Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-24 / 30. szám
Thursday, .July 24, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 i Fölfelé megy borban a gyöngy; f Jól teszi. Tőle senki e jogát el Nem veszi. B (Vörösmarty) Nyájas olvasó, most jól idefigyelj, mert az alábbiakban nemcsak olyasmire foglak megta- nitani, amit eddig nem tudtál, hanem amit magam sem tudtam, sőt most se tudok és semmi reményem sincs arra, hogy a jövőben is megtanuljam. De azért ne ijedj meg, mert hidd el, hogy “kölcsönzött” tudománnyal is lehet tanítani és azt is hidd el, hogy ezen a téren már csak a jól kitaposott utón járok. így mindjárt bevallom, hogy az alábbi “igen fontos” és valószínűleg “tudományos” adatokat bizonyos Mr. Cordell Hicks nevű egyénnek a kaliforniai borokról irt értekezéséből szedem s csak itt-ott szurok közbe néhány megjegyzést, amit másféle könyvek, vagy folyóiratokból “emelek ki”. Kezdjük mindjárt a Biblián, hiszen azt még ma is igen sokan nagyon fontos könyvnek tartják. Nos Mózes első könyvének kilencedik szakaszában ezt találjuk: Noé pedig földmivelő kezdte lenni, és szőlőt ültete. És ivék a borból s megré- szegedék s meztelen vala sátra közepén.” Elég! Itt meg kell állni! Sőt egyenesen megtiltom a “sztori folytatását” azoknak, akik tudják, hogy mi történt a sátorban, mert az már nem tartozik ide. Itt csak arról van szó, hogy a az ember már nagyon régóta ismeri és a Bibliában nem kevesebb, mint 165-ször nyer említést. Igv mondja Mr. Hicks és én inkább elhiszem, mintsem átolvasnám és ellenőrizném. Szeretik a papok Most nem tudom, hogy vajon azért-e, mert a Bibliában oly sokszor nyer említést a bor, de tény, hogy a papok, — általában véve mindenféle papok, de a katolikusok különösen szeretik ezt a “szent italt”. A papi birtokokon, a kolostorok körül nemcsak Olaszországban, hanem egész Európáhan és Északafrikában is mindenütt nagy gonddal termelték a szőlőt és készítették a bort valószinüleg csak azért, hogy kéznél legyen az a pár pohárkára való, ami a vallásos szertartásokhoz kellett. Igv egészen természetes, hogy a bor, — illetőleg a bortermelés — követte a keresztet. Olaszországból átvitték Franciaországba, Spanyolországba, majd Magyarországra is elkerült és minden más olyan keresztény országba, amelynek éghajlata és talaja kedvező volt a borászatra. Ezt a tradíciót követték Mexikó spanyol meg hóditói is. A Cortez csapatait kisérő barátoknak első dolguk volt az elfogott indiánok megkeresz- telése, a második pedig, hogy a borivásra és szőlőtermelésre megtanítsák őket. Ugvlátszik, nogy a mexikói indiánok, meg a tőlük származó kevert utódok igen jó tanítványoknak bizonyultak, mert hires borivók lettek. A még mindig Mexikóhoz tartozó “Baja Cali- fornia”-ban a jezsuiták vezették a térítést és a szőlőtermelést, de a felső, vagyis “Alta Califor- niá”-ban (a mai California) a Ferencrendü barátok terjesztették a “kultúrát". Ezek a tengerparton egyre feljebb haladva alapították a “mission” név alatt ismert telepitvényeket, amelyek ma mutatványok a turisták részére. A franciskánusok éppúgy, mint a jezsuiták meghonosították a szőlőtermelést is ahol csak lehetett, Magyar virtus Ugylátszik, hogy a barátok annyira szerették a bort, hogy nem igen törődtek a minőséggel. Az igazi “vino” (aki a bort nagyon szereti) nem azt nézi. hogy milyen a bor, hanem csak azt, hogv LEGYEN BOR AZ ASZTALÁN, akármilyen is a az bor. A szerzetesek leginkább csak a “mission” szőlőt termelték s nem is gondoltak arra, hogy azt javítani, nemesíteni is lehetne. Akadtak azonban a francia bevándoroltak között egyesek, mint Ivottig Vignes, Jean Louis és Pierre Sanse- vain, akik hoztak európai vesszőket és azokkal kísérleteztek. A múlt század közepe táján egy igen tehetséges, de nagyon kalandvágyó magyar ember érkezett Délkaliforniába, San Diego vidékére, aki sok mindenféle üzleti vállalatba kezdett s többek között a szőlőtermeléssel is kísérletezett. HARASZTHY ÁGOSTON, a kalandvágyó magyar 1812-ben született a Bács-Bodrog megyei Futták faluban. Magyarországot már 1840-ben otthagyta, ami nem zavarja az amerikai hetven- hét-próbás magyar hazafiakat abban, hogy őt Kossuth- hazafinak nevezték ki és abban sem, hogy annak hírnevét szeretnék apró dollárocs- kákra beváltani azon egyszerű oknál fogva, hogyha Haraszthy csinált valami jó dolgot, akkor annak dicsősége rájuk, az amerikai-magyar-szövet- ségistákra háramlik. Nos ez a Haraszthy előbb Wisconsin államban telepedett le, ahol ügyes vállalatai révén hamar meggazdagodott. Vajon kalandvágya, avagy más okok miatt-e de otthagyta első sikereinek helyét és átköltözött Délkaliforniába, az akkor még csak 5-600 lakost számláló San Diego varoska környékére. Itt is nagyön sokféle vállalathoz kezdett, még a a politikába is belekóstolt és egy évben (1850) a városka sheriffjévé választották. Haraszthy figyelmét is megragadta a szőlőtermelés láza s ő is hozatott európai venyigéket, azonban sem a talajt, sem az éghajlatot nem találta valami szerencsésnek San Diego környékén. A szőlőtermelés vágya annyira megragadta, hogy 1855-körül a San Franciscoi ól észak-keletre fekvő Somona völgyben vásárolt nagyobb területű földet és ott látott hozzá a szőlő nemesítéshez. Hamarosan megalakitotta ott a Somona Horticultural Society (Gyümölcstermelők szövet- vetsége) egyesületet s 1857-ben már nagy minta borpincét is épitett. A bukás A kezdő sikerek nagyon felbátorították Ha- raszthyt. Miután egyideig tagja volt az állami törvényhozó testületnek is, rávette a honatyákat, hogy a szőlőtermelés nemesítésére nevezzenek ki egy bizottságot. Ez a bizottság viszont megbízást adott neki, hogy menjen Európába a. szőlők tanulmányozásái’a és hozzon onnan vesz- szőket. Haraszthy állítólag több mint 140,000 ilyen vesszőt gyűjtött, csomagolt be nagyon gondosan és küldte Californiába, maid visszatérve kiosztotta azokat a termelők között. Ez a túlbuzgóság vagyonának legnagyobb részét felemésztette és noha állítólag előzetesen kiadásai megtérítését Ígérték, azt nem kapta meg, mire eladott, amit még tudott és ment Nicaragua államba, hogy ott cukornád termeléssel pótolja nagy veszteségét. Ott azonban már elhagyta szerencséje, 1869-ben tehát mindössze 57 éves korában elpusztult. A Hicks és más leírások szerint Haraszthy legnagyobb mennyiségben francia venyigéket hozott, -a francia borokat akarta utánozni s azok között a “Zinfandel” nevű könnyű, a Bordeaux vidék egyik hires borát tartotta legalkalmasabbnak. Csak a hetvenhét próbás dupla magyar hazafiak találták ki, hogy tokaji, badacsonyi, egri meg ki tudja milyen “szomordni-vigadni” magyar borokat termelt a “ő” Haraszthyuk. A bor jellege Profeszor André L. Simon, aki bizonyára nagy borszakértő lehet, máskép nem irta volna meg a “The Blood of the Grapes” (a szőlő vére) ci- mü könyvét, amelyben az alábbi érdekes adatokat olvashatjuk: A szőlő nedvet cukrot (C6 H>2 O6) tartalmaz; a szemek külső bőrén pedig szabadszemmel nem látható, végtelen piciny lények, a “sacharomyce- tes” nevű baktériumok élnek, amelyek a préselésnél a szőlőnedvbe kerülnek. A kémiából tudjuk, hogy a cukor minden molekulája hat szén-atomból, 12 hidrogén-atomból és hat oxigén-atomból áll. De azt is tudjuk, hogy a hidrogén atoms,ulya 1. a széné 1 2, az oxigéné )>edig 16 ( vagyis a cukor minden mulekulájának atomsulya 6x12 plus 12x1 plus 6x16=180. A hosszunevü piciny baktériumoknak ez az elrendezés sehogy sem tetszik. Mihelyt közelférkőznek a cukorhoz megrohanják, felbontják és az atomokból két ethyl alkohol (C2 H« O) és két széndioxid (C O2) molekulát gyártanak. Mint látjuk, a négy molekula atomsulya megint csak 180 igy- a baktériumok nem adnak semmit a cukorhoz, de nem is