Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-03 / 27. szám
Thursday, July 3, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ a t/e/e fC a fze s/CeJttíÁ Az ebben a ro latban kifejtett néze. \ Olvasóink í tek nem szüli cégszerűen azonosak l hozzászólnak a szerkesztőség álláspontjával * a közügyekhez í kiüt és hogy a demokratizálódás bekövetkezése után visszamegy. Hát tisztelt J. M., magának sokat kell még várni arra, hogy a proletár diktatúra megszűnjön Magyarországon a maga kedve szerint. Vegye tudomásul, hogy csakis a fegyelmezett, öntudatos proletáriátus, vagyis az öntudatos munkásosztály tudja a szocializmust építeni a párt vezetésével, s az ellenséget kordában tartani. Amig az imperializmus fennáll, addig diktatúrára szükség van. Megbocsátok azoknak a menekülteknek, akik visszamennek és hozzáfognak az elkövetett hibák jóvátételéhez. Odahaza sokkal többet tudnak tenni a szocializmus építéséért, mint itt. Ide úgy jöttek be, mint a szocializmus, kommunizmus halálos ellenségei, különben nem engedték volna be őket. Rákosi és társainak hibája nem az volt. hogy hűtlenek,, vagy árulók lettek a szocializmusért folyó harcban. Szerintem az a gyűlölet, amit a Horthy-éra alatt a fasizmus, a klerikalizmus, a reakció a magyar nép megmételyezéséért folvta- tott. Rákosit és társait mint orosz ügynököket állította be, s a szociáldemokrata párt is mint ellenséget fogadta őket. A kormányalakításnál olyanokat is számításba kellett venniök, akik a kritikus időkben ahelyett, *hogv segítettek volna, a hibákat kijavítani, még mélyítették azokat. Úgy hiszem, hogy amikor a szocializmus építése válságos helyzetbe került, az úgynevezett szocialisták szabotálás helyett a kormányt segi- 1 ették volna, nem történtek volna meg ezek a szörnyűségek, amelyek Magyarországot az 1956 c któber-novemberi eseményekbe sodorták. A magyar nép politikai elmaradottsága, a történelmi helyzet nem-ismerése talajt adott az ellenforradalom talpa alá. A titóizmust csak diktatúrával lehet és kell kipusztitani, mert ez a rákfenéje a szocializmusnak, a kommunizmusnak. Nagy John Van egy ajánlata Tisztelt Szerkesztőség! Az alábbiakban szeretnék hozzászólni lapunk gazdasági helyzetéhez, mellyel a junius 12-iki szájúban “Levél az olvasótáborunkhoz” c. cikkében Fodor N. Árpád és a junius 19-i lapszámban a szerkesztősg foglalkozik az olvasókhoz irt nyílt levélben. A társadalmi naptár rovat nagyon hiányos és sajnos, hogy csak akkor vesszük észre az ilyesmit, amikor már valaki felhívta rá a figyelmünket. Pedig szemünk előtt van hétről hétre és mégis elsiklunk fölötte. Úgy érzem, hogy a társadalmi naptár rovatunk igen fontos kis része a lapunknak, mert hiszen azon keresztül kellene megtudnunk, hogy hol és mikor lesz valamilyen megmozdulás úgy a lapunk érdekében, mint bármely más téren. Természtesen mindenütt a helybeli munkástársak és munkástársnők dolga és kötelessége volna, hogy ezt a rovatot naggyá tegyék. Bizony öröm volna olvasni különböző városokról és falvakról, hogy gyakrabban rendeznek valamilyen hasznos összejövetelt. Ehhez persze akarat kell, hogy együtt működjünk és a munkástársaink nézetét figyelembe vegyük és tiszteletben tartsuk. Meg kell próbálni egy kicsit több harmóniát teremteni munkástársaink között, mert a tétlenség azt jelenti, hogy nincs meg a kellő harmónia közöttünk. Hiszen környékünkön sok magyarlakta város van, ahol még nem is olyan régen szépen működlek a munkástársak. Mi van ma? Alig hallani némely helyről, s ha igen, akkor is nagy ritkán, s vannak helyek, amelyekről egyáltalán nem hallunk. Nem akarok városokat megnevzeni, mert ^ok-sok nevet kellene felsorolnom. De ne is azon büszkélkedjünk, hogy mi volt a múltban, hanem hogy mit fogunk tenni most és