Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-24 / 30. szám
VONJUK VISSZA CSAPATAINKAT • Ai Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsától és Hammarskjöld főtitkártól kezdve a Wall Street Journal, más polgári újságok kommentátorai, számos képviselő és szenátor úgy republikánus, mint demokrata, egyesek óvatosan, mások merészebben, de mind aggódva adnak kifejezést annak, hogy az amerikai tengerészek partraszállása Libanonban megen- | gedhetetlen erőszakos beavatkozás volt Libanon belügyeibe, Kritizálják elnökünk önhatalmú eljárását, hogy “először ren- _ delkezett az Egyesült Államok haderejével és csak azután értesítette a kongresszust és az Egyesült Nemzeteket”. (N. ^ Y. Times, jul. 16.) Nem kérte a nemzet beleegyezését sem ahhoz, hogy a halál torkába küldhesse fiait és a 3-ik világháború veszélyébe rántsa az egész világot. E cselekedet nagy megütközést és tiltakozást váltott ki világszerte. Svédország az Egyesült Nemzetekben adott ennek hangot, rámutatva, hogy Eisenhower eljárásának semmi ; jogi alapja nincs. A lebanoni kabinet — Chamoun kabinetje — 66 tagja közül harmincán a parlamenti elnökkel az élen, az Egyesült Nemzetekhez küldött sürgönyben tiltakoztak a ‘ tengerészek partraszállása ellen. Tiltakozott az arab orszá- gok nagy többsége, az ázsiai, afrikai, európai országokból is J jöttek tiltakozó hangok. Miért kellett elnökünknek ezt a lé- : pést megtenni, mely szerinte is “komoly következmények- kel” járhat? Gyenge és nagyon átlátszó az a kifogás, hogy ‘ Libanon függetlensége és törvényes kormányának megvédé- ' sére sietett. Libanon függetlensége, se kormánya nem volt veszélyben, talán Chamoun állása, amit alkotmányellenesen akart magának továbbra is megtartani. A nép ez ellen lázadt, különös tekintettel arra, hogy Chamoun népellenes, imperialista-barát politikát folytatott. Közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, hogy az olajmonopóliumok ér- 1 deke és a gazdasági depresszió háború utján való megoldá- : sa volt az igazi célja Eisenhowernek, mert sajnos nálunk prosperitás akkor van, amikor másutt háború pusztít és gyilkol. A távolabbi következmények még kiszámíthatatlanok. Azonnali következmény, országunk tekintélyének és befolyásának további súlyos lerombolása, amit a dullesi politika már jóideje folyamatba tett. Vezető körök megdöbbenéssel jönnek rá erre a tényre. Äem csekély politikai pofon az, ha egy ilyen súlyos lépést a UN, mely eddig mindig meghajolt US akarata előtt, most nem hajlandó támogatni és egyik köztiszteletben álló tagja szabályellenesnek minősiti. Tény az, hogy az Egyesült Államok már keresi az utat, hogyan tudna tekintélye további megsértése nélkül visszakozni. ti-— Az amerikai nép is szívesebben látná, ha kormánya le-, térne s háborúhoz vezető törvényről. Mert ellenkező esetben mi vár rá? A dicsőség, hogy fiaik meghalhatnak az angol, Gianda, amerikai olajtársaságok profitjáért? Hogy fejünkre zúdulhat a 3-ik világháború minden képzeletet felülmúló iszonya következményeivel! ? Kétségtelen, hogy a háborús kiadások növekedni fognak, a kormány további billiókat vesz majd kölcsön a bankároktól. Most csak 272 billió dollárral tartozik nekik, melynek kamatait évről-évre fizeti. Az adólevágást, amiről eddig legalább beszéltek, nagyobb adók kirovása fogja helyettesíteni. Mig a munkásság elkerülhetetlenül bérrögzitésnek és más korlátozásoknak nézhet elébe, a munkáltatók korlátlan profitlehetőségeknek lesznek az élvezői. A polgárjogok újabb gúzsbakötése várható. A kisebbsé-! gek, u. m. négerek, mexikóiak, portorikóiak, idegenszületé-1 süek általában, az elnyomás és üldözés újabb kinszenvedé-1 seiben fognak részesülni. Ebben a helyzetben a munkásszervezetekre, nemzetisé- ; gi intézményekre, sajtóra feladat vár. A munkásság nem támogathat olyan intézkedéseket, melyek a népek függetlenségi mozgalmát bénítják. Semmi se ; jogos kifogás arra, hogy más országok belügyeibe beavatkozzunk. Számtalanszor