Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-03 / 27. szám
8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday. July 3, 1958 Amiről az országos lapkonferencia tárgyalni fog Levelek, hozzászólások, szerkesztői j egyzetek, cikkek olyan kérdésekről, melyek a Labor Day weekenden Chicagóban megtartandó országos lapkonferencia figyelmébe ajánlandók. FOGJUNK ÖSSZE, MERT EGYSÉGBEN AZ ERŐ! Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon örülök annak, hogy hétről hétre egyre több ujamerikás kapcsolódik be az “Amerikai Magyar Szó’’ táborába és a. lapon keresztül hallhatjuk szavukat. Közeledésük nemcsak azért örvendetes, mert ezzel a táborunk erősödik, de bizonyítja azt is, hogy nagyon sok ujamerikás honfitársam felismerte tévedését, s látja a szocialista társadalom felsőbbrendűségét. Nyíltan megvetik a jobboldali reakciós magyar politikusokat, nem támogatják a hazugságtól áthatott sajtóikat, mely lapok kapitalista könyörado- mányból tengetik magukat. Ebből a szemszögből nézve melegen üdvözlöm a honfitársaimat, még akkor is, ha minden egyes nézetükkel nem is értek egyet! F.I. és J.M. ujamerikás helyesen mutat rá a sajtó szerepére. Mindketten több szakszervezeti hirt szeretnének olvasni, mert amint Írják még nem tudnak annyira angolul, hogy a szakszervezeti lapokat olvasni tudnák. — Úgy látom, hogy észrevételük ügyében a szerkesztőségnek kellene tenni valamit, mert valószínűnek tartom, hogy a többi — a még meg nem szólalt — uj- amerikásnak is hasonló a problémája! A fiatal ujamerikás honfitársaimnak meg kell érteniük azt. hogy e lap olvasó azaz fenntartó tábora régi. s a lap szerkesztőségének ehhez mérten kell a lapot összeállítani. Látnunk kell a nehézségeket, amelyekkel a lapnak meg kell nap mint nap birkóznia! Meg kell mindnyájunknak érteni azt, hogy nekünk újaknak kell alkalmazkodni az idősebb, — régi honfitársainkhoz! El kell ismernünk, hogy évtizedekig szívósan harcoltak, s ma is harcolnak a jobb s szebb, a szocialista jövőért, és emberfeletti munkát végeztek! Ezt a tényt nem szabad nekünk újaknak figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha e.-etleg sok esetben nem értünk egyet a lap álláspontjával! Mi is tévedtünk, amire már nagyon sokan rájöttünk, s előbb- utóbb a lap szerkesztősége is rájön tévedéseire, s folyamatosan korrigálják az esetleges hibákat. A fő kérdés, a fő tennivaló az összefogáson van! A régebbi honfitársaimnak is szakitaniok ke l azzal a helytelen nézettel, ami az újak felé irányult. Azt mondom én is, hogy nem szabad általánosítani! Nem lehet mindenkit egy kalap alá venni! Ali újak legnagyobb részt fiatalok vagyunk. s a szocializmusban, szocialista nevelésben részesültünk. Vannak köztünk kétség kívül betörők, naplopók, akik a börtönből szabadultak. Ezek az elemek irt is folytatják ‘mesterségüket’, s előbb vagy utóbb visszakerülnek az őket meg illető helyre. Nem hiányoznak sorainkból a nép ellenségei sem, akik Magyarországon nyiltan vagy titokban a régi úri Magyarország visszaállításán szorgoskodtak, s itten is ezen munkálkodnak! Kutyából nem lesz szalonna, azaz belőlük sem lesz soha szocialista! Itten sem akarnak dolgozni ezek, a jó “business” lebeg szemük előtt s van alkalmuk itten az úgynevezett “jobb fogásokat” megtanulniok. (Mindezekért az elemekért nem kár, hogy itt vannak, még itten van az ő világuk!) Azonban az a meggyőződésem, hoe-v legtöbb uj fiatal honfitársam szocialista gondolkodású! A fasiszta szervezetek “vezetői” ezen tényt keserűen szokják emlegetni. Termé- Bzes fáj számukra a csalódottság, hiszen ők azt hitték, hogy most megnövekszik kicsi táboruk, e lesznek vezetettek (félre vezetettek) nem csak “vezetők”! - i. Nekünk újaknak kötelességünk felzárkózni a régi osztálytudatos munkásság mögé! Tudom, hogy megoszlanak a vélemények a szocializmus részletkérdéseinék