Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-17 / 29. szám
Thursday, July 17, 1958 AMERIKAI MAGYAJR SZó 7 E. H. NEWALD: Látogatás a Paton kórházban A Paton Kórház California állami intézmény. San Bernardino város határában fekszik több, mint 4,000 hold területen. Amikor emberi kötelességünk teljesítése közben felkerestük, a központi hivatal bejáratánál kifüggesztett tábla szerint az intézménynek 4,287 lakója volt: 2.129 nő és 2,158 férfi. A kórháznak saját tehenészete, disznó hizlaldája, cipőjavitó műhelye és mosodája van. A központi konyha számára »is megtermelik a szükséges zöldségeket. Az épületek tucatjai között virágokat nevelnek és a betegek számára az árnyékot nyújtó terebélyes fák tövében kényelmes padokat helyeztek el. Az akalmazottakat a kerti munkálatokban és másutt is a betegek segítik. A munka nem kötelező: csak az dolgozik, aki minden nap megismételt felszólításra önként jelentkezik és olyan munkában, amely képességeinek, a külvilágban folytatott mesterségének és hajlamának a legjobban megfelel. A kórház lakói olyan betegek, akiket általában nem lehet önmagukra, egymásra és a közre veszedelmesnek nevezni, de állapotuk mégis olyan, hogy intézetben való elhelyezésük ajánlatos volt. Legtöbbjüket hozzátartozóik helyezték itt el, de vannak olyanok is, akik önként jelentkeztek és ama óhajuknak adtak kifejezést, hogy nem kívánnak a külvilágban élni, — valószínűleg a szabadon futkozó sok őrült miatt. Akik tehetik, fizető betegek. Akiknek családtagjai tehetősek, fizetési kötelességet vállalnak az elhelyezett betegért. Akik nem tehetik, azokat az állam költségén tartják a kórházban addig, amig vagy javult állapotban elbocsátják, vagy gyógyíthatatlan betegnek nyilvánítják. Az utóbbi esetben az ártalmatlan beteget a Paton Kórházban “véglegesítik”, az önmagára vagy a közre veszedelmes beteget pedig a közeli Nor- walk-ra szállítják. A norwalki elmegyógyintézet->—s-a Paton Kórház között állandó autóbusz forgalmat tartanak fenn. A Paton orvosai minden héten kiválogatják azokat, akiknek állapota súlyosbodott és ezeket Norwalk-ra helyezik át. A Paton Kórházban szabadon járnak-kelnek a betegek ; a norwalki intézetben állandóan elzárt épületekben tartják a meghibbant és sokszor reménytelen állapotban levő betegeket. A nőket mindkét intézetben teljesen elkülönítve tartják a férfi bennlakóktól. Az épületek között járunk, az irodaépületbe megyünk és onnan vissza megint az épületekhez. Figyeljük a bennlakókat és alig látunk valami különöset, valami eltérőt a külvilág embereitől. Teherautók szedik fel a munkára jelentkezőket; a többiek szótlanul, tétlenül üldögélnek a fák alatt, vagy az épületek körül elhelyezett padokon. Vannak persze kivételek is: egy ember feszesen áll az egyik épület sarkán. Három lépést tesz előre, két kezével valami láthatatlan nyűgöt heseget el az arca elől és három lépést hátrál vissza az épület sarkához. Néhány perc, újabb három lépés előre, újabb hessegetés, újabb hátrálás a sarokhoz. Ottlétünk alatt folyton ezt csinálta. Az egyik bennlakó állítólag katonatiszt volt, még pedig a lovasságnál. Múltjára és foglalkozására való tekintettel soha normális lépést nem tesz: a távolságokat föl és alá zöcsölve teszi meg. mintha most is állandóan lovon ülne. .. A betegek minden szint és minden nemzetiséget képviselnek és persze vannak magyarok is köztük, akiknek egyikével elbeszélgettünk. Több, mint 14 éve lakója az intézetnek, ahová a családja kérésére tették, amikor az orvosok közveszélyes “sex maniac”-nak .nyilvánították. A cipőjavitó- bao dolgozik, értelmesen beszél. Sorsával megelégedett .már nem is érdekli, hogy van-e esélye kiszabadulni a kórházból. Az éttermekben a bennlakók hosszú asztaloknál reggeliznek, ebédelnek, vacsoráznak és az egyetlen evőeszköz: kanál. Kés, villa már nem lenne ajánlatos a betegek kezében, mert anélkül is napirenden vannak a verekedések, mindig inkább képzelt, mint valódi