Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-31 / 31. szám

hursday, July 31, 1953 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 WASHINGTON RAGASZKODIK AZ EMBARGÓHOZ Elhagyta öt éhező gyermekét Mrs. Lena Rizo öt éhes gyermekét a Bellevue kórház várótermében hagyta és amint később mondta, a Welfare Departmenthez ment élelem­ért. Közben a rendőrség elvitte a gyerekeket, kik 8 hónaptól 5 éves korúak és az anyát elhagyás vádjával a bíróságra idézte. A bűnügyi bíróságon felmentették, amikor beigazolódott, hogy a lakás­ban csak három kis üveg konzerv volt az ételállo­mány. \vwwwvwvwv%wvvwwwwwwwvwwwwvvwww* KUBAI ÉLETKÉP Kubában Batista diktátor terroruralma ellen már hosszú ideje folyamatban levő lázadást, a hatóságok részéről még nagyobb terror és ember­telen öldöklés kiséri. Két nemzetközi, polgárjogokért küzdő szerve­zet az Egyesült Nemzetekhez fordult tiltakozásá­val két fiatal kubai nő kegyetlen meggyilkolása miatt. Az amerikai sajtó a két nő halálát úgy is­mertette, hitelt adva a kubai hatóságok jelentésé­nek. hogy azok a házukban tartózkodó forradal­márok és rendőrség közti ütközetnek voltak áldo­zatai. Az International League for the Rights of Man és az Inter-American Assn, for Democracy megtudta, hogy a két áldozaton kubai katonák bűnös erőszakot követtek el, megkinozták és agyonverték őket. A N. Y. Times levelet közölt Miami, Fla.-ból, az Autentico Kubai Forradalmi Párt elnökétől, Manuel Antonio de Varona-tól, Kuba volt minisz­terelnökétől, aki Kubából kapott értesítést erről “a legvisszataszitóbb bűnről, amit a Batista zsar­noki kormánya valaha elkövetett”. “Mária Cristina és Lourdes Giralt Andreu, két tiszteletbenálló fiatal hölgy, nővérek, egyik 19, másik 20 éves, Havanában a Concretera Nacional- nál dolgozott. Junius 13-án, Apák Napján haza­mentek Cienfuegos-ba apjuk meglátogatására, aki ott orvos. Távollétükben rendőrség tört laká­sukba, golyóval nyitották ki az ajtózárat, kuta­tást tartottak, tönkretéve a bútort és más tár­gyakat. , “Amikor a Giralt nővérek visszaérkeztek a fő­városba, a rendőrség Alverez del Real parancs­noksága alatt letartóztatta és laktanyára szállí­totta őket. Ott a legkegyetlenebbül megkinozták és bűnösen megtámadták, majd . golyózáporral megölték őket. Holttestüket “ismeretlen egyé­nek” későbben a hullaházba vitték. Boncolást nem engedélyeztek. “Hogyan lehetséges az, hogy az Egyésült Álla­mok népe, egy állam, mely. hősiesen harcolt sza­badságáért és az emberi méltóság tiszteletben- tartásáért, még azután is, hogy tudomásul veszi Batista förtelmes tetteit, eltűri, hogy tovább se­gítsen egy ilyen zsarnokot, aki felelős ezekért a tettekért. És hogyan lehetséges az, hogy a kongresszus egyes vezetői is pártolják a vérszom­jas diktátor fegyveres megsegítését? Manuel Antonio de Varona” vw*ww\**vw*vw»wwvvww*w\vw\wwwv»vww»4 PORTLAND, Me. városban valaki igy hirdette eladó trailer-lakását: “Mozgó otthon, bolygó tu­lajdonost keres szubmarin árért”. LAPUNK MEGMENTÉSÉRŐL VAN SZÓ! NAGYON KÉRJÜK nézze meg a lap boríték­ján a név felett található dátumot. Ha ez a dá­tum 58—8-nál, vagyis ez év augusztusnál korábbi, az azt jelenti, hogy előfizetésével hátralékban van. Sajnos, jelenleg körülbelül 450 olyan olva­sónk van, aki elmaradt lapja előfizetésével. Ha Ön is ezek között volna, kérjük, tegyen szíves­séget lapunknak és az alábbi szelvény felhaszná­lásával tisztázza hátralékát, vagy legalább is annak egy részét, lehetőleg minél előbb. Lapunk megjelenése függ az ön gyors csele­kedetétől! Tisztelettel A Magyar Szó kiadóhivatala. ALEX ROSNER, Manager 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Rosner Munkástárs! Megértettem felhívását. Tudom mit jelent egy munkáslapnak, ha sok a hátralékos, ezért most igyekszem egy részét letörlesztení. Csatolva küldök ..............................dollárt.