hangzott el az, hogy a népek egy országban sem akarnak háborút. Szeretnénk látni, hogy kormá- « nyunk az amerikai nép e szivbéli kívánsága érdekében határozottabb lépéseket tenne a Béke felé. Lehet, hogy a béke érdekében sok régi felfogást módo- \ sitani kellene. Pl. azt, hogy más országok nyersanyaga, jelen esetben a Középkelel olajkészlete az amerikai, angol vagy francia olajmonopóliumok jogos tulajdona. Az Irak Köztársaság uj kormánya még nem nyilatkozott e felől, lehet, hogy egyelőre nem is fog, de ha idővel megtenné, el kell ismerni az iraki nép jogát az iraki olajhoz. Egy amerikai katona se haljon meg azért, hogy az olajmonopóliumok az iraki vagy más középkeleti ország népét etlől a jogától megfosszák . Országos sajtókonferenciánkig még okvetlenül lesznek változások és uj fejlemények. Népünk lelkiismeretének meg kell szólalnia, mindnyájunknak csatlakozni kell azokhoz, kik már eddig is felszólaltak a béke és jobb nemzetközi viszony érdekében. Elnökünknek be kell látnia, hogy haderőnk kivonása Libanonból szükséges ahhoz, hogy elkerüljük a fenyegető világháborút. wmwwwwwvmwwawwwwwwwwmwvww Olvasóink figyelem! £ lapszám 12 oldalas. Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P O. of N. Y„ N. Y. Vol. VII. No. 30. Thursday, July 24, 1958 NEW YORK, N. Y. ~~~ (« .I.L'L'zeÍ ' -----,fA történelem végzetes órája...” Amint a mult tapasztalataiból várható volt, Amerika és Anglia k ü 1 ü gyminiszterei nem fogadták el Kruscsev július 19-én tett ajánlatát, hogy sürgős csúcs konferenciát tartsanak a fellobbant középkeleti probléma elintézésére. Amerikán és Anglián kívül Kruscsev hasonló felhívást intézett Franciaország- és Indiához, továbbá Dag Hammarskjöld UN főtitkárhoz is. A csucskoferencia megtartását sok helyen szükségszerű megoldásként tekintik azért Dulles és Selwyn Lloyd, akik három és fél napig tárgyaltak együtt Washingtonban, nem adott határozott visszautasító választ. Hír szerint megegyeztek abban, hogy esetleg szó lehet róla akkor, amikor az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa már befejezte a középkeleti kérdés tárgyalását. Mit mondott Kruscsev? Kruscsev levelében utalt arra a vészterhes helyzetre, amit az amerikai seregek Libanon és az angol csapatok Jordán megszállásával teremtettek. “Nincs jogunk tűzzel játszani e puskaporos világban, amit a fegyverkezési verseny teremtett meg”. “Mit akart Amerika és An‘glia a katonai megszállással elérni? Egy ország belső viszályát nem lehet megoldani idegen hatalom erőszakos beavatkozásával. Úgy Libanon, mint Jordán uralkodó köre elvesztette népe bizalmát, hadseregükre sem támaszkodhatnak, mert azok nem harcolnak egy népellenes kormány érdekében s azért angol-amerikai fegyverek védelméért folyamodtak- ‘Polgárai megvédése’ régen elcsépelt kifogása a gyarmatosítóknak, senki sem dűl be neki, annál is inkább, mivel sem az angol, sem az amerikai ott- lakókat nem fenyegette semmiféle veszély”. “Az Egyesült Nemzeteket valósággal félretasztitották az útból a szuronyok”, mondja a továbbiakban Kruscsev, “A leghelyesebb megoldás az I volna, ha a csapatokat visszavonnák és alkalmat adnának | ezen világrész országainak I arra, högy maguk határozzanak sorsuk felett”. Európa olajellátása nincs veszélyeztetve j “A nyugati hatalmak azl mondják, hogy érdekelve van- | nak ezen országok olaj- és | más nyersanyagkészletében i saját használatuk céljára. Ezt a lehetőséget ezen országol népei nem tagadják meg £ i nyugati hatalmaktól. Csal azt kívánják, hogy ez a kér dés az egyenlőségi elv alap ián legyen megoldva. Ehhe; joguk van”. (A N. Y. Herald Tribune is elismeri, hogy a Szovjetuniónak nem kell a Középkelet olaja, mert a szűk ségleténél többet termel.) “A Szovjetunió nem lehet közömbös a középkeleti eseményekkel szemben és nem állhat félre, amikor a háború vagy béke kérdésében határoznak. “Ezért a «Szovjetunió kormánya sürgős kormányfői találkozót ajánl az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, India