okok következtében. A verekedőket a mindig közelben levő, fehér egyenruhás ápolók szét választják^ gyakran a jóindulatú, józanabb betegek segítségével. Súlyosabb esetekben kényszerzubbonyt húznak a verekedőkre és egy időre beteszik a “Bull-Pen”-be. Ezt a nevet adták a zárkának, amit katonakorunkban “egyesnek” neveztünk. A gyakori verekedőket, akiket a kényszerzubbony és a “Bull-Pen” sem tud már a józanság bizonyos fokára hozni, — Norwalk-ra viszik, ahonnan csak ritka esetekben van visszatérés. Ideje, hogy megmondjuk: nem betegként kerültünk a Paton Kórházba, hanem inkább egy állítólagos “beteg” kérésére. A kérést tolmácsoló levél zömét itt közöljük: Tisztelt Munkástárs! “Elnézését kérem, hogy soraimmal alkalmatlankodom, de kénytelen vagyok. Nevem Kassai János 72 éves. A New York Central vasútnál 33 és fél évet dolgoztam, mint coach carman. 1914-ben Clevelandban nősültem. A törvénnyel soha összeütközésem nem volt. 1922 óta autót hajtok, soha még egy tiketet sem kaptam. Yucaipa-ban 47 óta lakom, eddig még azt sem tudtam, hol a sheriff irodája. Likőrt már 20 éve nem iszom, olykor egy kis bori. “Április 24-ikén a fieldről jöttem be, hogy ebédet csinálok magamnak. Az udvarban a vu- caipa-i sheriff várt és rögtön elvitt a san ber- nardinoi rendőr bíróságra, ahol már ott ült a feleségem, az idősebbik fiam, aki maga is oly rendőr-spicli Sheriff helper és az ő felesége. Tőlem semmit nem kérdeztek, belöktek a Station Wagon-be, amiben már voltak vagy tizen és kihoztak ide a Paton Hospital-nak nevezett internáló táborba. Vagyunk itt az emberiség minden faja- és neméből. “Előre bocsátom, hogy az elbánás a táborban megfelelő, az ápoló személyzet nagyon is finom, nem tesznek kivételt fehér vagy színes között... A tisztaság elsőrendű, a koszt is megfelelő, csak éppen, hogy nem vagyunk szabadok. Unit-ok vannak itt betű szerint, én az “0”-ban vagyok, amely 105 ágyas. A legtöbb öreg, szellemi egyensúlyt vesztett páriák, akiknek a látása is nagyon fáj nekem. “A nővérem mindent elkcvei érdekembe, de eredményt nem érünk. Tehát arra kérem munkástársam, hogy tegyen valamit az érdekemben. A lapunknak már 16-tól előfizetője vagyok, éppen az a vád elllenem, hogy kommunista és alkoholista vagyok. A nővérem majd mindent elmond önnek, mert levelet Írni innen nem lehet, mert nem engedik ki. Ezt is általa vitetem ki. “Én szabadon járok a táborban és egy páran vagyunk egysorsuak. Ismétlem, az intézmény ellen nincsen semmi kifogásom, nagyon is jó és humánusnak tartom. Ez a rengeteg, szellemileg letört fiatal és öreg egyén a társadalom számkivetettjei, élő halottak, akik nem lábatlankodnak többé az amúgy is félőrült tár sadalomban. Csak a hatalmukkal visszaélő sheriffek, birák és orvosok önkényeskedései ellen van kifogásom, bár tudom, hogy jelen helyzetemben szél ellen nem lehel... Be önnek az a foglalkozása, hogy ezt a társadalmi szennyet szellőztesse és bizom benne, hogy meg is teszi. Nagyon szeretném, ha személyesen is beszélhetnénk és remélem, hogy eljön. “Soraimért vállalom a felelősége*; anyagi helyzetem kielégítő, mert a vasúttól nyugdíjként kapok havonta $113.71 -t. Ezt akarnák maguknak kaparintani a fiam meg a feleségem, ez ellen szeretnék egy kis orvoslást. “őszinte tisztelője, Kassai János, Paton Hospital, San Bernardino. Calif. ★ Aki ezt a levelet elolvassa, tisztában lehet azzal, hogy annak Írója nem elmekórházba való, hanem tiszta meglátásu, józan itéletképességü ember. A nővére, aki a fenti levelet a kórházból kihozta, kisérő levelében többek között, ezt irta: “Az öcsém nagyon bizik benne, hogy tud valami’} segíteni rajta. Én mindent próbálok megtenni érte. de sikertelen, mert annyi hazug vádat adtak be ellene a felesége, meg egyik sheriff helper fia, hogy én egyedül nem tudok velük harcolni. Most ügyvédet keresek, de itt nehéz találni, mert már kettő visszautasította. hogy a Paton szanatóriummal nem harcol, mert nem csak a* a vád, hogy