Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-24 / 30. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Tnursuay, July 24, 1958 ELVESZETT AZ IMPERIALIZMUS EGV ERŐS TÁMASZA “Teljes siker” koronázta Mr. Dulles meredekpolitikáját. (A világ még nem pusztult bele, de a jó Isten és M r. Dulles közreműködésével minden lehet séges. Titkolják az atomáldozatok neveit Az Oak Ridge, Tennesse atomtelep nyolc munkásának nevét, akik atomkisugárzás következtében junius 16-án kórházba kerültek, az ABC nem hajlandó nyilvánosságra hozni, mert attól tart, hogy a helyi társadalom ki fogja őket közösíteni. Ilyesmi már megtörtént 1957-ben, Houston Texasban, amikor a W. M. Kellogg Co. vegyitelepén egy munkás rádiókisugárzásnak volt kitéve. Amikor szomszédai ezt megtudták, messziről kikerülték és gyerekeinek is megtiltották, hogy az illető gyermekeivel játszanak. A beteg atom munkások közül hármat hazaküldtek, a többieknek megengedik, hogy napi nyolc órát családjaikkal töltsenek. Tiltakoznak Svájc A-fegyverzése ellen Arra a hírre, hogy Svájc kormánya atomfegyverekkel akarja felszerelni hadseregét, megmoz- dultek a háboruellenes közéleti vezetők. Több mint 50 genfi személyiség — papok, egyetemi tanárok és üzletemberek — nyilatkozatot adtak ki, tiltakozva az ellen, hogy a svájci haderőket nukleáris fegyverekkel szereljék fel. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy Hirosima raeg- ismételése csak egyetlen következménnyel járhat: egész nemzetek pusztulnának el. “Nem vagyunk hajlandók megengedni, hogy Svájc hozzájáruljon ilyen őrült cselekedethez’’ — hangoztatta a nyilatkozat. Veszélyben a francia sajtószabadság Charles DeGaulle végre megjutalmazta az algériai francia telepesek kormányellenes felkelését azzal, hogy egyik vezérüket Jacques Soustel- le-t nevezte ki tájékoztatásügyi miniszternek Andre Mairoux helyébe, akit más munkakörbe helyezett. Saustelle halálos ellenfele az algériai függetlenségi mozgalomnak és minden eszközzel francia gyarmatnak tartaná meg Algériát. Uj hivatalában első tevékenysége az volt, hogy elkobozta a France Nouvellert a francia kommunista párt hetilapját, mert abban egy fiatal katona szabadonbocsátását követelő cikk volt, továbbá tárgyalásokat sürgetett az algériai béke megteremtéséhez. Szovjet-angol kereskedelem A londoni Courtaulds cég, a világ egyik legnagyobb textil műanyag gyára, sokmillió dolláros szerződést kötött a Szovjetunióval egy műanyag készítő gyár berendezésére. A gépeket a Courtaulds és más angol gyárak fogják elkészíteni. Courtalds vállalja a gépek beállításának és a gyár működésbe hozatalának ellenőrzését. Ukrajnában tervezik felállítani Európa legnagyobb gummikerék gyárát, Ennek felszerelésére egy másik angol vállalat, Rustyfa Ltd., kötött 35 millió dollár értékű szerződést. iBcssazasHBBBSEaHíaMHaaaaBBmaBHSBaaBBBa Amerikai Magyar Szó Subscription in U. S. and Canada for one year $7.00, for six months $4.00. Foreign Countries for one year $8.00, for six months $5.00. Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL 4-0397 Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre $7.00, félévre $4.00. Minden snár külföldi országban egy évre $8.00, félévre $5.00. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 130 East ÍOth Street, New York 3» N. Y. Telefon: AL 4-0397 Faisal iraki királyt Isztambulba várták, hogy részt vegyen a bagdadi paktum mohamedán országainak tervezett értekezletén. Az értekezleten a török, a pakisztáni, az iráni és az iraki államfőnek olyan katonai rendszabályokban kellett volna megállapodnia, amelyek segitik Chamoun libanoni elnök harcát a felkelők ellen. Irak királya azonban nem érkezett meg hétfőn Isztanbulba, helyette az a hir érkezett a török városba, hogy Irak királyát elutazása előtt letartóztatták. Nuri Szaid miniszterelnököt és a trónörököst megölték, kikiáltották a köztársaságot. Majd később a jelentések arról is beszámoltak, hogy Irak felmondja a Jordániával való államszövetséget. Egyes hírek szerint az uj kormány máris kilépett a bagdadi szerződésből. így nemcsak a bagdadi szerződés Iibanon elleni közös fellépésének terve esett kútba, hanem az egész bagdadi szerződés is súlyos válságba került. Hiszen mit ér ez az imperialista szerződés az egyetlen részvevő arab ország, Irak nélkül? “A Mindenható Isten segítségével felszabadítottuk országunkat egy romlott klikk uralma alól, amelyet az imperialisták juttattak hatalomra, hogy elhódítsák a népet. A hadsereg megvalósította kívánságotokat... az uj nemzeti kormány neve ezentúl az Iraki Köztársaság lesz. . .” E szavakkal jelentette be a múlt hét hétfőjén, julius 14-én a bagdadi rádió az iraki királyság megbuktatását egy viszonylag vértelen forradalom keretében. Az iraki forradalom megremegtette a szomszédos nyugatbarát kormányok pozícióját. Kicsiny Libanonban, ahol Ohamoun, az amerikai és angol olajtrösztök kegyence már hónapok óta viv reménytelen harcot saját népe ellen, Amerikától kért katonai segítséget. A kérelem a hétfői nap folyamán jutott el Eisenhower elnökhöz. Hétfő délután az elnök tanácskozásra hívta a szenátus és képviselőház 22 befolyásos tagját. Mitévők legyünk Libanonnal kapcsolatban? Sam Rayburn, a kongresszus egyik legbefolyásosabb tagja abbeli nézetének adott kifejezést, hogy tartsuk magunkat távol Libanon bei ügyeitől, mert ott egy tényleges polgárháború van folyamatban. Az elnök — a N. Y. Times tudósítójának jelentése szerint — türelmetlenül és élesen válaszolt Rayburnnek, hogy a libanoni forradalmat Moszkva inspirálta. Fulbrighí szenátor azt hangoztatta, hogy az Eisenhower diktrinát nem lőhet alkalmazni. Dulles, aki természetesen jelen volt, kijelentette, hogy igenis alkalmazható, mert a forradalmat “a nemzetközi kommunizmus” inspirálta. A konferencia végétért anélkül, hogy az elnök tudatta volna a kongresszus reprezentatív tag javai szándékait. Másnap, kedd reggel 9 óra 22 perckor Hagerty, az elnök sajtótitkárja behivatta a sajtó képviselőit a Fehér Házba és felolvasta az elnöki nyilatkozatot, mely bejelentette amerikai csapatok elküldését Libanonba. A proklamáció Az, elnök aznap délután proklamációt intézett Amerika népéhez, amelyben a következőkkel indokolja Amerika fegyveres beavatkozását Libanon polgárháborújába: “Tegnap sürgős kérelem érkezett hozzám Cha- mountól, Libanon elnökétől avégett, hogy amerikai csapatokat menesszek Libanonba, hogy segítsek a közbiztonság fenntartásában s hogy bizonyságot tegyünk Amerika érdekeltségéről Libanon függetlensége ügyében. . . “A libanoni kormány e kérelme alapján az Egyesült Államok kormánya amerikai csapatokat küldött Libanonba az ott élő amerikai polgárok élete védelmére és hogy ottlétükkel felbátorítsa a •libanoni kormányt Libanon önállóságának, felségjogának és függetlenségének védelmére”. Szóval az ott élő (kb. 2,500) amerikai polgár és Libanon függetlenségének védelmére küldte Mr. Eisenhower az amerikai csapatokat Libanonba. Nem az olajtrösztök profitjának védelmére. Nem az iraki ellenforradalom támogatására. Nem Husszein jordáni király rogyadozó trónjának a megmentésére. Nem az ugyancsak ingó-bingó iráni trón megmentésére. Amerikai polgárokat mentünk védeni hadseregünkkel Libanonba. És