- Név: ...................................................................... Tizennégy NATO-állam és Japán szakértői há­rom hónapig tanulmányozták a szocialista orszá­gokba nem szállítható áruk tilalmi (embargó) listáját. A hosszú és keserves vizsgálódás első eredményét a napokban publikálták. A listán sze­replő áruk 40 százalékát szabadították fel a tila­lom alól. A NATO-országok — talán nem túlzás — kissé nevetséges helyzetben vannak az embargó-listá­val. Kínlódnak olyan problémák megoldásával, amelyeket a fejlődés már túlhaladott. Ha 1949- ban, az embargó-lista születésének idején len­nénk, még valahogyan meg lehetne érteni ezt a nagy körültekintést és rágódást. Akkor a szo­cialista országokon belül egy ser fontos áru még valóban hiányzott. Még a háborús károkat sem takarították el egészen és a népi demokratikus országok ipara magán viselte a régi tőkés rend minden rossz jegyét. Nyugat áruszállításai segí­tettek volna a talpraállásban. De akkor éppen azért, hogy nehézségeket okozzanak a szocialista országoknak — embargó-listát gyártottak. Meg is mondták világosan: minden olyan árut tilos a kommunistáknak eladni, ami segíti talpraállá- sukat, erősiti helyzetüket. Jussanak csak csőd­be — s akkor majd a Nyugat diktálhatja a ma­ga feltételeit. Azóta majdnem 10 év telt el, nem is akármi­lyen tiz esztendő. Ez alatt a szocialista országok többszörösére emelték iparuk teljesitőképességét és ma már mindent képesek gyártani, amire szük­ségük van. A Szovjetunió pedig sok területen túlszárnyalta az Egyesült Államokat is. Ezenkí­vül — minden tilalom eHenére — igen sok, a ti­lalmi listán szereplő áru áramlik a szocialista or­szágokba. Sok gyáros, kereskedő “az üzlet: üzlet” elve alapján ugyanis a tilalom ellenére is szállít a szocialista piacnak. Vannak üzleti körök, sőt egyes kormányok is, amelyek belátják az egész embargó-rendszer tarthatatlanságát. Éppen ezeknek a követelésére ült össze a szakértők tanácsa, felülvizsgálni a lis­tát. Csak az látszik érthetetlennek, hogy miért csökkentgetik — talán már harmadszor — az embargót, miért nem törik el egészen? Az európai tőkés országok javarésze — főként Franciaország, Anglia, Nyugat-Németország — az embargó megszüntetésének követelésében szemben találta magát az Egyesült Államokkal. Washington mereven ragaszkodik a kezdeménye­zésére született kereskedelmi tilalomhoz. A NA- TO-államok értekezletéről Írott tudósításában a New York Herald Tribune riportere be is vallot­ta: “Csak az Egyesült Államok és néhány támo­gatója ellenezte az embargó enyhítését, azzal, hogy az a vörösök harci erejét növelné”. Az el­utasító amerikai magatartásnak tehát nem piaci, hanem politikai okai vannak. Előnyős lenne Ez kiderül egyébként a Kruscsev-levélről el­hangzott amerikai hivatalos véleményekből is. A szovjet államfő levelében igen tekintélyes ösz- szegre rugó megrendeléseket helyezett kilátásba az amerikai cégeknél. A válsággal küszködő amerikai iparnak igen előnyös lenne a szállitásbk teljesítése, de a kormány mégsem egyezik bele. Elsősorban nem azért — mint hangoztatják —, hogy az “növelné a vörösök harci erejét”. Ez ha­mis érv. Hiszen a Szovjetunió külkereskedelme a nyugati országokkal igen minimális és a szovjet hadsereget mégis a legkorszerűbb fegyverekkel szerelték fel. Még interkontinentális rakétával is, amivel az Egyesült Államok még a mai napig sem rendelkezik. Ki nem mondott fő ok alighanem az, hogy a kölcsönös kereskedelmi kapcsolatok kiépülése és erőteljessé válása fokozatosan lehetetlenné tenné a hidegháborús politikát. Le kellene mondani a fegyverkezési verseny folytatásáról és a békés gazdasági verseny útjára kellene lépni. Ez pedig alapjaiban érintené az amerikai külpolitikát, de a gazdasági életet is. Mivel az Egyesült Államok makacsul ragaszkodik régi elképzeléseihez, igény­be vesz minden eszközt — áz embargó-rendszert is — csakhogy a hidegháborúról ne kelljen le­mondania. Az amerikai makacsságból fakadó vesztesé­gek számláját igy a tőkés Európa fizetheti. A New York Herald Tribune világgá kiirtölte: “Az európai országok képviselői hangoztatták, hogy az amerikai recesszió (értsd: válság) és tenge­ren túlra irányuló kereskedelmük csökkenése ve­zetett uj piacok