővárosában, s elfoglalta a Dessalines nevű kaszárnyát. A benne levő ötven katonát rávette, hogy álljanak a lázadók oldalára s elindultak, hogy elfoglalják a kormány rezidenciáját. A kormány csapatai azonban könnyűszerrel leverték a lázadást, amely az 1956 decemberében száműzött és azóta az Egyesült Államokban élő Paul Magloire-t kívánta újra az elnöki székbe emelni. ABC-unió a láthatáron Argentínában a Frondizi-kormány megdöntésére némileg másként történt kísérlet. Frondizi elnök hivatalbalépésekor úgy rendelkezett, hogy meg kell tisztitani a bíróságokat a politikai vagy erkölcsi szempontból nem megfelelő elemektől. Ez az intézkedés jogászkörökben és a Buenos Aires-i egyetem joghallgatói között nagy felháborodást keltett, s ezt az elégedetlenséget használta fel a választásokon vereséget szenvedett jobboldali Radikális Párt és az Aramburu tábornok párti argentin katonai klikk a kor mányellenes akció ürügyéül. A puccsisták szélté- ben-hosszában terjeszteni kezdték, hogy “Frondizi játékszer a kommunisták és a peronisták kezében” s “megengedhetetlen beavatkozása a jogszolgáltatás berkeibe előre veti a sötét jövendő árnyékát”. Isaac Rojas tábornok kapcsolatba lépett dr. Balbinnal, a jobboldali Radikális Párt vezetőjével, s már minden készen volt az államcsíny végrehajtásához, de a kormány gyorsabbnak és határozottabbnak bizonyult ellenfelénél. Az összeesküvés fő szervezőit házőrizet alá helyezték. Frondizi néhány elbocsátott birát visszahelyezett állásába, s órák alatt megoldotta a kormányválságot. Bár az argentin válság idején Washington végig nagyon csöndben volt, a politikusok zárt ajtók mögött bizonyosan sűrűn fohászkodtak az éghez, vajh’ segítene megszabadulni Frondizitől. Argentin kormánykörökben ugyanis nyíltan beszélnek arról a tervről, hogy az amerikai kontinens ABC-államai, tehát Argentina, Bolivia és Chile hamarosan gazdasági unióra lép egymással. Frondizi a bolíviai kormány vezetőivel már meg is állapodott a részletekben. Chile csatlakozása a szeptemberi elnökválasztások eredményétől függ. Ha dr. Allende, a Frente de Action Popular jelöltje kerül ki győztesen — s ez valószínűnek látszik —, akkor hamarosan létrejöhet az ABC- unió, amely — mint Claudio Veliz, a New Statesman cimü angol hetilap hasábjain kifejti — közös külpolitikát folytat majd, amely független kíván lenni az Egyesült Államoktól, s körülbelül azokra az alapelvekre épül majd, mint amelyeket az ázsiai—afrikai országok bandungi konferenciája fogalmazott meg. Alkalmazkodni kell Nyilvánvaló tehát, hogy a chilei választások nagyon viharosak lesznek, számítani kell arra, hogy az Egyesült Államok minden fegyverzetét csatasorba állitja majd dr. Allende megbuktatása és Jorge Alessandri elnökké választása érdekében, hiszen a tét óriási. De függetlenül a chilei választások eredményétől és tekintet nélkül arra, hogy az ABC-unió megalakulása esetleg késedelmet szenved, az amerikai kontinens óriási változások korát éli. Puccsok szervezése, múlt század végi “big stick”, azaz furkósbotpolitika felelevenítése az amerikai függetlenségi eszmével szemben éppen olyan hatástalan, mint ahogy sem a szuezi kaland, sem a libanoni és jordániai agresszió nem zúzhatta szét az arab népek egyesülési és szabadságvágyát. Mint Walter Lippmann irta a minap a New York Herald Tribuneban, a tőkés világ már gyengébb annál, hogysem erőszakkal visszahozhatná a “régi szép időket”, amikor hegemóniája szinte az egész világon kétségbevonhatatlan volt. A logika szabályai szerint egyetlen lehetőség kínálkozik: alkalmazkodni az uj helyzethez. De az amerikai külpolitika irányítói úgy látszik nem a józan észre hallgatnak, s inkább fejjel mennek a falnak. J. T. A MAGYAR ZENEMŰVÉSZET Házában, a Semmelweis utcában uj, 300 személyes hangversenyterem nyílik, amelyben kisebb szóló- és kamarakoncerteket rendeznek. majd. Egy lépés a helyes irányban Az Egyesült Nemzetek