alkohol fogyasztó, de hogy kommunista újságot is járat. . . Már engem is fenyegetnek, hogy oda tesznek, mert nekem is. az jár.. Béremelések a depresszióban A jelenlegi gazdasági hanyatlás többirányú megnyilvánulása eltér a múlt depressziókban észlelt velejáró következményektől. Az első természetesen az, hogy a szervezett munkásság által a 30-as években kiharcolt munkanélküli és társadalmi biztosítások rendszere mintegy “párnádként fogta fel a gazdasági zuhanást, és egy- ideig enyhítette a munkásosztályra irányított hatását. A második feltűnést keltő jelenség az, hogy a tömegek vásárlási képességének csökkenése dacára, a megélhetési áfák nem csökkentek, hanem emelkedtek hónapról-hónapra. Erre az ad magyarázatot, hogy a piaci árak feletti kontrol teljesen a monopóliumok kezében van. A csökkent kereskedelmet a maguk számára az árak magasantartásával “párnázzák” alá, hogy a profitban ne legyen zuhanás. A harmadik “meglepő” jelenségről a Wall Street Journal számol be. Számukra “meglepő” az, hogy a szakszervezetek az uj munkaegyez- ménvkötéseknél jelentős munkabéremelést nyernek. Kormány munkahivatalok jelentik, hogy az idén a munkabéremelések aránya vételkedik a tavalyival. Alig van unió, amely béremelés nélkül kötné meg uj szerződését. A legtöbb esetben óránként tiz cent és tizenöt cent béremelést kapnak a munkások. Az 1954-es depresszió ideién sokkal több szakszervezet adta fel a béremelés lehetőségét. Most még hátra van az automunkások munka- szerződésének megkötése. Ez máskor is iránymutatója volt a szakszervezti követeléseknek, ez évben is várható, hogy éreztetni fogja hatását. A tárgyalások még mindig folynak és még nem lehet tudni, hogy sztrájkhoz fognak-e vezetni vagy sem. Az automunkások között' megejtett szavazás azt mutatja, hogy a munkások készen vannak sztrájkkal harcolni jobb munkaszerződésért. Átlagban ez évben a sztrájkesetek száma alacsony volt eddig. Angliában felakasztják a gyilkost Peter Manuel 32 éves, newyorki születésű famunkást hétrendbeli gyilkossággal vádolva kötéláltali halálra ítélték Skóciában. A halálos ítéletet az elmúlt héten hajtották végre Glasgow- ban. íme: a két levéllel teljes a kép. Tévedés lenne elhitetni magunkkal, hogy McCarthy halálával meghalt a McCarthyzmus is. Hogy elmúlt az idő, amikor koholt és felfújt vádak alapján'szabadságvesztésre lehet ítélni embereket. Igaz: az utóbbi-években enyhült a helyzet, de nem szűnt meg teljesen az az állapot, amelyben embereket a szerint Ítélnek meg, hogy mit olvas és hogyan gondolkozik. Látjuk, hogy nem kellett Mississippi államba mennünk, ahol börtön és tébolyda vár arra, aki polgárjogaival merészel élni, — ha történetesen az illető néger. Csak ide a szomszédos San Ber- nardino-ba kellett ellátogatni, hogy megtaláljuk a mi saját californfai példánkat jogtalanságra, hatósági hatalommal való visszaélésre. Látjuk, hogy azügyvédek többségét is megfélemlítették a terror évei folyamán és a gerinces kisebbség kivételével a többi jónak látja úszni az árral — kötelessége teljesítése helyett. A többség fél szembeszállni a hatósági önkénynyel és szolgálatkész lakájként a hatalomban levők füttyszavára táncol. A yucaipai újsághoz küldött levelében írja Kassai : “Azt hiszem jogom van mint adófizető polgárnak a hamis információk ellen lapon keresztül felszólalni. Nem volt helyes a sheriff- től a fiam vádjára önkényesen igy eljárni velem szemben, bár a fiam is olyan sheriff helyettes féle. Ez utón hívom fel a yucaipai adófizető polgárok figyelmét, hogy a törvényes visszaélésnek mindnyájan ki vannak téve, úgy mint én.. A “törvényes visszaélések” ellen harcol annak egyik áldozata és méltányos, hogy segítségére legyünk valamennyien, akik ilyen visszaéléseket elitélünk. Kassai Jánost sikerült kihozni a Paton Kórházból és mindent elkövetünk, hogy vissza n« vigyék az “internáló táborba”, ahová kihallgatás és orvosi vizsgálat nélkül, jogai megsértésével vitették.