a jövőben. Nem akarnám ugyanis elhinni, hogy van közöttünk olyan, aki ne akarna valamit tenni' lapunk ériekében. Biztos vagyok abban, hogy senki sem szeretné azt látni, hogy lapunk megszűnjön és biztos, hogy barátaink pártolni fogják úgy lapunkat, mint minden összejövetelt, hogy ha kellő tisztelettel és értelmes programmal várjuk őket körünkben. De azért ne csüggedjünk, a harcot nem adjuk fel. Mindent megteszünk, hogy hazánk fontos védőbástyáját, a Magyar Szót megtartsuk és megvédj ük utolsó erőnkkel is. A nyílt levélben azt Írja szerkesztőségünk egy idősebb munkástárssal folytatott beszélgetéssel kapcsolatban, hogy hát bizony lelassultunk, kedves munkástársak! Jó érzéssel gondolunk vissza a csekély 32 évre, melyet mozgalmunk és sajtónk érdekében szerény tehetségünkkel eltöl- töttünk. Mint egyszerű közlegények ott voltunk, ahol tenni, vagy segiteni kellett valamit. Szó nélkül vittük a röplapot, a sajtót, főztünk, mostunk edényt, súroltunk padlót, panasz nélkül és még ma is teszünk valamit, de persze sokkal lassabban, mint a múltban. Ma már több nyugalomra van szükségünk, mint ifjú korunkban volt. A nyugalom alatt értjük azt is, hogy ha összejövünk gyűlésre valamit kitervezni, akkor is nyugodtabb hangulatra van szükségünk, mint régen, mert az idegeink gyöngébbek, mint voltak és hig.vjék el munkástársaim, hogy lehet az ügyeEet nyugodt és békés egyetértésben is megtárgyalni és elvégezni s még hozzá tökéletesebben. Kedves munkástársaim, a múltban nagyon sokszor említettem, hogy sokkal több gxmdot kellene fordítani a fiataljaink nevelésére. Soknak a gyermekei felnőttek már és sajnos, nincsenek közöttünk. Vannak kivételes családok és esetek, ahol az ifjak követik szüleiket, de kevés. Ezzel kapcsolatban úgy a múltban, mint ma is több gondot kellett volna, illetve kellene fordítani a sajtóra egyetemes téren, mert gyermekeink itt születtek, itt jártak iskolába, tehát fontos lenne, ha minden Magyar Szó olvasóhoz járna egy angolnyelvü lap is. Van egy ajánlatom, hogy miként kellene a Magyar Szó gazdasági helyzetét megjavítani, szilárddá tenni. Azonbon egy ilyen levél keretén belül nincs hely, hogy, azt részletesen kifejtsem, tehát szeretnék leülni a konferencia előtt a szerkesztőséggel. vagy azzal*a munkástárssal, aki New Jerseyből a konferenciára fog menni delegátusként, hogy ajánlatomat alaposan megbeszélhessük és Írásban a konferencia elé terjeszthessük. Amint a lapból olvassuk, valamint olyanoktól, akik a lap körül tevékenykednek, halljuk, hogy valamit hamarosan tenni kell, hogy a lapot, mely valóban magyar nyelven az egyedüli védőbástyája a munkásmozgalomnak, meg tudjuk menteni. J. B., New Jersey. “Megkapla a megérdemelt büntetést” Tisztelt Szerkeszetőség! Mostanában egyebet sem hallunk, mint azt, hogy micsoda megdöbbentő és kétségbeejtő dolog történt Magyarországon: Nagy Imrét és vele együtt dolgozó baiátait kivégezték. A felháborodás óriási s egyre hajtogatják, hogy milyen felháborító dolgokat müveinek ezek a kommunisták. Az összes újságok erről Írnak. De azt elhallgatják, hogy ahhoz, ami a Nagy Imre kivégzéséhez vezetett. Amerikának sok köze volt. “Amerika Hangja” unszolta őket a lázadásra és ígért nekik segítséget, de mikor azt nem tudták megadni, Nagy Imre és társainak bűnös célja kiderült. így történt, hogy a bizonyítékok alapján Nagy Imre megkapta a megérdemelt büntetést. összehasonlítás kedvéért kérdezhetjük, hogy amikor Sacco és Vanzettit kivégezték, — akik nem követtek el hazaárulást, mint Nagy Imre, nem gyilkoltak, nem romboltak, — nem volt-e nagyobb bűn két olyan ártatlan ember kivégzése? Vagy amikor hamistanuk vallomása alapján halálra Ítélték Julius és Ethel Rosenberget, akiknek megmentésére százával és ezrével jöttek könyörgő