kapcsolatára vonatkozóan. F. I. ujamerikás levelében is leszögezni azt, hogy “változatlanul szocialisták vagyunk”, de de kötelességünk is ehhez mérten cselekednünk! Egy emberként álljunk az öntudatos régi ame- rikások táborába, s együtt harcoljunk a békéért, az általános leszerelésért, a boldogabb, s szebb, tizsákmányolástól mentes szabad világért! Ne az apróbb dolgokon vitatkozzunk, a mai nemzetközi helyzetben nem tehetjük ezt, pláne nem célszerű újságon keresztül vitázni, itt e kapitalista környezetben. Ismerjük el uj' honfitársaim, hogy elkövettük a hibát, tévedtünk. Lehet, hogy esetleg több hibát követtünk el. Talán tudatlanul, félrevezet ve vagy tudatosan meggondolatlanul cselekedtünk, esetleg a szocialista igaz utat nem követtük helyesen. Idézzük egy kicsit magunkba is! Mindnyájunkban van elég sok hiba, lássuk meg az esetleges gerendát szemünkben s ne csak a szálkát piszkálgassuk! Távol áll tőlem, hogy esetleges “mea kulpá”- zással tisztára mossam az újakat! Az igaz, — mint ahogyan a szerkesztőség nyílt levele is leszögezi — vezetők is követtek el súlyos hibákat annak ellenére, hogy ők is szocialisták voltak. Ez a tény azonban nem mentesiti teljesen a mi hibáinkat! A helyes útra kell térnünk, s le kell szűrnünk a tapasztalatot. Megvagyok arról győződve, hogy ha mi újak fennt vázolt szellemben közeledünk a régiekhez, akkor hamarosan egységes bázissá forrunk ösz- sze. Nekünk kell kezdeményeznünk, s nem szabad nagyképüskednük! Öntudatos munkáshoz illően, szerényen kell viselkednünk! Változtassunk magatartásunkon és ne támadással kezdjük, ne akarjunk mindent a saját szájunk ize szerint csináltatni. Tettekkel bizonyítsuk be szocialista öntudatosságunkat s látni fogjuk, hogy az idősebb, régi honfitársaink megbecsülnek bennünket! Kedves Szerkesztőség! Igv látom én a kérdést s úgy gondolom, hogy a sajtókonferencián ilyen szellemben kell elbeszélgetni. A régieknek is meg kell érteni bizonyos dolgokat, s az esetleges merevséget félre kell tenni, f ogjuk meg egymás kezét s tanuljunk egymástól és akkor munkálkodásunk nem lesz hiába való, az egység meghozza az eredményt! Javaslom, hogy a szerkesztőség is vizsgálja feiil nézeteit! Egyik cikkel ne csapják agyon a másikat! Legyen egységes vonala az Amerikai Magyar Szónak. A beérkező leveleket — ha a szerkesztőség szerint leközölhető — közöljék le hiánytalanul, s ne hagyjanak ki belőle! Ne hagyják ki az Írásoknak a szivét, még akkor sem, ha a szerkesztőségnek ellenkező az ügyel kapcsolatos véleménye! Ilyen esetben a szerkesztőség fűzzön hozzá véleményt. A magam részéről a megalkuvásokkal nem értek egyet, azért kérem a Kedves Szerkesztőséget, hogy csak az esetben közöljék ezen levelemet, vqgy más Írásaimat, — ha hiánytalanul kerülhetnek az újságba! Tekintettel arra, hogy “Levelek a szerkesztőhöz” cimü rovatban leközölt írások nézetei “nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával”, igy kérésemet indokoltnak tartom. Tiborka Hm ÉRT EGYET AZ F. I.-AL Tisztelt Szerkesztőség! A Magyar Szó olvasótábora egész biztosan hozzá fog szólni a lap jun. 5-i számában megjelent F. I. aláirásu kesergő levélhez, hiszen fel is kérik az olvasókat, hogy tárgyalják. így hát nekem is van egy kevés hozzászólásom. Elsősorban F. ,1. talán nem is gondolja komolyan, hogy egy 16 oldalas hetilap részletesen leközölheti, hogy mi történik minden amerikai szakszervezetben. Biztosan tudom, hogy F. I. alkalmat fog találni arra, miként jöhet összeköttetésbe más öntudatos munkásokkal, akik a különböző szakszervezeteknek tagjai és angolul is beszélnek, Írnak és olvasnak. Hogy hol? A Munkás Otthonban. Mint a Biblia is mondja: “Ha kerestetik, meg is adatik”. Azt írja F. I., hogy a lap többször nagyon élesen bírálja az uj menekülteket és hogy ezek között is sok öntudatos munkás van, akik kényszerültek elmenekülni