keresésére a kommunista kele­ten”. Washingtonban úgy látszik nem akarják ezt meghallani; pedig eléggé érthető érv. A válság miatt csökkentek a vásárlások az Egyesült Álla­mok belső piacain, ezért lényegesen kevesebb árut exportálhatnak csak oda az európai tőkés államok. A gyarmatok is kevesebb iparcikket vesznek, mert világszerte zuhan a nyersanyagok ára és a gazdaságilag elmaradott országoknak alaposan megcsappant a bevételük. Mit csinálhat Nyugat-Európa ebben a helyzetben ? Biztos, nagy befogadóképességű piacokat keres. A válságmen­tes szocialista országok piaca ilyen. Jó lenne egy kis üzlet Különös vonzóerőt gyakorol Angliára, Fran­ciaországra és más államokra a Szovjetunió nagy ipari fejlesztési terve; az építőipar, a vegyipar stb. hosszú évekre szóló fejlesztése. Kruscsev levelében vázolta, hogy a Szovjetunió több telje­sen felszerelt gyárat kíván a Nyugaton beszerez­ni. S mivel az Egyesült Államok nem hajlandó szállítani, az európai ipari országok reményked­nek a rendelések megszerzésében. Ha ez megtör­ténik, több évre lekötné sok iparág ki nem. használt kapacitását. A megrendelések reménye már bizonyos versenyt is szült, különösen Nyu­gat-Németország és Anglia között. Ezért az em­lített országok igen nagy nyomást gyakoroltak az Egyesült Államokra, hogy engedjen álláspont­jából, mert a gazdasági kényszerűség diktálja ezt. Amerika nem engedett, de a többség a csök­kentésre szavazott, s igy valószínűleg hamarosan pontos listát közölnek az embargó alól felszaba­dult cikkekről. Természetesen az a tény, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország hajlandó egész be- rendezéséseket, gyárakat vásárolni a Nyugattól, nem jelenti azt, hogy ezek az országok nem len­nének képesek maguk is gyártani a szükséges gépeket és felszereléseket. A megrendelési aján­latok amellett szólnak, hogy a szocialista orszá­gok hívei a két világrendszer közötti kölcsönös előnyökön és egyenlőségen alapuló kereskedelmi és gazdasági kapcsolatoknak. Ezt mindkét fél gyümölcsözően fel tudná használni. Azonban az egészséges külkereskedelmet még mindig gátol­ják az embargó-lista romjai. Előbb-utóbb minden tőkés állam, beleértve az Egyesült Államokat is, kénytelen lesz a csődbejutott embargó romjait is eltakarítani. Gyulai István ' uvmvwmwvmwwvMWVtMWWvwwuwW Hány hívőt számlálnak az amerikai egyházak? Az amerikai egyházak legutolsó évkönyve sze­rint, az Egyesült Államok területén több mint 308,000 templomban dicsérik az Istent és a hívők száma több mint 103 millió. Hatvan millióra rug a protestáns és harminc­négy millióra a római katolikus egyházak tagsá­ga. A zsidó hitközségek 5 és fél millió hívőt számlálnak és a keleti orthodox egyházak 2 és fél milliót; ‘hatvanezer buddhista is él az ország­ban és a Washington Islamic Center szerint, 80 ezer mohammedán. A különböző amerikai felekezetek száma: 258, amelyek 350,000 lelkész szolgálataira támaszko­dik. Nincsen statisztika arról, hogy az összes egyházaknak és zsinagógáknak milyen nemzeti­ségű tagjai vannak, de általános következtetések némi világosságot vetnek erre a problémára is. A protestáns egyházak tagjai főleg északeurópai bevándorlók leszármazottaiból kerültek ki, a ró­mai katolikus egyház tagsága pedig főleg ir, dél- és középeurópai elődöktől származik. A keleti orthodox egyházakhoz tartozók legnagyobbrésze örmény, szerb, ukrán, orosz és görög eredetű. A legutolsó évek folyamán valamennyi egyház tagsága megszaporodott; több a hivő, a lelkész és a templomépület. Nagyobbak a felajánlások is. Az amerikai egyházak évkönyve szerint, tiz amerikai polgár közül hat hivő rendszeresen lá­togat templomot; 100 évvel ezelőtt öt amerikai közül csak egy volt a templom járó. Az utolsó 30 év leforgása alatt, az egyházak tagsága megdup­lázódott, bár a lakosság csak 40 százalékkal sza­porodott ez idő alatt. Common Council AZ ANGOL egészségügyi hatóságok jelentése szerint a “jazz”-bandákban játszó zenészek kö­zött igen sok az ópiumszedő. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents