Amerikai Magyar Szó, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-07-17 / 29. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZŐ Thursday, July 17, 1958 Kalifornien földmunkások hazamenöje: A munkanélküliek érdekében Bilincsbe verten máglyahalál CSONT PÉTER Írja SOLEDADBÓL Megyünk a gyászmiséről. Zug az orgonaszó dicsőítő Te Deumja. Szivünkben az elhangzott szent ige: “In ipso vita erat ... ,.. et vita erat lux hominura” Benne volt az Élet és az élet volt az ember fénye. , .Tizenkét koporsót visznek a temetőbe. Tizenkét földmunkás a virággal teleszórt födelük alatt. Megyünk a koporsók mögött. A tisztelendő ur, három özvegy, öt fivér és a nép. A polgármester, Mr. Hutchinson a nagyfarmer gazdatisztje a sheriff, a borbély, a lakatos, a mezőgazdasági . szakszervezet titkára, a mexikói helyettes konzul, gyászkendős asszonyok, ünnepnapi szombré- róval (mexikói kalap) kezükben férfiak serege, Jose barátom és jómagam. Hangtalan a főutca népe. Nagyvárosi lapok, rádió, televízió nem hirdették be a temetést. Nemzetünk szégyenét szinte titokban visszük a temetőbe. „ Csapszékek üresek. Kereskedők illő tisztelettel állnak üzletajtókban. Autók megtorpannak. És a nép. .. —- a nép megmeredve rémülettel számol: egy... három... tizenkettő. A szemekben irtózat. Torkok görcsbe fúlnak. Innen-onnan polgárok, barátok, bracerok (mexikói napszámos) zokogó asszonyok ájtatosan lelépnek a járdáról s még egy-egy virággal küldik munkás- és fajtestvéreiket az utolsó útra. Rövid az ut. Közel a temető kapuja. Nyitva áll a tizenkét sir mélysége. Gyengéden simítják erős asszonykezek a sir- halmok friss földjét. —Adios, Basilio! — Adios, Enrique, Pavlo, Roberto, Jesus, Guillermo! Adios Paco, Jaime, Victorio, Juan! Adios Fernando! Rodriguez páter mégegyszer áldó keresztet vet. Kezet fog a polgármesterrel, a sheriffel, a konzulhelyettessel. Nagy részvéttel rázza a gazdatiszt kezét. Föltekint a végtelen kéklő égbe, sóhajt, elmegy. A bracerok, az asszonyok — vagy hetvenen — ■csendben állnak a sirdombok körül. Komoran, szótlanul néznek a tizenkét fakeresztre. Nem mozdulnak, nem sietnek. Sorsukat fontolják. Hogy meg ne szökjenek Soledad határában történt a Salinas völgy or- szágutján napnyugtakor. Tizenhárom órás, a saláta-földeken verejtékező napi munka után hazatérőben. Hej, — igen, mert a farmer nyomor- tanyája is otthon a mindennapi görnyedés után a Mexikóból behozatott földmunkás számára. Vízvezeték — árnyékszék- és levegőmentes Összetákolt barakkokban is édes a bracero álma! De nem álom, — fájdalom, a tüzhalál borzalmas kínja, egymás testének lobogó fáklyája volt az utolsó fény e tizenkét földmunkás szemében. A földbirtokos rozoga teherautója vitte őket nyugovóra. Hogy meg ne szökjenek boldogító munkaadójuktól, a ponyvával takart truckot fegyveres munkásőrök nehéz lánccal megkötötték felül is, alul is, oldalt is. Mert, — ugyebár — nem illik a szomszéd-országból verbuvált szerződéses földmunkásnak megszökni, esetleg egy más munkaadóhoz menni! A chicagói rakelireket vizsgálják A szenátus bizottsága, mely a szakszervezetek •és gyárvezetőség helytelen tevékenységeit vizsgálja a jelenlegi kihallgatásaival azt akarja kimutatni, hogy a Chicagóban uralkodó kriminális -elemek és egyes szakszervezetek között bűnös «gvüttmüködés áll fenn. A legújabban elnevezett “sweat'heart agreement” létezését kutatják, mély ■Szerint a munkáltató lepénzel egy szakszervezeti Vezetőt és ennek ellenében munkásait a szakszervezeti bérskálán aluli fizetésért dolgoztathatja Egyes tanuk arról vallanak, hogy a Hotel and Restaurant Employees and Bartenders International Union egyes lokáljainak vezetői összejátszottak jó pénzért a munkáltatókkal a munkások kárára. Gyárosok szervezeteinek vezetői azonkívül •gengsztereknek fizettek nagy összegeket, hogy & szákszervezeteket távol tartsák a munkásuktól. Nem volt ez kivételes eset. Az évente százezrével becsempészett földmunkásokat igy szokta minden nagyfarmer esténkint csűrbe terelni s reggel munkára hurcolni. Törvényes tilalom és a szakszervezet ismételt tiltakozása dacára. Az öreg teherautó valahogy meggyuladt sietős utján. Szemtanuk szerint a gáztartály felrobbant és pillanatok alatt ropogó máglyaként száguldott a teherautó az országúton. Mérföldekre hangzott a truckba zárt földmunkások halálkiáltása. Mire bátor és önmagukat is lángokba boritó farmerek megállították a truckot, széttörték az izzó láncokat és kifeszitették az ajtót a bezárt munkások haja, bőre, teste kimondhatatlan bűzzel sistergett. A lángok menthetetlen martalékai lettek. Nem tudták eltussolni Sem a szótlan fakeresztek, sem a napilapok és a rádió mesterséges agyonhallgatása nem képesek a soledadi földmunkások borzalmas mág- lyahalálát titokban tartani. A mexikói kormány büntető vizsgálatot követel Washingtontól. A munkaügyi hivatal kongresszusi eljárást követel. A szakszervezet Knight kaliforniai kormányzó személyes résztvételét követeli a vizsgálatban. — Nem találtad különösnek, — kérdi Jósé barátom mikor elhagyjuk a temetőt, — hogy milyen szótlanok voltak a bracerok a sírnál? Pedig tűz, annak az embermáglyának a tüze égett szemükben! Nem beszéltek, mert a sheriff és gazdatiszt ott állt közöttük leselkedve. Minden mexikói munkás tudja, hogy deportálás a sorsa ha kinyitja a száját a farmer visszaélései ellen. S azt is, hogy fizetés sok esetben többhónapos munkabér nagyrészének visszatartásával kényszerítik a faimerek a mexikói munkást arra, hogy tűrje az embertelen bánásmódot. — De hallottad már? A kongresszusban nyíltan megvádolták Knight kormányzót, hogy republikánus szenátori jelöltségének támogatása érdekében 500 mexikói munkás behozatalát eszközölte ki az egyik nagy farmernek. Persze tagadja. De Clair Engel demokrata jelöltnek már kezében a hivatalos bizonyíték. — Galarza a földmunkás szakszervezet alel- nöke viszont követeli a kormányzótól, hogy szüntesse be a sacramentói mezőgazdasági munkahivatal ármánykodását. A hivatal alkalmatlannak minősiti a bennszülött földmunkásokat és ezen ürügy alatt, a hivatal jóváhagyásával, farmerek nyiltan csempészik be az olcsóbb mexikói munkaerőt. Tavasz óta 85 centre szorították le az Imperial völgyben a mezőgazdasági órabért. A Bevándorlási Hivatal pedig katonai erő- szakkal tereli össze a munkaszezon befejezése napján a becsempészett munkások ezreit és minden teketória nélküül átdobja őket a határon. — Hallom, a los angelesi Idegenvédelmi Bizottság egy országos memorandumot készít elő, amely az Egyesült Nemzetek elé lesz beterjesztve az Egyesült Államokban dolgozó mexikói munkásokkal való bánásmód orvoslására. Remélem a szakszervezetek közreműködnek ebben! Messzire csapnak a soleaadi földmunkások borzalmas máglyájának lángjai. Az egyik vendéglős arról tanúskodott, hogy a szakszervezet azt követelte, hogy ő fizessen tagdijat a munkásajért és nem egyezett bele abba, hogy a munkások szavazzanak a lecsatlakozq^ kérdésében. Nem jók a munkásellenes törvények A National Manufacturers Association (Gvár- rosok Szövetsége) felhívta a képviselőház tagjait, hogy vagy bővítsék ki a jelenleg tárgyalás alatt álló szakszervezet ellenes törvényjavaslatokat, vagy ne határozzanak felettük ebben az ülésszakban. “A javaslatok csalékonyak és megtévesztik a munkásságot s a nagyközönséget, mert nem fogják elérni azt a célt, amit el kellene érniök.” Tekintettel, hogy ezt gyárosok szövetsége mondja, az olvasóinkra bizhatjuk annak elképzelését, hogy ők milyen törvényeket szeretnének hozni a szakszervezetek ellen. "5 Youngstown, Ohióban az acél szakszervezet 1330-as lokálja jólszervezett gyűlést tartott