Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-31 / 31. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 31, 19oe> r/e fefc cl &e -/fceJtút'A <?£ Az ebben a rovatban kifejtett neze- | Olvasóink tek nem szükség szerűen azonosak jj hozzászólnak \ a szerkesztőség álláspontjával ;í a közügyekhez 2 Késői hozzászólás Tisztelt Szerkesztőség! Lapunk március 20-iki számában, mialatt Mexikóban voltam, ,“S. S., Chicago” levelében ama “szerény nézetének” adott kifejezést, hogy “sem Kalapács, sem Anti, se E'HN cikke nem érte meg a helyet, amit elfoglalt”. Égy későbbi lapszámban megjelent levél azt ajánlotta,t hogy Geréb József kollégám bizonyos cikkét a Magyar Szó helyett küldje a Népszavához, vagy a Szabadsághoz. Az a véleményem, hogy egy munkáslapban a legértékesebb olvasnivalók közé tartoznak az olvasók levelei, — de a levélíróknak meg kell tanulni a különbséget a kritika és a támadás között. ( ' "S. S., Chicago” arra alapozta támadását, hogy a szóvátett cikkek “egyéni nézetet” fejtenek ki. Tekintettel arra, hogy rovatom cime “Ahogyan én látom... ”, cikkeim nem is tartalmazhatnak mást, mint egyéni véleményt. Legalább is addig, amíg a szerkesztőség nem változtatja a címét arra, hogy “Ahogyan ő látja...” Geréb cikkét, illetőleg a cikk íróját, a levélíró azért támadta, mert nem olvasta kellő figyelemmel és igy félremagyarázta a szóban forgó cikk lényegét. Az olvasók nagy tömege bizonyára osztja ama véleményemet, hogy Geréb Írásai nagyon is a Magyar Szóba valók és szorgalmát nem illő azzal viszonozni, hogy őt bárki a reakciós sajtóhoz küldje. E késői hozzászólással egyrészt az olvasók, másrészt a szerkesztőség figyelmét kívánom felhívni, hogy nemcsak a laphoz érkező cikkeket, hanem a leveleket is a kritika szemüvegén át kell nézni, mielőtt közlésre alkalmasnak találják. Ugyanitt adom az érdeklődők tudtára, hogy mexikói utam alatt szerzett tapasztalataimról és megfigyeléseimről a szerkesztőség felszólitására az 1959-es naptárban számolok be. E. H. Neuwald “Nagyon meg vagyok elégedve” Tisztelt Szerkesztőség! Immár 35 esztepdeje annak, hogy ezt a harcos lapot olvasom és ennek tiszteletére beküldőm előfizetésem megújítását. $15-t küldök, mert a lappal nagyon meg vagyok elégedve. Helyet ad az olvasók véleményének még akkor is, ha az nem teljesen egyezik a szerkesztőség véleményével. Ilyen lehet a julius 10-iki számbah Szanyi Sándor levele is Los Angelesből, mellyel én ugyan egyetértek. Én is azt mondom, amit Smied Chicagóban, hogy nem vállaltam közösséget még egy ujonnanjöttel sem, pedig hozzánk is hoztak vagy 600-at belőlük. Ide a legjobb helyre hozták őket. mert a régi magyarok között sok olyanra találnak, aki szimpátiával viseltetik irántuk, mert ezek a szerencsétlenek nem értik, hogy mi történik körülöttük. No, de nem baj, a kutya ugat, de a karaván halad... T. J., Illinois Ajánlatok a naptárra Tisztelt Szerkesztőség! A jövő évi naptárral kapcsolatban szeretném ajánlani, hogy a borítékján Kossuth Lajos képe díszelegjen, mint az az 1953. évi naptáron volt, miután ebben az évben van a magyar szabadság- harc 110 éves jubileuma. Az Egyesült Államok is szándékozik kibocsátani Kossuth-bélyeget az ősz folyamán. Továbbá ajánlanám, hogy legalább 15 fénykép Jegyen benne a magyarországi életről, mert képekben mindenki jobban megérti a dolgokat. Berki bácsi Egy visszatért magyar levele Debrecen, 1958 jűl. 7. Tisztelt Szerkesztőség! Folyó év ápr. 28-án kelt, válaszlevelüket megkaptam, amelynek igazán nagyon örültem és mondhatom, hogy különös