levelek még idegen országokból is, az elnök nem irta alá a kegyelmi levelet, kivégezték őket s szerte a világon még ma is nagyon sokan siratják és gyászolják őket. Most, hogy kivégeztek Magyarországon pár embert, akik okozói voltak ezer meg ezer ártatlan ember meggyilkolásának, nagy- vér-ontás- nak, Budapest és más városok megrongálásának, a börtönök kinyitásának, hogy azok lakói ide menekülve tövább folytassák romboló munkájukat, rémes dolgokról beszélnek, mert csődöt mondott a vállalkozásuk. A magyar közmondás azt mondja: “Meghalt Mátyás király, oda az igazság.” Elég szomorú, hogy nincs most egy Mátyás királyunk ebben a zűrzavaros időkben, afnikor az atom- és hidrogénbombák korszakát éljük, amikor azért büntetnek. ha megmondják az igazat, amikor az ország alelnökét megdobálják és leköpik és mégis a hazaáruló Nagy Imrééit fáj a szivük. Más szemében meglátják a szálkát, de a magukéban még a gerendát sem akarjá észrevenni. S. H. Elsinore _____________ l Még a piketelőknek sem fért ' 1 a bögyükbe Tisztelt Szerkeszetőség! Nagy örömmel látom, hogy bővül a “Munkás- mozgalom” rovat. Ez azt eredményezi, hogy a lap jobb lesz és mindtöbben megvásárolják. Nemcsak én, hanem más angolul nem tudó munkások is szívesen olvasnák, hogy mi van az uj munkaügyi törvényben? Megbénítja, vagy előmozdítja a szakszervezeti mozgalmat? Azt hiszem az előbbi eset áll fent, mert most a depresszió alatt a tőkések elérkezettnek látják azL időt a szakszervezeti mozgalom meggyengítésére. A sport rovatot is örömmel olvassuk. De szeretnénk, ha az NB II.-es eredményeket is közölnék. Az uj menekült munkások között sok a vidéki, akik az NB II.-es csapatoknak drukolnak. Az elmúlt vasárnap és szombaton megnéztem a Szovjetunió UN delegációja előtti magyar pike- telést. A rendőri beavatkozás után a piketelők között nagy volt a felháborodás. Sok emberrel beszéltem. Felháborodva mondották, hogy őket kivezénylik pikejtelni, ugyanakkor a “csekkesek” és “profik” elfelejtenek megjelenni a tüntetés színhelyén. A $480-kat zsebrevágják de a tüntetésen sehol sem' voltak láthatók. Hol volt Kiss Sándor, Nagy Ferenc, Kovács Imre, Szabó Pál, Varga Béla, Fővágó József és Horváth János? A Free Europe magyar alkalmazottjai is tá- vollétükkel tüntettek. Ugylátszik az incidens időzítve volt és ezek az ingyenélők előre tudták, hogy a “vattának’ egy kis gumibotozásban is része lesz. Ebből ők nem kértek. Ezt szívesek, voltak átengedni (de nem úgy a potya dollárokat) az állás és jövedelemnélküli “szabadság- harcosoknak’. Annyi bizonyos, hogy többé nem fog sikerülni tömegeket kivezényelni piketelni. mert a macskának kinyílott a szeme. Látják, hogy Fábián Béláék miért rendezik a piketelést, a csekkesek pedig “ott “harcolnak” a felszabadításért, ahol nem gumibotoznak, hanem az ingyen dollárokat osztogatják. Legfőbb ideje, hogy ezt felismerjék a félrevezetett amerikai magyar menekültek. I.F. Uj amerikás Bonyhádon Is szeretik a lapunkat Az alábbi levelet a newyorki Magyar Társaskör kérésére közöljük. Tisztelt Magyar Társaskör tagok! Azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy szíveskedjenek velem közölni, hogy tudnék hozzájutni az Amerikai Magyar Szó újsághoz. Most olvasom először ezt az újságot, amit egy ismerősömtől kaptam kölcsön. Hol lehet előfizetni? Mennyibe kerül ? Tetszik nekem ez az őszinte,, harcos újság. Szive«en olvasnám rendszeresen. Szives válaszukat várva, maradok tisztelettel Liling Miksáné, Bonyhád Tolna m. József Attila u. 23 (Vannak-e olvasóink között olyan bonyhádi származás’» magyarok, akik előfizethetnék lapunkat a fenti honfitársnó’nek? —• A kiadó) MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE, EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE. . \.
