Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-24 / 30. szám

Thursday, July 24, 1958 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 « * OLVASÁS KÖZBEN : r 7r/a: A7ár&y István r-v <r «r Z “Éhező emberek a parandicsomban” A fenti címen, foglalkozott Bert Collier új­ságíró, a “Miami Herald” hasábjain a világ leg­szebb játszóterének városában és ennek környé­kén élő nélkülöző, nyomorgó emberekkel. “Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjuhoz- tam és inni adtatok; utonjáró voltam és befo­gadhatok” — Máté apostol 25:35 verse. A ke­resztény világ eme szavai, minden vallás alapját képezik — sajnos sokan, igen gyakran nem hall­ják ezen a vidéken, annak dacára, hogy itt nyo­mor van, melyen nem enyhítünk, megtagadjuk a gondozást és szállást azoktól akiket idegennek tartunk. Itt van például a fiatal anyának, Mrs. Laura Jones-nak esete, aki Birmingham, Alabama ál­lamból való, aki egy telefonfülkében hagyta kis gyermekét, mert nem tudta eltartani, mivel be­teg volt és súlyos tüdőgyulladással kórházi ápo­lásra jelentkezett, ahol az orvos nem találta elég­gé betegnek, talán azért, mert közben kitudó­dott, hogy nem lakik egy éve ebben a városban és megyében. Valahogy félig eszméletlenül, a rendőrség jóvoltából mégiscsak bekerült egy má­sik kórházba, kis fiát pedig kimentették a tele­fonfülkéből. Egy más alkalommal Midred White hagyta ott öt gyermekét, akikkel egy olyanhelyen volt kénytelen meghúzódni, ahol 21 felnőtt és gyer­mek szorongott a lakásban. Egy napon azután nem birta tovább ezt a helyzetet és odébbállt. Majd elmondotta, hogy a férje elhagyta a csalá­dot és miután nem volt mit enni adni a gyerme­keknek, valahogy összekunyerálta az autóbuszra való összeget és elindult a segélyirodába. Egyik helyről a másikra küldözgették, megtudta, hogy nem jogos semmiféle segélyre, mert nem lakik itt elég idje, azonban a gyermekekre adnak neki majd valamit, de ügyének kivizsgálása két hó­napot vesz igénybe. De hát addig is enni kell, neki is ,no meg az öt gyermeknek is. — amire azt a választ kapta, hogy, sajnálják, de törvény szerint nem tehetnek semmit. Most azután egy szomszédban lévő templom, na meg a környék lakói látják el a családot élelemmel, úgy, ahogy. William Ryan esete is érdekes, már a szó cini­kus értelmében. Elveszítette egyik lábát, no meg fél szemére vak is. Havi 68 dolláros segélyen tengődik feleségével együtt, éhesen kelnek, éhe­sen térnek nyugvóra. A napokban azután még ezt a kevés összeget is megtagadta tőlük a se­gélyhivatal, miután az asszony nem volt haj­landó folyamodni a Social Security nyugdijáért 63 éves korában, tudván, hogy 65 éves korában 20 százalékkal magasabb járulékot kaphat. Ami­dőn a féllábu, félvak 'Mr. Ryan megkérdezte: “ezután mi lesz velünk, hagynak éhenhalni?” A hivatalos felelet hátborzongató hidegségével az volt a válasz: “sajnáljuk, semmit se tehetünk az érdekükbe. Ez a törvény.” Miami s vidékén, Dade megyében 70000 ember él, akik sehova sem tartoznak, mivel nem laknak itt egy esztendeje. És ez a szigorú szabály nem csupán a segélyre szorulókra vonatkozik, hanem azokra is, akik kórházi ápolásra szorulnak. Ezek, nagy szükség esetén úgynevezett szükség keze­lést kaphatnak a megyei klinikán, ahol nyomban megmondják nekik, hogy minél előbb menjenek vissza oda, ahonnét jöttek. Mintha ezek nem is tartoznának az amerikai családközösség nagy táborához! A helyben működő 55 különböző né­ven ismert segélyegyletek közül öt ád valamelyes segélyt a rászorultaknak,, ami csupán néhány napra' szól, és egy esetben sem fizeti ki a lak­bért. Nagy felzúdulásukban komoly polgárok megegyeztek abban, hogy ez az állapot tartha­tatlan, mert nem lehet embereket éhezni hagyni, nem lehet engedni, hogy éjjel-nappal