jóleső érzéssel olvastam azokat a kedves hangú sorokat. A részemről ismételt késedelmes válaszadásért elnézést és bocsánatot kérek, egyidejűleg pedig köszönetét mondok a postafordultával történő válaszukért, jókívánságaikért, továbbá a május hó 1-től címemre megindított amerikai “Magyar Szó” c. újságjukért. Üdvözletüket tolmácsolom munkatársaimnak is, akik hasonló jókívánságok mellett azt szeretettel fogadták. A címemre érkező újságokat olvasás céljából már több ismerősömnek kölcsön- adtám, sőt mondhatom, hogy kézről-kézre jár. Megállapításom szerint itt is szeretettel olvassák, mert látják belőle azt, hogy nemcsak a munkásság, illetve dolgozók érdekeit szolgálja, hanem mindenkor csak a tárgyilagos igazságról ir továbbá, hogy a világ minden becsületes dolgozójának kívánsága szerint a béke céljait képviseli. A részemről odakint tapasztaltakat igy most már nemcsak szóban tudom elmondani az érdeklődőknek, miután ebben a tekintetben újságjuk is segítségemre van. Azzal is tisztában van itt mindenki, hogy ez a szóban forgó lap odakint is csak úgy jelenhet meg, ha az mindenkor csak a teljes valóságot, illetve igazat írja. Sokszor érzem magamban, hogy szeretnék írni erről is arról is, célkitűzésekről, élményekről, államunknak az itteni munkássággal szembeni sok-sok gondoskodásáról stb., stb., de hogy ez mégsem történik meg, annak is azt hiszem én vagyok az oka, mert mindig csak halogatom az írást, hogy majd holnap, majd holnap és most mire idekerülök, olyan sok lenne a mondanivalóm, hogy' már azt sem tudom, hogy miről írjak. Itt a vállalatomnál, ahol dolgozom már megkérdezték tőlem, hogy hova szeretnék menni az idén nyaralni. Ebben az esetben nemcsak rólam lenne szó, hanem a feleségemről és kislányomról is. Vállalatom egy családi beutalót adna, ami két hétre szól és válogathatok, hogy az ország melyik szép tájára akarok menni. Egy ilyen beutalóban, amit a szakszervezet biztosit, úgyszólván teljesen díjmentes napi ötszöri, de bőséges finom koszt, szállás, és mindenféle szórakozási lehetőség benne foglaltatik. Hogy miért tartottam ezt érdemesnek elmondani, arra is választ adok. Múlt év folyamán odakint január végén egy szőnyeggyárban kezdtem el azonnal dolgozni. — Hat hónap eltelte után érdeklődtem a szabadság felől. Meglepetéssel vettem tudomásul a közölteket, hogy a megkezdett évben egyáltalán nem jár szabadság, az csak a következő évben lehetséges, de akkor is csak öt nap. Tehát úgy nézett ki a dolog, hogy egy hónap kivételével 2 évi folyamatos munkámért csak öt nap szabadságot kaptam. A szakszervezetbe pedig ott is be kellett lépni ami abból állt, hogy belépés cimén levontak tőlem 62.50 dollárt, továbbá minden hónapért havi 4 dollárt. Sok sok ilyen dolgot mesélhetnék még, de mindig csak arra tudok gondolni ilyenkor, hogy nagyon boldog vagyok, hogy ismét itthon lehetek. Újságjukban nagyon szeretem a “levelezőink írják” c. rovatot, mert látom belőle azt, hogy sok félrevezetett honfitársam felismerte már az igazságot és belátták, hogy elmenetelükkel menynyire meggondolatlan lépést követtek el. örömmel olvastam újságjukban azt is, hogy végre megengedték a magyarországi látogatásokat és remélem, hogy önök is ígéretükhöz képest ellátogatnak majd hozzánk. Ha eljönnek, szeretném ha felkeresnének és vállalatomat is meglátogatnák, mint ahogyan azt Ígérték is. Levelemet most már be is fejezem és sok sok szeretettel üdvözletemet küldöm mindannyiuk számára, családommal és munkatársaimmal együtt. Egyidejűleg látogatásukat is szeretettel