vezetőivel és az Egyesült Nemzetek főtitkárának részvételével, bármikor és bárhol, de minél előbb annál jobb”. “Ne halogassuk, mert a fegyverek már tüzelnek. Azt ajánljuk, hogy találkozzunk Genfben, julius 22-én”. Támogatják a a csúcskonferenciát Nehru, India miniszterelnöke azonnal levélben válaszolt Kruscsev ajánlatára, elfogadva a csucskoferenciára szóló meghívást. “A béke fenntartása mindnyájunknak fontos, a háborút muszáj elkerülni. Erre a célra szolgálatainkat mindeinkor szívesen ajánljuk fel”. Angliában a Labor Party követeli, hogy Kruscsev ajánlatát fogadja el az angol kormány. Ezt támogatják olyan konzervatív Ijirlapok, mint a ‘The Scotsman of Edinburgh’ és a ‘The Newcastle Journal’. A “London vTimes” szerint a “legrosszabb válasz” volna az ajánlat visszautasítása. De Gaulle nem látja a kérdés sürgősségét és nem siet a válasszal. (Mint gyarmati hatalom óvatosan kezeli a kérdést. — Szerk.) Elvben helyesli a konferenciát. Washingtonban is nagyon óvatosak. Az elnök gyűlést tartott a Fehér Házban politikai- és hadvezérei bevonásával. Három óra hosszat tárgyalták Kruscsev levelét. Az elnök titkára, Haggerty, csak annyit mondott, hogy “rövidesen” válasz megy a levélre. Mike Mansfield, Montana demokrata szenátora azt mondta, hogy “reméli, hogy a szovjet ajánlatot nem uta- ! sitják vissza gondos megfon- | tolás nélkül, tekintettel a helyzet súlyos komolyságára”. í Hammarskjöld, UN főtitkár levelet küldött Arkady A. j Sobolev, szovjet megbízottnak, melyben elfogadja a meghívást, ha a meghívott kormányfők beleegyeznek a csúcskonferencia megtartásába. Kanada m i n iszterelnöke, John Diefenbaker a parlament ülésén úgy nyilatkozott, hogy pártolja a szovjet és I nyugati kormányfők közötti ! tárgyalást. Ilyen értelemben küldött sürgős üzenetet Eisenhowernek, Macmillannak és Nehrunak, ajánlva azt is, hogy Kruscsev meghívására sürgős és pozitív választ küldjenek. A norvég kormány is amellett van, hogy a meghívás ne legyen visszautasítva. 12,500,000 dollár Jordánnak Az Egyesült Államok 12 és fél I millió dolláros csekket nyújtott I át Jordánnak, minden kötele- I zettség nélkül. (No strings at- . | tached.) Megszolgálta Hussein ! király? . | Megszakította a diplomáciai összeköttetését az Egyesült Arab i Köztársasággal, azaz Egyiptom- . I mai és Szíriával, mert Egyiptom ' | elismerte Irak uj kormányát. No - j és behívta és beengedte az an- -! goi katonai csapatokat országé • I ba. Huszonhárom halott ‘ | egy jugoszláv erőmű robbaná- -1 sánál, 15 súlyos sebesültet kór• házba vittek. Belgrádtól 125 km-re, titkos katonai építkezésnél történt a robbanás. A kár j néhány százezer dollárra rúg. Kormánybizottság vizsgálja a ! robbanás okát. : _____________ ; Amerikában I érettségizett . | irakiak a N. Y. Timeshoz kül- ' dött sürgönyben fegyveres el- L i ienállást helyeztek kilátásba, ha 1 j Amerika behatol országukba. c j Követelték a libanoni ‘agresszió’ ■ > beszüntetését. Hasonló tartalmú -! sürgönyt küldött egy orvosi cso- l ' port 267 aláírással. Lesz-e áremelkedés? A középkeleti helyzet követ- ceztében nem lesz a megélhetési Irakban emelkedés, mondotta íwan Clauge, a munkaügyi osz- ály statisztikai hivatala vezető- e egy televíziós leadásában, hasak — hacsak vásárlási láz nem sör ki a lakosság között. (Hátra a nagykereskedők megindítanak valamit, mondjuk, hegy üajhiányban szenvedünk például.) Ha a krizis nem fejlődik _ 3gy második Koreává, akk r sgy-két éven belül áresésre ledet számítani, ígérte Clague. A kalapkészitők országos sztrájkot kezdtek. A 110 éves szakszervezetnek ez '3 ;lső országos sztrájkja. Célja az írabérek megjavítása és az ir.nr- ua betolakodott gangpzterek kiszorítása. A texasi egyetem vezetői megakadályozták a diákok aláírásgyűjtését egy kérvényre, “az amerikai csapat k indokolatlan beavatkozása Libanon belügyeibe” ellen. A General Electric munkásai októberben sztrájkba mennek, ha a társulat addig nem köti meg az uj munkaszerződést.