az utcákon csatangoljanak abban a reményben, hogy vala­hol csak tesznek az érdekükben valamit. Azt is megállapították, hogy az éhes ember rabolni is készen áll és ha megfogják, börtönbe tartása sokkal többe kerül, mivel családját néha évekig is segélyezni kell. Florida állam alkotmányának egy cikkelye ha­tározottan kimondja az ínségesekről való gon­doskodást és ennek ellenére, ezidáig mégis en­gedték, hogy sok családnál az ajtó küszöbén ácsorogjon az éhség és az ezzel járó tragédiák szinte naponta visszatérő, bántó valósága. A minden oldalról mutatkozó nyomásra és nyilvá­nos kritikák eredményeként a segélyhivatal égy uj vezetőt kapott Robert E. Nicholson szemé­lyében, akit a helyzettel kapcsolatban megkér­deztek, hogy tulajdonképpen mit szándékozik tenni ennek a szégyenletes állapotnak a meg­szüntetésére. A következőket válaszolta: “Az én felfogásom szerint a kormány hatáskörébe tar­tozik, hogy gondoskodjon azokról, akik nem tud­nak magukról gondolkodni. Ezen kiindulva, talán megtaláljuk ennek a nyomasztó problémának a megoldását.” Persze érdekes hozzászólások is megjelennek egyszerű levelezők tollából a lapokban. Az egyik folyóirat egy karikatúrán az első oldalon felte­szi a kérdést: “Hogyan tudsz segélyhez jutni, ha letörsz Miamiban?” Válasz: “Ha kiülsz az ut­cára és elkezdesz ordítani”. — (Szükségtelen volt hozzátenni, hogy ebben az esetben a rendőrség majd megvendégel.) A minap a restaurantban a háború lehetőségét tárgyalták, mire az egyik vendég megjegyezte: “hogy ha már háborút in­dítunk, akkor indítsuk el itt a saját portánkon a nyomorúság kiirtására. Elvégre melyik jó ame­rikai olvassa arcpirulás nélkül saját lapjának el­ső oldalán, hogy: “emberek, amerikaiak éheznek a paradicsomban!” Ez a polgártárs fején találta a szeget. Bárcsak a politikusaink is ilyen józan ésszel forgatnák a helyzet kalapácsát. Amerikas dicsekvés VERSAILLES, Franciaország. — Ebben a forradalmak és a háború szelétől elkomoritott világban nagy megenyhülést hozott az amerikai előkelő (society) eladólányok (Debutantes) be­mutatása. Eddig ugyanis az angol királyi udvar­ban mutatták be a világnak, hogy milyen szép s szellemes lányai vannak az amerikai nagyon gaz­dag családoknak, de Erzsébet királynő beszün­tette ezt a szokást. Helyette azonban jelentke­zett a francia Countess of Lafayette, aki a ré­gi francia királyi palotában rendedet igen fé­nyes bálon mutatott be eöO amerikai eladó lányt. A lányok szellemességére mutat a Des Plaines, 111. városba való 19 éves Miss Bonnie Wilkie ezen kijelentése is. “A bálra jövet felcsavartuk az au­tomobilban a lámpákat, hogy a járdák közönsége is megbámulhasson bennünket.” A Beverly Hills, Cal. városban lakó 18 éves Barbara Buchenau még hozzátette: “Ilyen fenséges módon még so­ha sem mulattam és sehol annyi bámulónk nem volt, mint itt”. EGRY ISTVÁN Rövid betegség után, julius 4- én életének 71-ik évében örök í lomra szenderült. Egry István Szepsi községben, Abauj Torna megyében született. Szabóságot tanult, majd felszabadulása után bejárta Magyarország leg­nagyobb városait megélhetést keresve. Nehéz volt abban az időben s sok jövés-menés után vándorbotot fogott a kezébe és Toledo Ohlóban telepedett le. Ide követte később menyasszo­nya Borbála, akinek 1913-ban ígért örök hűséget. Három gyer­mekükkel együtt később Ham­mond, Indianában telepedtek le. Julius 7-én temetnék el, Rév. Gross László gyönyörű beszédet mondott ravatalánál és elbu- csuztatta bánatos feleségétől, Steve és Frank fiaitól és Julis­ka leányától, két unokájától, jó­barátaitól és tagtársaitól. A te­metőben megjelent sok ismerős és -ott is Rev. Grosz búcsúztatta el rövidebb beszédével. Egry Irtván teste az anyaföld­be került. Nyugodjék békében. Emlékét