a kicsiny, békeszerető Chamoun-kormány függetlenségének megmentésére. Pont. Azaz még sem pont. Joe Alex Morris, Jr., a N. Y. Herald Tribune libanoni tudósítója, aki hónapok óta tartózkodik Libanonban és aki szemtanúként figyelhette az ottani eseményeket, vasárnap, julius 20-án a következőket Írja a Herald Tribune hasábjain Libanon fővárosából Beirutból: “Az Egyesült Államok gyalogságának partra- szállitása Libanonban történelmi lépés, amellyel egy összeomlóban levő kormányt igyekszünk megmenteni, amely komoly felkeléssel néz szembe és amelynek hadserege nem hajlandó a felkelők ellen hadakozni. De azért senki sem hiszi itt el, hogy az amerikai katonák a libanoni válság miatt szálltak partra. A vélemény az, hogy az amerikai katonák sohasem jöttek volna, ha Irak ki nem csúszott volna a (nyugati olaj érdekeltségek) markából. “A régi kifogás, hogy amerikai életeket kellett védeniök, szintén tarthatatlan, mivel eddigelé egyetlen amerikainak sem gördült meg a haja- szála és külföldiek tulajdonában meglepőerr csekély kár esett a hónapok óta tartó heves harcok folyamán”. E helyszíni jelentés alapján meglehetősen gyengén hat Eisenhower elnök bejelentése az amerikai csapatok elküldésének állítólagos okairól. Már régen mondtuk Annak, aki valóban meg akarja érteni az amerikai csapatok Libanonba küldésének — és a világbéke ügyének ezzel kapcsolatban ismét a meredek szélére juttatásának — igazi okait, sajnos, máshol kell keresni a magyarázatot mint Eisenhower elnök Dulles diktálta nyilatkozatában. A helyzet az, hogy ma már egyre több komoly, felelős és gondolkozó amerikai nevezi a gyermo két nevén és jut arra a konklúzióra, amelyre a v* szerény egyszerű kis munkásujságunk már évek óta eljutott és amely miatt Dulles és hatalmas csatlósai évek óta üldöznek bennünket és olvasóinkat. Arthur Krock, a N. Y. Times legbefolyásosabb rovatirója az amerikai csapatok elküldése előtti napon a következőképpen fogalmazta meg a kérdést : “Eljutottak-e a külvilág eseményei egy olyan ponthoz, amelyben egy nagy nemzetnek alapvetően meg kell változtatnia politikáját? “Eljutott-e az Egyesült Államok kormánya egy olyan ponthoz, amilyenhez Anglia jutott, amikor feladta Indiát, vagy amilyenhez Hollandia jutott amikor kényszerült Indonézia feladására ? “Ha igen, elavult-e a Trurnán Doktrína (a kommunizmus elszigeteléséről) éppúgy, mint az Eisenhower Doktrína? Odáig fejlődött a világhelyzet, hogy akár tetszik, akár nem kénytelenek leszünk elismerni kommunista Kínát és Kelet-Né- metországot. “És vajon, ha ezt a kiutat nem fogadjuk el, nem-e a fegyveres beavatkozás módszere az egyedüli másik kiút, amely azonban kirobbanthatja a világháborút, amelyet pedig elkerülni igyekszik politikánk”. Mire Krock e sorai napvilágot láttak az amerikai kormány, azaz Eisenhower és Dulles már döntött. A fegyveres beavatkozás mellett. (Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg. Ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg. — Arany János.) A vélemények és aggodalmak “Középkeleti politikánk alapvető tévedése az — jegyezte meg Walter Lippman, a Herald Tribune neves rovatirója —, hogy a Középkeletet ugv igyekszünk megszilárdítani, hogy ahány államot csak rá tudtunk beszélni, valamennyit egy szovjetellenes katonai szövetségbe kalapáltuk ösz- sze. “Ez a politika kettős tévedésen alapult. Először lehetetlen feltételezni, hogy egy olyan nagyhatalmat, mint a Szovjetuniót ki lehet zárni a Közép- kelet rfil, amely éppoly közel van hozzá és éppoly fontos számára, mint mondjuk Közép-Amerika az Egyesült Államok számára. A másik hiba an-