Élelem és Mezőgazda- sági Szervezetének igazgatója, Dr. B. R. Sen azt az ajánlatot tette a Genfben ülésező Gazdasági és Társadalmi Tanácsnak, hogy szervezzenek meg egy “Esztendőt”, mely a nemzetközi éhség ellen venné fel a harcot. Dr. Sen ennek működését úgy képzeli el, mint a Nemzetközi Geofizikai Esztendőét, vagyis hozzáértő nemzeti és nemzetközi ügynökségek tanulmányoznák a világ országainak élelemhiányát és szükségleteit különös tekintettel a visszamaradott országokra és terveket dolgoznának ki a problémák megoldására. Bár egy évi tanulmány nem oldaná meg azt az óriási különbséget, amely a visszamaradt országok éhező népmilliói és az iparilag fejlett országok élelmiszer-fölösleg halmaza között fennáll. Dr. Sen azt reméli, hogy egy évi összpontosított tanulmánnyal elérhető lesz, hogy szembetűnőbbé váljon az éhség és a szegénység nagysága és jobb módszereket tudjanak találni a megoldásra. A világ lakosságának növekedésével e század végén kétszer annyi ember lesz a földön, mint most és kielégítő táplálkozásuk megfelelő megoldása egyelőre “távoli, ha nem távolodó lehetőség”, mondja Dr. Sen. Dr. Sen-nek és a tervezett “Esztendő” kutatóinak nem szabad figyelmen kívül hagyni a visszamaradott országok elhatározásait, hogy függetlenségük és önállóságuk sikeres elnyerése után önmaguk tesznek majd energikus lépéseket életszínvonaluk emelésére és évszázados éhségük és szegénységük megszüntetésére. Az éhező népek jelenlegi kizsákmányolásának megszüntetése-az “Esztendő” egyik főtanulmánypontja kell, hogy legyen. Elítélték a libanoni megszállást Az Ifjú Demokraták Californiai Szövetsége konvenciót tartott Los Angelesben a libanoni megszállás napjaiban. Heves vita után a Demokrata Párt 175 ifjú küldötte csaknem egyhangú határozattal táviratozott Eisenhowernek “Kérjük az amerikai hadierők azonnali visszavonását Libanonból”, — üzente a távirat. A párt idősebb vezetői, többek között Paul Ziffren és Clair Engle képviselő, aki most szenátorjelölt, azt tanácsolták az ifjabb demokratáknak, hogy mérsékeltebb álláspontot fogadjanak el. . . “Lássuk be, hogy az Egyesült Államok csapatai már megszállták Libanont, Maradjanak ott amíg a válság tart”, mondották. Nagy vita követte a megalkuvó javaslatot. Pártegység címen sikerült a javaslatot 76 szavazattal 71 ellenében elfogadtatni. De amikor az ifjú demokraták eredeti javaslata került szavazásra, a konvenció lelkesen támogatta azt. A javaslat kertelés nélkül elitélte a kormányt és katonai erőszak-politikát az előázsiai válságban. (Tény, Kalifornia) Vajúdik a tisztultabb világnézet Múlt hónapban Hartford, Conn.-ban gyülése- zett a Nemzetközi Egyháztanács, ahol Rév. Dr. John C. Bennett, a newyorki Union Theological Seminary dékánja azt ajánlotta a keresztény egyházaknak, hogy adják fel a kommunizmus és a kommunisták által vezetett országok elleni “merev” ellenzésüket. “Az egyházak legyenek szofisztikának a kommunizmussal szemben (szótár szerint: sophisticated — mesterkélt, álokoskodó). Ne hagyják ma gukat félrevezetni a propaganda és illúziók által, de ne legyenek olyan merevek, hogy ne láthassák meg azt, miszerint a második generációs orosz kommunistákat annyira elfoglalhatja országuk felépítése, hogy többé már nem fanatikus hívői az ideológiának és hogy szomszédaik szabadságát is kevésbé veszélyeztetik. “Komolyan kell venni a nagy nemzetek természetes félelmét és jogos törekvéseit még akkor is, ha azok kommunista nemzetek”. Dr. Bennett szerint a nyugatnak meg kell érteni a Szovjetunió félelmét a támadástól. A félelem részben dogmatikus, de ugyanakkor azt “nagyban erősiti a Szovjetuniót körülövező nyugati támaszpont-rendszer és az ellene folytatólagosan hangoztatott ellenséges kifejezések”. “Az egyháznak prófétai felelőssége segíteni tagjait és a nemzeteket, hogy máskép fogják fel a világküzdelmet és az atomversengést”, mondotta Dr. Bennett. (The Churchman)