reméljük és várjuk és kívánunk továbbra is jó egészséget és jó munkát mindenki számára. Mteley Sándor Magyarország maga akarja intézni ügyeit Tisztelt Szerkesztőség! Nem szoktam önöket háborgatni, mert tudom, hogy munkáslapot megírni mindenkinek a szája- ize szerint lehetetlen. Ezért kerülöm, hogy véleményemmel én is gondot, külön munkát okozzak a lap kevés munkatársának. De mégis hozzá kell szólnom a julius 17-ikt számban a Nagy Imre ügyben megjelent két rovatiró hozzászólásához, különös hangsúllyal a nem nyilvános tárgyalásra. Véleményem szerint a magyar kormány előre számolt ezzel. 1956 ele-* jén valahol arról Írtak, hogy ezrével jöttek át a határon magyar turisták Ausztriából. 1956 okt.- nov.-i események után újra lélegzethez jutott a nemzet és körülnézve a portán, látják, hogy ki hiányzik, vagy nem is hiányzik, sőt szívesen adnának át többet is belőlük, hogy könnyebb legyen a teher a becsületes dolgozóknak. Szerintem a Nagy Imre-ügv azt mutatja, hogy elérkezett a meghunyászkodás korszakának határa és a magyar kormány sajátmaga akarja intézni belügyeit. Mert mi volt eddig? Mindent eltűrtek, s volt érte nagyobb tekintély? Az engedékenységet gyávaságnak tekintették. Mit látunk napjainkban ? Tüntetésre tüntetés mindkét oldalon, propagandát propagandával viszonozva. A mi életünk úgy tele van eseményekkel, hogy az egyszerű ember nem is tud lépést tartani azokkal. Amit ma helyesnek tartunk, az egy év múlva helytelen lehet. Példa erre az elmúlt tiz év változásai, pedig ez elég rövid idő egy ember életében. Sohasem volt szándékomban elébevágni az eseményeknek, mert emberek vagyunk és tévedhetünk. Tévedésünk természetesen legtöbbször egy másik ember ‘szándékos’ tévedéséből ered. Csakis jó szándékú véleményekből alakulhat ki valami hasznos irányzat a többség javára. Máskülönben a kedvenc rovatiróknak joguk van a saját véleményükhöz. P. B. Akiben csalódéi! Tisztelt Szerkesztőség! Az alábbi levelet írtam Rév. Kovács Imrének. Ha jónak látják, közöljék lapjukban. Köszönettel: Mrs. Krémer. Kedves Rév. Kovács! Szombaton nagy meglepetéssel olvastam siró cikkét a N. Y. Times első oldalán. Meglepett, hogy már elfelejtette, rövid 18 év alatt, hogy Önt és feleségét kidobták templomából haladó szellemű felfogása miatt. Akkor én is, s más magyarok protestáltunk és nagyon rosszul esett, amikor megtudtam, hogy nem értünk el eredményt és mégis kidobták állásából. Ma még csalódottabbnak érzem magam, hogy ön áll azok élén, akik ideszöktek Magyarországból, vagyis akiket idehoztak. Most ön vette ezeket pártfogásába és még 15 éves fiát is felhecceü olyan ügyben való részvétele, amihez a gyermek nem ért. Vajon mire akarta ön az amerikai közönséget felébreszteni? Itt sincs minden rendben, lehetne tisztogatni és mi mégsem megyünk gyilkolni és tiszteletben tartjuk a törvény őreit. Ha akar, válaszolhat nekem a televízión keresztül, ahol olyan szépen fejezte ki magát a múltkoriban, hogy sokan azt hittük, akik néztük, hogy valahonnan kiszökött. Tisztelettel: Mrs. Helen Krémer Bronx, N. Y. Búcsúzik, meri hazamegy Tisztelt Szerkesztőség! Értesítem önöket, hogy számomra is elérkezett a hazatérés ideje. Közel két év elég volt, hogy kiélvezzem e “szabad” ország által adott szabadságjogokat és most szabadsággal tele, hazatérek, hogy a két társadalmi rend közötti különbséget jobban átérezhessem. Most pedig búcsút mondok úgy a szerkesztőségnek, mint a lap haladó szellemű olvasótáborának s kérem a lap küldését címemre beszüntetni. Tisztelettel: Ily és László, Florida