kegyelettel megőrizzük. Gyászolják bánatos özvegye gyermekei, unokái és barátai. Ezúton fejezzük ki köszöne- tünket Rév. Grossnak szives meg jelenéséért, szép beszédéért. Kö­szönetét mondunk a halottvi­vőknek, azoknak, akik virágot küldtek, vagy virágmegváltás­képpen adakoztak az özvegynek. Végül mindazoknak, akik bár­milyen formában igyekeztek fájdalmunkon enyhíteni. Tamási Károlyné meghal! A Cleveland-i West Side-i magyar kolónia régi, hűséges tagját vesztette el Tamásiné, szül. Theisz Gizella elhalálozá­sával. Hosszú .súlyos betegségi után, junius 30-án hunyta le szemeit. Temetése julius ,3-án d.u. 2 órakor ment végbe a Bod­nár féle temetkezési kápolná­ból, három napi felravatalozás után. Rengeteg virág közepette énekével búcsúzott a West Sidei dalárda hűséges tagjától, a sír­jánál is. Ismerősei, barátjai s nagyszámú rokonsága, rengeteg autóval kisérte utolsó útjára a West Park temetőbe. A Dalárda érdekében évtizedeken át dol­gozott és sokat áldozott a ma­gyar ügyekért, azért is nagy tisztelettel és szeretettel vették körül. Emléke nemcsak Cleve- landon, de Pittsburghban is él­ni fog. Szánd Ferencz Gábor György, elhunyt 1957 jul. 27-én New Yorkban. Sipos Sándor, elhunyt 1957 ju­lius 28-án Madison, O.-ban. Sándor József, elhunyt 1957 julius 28-án Pittsburgh, Pa.- tan. \mmm Downtowni jóbarát $13 Flushing! jóbarát júliusi F. G. 5 dollár Varga bácsi $5 Louis Hayes FP által S3 Yonkersi jóbarát junius és jú­lius F. G. $10 Chicagói. Lapbizottság gyorsse­gély címén §100 Bert Skapinetz F. G. $5 Almási Imre $3 Mary Czövek $2 Detroiti Női Osztály sajtó par- tyból $63 J. János $2 I. Bálint $1 Fgry István emlékére családja 40 dollár Joseph Tarjányi $1 Julia Fűzi $2.50 Jó OTTHON LOS ANGELES-BAN Szép, nagy magányos házamat megosztanám két vagy több egyénnel, vagy családdal. Ide­iglenesen, vagy állandóan, jutá­nyos áron. Jó otthont keresők jelentkezzenek Mrs. GIDÁLY, 4108 S. Norton Ave., Los Ange­les 3, Cal. vagy a Munkás Ott­hon gondnokánál. Los Ängdss városháza előtt 3.000 városi al­kalmazott tüntetett magasabb fizetésért. Határozati javarlatot fogadtak el, melyben ót- és fé: százalékos fizetés emelést kér­nek. Ez évente tiz és fél millió tóbbkóltséget jelent a városnak. 1 DOZZY-SZALÁMI, HERZ-SZALÁMI KRUMPLI CUKOR ÉS LIBAMÁJ Megérkezett a friss importált mák. lekvár, dió, mandula. — Igazi magyar édes-nemes rózsapaprika, pergetett Zita-akác- méz, Hunyadi János ásványviz, kilós mérlegek, zománcozott edények, gyurótáblák és sokezer más konyhai fel-ízercfés. —1 45 és 33H RPM magyar hanglemezek nagy választékban! Ip KÉRJE NAGY, KÉPES ÁRJEGYZÉKÜNKET! I H. Roth & Son 1577 First Avenue, New York 28, N. Y. Telefon: REgent 4-1110. Postai rendeléseket 3 dolláron felül pontosan szállítunk. j NAGY KÖNY11ÍSÍ W.\ HIHETETLEN OLCSÓ ÁRAK! j Móricz Zsigmond: Pillangó (regény) .....................$1.05 j Móricz Zsigmond: Forr a bor (regény) .............. 1.50 Jókai Mór: Egy magyar nábob (regény) ............ 1.50 Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán (regény) .............. 1.05 Jókai Mór: És mégis mozog a föld (regény) .... 1.50 ; Howard Fast: Silas Timberman..................................90 Howard Fast: Clarkton ................................................80 Hét évszázad magyar versei (4 kötetben) .......... 7.20 j Tamási Áron: Hazai tükör (2 kötet, fűzve)............60 Szabó Pál: Isten malmai (2 kötet, fűzve) ................60 Magyar Remekírók .......................................................60 Tavasz a Dunán.............................................................60 A fenti árakhoz 25 cent posta- és csomagolási költséget számitunk MAGYAR KÖNYVESBOLT 130 East 16th Street, New York 3, N. Y.

Next

/
Thumbnails
Contents