munkanélküli tagjai problémáinak megbeszélésére. Ez elsősorban azt bizonyítja-, hogy a uniótagság erősebb nyomást kezd gyakorolni a szak- szervezeti vezetőségre, hogy tegyen valamit érdekükben. A gyűlésen nagyszámban voltak néger munkások. Miután a munkanélküliség őket jobban sújtja mint fehér munkástársaikat az ő számukra még sürgősebb a mielőbbi intézkedés helyzetük enyhítésére. A gyűlés elfogadta a lokál vezetőségének aján- altát, hogy egy 50 tagú munkanélküli bizottságot állítson fel. A következőkben vázolták ennek a bizottságnak a munkakörét: A főcél az legyen, hogy minden munkanélküli újra munkába állhasson. Úgy a dolgozó, mint munkanélküli munkás egyformán tagja az uniónak, ezért a tagoknak segiteniök kell egymást. A bizottságnak legyen gondja arra, hogy minden munkanélküli kapjon segélyt és más szükséges segítséget. Gyakoroljon kellő nyomást a törvényhozókra, hogy cselekedjenek és ha a helyzet szükségessé teszi, akkor — úgy mint a múltban — üljenek a bútorokra kilakoltatások, végeladások megakadályozására vagy ha részletfizetésre vett és még ki nem fizetett tulajdont vissza akarják a munkanélküli családtól venni. A gyűlésen a munkanélküliek sok problémája került szóvá. Mi az eljárás a munkanélküli biztosítás megszerzése terén? Akik ezt már kimerítették, hogyan kaphatnak városi segélyt? Miért késleltetik a városi és megyei hivatalok a fölös-élelmiszer kiosztását? Miért nem működik jól a munkaszerződésben megállapított fizetés- pótlék tervezet? Haragot váltott ki a városi segélyhivatal követelése, hogy előbb az életbiztosítási kötvényét kell pénzzé tenni, mielőtt segélyt kaphat valaki. Azon még valósággal nevettek, hogy a városi hivatal csak 35 dollárt ad lakbérre havonta. “Hol van az a lakás? Én azonnal kibériem!”, kiálta az egyik munkás Az sem elégítette ki őket, hogy a városnak nincs hütőháza, ahol a kiosztandó élelmiszert tárolhatná. Van a vidéken elég a hadsereghez tartozó kihasználatlanul heverő hűtő- ház, véleményezték a tagok. Gondolkodóba ejtette a szakszervezeti tagokat az, hogy a munkaszerződés azon része, amely a fizetéspotlékkal foglalkozik, nagyon hiányos. Most amikor szükség volna rá, nem adja meg a kellő védelmet. A gyárvezetőséggel közösen kezelt alap nagyon fogyófélben van, habár a kifizetések nem elégségesek és úgy néz ki, hogy nem tart ki addig, amig a depresszió. Az esetben pedig minden kifizetés meg fog szűnni. Youungstownban a viszonyok nem javulnak. A munkanélküli biztosítást szedők száma lecsökkent kb. 11,000-re, de főleg azért, mert sokan elérték a kifizetések határát. Mig áprilisban 487 munkanélkülinek szűnt meg a biztosítása, májusban 973 esett ki a sorból. Júniusban 1,500-ra várt hasonló sors. “Javulás” nincs kilátásban A “First National City Bank,” mindenféle jóslásokkal ellentétben, havi közlönyében arra figyelmezteti a nagyüzlet vezetőit, hogy bár a gazdaság lefelé irányzatát “feltartoztatták” de egyelőre “még semmi jel sem mutat erőteljes javulásra”. Előreláthatólag továbbra is csökkeni fognak a beruházási kiadások. Ilyen körülmények között egészségesebbnek tartja a közlöny, ha a “konzervatív alapon terveznek,” mert sokkal jobb fölfelé irányuló változtatásokat csinálni, mint csökkenteni a tervirányzatot. Eszébe juttatja üzlettársainak azt is, hogy az 1954-es gazdasági hanyatláskor “az igazi javulás csak hat hónappal a mélypont elérése után kezdődött.” Föfdnélküii parasztokat gyilkoltak Braziliában Curitiba, Brazíliából jött UPI jelentés szerint a nyugati Parana megyében földbirtokosok fegyverrel támadtak meg földnélküli parasztokat, akik családjaikkal az ő földjükön telepedtek le. A halottak száma nem volt megállapítva, mondja a jelentés. Az Azul folyó partján történt az összeütközés és a megyei hatóságok karhatalmat küldtek ki a “rend helyreállítására.’*-