Magyarországról. Kérdem én, hogy milyen öntudatosság az, amikor akkor oldanak kereket, s “tizen vagyunk, húszán szaladunk” módra, a hitvány propagan- dára hallgatva akkor hagyják ott a hazát, amikor annak a legnagyobb szüksége van fiaira. De különben is, kitől menekültek el? A terroristáktól? Hát a hazaszeretet csak olyan, mint a sarkantyú? Felkötjük és lekötjük? Itt idézek Petőfi Sándortól néhány idevágó vers-sort: Sziveteknek alig marad egy szöglete, Ahol titkon magát pók gyanánt szövi be a hazaszeretet, S ez is csak addig van, mig jön az önérdek. S azt javasolja, hogy lesöpörjétek, mint hitvány szemetet. Ó mily gyöngék vagytok, kiknél a hazának Fénye nem ér annyit, mint a hiúságnak múlandó csilláma. Ó, mily gyöngék vagytok, nap süthetne rátok, S ehelyett kis lámpa, melyet körülálltok, nyomora kis lámpa. Vagy egy másikat: Sehonnai bitang ember, Ki most ha kell, halni nem mer. Kinek drágább rongy élete, Mint a haza becsülete. Higyje el F. I., hogy ezeket a sorokat nem én költöttem, hanem Petőfi Sándor, az előbbit 1347- ben, az utóbbit 1848-ban. E szerint a “menekülteknek” (ha öntudatosak) nem lett volna szabad menekülniük, hanem ottmaradni és visszaverni a fasiszta támadást. Az oroszoktól nem lett volna okuk menekülni, mert azok az öntudatos munkások segítségére siettek, s nem ellenük. Azután azt Írja F. I., hogy változatlanul szocialisták. Talán az a baj, hogy szocialisták, hiszen Kéthly Anna és Guy Mollet is szocialisták és nézzük meg mi történt 1956 októberében és mi történik most Franciaországban, hála a francia szocialista pártnak. Majd írja, hogy ha otthon demokratizálódnak a dolgok, hazamegyünk! Addig pedig önöknek kellene a menekült magyar munkásokat szocialista nevelésben részesíteni és nem általánosítani. — itt megint azt kérdezem, hogy milyen demokratizálódásra céloz? A régi Ferenc Jóska, vagy Horthy-féle demokráciára? Arra a régi jó világra talán, amiből nekem és annyi sok százezer magyarnak igazán menekülnie kellett? Ezután felsorol a levél egy sereg fasisztát, pátert, szélhámost, stb. s egy fél tucat ellenszervezetet. Ha olyan jól ismeri, hogy kik ezek, akkor megint csak oda érünk, ahonnan kiindultunk: azaz F. I.-nak még annál is inkább otthon lett volna a helye megvédeni hazáját ezektől a ragadozóktól. Ez az ország nekem csak fogadott hazám, s már 65-ik életévemet járom, de ha ezt az országot ok nélkül megtámadnák, mint Magyarországot 1956-ban, kötelességemnek tartanám érte fegyvert fogni, vagy bármi mást, amire képes lennék, és nem is szöknék el innen. Én nem kételkedem az ön jó, vagy rosszhiszeműségében, de véleményem az, hogy ha ön most munkás is, eredetileg nem munkásszülők leszármazottja, s még kevésbé öntudatos. Ha munkás családból származik, akkor jó szülei is megmagyarázták volna azt a régi jó világot. Kálvin József. Chicago Ha őszintén segítettek volna Tisztelt Szerkesztőség! Kérem szíveskedjenek helyet szorítani lapunkban alábbi soraimnak. A junius 19-i számban J. M. aláírással levél jelent meg: “Megszólalnak a munkás ujameriká- sok” címen. A levél Írója kifogásolja, hogy a szerkesztőség csak lerövidített formában közölte F. I. levelét s ugyanakkor olyan sok semmitmondó levelet leközöltek. Lehetséges, hogy J. M. az én levelemet is annak fogja tekinteni, mert én magam is általánosítok, nem teszek különbséget rossz és jó ellen- forradalmárok között, mert a jók is az ellenforradalom eszközei lettek. Ez a 36,000 ujamerikás menekült, akiknek, mint J. M. írja, a többsége munkás (az ember arca belepirul) jó eszköz lett volna a népi demokrácia elpusztításában és csak a Szovjetuniónak köszönhető, hogy ez nem sikerült. Én nem esküdtem örök gyűlöletet a “diktatúra” elől menekülők iránt (az ujamerikás szó* nem illik reájuk, mivel nem rendes beutazók) : ugyanis J. M. azt mondja, hogy diktatúra elől mene-