vesznek el belőle, ha. nem csupán csak átalakítják. És teszik ezt olyan hevesen, hogy a borcsináló gazda, amikor látja, megelégedve mondja: “Jaj, de szépen fon* a borom!”, — Pedig csak az apró fickók töltik ki mérgüket a cukron, amit ki nem állhatnak. Persze a széndioxid színtelen, könnyű gáz, ami felemelkedik és a levegőbe száll. Néha azonban nem engedik meg, hogy mind elrepüljön, hanem leüvegelik, vagy ledugaszolják a bort úgy. hogy bizonyos mennyiség még benne marad. Ha az ilyen bort pohárba öntjük, akkor az elzárt széndioxid kis gyöngy alakban a felszínre tör, majd elrepül a levegőbe. Erre mondta Vörösmarty, hogy fölfelé megy borban a gyöngy s ezt a jogát senki el nem veheti, amikor ez a feltörés éppen azt bizonyítja, hogy igenis elvették tőle azt a jogot. Persze Vörösmarty még nem igen értett a kémiához, de azért a “Fóti dal” mégis nagyon szép költemény. Aztán azt is elmondja még a profeszor, hogy a borban a 80 százalék vizen kívül még sok mindenféle más anyag is van s habár mindegyik csak igen parányi mennyiségben, mégis azok szabják meg a bor izét, színét, zamatját, aromáját, — szóval különleges karekterét. Ezen anyagok nagymértékben függnek a talajtól és az éghajlati viszonyoktól. Azért nem lehet bizonyos fajtájú borokat akárhol is termelni, mert a tulajt és az időjárást nem lehet más vidékekre szállítani. . Jótanácsok Ni-ni, most veszem észre, hogy milyen sok mindenről beszéltem már, holott azt Ígértem, hogy valami olyról fogok jótanácsokat adni, amihez egyáltalán nem értek. így jó lesz, ha a dologra térünk. Hát nyájas olvasó, először is tanuld meg, hogy ötféle bor van. (1) Étvágygerjesztő, (2) Ebédbor,fehér, ( 3) Ebéd-bor vörös, (4) Édes dessert, vagyis ebédutáni és (5) Gyöngyöző bor, amit bármikor is lehet inni. Ezt nem én, hanem Mr. Hicks mondja, aki tudja, hogy mikor milyen bort kell inni; aki tudja, hogy vörös húshoz csak vörös bor, amig szárnyashoz csak fehér bor “passzol”. Aztán megint másféle bort kell inni a hal-ebédhez, mint például a kolbász és hasonló disznóságokhoz. Mr. Hicks nem írja, hogy mit igyál, ha nincs megfelelő borod, igy én jegyzem meg, hogy olyan esetben talán (H O2) vagyis az áldot jó vizecskére lehet gondolni, hiszen az sem méreg. De most jön a java. Mr . Hicks megmagyarázza, hogyan kell inni a bort. ♦ A bort — mondja Mr. Hicks, — igazi élvezettel csak vékony üvegből készült csinos talpas kis pohárból lehet inni. De még azt sem kell egészen tele tölteni, hanem csak úgy két-hármadnyira. Akkor vedd kezedbe a poharat, emeld szemed magasságába és gyönyörködve figyeld, mint mozognak az italon az apró gyöngyök. Félperces vizsgálat után kicsit meghajtva a poharat szagold meg a bort és negyed percen át élvezd a kitűnő illatot. Akkor emeld a szádhoz a poharat és igyál belőle egy picikét kóstolónak. A poharat még mindig kezedben tartva legalább félpercen át a kostolás eredményének megítélésével töltsd el. Ha az eredmény jó, — amire igen nagy a valószínűség, — akkor nyelveddel csettints egy kicsit, de ne túlságos hangosan, ami mohóságot árulna el, hanem csak úgy*, ahogy a megelégedett ember csinálja. És csak akkor idd ki a pohár tartalmát. De még akkor sem túl mohón, hanem csak úgy módjával, mint a kulturált embertől el lehet várni. Aztán helyezd poharadat az asztalra és mond meggyőző hangon: “A-á-á, ez aztán a bor!!” Tisztelt Ügyvezető Bizottság! Tudatom, hogy én és .................................. ...................... számítunk részt venni a Magyar Szó detroiti lapkonferenciáján augusztus 30 és 31-én. Szükségünk van elszállásolásra ..............személy részére. NÉV .............................................................. Cim ................................................................. VÁROS ............................................................. GERÉB JÓZSEF: Egy pohárral még nem árt
